-Megmondtam, hogy mennem kell! -Angel hangja kettészelte a hotel csendjét. Charlie kérlelő szemekkel könyörgött a fiúnak, hogy maradjon, legalább a napi egy csapatépítő programon vegyen részt. De Angel nemet mondott, a hangja kétségbeesetté vált. 

-D-de...

-Nincs de megyek! -mondta ellentmondást nem tűrően. Egyik kezével felfeszítette a hotel ajtaját amit aztán be is csapott maga mögött. Vissza sem nézett, amitől Husk rosszul érezte magát. Azt akarta, hogy Angel rá nézzen. Csakis rá. De ezt a világért se vallaná be hangosan.

   Angel Dust úgy futott mintha az élete múlna rajta, és talán ez igaz is. Egy magas épület elé ért, a találkozó helyre amit Valentino parancsolt meg, hogy jelenjen meg aminek időpontját már le is késte. És Valentino utálta ha késik. Tudta, hogy büntetés vár majd rá. Már akkor mikor messziről meglátta a magas alakját. 

-Hol voltál? -kérdezte Valentino dühösen, kezeit keresztbe fonva a mellkasa előtt. Angel Dust nagyot nyelt, karjait maga köré fonta, fejét lehajtotta és próbálta kordában tartani heves lélegzetvételét. 

-Sa-sajnálom! El-elaludtam n-nem néztem az időt és-

-Mindig csak ezek a rohadt kifogások -vágta el Angel mondatát Val rideg hangja. -A késésed miatt 150 dollárt vesztettem te rohadt kurva! -a férfi hangja másodpercről másodpercre egyre dühösebb lett. A szárnyaim alá vettelek, segítettem, munkát adtam neked. És így hálálod meg?! -Val a másik férfi fölé emelkedett, olyan magas volt hozzá képest, mintha ezzel is ki akarná mutatni ki irányít itt. Angel fejét lehajtotta. Az ajkába harapott, hogy abbahagyja könyörgését. A körmét a bőrébe vájta, annyira, hogy az vérezni kezdett. -Megérdemled, ami most jön -sziszegte Val, majd a kezét lendítette és pofon vágta. Egyszer, majd kétszer. Angel a földre esett, és ezt ki használva Valentino bele rúgott az oldalába. Nem is egyszer, nem is kétszer. Angel nem is számolta az ötödik rúgás, ütés után. 

-Ké-kérlek!! Vá-várj!! Saj-sajnálom! Többet nem teszem ezt, esküszöm soha többé nem fog ez előfordulni!! Sírt, és könyörgött Valnak, hogy hagyja abba. Nem tette. Val növekvő mosollyal és halk nevetéssel figyelte. És ilyenkor Angel átkozta magát, és a világot amiért a sors összehozta Valentino-val. Val hátra köti mindegyik kezét egy kötéllel, szemkötőt tett a szemeire. Utána megérintette, de nem gyengéden. A kezei erősek voltak, nyomta a bőrét, és ütötte. Lehúzta a ruháit és folytatta. Egész éjjel. 

   Husk késő este is a bárban dolgozott. Néhány poharat mosott miközben ő maga is egy olcsó sört iszogatott. Teljesen egyedül. Magának be se vallja, de várt rá, Angel-re. Valamikor az éjszaka közepén jött meg. Csendesen kinyitotta az ajtót és első dolga volt a bár egyik székére ülni. Ragyogó mosolyt erőltetett arcára és kacéran rá nézett. Egyik kezével a bárpultra könyökölt miközben Husk alakját vizsgálta. Egy pillanatra, arra gondolt vajon milyen érzés lenne, ha Husk szárnyai közé bújhatna a világ elől örökre. 

-Helló Husky~ -a férfi hátat fordított Angel-nek, hogy ne láthassa az arcát, ami egy pillanatra mindig kipirul valahányszor Angel így hívja őt. 

-Mit adhatok? -kérdezte morogva, keze automatikusan az egyik whiskeys üveg felé nyúlt. Tudta, hogy ez az ő kedvence annak ellenére, hogy az arca egy egészen kis időre grimaszba fordult. 

-Hmm kérek egy.... Ké-kérek.... -a hangja remegett, a karjaival átölelte magát. Husk hátra pillantott rá. Nem kellett volna, mert most fogalma sincs mit tegyen. Vigasztalja meg? Hogy?- Egy...ölelést...? -Husk szemei elkerekedtek. Jól hallotta?- Haha~ Bevetted~~ -kacagott erőtlenül Angel, miközben eltolta magát a pulttól.- Csak szórakoztam veled Husky~ Tudom, hogy te nem vagy azaz ölelkezős típus. Főleg olyanokkal szemben, mint én. Felejtsd el amit mondtam. Nem pazarlom az idődet Husky... -ezzel a pókdémon megfordult, lépett egyet, hogy a szobájába menjen. De a következő pillanatban Husk szárnyai körülölelték Angel testét, és óvatosan a pultra ülteti. A karjait Angel dereka köré csavarja, szárnyait pedig köré tekerte és az érzés ahogy ezt tette megdobogtatta a szívét már ha ez a pokolban lehetséges. Pont olyan volt ahogy ezt elképzelte mindig is amióta először találkozott Husk-al. A szárnyai puhák, és védelmezőek, a karjai pedig olyan bolyhos és gyengéd. Olyan, mint egy macska mancsai, karmokkal. Hozzá sem hasonlítható Valentino birtokló kezeihez amik mindig bántják őt.- Köszönöm... -suttogta és lehunyta a szemeit és egyszerűen élvezte a kettejük közötti interakciót. Csak reménykedett benne, hogy talán Husk ezt néha...Talán heti két alkalommal megteszi érte és megöleli, pont ugyanolyan gyengéden, mint most. 

   Sem Husk, sem Angel nem emlékszik rá, hogyan kerültek ágyba. Pontosabban, hogyan kötöttek ki Angel Dust ágyába, a takarók alá, ahol Husk továbbra is a karjaiban tartja őt, mintha a világ legértékesebb és legtörékenyebb porcelánt tartaná. Pedig Angel Dust mocskos, és a legkevésbé sem értékes. Csak egy olcsó kurva. 

-Mi történt...? -tette fel a kérdést habozva, mert tartott attól, hogy talán Angel nem akarja vele megosztani. De meglepődött, amikor Angel beszélni kezdett. Elmondta mi történt amitől Husk legszívesebben azonnal elment volna Valentino-hoz, hogy megölje. De nem azonnal, mert előtte megkínozná, hogy ezerszeresen adja vissza neki azt a fájdalmat, amit ő adott Angel-nek. Annak az embernek, aki jelek szerint sokat jelent neki. Nem akarja elengedi őt. 

-Baj, ha nem akarom, hogy elengedj? -kérdezte Angel kuncogva, egyik kezével megsimogatva Husk egyik puha fülét ami az érintése hatására megmozdult. 

-Én sem akarom, hogy elmenj, Angel -suttogta, és karjaival egy kicsit szorosabban ölelte, hogy ezzel mutassa ki, mennyire komolyan gondolta előző szavait. 

-Ant...Anthony...

-Mi? -kérdezte Husk értetlenül.

-A nevem. Anthony...Így...így is hívhatsz, ha akarsz... -suttogta a pókdémon, majd beharapta az ajkát. Fogalma sincs miért mondta el neki az igazi nevét. Talán csak kíváncsi volt hogyan hangozna a neve az ő szájából. 

-Tetszik a neved. Szép. Illik hozzád -ezután Husk egy csókot adott a fejére. Igen, határozottan örökre így akar maradni. 

   Újabb nap, újabb munka. Habár Angel maradni akart nem tehette. Felöltözött, hogy el induljon, de Husk szárnya megakadályozta őt. Mosolyogva rá pillantott, ám ő nemigazán viszonozta. 

-Muszáj menned? -Angel bólintott. -Nem... Nem akarom... hogy menj...

-Valentino egy seggfej, Ha nem megyek egésznap, és éjszaka forgathatok... És habár néha szórakoztató a szex, egész éjjel nyomni fárasztó -ezek után Husk nem tartotta vissza, talán azért mert attól tartott, hogy Angel nem akar vele maradni. De aztán eszébe jut az előző éjjel és ezek az aggodalmai szertefoszlottak. Csak arra tudott gondolni, hogyan tarthatná őt távol Valentino-tól. A megoldást még ő maga sem tudja, de az biztos, hogy megfogja őt menteni. Angel Dust nem a poklot érdemli. 

Hmm...Eltelt néhány év mióta írtam ide aminek oka többségében, hogy eléggé elhagyott az ihlet és akkoriban csak a Hazbin hotel pilot része volt kint és a sok várakozás miatt alábbhagyott a rajongásom. Na nem baj, most mér kint az első évad, én pedig egy új történettel amit  Linda_Heisler kérésére írtam. Talán nem pont az amire számítottál, de egy ilyen hosszú kihagyás után még egy kicsit vissza kell rázódnom:D Mindenesetre remélem mindenkinek tetszett:)