Alastornak mindig is megvolt a napi rutinja. Reggel első dolgai között szerepel meginni kávéját amit nagy bánatára csak régi "barátja" tud adni neki a bárként szolgáló pultnál. A kávénak szokás szerint pocsék íze van, oly' annyira, hogy embereket lehetne kínozni vele. Persze azért még is csak megissza íze ellenére. A fekete löttyöt kortyolgatva pedig Huskal folytat beszélgetést ami inkább egyoldalú. A macska démon sosem bírta Alastort, nem is barátok, de elviseli ha beszél hozzá. Néha elég érdekes történeteket mesél és (még ha nehezen is vallja be magának) jó hallgatni. Ez betudható annak, hogy a szarvas démonnak elég különleges -kissé recsegős- hangja van amit az ember szívesen hallgat. (Meg persze nem hiába dolgozott a rádiónál mikor még életben volt.)

   Reggeli rutinja után a hotel irodája felé veszi az irányt ahol többségében össze fut Nifftyvel aki, mint mindig takarít ha nem éppen férfiak után kutat. Amikor találkoznak kedvesen köszönti napszaknak megfelelően, s olyankor a lány ki önti szívét arról, hogy mennyire igénytelen mindenki, kivéve Angel Dust. Igen, meglepő, de a Hazbin hotel lakói közül ő az akinek nem uralkodik rendetlenség a szobájában, ráadásul sosem hagy koszt maga után.                                        

   Miután a bogár démon elmondta bajait, a démon végre valahára betér irodájába ahol bár rendezettség uralkodik még sem ér fel a pók démon szobájával, Niffty szavaival élve. Igaz is, Alastor igazából sosem volt az a nagyon rendmániás, de azért rendben voltak a dolgai, többnyire. Nos, titkos dolgai, mint például emberi testrészek elrejtve vannak szobájában egy jól elrejtett kis hűtőben amit pár napja varázsolhatott oda. Végül is, mégis csak kannibál és ha bár meghalt és nem szükséges táplálékot fogyasztania, az emberi húsról nem tud lemondani.

   Irodájában lévő munkája után ami kb. olyan dél körül lehet általában, elszokott menni másik munka helyére, ami egy rádiós műsor, ahol leginkább ő szokott sztorikat mesélni. Általában emberi életében elkövetett gyilkosságokat mesél saját szemszögéből a hallgatóknak mintha ők lennének maguk az áldozatok. Ha bár ő a félelmetes Rádió démon, előszeretettel hallgatják délelőtti és esti adásait. (Bár esti adások inkább a hétvégékre esik a hotelben való segédkezése miatt.)

   Mikor a stúdióba ér elővesz egy-két felszerelést de leginkább sajátját használja ami a saját kis botja melynek tetején kis mikrofonja található. Ez a kedvence, hiszen nem foglal sok helyet sőt, ami azt illeti igazából még ha sokat is foglalna, akkor sem számítana ugyanis egy csettintésre eltudja tüntetni. Ennek ellenére jobban szereti kezében tartania, mint egy séta pálcát.

   Esteledés előtt végez a stúdióban, s a hotel felé veszi az irányt, ahol már alig várja, hogy a bár pult előtt elfogyasszon egy pohár bort, vagy bármit amiben van alkohol, természetesen csak mértékkel. Igaz, nem veti meg az alkoholt, de ez nem jelentette azt, hogy olyan iszákos, mint a macska démon vagy Angel Dust. Apropó... Ilyenkor már biztosan ott van. Mostanság az ő szokásává is vállt, hogy estéit Husk és egy 'Kis' alkohol társaságban üldögél egy széken. Bár senki sem tudja, de a pók démon igen csak kedveli Alastort, ezért mindent megtesz annak érdekében, hogy láthassa. Valami furcsa oknál fogva nem csak egy egyéjszakás kalandot akar tőle. Valami hosszabbat, tartósabbat. Igen, furcsa de ez van, s ennek nem tud parancsolni. Egyenlőre megelégszik azzal, ha ott várja őt és iszik, s nézheti is. Olyankor pedig nyugodtan megy aludni miközben skarlát vörös szemeire gondol.

   Ahogy gondolta. Amint ki nyitotta az ajtót egyből megütötte fülét az az ismerős nevetés. Nehezen vallja be magának a nagy erejű démon, de mikor meghallja Angel Dust nevetését, akkor valamiért ő is kicsit boldogabb, vigyora pedig még szélesebb, szemei alatt pedig kicsi nevető ráncok jelennek meg. Kevés az olyan ember aki ezt észre veszi. Ezek közé tartozott Husk, aki csak egy valamit akart ha már a pokolra került. Nyugalmat a sok balfasztól akik sosem hagyják őt békén. Hát, kérése süket fülekre talált, s főleg akkor tiportak kívánságba bele még jobban, mikor Alastor megidézte őt a Hazbin hotelbe, hogy segítsen be egy kicsit. Az egyetlen vigasza az a sosem kifogyó pia. Ihat akármennyit, szinte azonnal újra is lehet tölteni.

   Alastor megenged egy halk sóhajt, s vigyorral az arcán köszönti a pultnál ülőket. A Rádió démon itt egy kicsit furcsállja is a dolgot hisz, a macska démon most nem a szokásos póker arcával ül, ha nem figyelmesen nézi ahogy Angel jó ízűen nevet. Kezeivel a hasát fogja már, Husk pedig egy önelégült mosolyra húzódnak. Alastor nyel egy aprót.

-Jó estét. Husker, Angel Dust.-a macska démon sóhajtva forgatja meg szemeit, míg a pók démon épphogy csak rá pillant az előtte állóra, majd egy halk 'szia' mellett poharába iszik ami minden bizonyára nem csapvíz.-Egy pohár bort, Husker.-a macska démon orra alatt morogva fordul meg tengelye körül, majd a polcról leemelve egy boros üveget visszafordul, s annak tartalmát egy pohárba önti. Angel egy mély levegőt véve fordul el székén, ezzel a nem rég megérkezett démonnak hátat fordítva. A szíve hevesen vert, akár hányszor csak egy helyiségben volt Alastorral. Nem tudja melyik az a része ami megfogta őt. Talán a személyisége. Nem titkolja, de szereti a kissé pszichopata vigyorát, tekintetét. Oh, az a bizonyos tekintet. Az a kis pillantás ahogy néha rá néz az emberekre. Nehezen észrevehető, de amennyire és amennyit tud a másikról ő az egyetlen talán aki ezt észre veszi. Nem egyszer vette már észre, hogy milyen tekintettel nézte a pokol hercegnőjét, vagy barátnőjét Vaggiet. Talán akkor abban a pillanatban arra gondolt, hogy hogyan ölné meg őket. Gyorsan, vagy lassan. Talán Charliet gyorsan ölné meg, fájdalom mentesen. Lehet Vaggiet lassan ölné meg, sokáig kínozná. -Mesélj, drága barátom milyen napod volt?-kérdezi vidáman Al a mcsak démontól, aki épp ebben a pillanatban vett kezébe egy poharat, s kezdte el törölgetni. Orra alatt kezd motyogni valamit olaszul, amit bár ő nem értett, addig a másik ott ülő démon nagyon is megértett.  Alastor kicsit meg is lepődött. -Te érted amit mondott?-Angel válaszul mosolyogva bólintott egyet.

-Igen értettem.-hangja kissé halk volt. Nem mert hangosabban beszélni, félt, hogy észre veszi hangjában, hogy valami más. Hogy valami megváltozott. Ezt pedig nem akarta. Neki elég ha csak rá pillanthat. S most is ezt tette inkább. Félénk pillantásokkal illette a mellette ülő démont aki ezt nem tudta hova tenni. Valami olyasmire várt, hogy ismét flörtölni próbál vele, esetleg megpróbálja le kapni őt. De nem. Csak nézte őt. Tetszett neki a pillantása, valahogy más volt. De hallani is akarta őt. Az ő különleges hangját. Ez nem is kicsit zavarta Alastort. Nem érti magát, hogy miért tartja olyan különlegesnek a pók démon hangját. -Azt mondta, hogy ne ugráltasd. Ja, és, hogy rohadj meg.

-Hahaha... Én is kedvellek Husker.-a macska démon meg forgatja szemeit, majd inkább hátat fordítva neki folytatja a pohár törölgetését. A pók démon kissé elszomorodik. Alastor mindenkinek ad valamilyen becenevet, vagy ad rá valamilyen jelzőt, mint például, Charlienak ott a "hercegnő", vagy "kedves". Vaggiet is általában "kedves"-nek hívja vagy ha nagyon cukkolni akarja akkor "drágának". De ha róla van szó akkor semmi. A nevén hívja, semmi becézés. Nem titkolja, de féltékeny. Azt akarja, hogy csak őt illesse becenevekkel. Amikor Alasor megpillantja Angel szomorú tekintetét mintha valami történne valami furcsa dolog a szívénél, s gondolatai között csak az jár, hogy hogyan csaljon mosolyt a másik démon arcára. Tudja, hogy ha dobna neki egy csontot akkor félreértené, s újból hajtani kezdene rá. De ha meg nem tesz semmit akkor az ő gyilkos szívében sem lesz megnyugvás. Így hát végül vigyorral az arcán áll fel helyéről, sétabotját elvarázsolva sétál oda a pók démonhoz, s karolja át vállát, majd húzza magához közel. -Miért szomorkodsz kedvesem?-a pók démon kitágult szemekkel tekint az éppen őt karoló Alastorra. Nem tudja eldönteni, hogy mi lepi meg őt jobban. Az, hogy éppen őt karolja, vagy, hogy amióta itt van először illette őt máshogy. De nem is akárhogy! Eddig senki sem hívott "kedvesemnek". De őt igen! Vajon csak azért hívta őt így, mert sajnálja, vagy mert többet is akar...?

-Ah... Nos, nincsen semmi. Csak túl sokat ittam.-mondja mosolyogva. Ezúttal nem fog semmit sem csinálni nehogy elriassza magától Alastort. Tudja, hogy ha van esélye nála akkor lassan kell haladnia vele. Legalábbis Husk ezt mondta. Végül is ismerte mikor még életben voltak, szóval biztos igaza van.

-Ne feled, sosem vagy teljesen felöltözve egy mosoly nélkül.-mondja, majd végül elengedi a pók démont, s meg áll vele szemben. Angel Dustban egy pillanatra megakad a levegő. Végül egy halványan elmosolyodik ami egy nagy vigyorrá alakul át.

-Sosem felejtem el.

-Helyes.-mondja, majd kezével az előtte ülő démon hajában puszil. Nem tudja miért csinálta. Talán csak megakart bizonyosodni róla, hogy nem fog szomorkodni. Ám ezzel egy csontot dobott neki. Lehet, hogy még megfogja bánni ezt a lépését. De ahogy Angel Dust meglepődött szemeit nézi majd ahogy egy kedves mosollyal néz fel rá, halvány pírral az arcán, úgy érzi egyenlőre, hogy jól tette amit tett.-Nos, azt hiszem most felmegyek a szobámba. Jó éjszakát, Husker, Angie.-amint elhagyta a helységet, Angel Dust boldogságtól örömittasan ugrik át a pultot, s ugrik a macska démon nyakába.

-Köszönöm, köszönöm köszönöm Husky!

-Azzal tudod megköszönni ha le száll rólam.-morogja, mire a pók démon kínosan nevetgélve ül fel a bár pultra.-Mindenesetre ne vidd túlzásba. Még nagyon az elején vagy mindennek.

-Tudom. Köszönöm Husk, hogy segítesz.

-Nincs mit megköszönnöd. Csak próbálok segíteni két balfasznak akik nem tudnak egymás elé állni anélkül, hogy a másik olyan vörös ne legyen, mint a pávián segge. -Angel hangosan felnevet, majd egy puszit adva a másik démonnak megy szobája felé.

-Holnap találkozunk Husk. Jó éjszakát.-a macska démon is elmormog valami olyasmit.  Angel Dust aznap este hosszú idő után először aludt rendesen rémálmokról mentesen.

Sziasztok! Ez az első sztorim ebben a könyvben én nagyon remélem mindenkinek tetszett :)

Hamarosan ismét hözök egy történetet ami (előre szólok) nagyon szomorú lesz :(