*Yoongi király(kisasszony)*

A fiúkkal eppen tartottunk ki a dormból, mikor is egy nagyon ismerő kutya állt meg velünk szembe ránk ugatva. Fejével hol felénk nézett, hol egy másik irányba amit nagyon fucsálltunk.

-Hé! Ez RaRa kutyája!-szólalt meg Jimin kissé értetlenül, mire felé kaptam tekintetem. Rossz elő érzetem támadt. Nagyon rossz.-De hogy került ide?

-Azt akarja, hogy kövessük.-mondta V mintha értene kutyául, de tiszta komoly tekintettel, mire szívem hevesebben kezdett dobogni. A kutya abba hagyta az ugatást, majd szaladni kezdett. Gondolkodás nélkül utána szaladtam a többieket otthagyva.

Mikor már azt hittem sosem fog megállni befordult egy sarkon, és én utána. Hirtelen a vér is megfagyott ereimben. Egy ház lángokkal volt tele és mindenhol füst. Néhány ember volt ott és egy házaspár gondolom a kislányukat szorongatva könnyes szemekkel. És a lányon ugyan olyan kabát volt mint amilyen RaRának volt. Gyorsan oda rohantam hozzájuk.

-Mi történt?-kérdeztem kissé lihegve, és zavarodottan, mire a két szülő felém kapta a tekintetét.

-Egy lány és az a kutya-mutatott a mellettem ugató jószágra-megmentette a kislányunk, de a lány már bent van több mint 5 perce.-nyögte ki feszülten a nő, amitől szinte villámcsapásként hasított belém a felismerés.

"Hé! Ez RaRa kutyája!". Víszhangzottak a fejemben Jimin szavai. Szívem össze szorult. A torkomban egy nagy gombóc keletkezett. Gondolkodás nélkül berohantam a házba és össze-vissza kezdtem el nézelődni.

-RaRa!-kiáltottam a nevét, de válasz nem jött.-RaRa, te idióta, válaszolj!-mondtam feszülten, mire valami nyöszörgést hallottam és egy fájdalmas kiáltást.-RaRa...-nyögtem ki elhaló hangon, majd a hang irányába eredtem és megpillantottam...lábai tiszta véresek ahogy kezei és az elsőnek említett testrészen egy óriási gerenda volt.-RaRa!-futottam oda hozzá, amilyen gyorsan csak tudtam, mire ő ijedten és könnyes szemekkel kapta felém fejét.

*RaRaRaRaRa*

Mivel a gerenda tele volt kissebb szögekkek, némelyik kissé felhorzsolta lábam és kezeim is ahogy próbáltam leszedni magamról. De az csak nem mozdult. Gyenge voltam és az a nagy fadarab is nehéz volt. Mikor azt sikerült kissé felemelnem, újra rá dőlt a lábamra amitől fájdalmasan felkiáltottam. De nem adtam fel.

-RaRa!-kiáltotta valaki a hátam mögül, majd lépteket hallottam mögülem. Kissé ijedten és könnyes szemekkel pilantottam hátra.

-Y-Yoongi...?-nyögtem ki nagy nehezen, mert a füsttől szinte teljesen el ment a hangom. Tekintetéből a félelmet és az aggodalmat tudtam kiolvasni.-Yoongi...-nem bírtam tovább el bőgtem magam.

-Ne aggódj!-mondta megnyugtató hangján, majd lábamhoz lépett.-Segítek. De a te segítséged is kelleni fog.-nézett mélyen szemeimbe, mire aprót biccentettem. Kezeim újra a gerendára raktam, majd Yoongi az ővéit az enyéimre és mögém állt.-Háromra.-suttogta füleimbe, mire kissé megnyugodtam, és bólintottam.-1, 2, 3!-minden erőmet beleadva, nyomtam fel a farönköt a lábamról Yoongi segítségével. Kissé arább dobtuk a gerendát, majd egy jól eső és fáradt sóhajt eresztettem ki ajkaim közül.

Sikerült...

Gyorsan levette magáról a kabátját és rám terítette, mire hálásan pillantottam rá.

-Sietnünk kell!-mondta, miközben segített felállni, de nem sikerült megállnom. Gyorsan elkapott, majd menyasszonyi pózba felkapott karjaiba. Fájdalmasan nyöszörögtem egy aprót, mire ő ijedten pásztázta arcom. Apró kezeimet nyakaköre fontam még a fájdalom ellenére is. Szorosan tartva karjaiba megindult a kijárat felé, ahol már lehetett hallani a mentősök és tűzoltók hangját. És végre kiértünk. Azt hittem, hogy a sok füsttöl már megfogok fulladni. De nem történt meg. Az emberekre pillantva láttam rajtuk, hogy nagyon megkönyebbültek, mikor megláttak minket. Pár kamerás ember is volt köztük. Sugar is oda szaladt hozzánk és ugrándozni kezdett. A tűzoltók már el is kezdték oltani a tűzet és a mentősök se perc alatt előttünk termedtek egy hordággyal, mire Yoongi ráfektetett. Kicsit szomorú voltam, hogy elengedett, de muszály volt. Fájt mindenem. A lábaim, a kezeim. Mindenem.

A mentősök a kocsijukhoz kezdtek tolni, ahova meglepetésemre Yoongi is követett. Egész végig egymást néztük. Arckifejezése kissé aggodalmas volt, de leginkább megkönnyebbült.

-Maga hozzá tartozója?-kérdezte az egyik mentős Yoongitól, miközben a kocsiba raktak az ággyal együtt.

-Egy barátja vagyok, de had menjek vele!-mondta gombóccal a rorkában, de a mentős megrázta a fejét.-Nagyon fontos egy barát számomra...-pillantott rám, mire szívem kihagyott egy ütemet.

"Nagyon fontos egy barát számomra..."

-Rendben, jöjjön...-sóhajtott egyet a mentős, mire Yoongin lehetett látni, hogy megkönnyebbült. Gyorsan beszálltak a kocsiba. A mentős az egyik felemen egy orvossal, a másikon pedig Yoongi. Apró kezeim megfogta, majd megszorította őket.

-Nagyon féltem...-suttogta alig hallhatóan, de én meg hallottam. Szemeim újra könnyesek lettek.

-Most elaltatjuk. Kérem ne mocorogjon.

Na nem mintha tudnék...

Egy innyekció és már ragadtak is le pilláim. Majd elragadott a sötétség.

*Tájmszkip nemtudok mit kitalálnin keresztül pár órával későbbre*

Kellemes cirógatásra ébredtem, mire lassan kinyitottam szemeim. Mivel már este volt nem égette ki a nap a retinám így nyugodtan körül tudtam tekinteni. Ahogy sejtettem egy korházi szobában voltam.

-Kicsim!-hallottam balfelemről nevelő anyukám hangját, mire felé kaptam tekintetem. Szemei könnyekkel voltak tele. És nevelő apukám is ott volt. Reméltem, hogy nem kapok nagy agymosást, mert eddig sosem kaptam tőlük. Mikor még sokszor volt probláma térdemmel, akkor sem, de ez mégis más eset volt.

-Sz-sziasztok.-nyögtem ki gombóccal a torkomban egy kínos vigyor kiséretében.

-Nagyon ránk ijesztettét!-simított végig kezemen anyukám, amibe kissé beleborzongtam.

-Tudom és nagyon sajnálom...-mondtam sajnálkozva és kissé lehajtottam a fejem. Nagyon is jól tudtam, hogy mennyire féltettek. Nagyon szeretnek és ha valami történne velem akkor magukat hibáztatnák, pedig nem az ő hibájuk lenne.

-Máskor ne csak ész nélkül mennj.-mondta apukám kedvesen, mire felé kaptam tekintetem. Nem mondtam semmit, pedig lett volna mit. De nem szerettem volna ha össze vesznénk, ami még sosem történt meg.

-Oké. Nem fogok.-erőltettem magamra egy halvány mosolyt, mikor is bejött az orvos, papírokkal a kezében.

-Látom felébredt.

Wow...nem mondod...ja várj! Már kimondtad.

-Nem lett nagyon komoly baja. Mind a kettő bokája megrepedt és a jobbon kissé fel lett szakítva a bőre, amit össze kellett varni. Ezen kívül csak egy pár karcolást szerzett a kezein. Holnap már haza is mehet és majd kenje azzal a krémmel a lábát amit, majd kiírok magának.-mondta el szinte egy szusszre, majd valamit felfirkanntott a papírjára és távozott.

-Végülis, elég jól megúsztam...a tűzet.-kuncogtam el magam saját hülyeségemen, amit nevelő szüleim is megtettek.

-Egyébként van valaki aki szeretne látni.-vigyorodott el anya. Értetlenül pásztáztam tekintetemmel anyukám és apukám között.-De nem mondom meg ki.

-Na de nekünk mennünk kell. Holnap még korábban kell mennünk dolgozni. Majd a fiúk eljönnek érted.-mondta apa kedvesen, mire bólintottam egyett. Felkeltek helyükről és az ajtó felé lépkedtem. Egy köszönés után már ki is léptek a szobából, mire sóhajtva döntöttem hátra a fejem és hunytam le szemem.

-Idióta.-hallottam egy hangot mellőlem. Szemeim ijedtemben kipattantak és az illető felé vándoroltak. Realizálódni sem tudtam, mikor hirtelen megragadta két karom és szorosan magához vont egy ölelésbe.

-Ö...öm...-nyögtem ki ennyit, majd apró kezecskéim lassan és óvatosan köré fontam. Mélyet szippantottam férfias illatából, amitől szívverésem kissé felgyorsult és egy jólesőt sóhajtottam.-Féltem...-böktem ki gombóccal a torkomban és arcom vállába fúrtam.-Még mindig félek...-kezeimmel kissé megszorítottam kabátját.

-Nem kell...mostmár vége...-suttogta lágy és megnyugtató hangján fülembe, amitől megborzongtam. Kezeivel hátam simogatta nyugtatásképp, amivel el is érte célját. Lassan elválltam tőle, majd egymás szemeibe  mélyedtük.-Miért csináltad ezt?-kérdezte komoly arckifejezéssel, mire lehajtottam fejem és sebes kezeim kezdtem pásztázni.

-Nem hagyhattam csak úgy, hogy az a szegény kislány ott süljön meg. Mire a tűzoltók oda értek volna lehet már nem lenne...-mondtam alig hallhatóan, de úgy hogy Ő meghallja.

-Ez igaz...de akkor is...ha te elmész...nem tudom mit kezdtem volna nélküled...-nyögte ki elhaló hangon, mire felkaptam tekintetem és egyenesen szemeibe meredtem.

-Élnéd tovább az életed...-csúszott ki ajkaim közül, amitől még magam is kissé meglepődtem.

-Nélküled nem.-vágta rá szinte azonnal, amitől "kissé" meglepődtem és kitágult szemekkel meredtem magam elé.

-Ilyet...még sosem mondott...senki...-suttogtam alig hallhatóan, de tudtam, hogy meghallotta.

-Mostmár igen.-mosolyodott el halványan, majd lágyan megfogta apró kezem és hüvejkujjával cirógatni kezdte. Egy pillanatra lehunytam szemem és egy jól esőt sóhajtottam.

-Köszönöm...hogy megmentettél...-mondtam, miközben lenyeltem a torkomon akadt gombócot.

-Ne nekem köszönd, hanem a kutyádnak.-kuncogta el halkan magát, mire kissé értetlenül néztem rá.-Eljött a dormunk elé és elkezdett ugatni, meg egy irányba mutatni. Jimin meg mondja "Hé! Ez RaRa kutyája!".-utánozta Jimin hagngját ami elég viccesre sikeredett, így elkuncogtam magam.-Most mi olyan vicces?-kérdezte gyerekesen, amitől ismét elkuncogtam magam.-Akkor most elkell, hogy szomorítsalak.-vette elő mobilját, mire kissé ijedten kaptam felé tekintetem. Felém nyújtotta a készüléket, amin egy kép volt rajta. Pontosabban az amit Jimin készített rólunk a videó készítésekor. És ezt állította be hátterének.

-H-hé! Töröld ki! Nagyon zavarba ejtő!-nyúlkáltam mobilja után, de Ő eltartotta tőlem, úgy hogy ne érjem el. Most viszont ő röhögött rajtam.

-Nem fogom. Eppen tetszik ez a kép.-tanulmányozta hülyéskedve, mire megböktem.-Olyan kis aranyosak vagyunk rajta, Jimin szerint. Hmm...szerintem igaza is van.-pillantott felém egy mosoly kiséretében.

-Jó. Mostmár mehetsz! Idióta.-mutattam az ajtó felé össze húzott szemöldökkel, amitől lebiggyesztette ajkait.

-Akkor is holnap jövünk érted. Hajnalban!-vigyorgott önelégülten, majd gyorsan felpattant az ágyról és az ajtóhoz lépett.-Ébredj fel időben! Szia!-ezzel elhagyta a szobát. Egy nagyot sóhajtva dőltem hátra az ágyon kissé fáradtan.

Csak viccelsz...Idióta.