Y O O N G I 

Szikrázó napfény, koktél a kézben és Hoseok. Akarhatok én ennél többet? 

Boldogan heverészek a medence mellett, egy napozóágyban fekve és süttetem a hófehér hasam, ami most már kicsit sem lapos, ugyanis az itt töltött egy hét alatt az isteni kajának hála sikerült felszednem pár kilót. Hobi már azzal ugrat, hogy azonnal elhíztam és trehány lettem, amint elvett. Nem értem miért mondja ezt. Amiatt hogy nem hordok alsót, és ha a szobánkban vagyunk akkor még ruhát sem? Nem, nem hiszem. 

Az emberek nagy vígan úszkálnak a medencében, köztük Hobi is aki nevetve integet nekem. Elmerül a vízben, majd felbukkan haját hátradobva. 

A mosoly lefagy az arcomról, mikor egy sötét alak jelenik meg Hoseok mögött és száját befogva rántja le a víz alá. Kapálódzik és próbál szabadulni, de hamar eltűnik a mélységben és a víz újra tükörsimaságú lesz. 

A nevét ordibálom és mindent félredobálva ugrok be utána a vízbe. Kétségbeesetten rúgom fel magam a medence aljáról. Az orrom tele ment vízzel, és semmit sem látok. 

-Jól vagy? -hallom meg Hoseok hangját közvetlenül magam elől, mire igyekszem minél gyorsabban kipislogni a vizet a szememből. 

Tényleg ő az és értetlenül néz rám, ahogy mindenki más is aki a medencében tartózkodik. De az nem lehet...ő...

-Eltűntél a víz alatt -habogok. 

-Dehogyis -kuncog -Egész eddig itt voltam. 

-Hoseok ne szórakozz velem. Valaki lehúzott téged a víz alá, és hosszú percekig lent voltál. 

A mosoly lehervad arcáról. 

-Nem viccelek. Én végig itt voltam, Suga. Lehet, hogy napszúrást kaptál? 

Tenyerét a homlokomra szorítja mire a szememet forgatom. 

-Nincsen semmi bajom -lököm el sértődötten. 

Szégyenkezve mászok ki a vízből ugyanis még mindig engem bámul mindenki. Lehet hogy tényleg csak túl sokat voltam kint a Napon. Így van. Biztosan így lesz.