-RaRa, te következel!-intett fejével, a pálya fele, a verseny szervezője, mire aprót biccentettem, és mély levegőt véve, felléptem a jégre. A ruha még nem volt rajtam, hisz ez csak egy próba volt. Tehát mindenki abban táncolt amiben csak akart. Én egy kényelmes kis szerkót választottam, ami egy fekete melegítő naciból, és egy lenge szürke pólóból állt. Hajam természetesen össze volt fogva egy lófarokba.

A zene elindult, és vele együtt én is. A szám eleje, nem nagy szám (hehe, de SZELLEMes vagyok). Majd mikor jön a refrén akkor kezdődik a nagy lecsó! Csakhogy...az ugrást azt el basztam. Későn ugrottam és neki estem a palánknak, amitől a tegnap szerezett sebem sajogni kezdett, de nem állhattam meg, muszáj volt folytatnom.

Miért nem ment az ugrás? Máskor figyelj oda RaRa!

A második ugrást is elbaltáztam. Igaz nem annyira, mint az elsőt, mert ebben csak annyi volt a hiba, hogy nem voltam stabil az esés után, és kissé mozogni kezdtem, de mégis elhibáztam. Pár másodpercen belül, pedig sikeresen vissza is nyertem az egyensúljom.

Miért nem megy? Mi történt velem?

-Jól van, most te jössz Tzuyu!-hívta a következő versenyzőt a jégre a verseny szervezője, mikor én onnan leléptem. Lihegve, s lehajtott fejjel battyogtam oda nevelő szüleimhez, kik engem tapsolva vártak. Csak, hogy nem volt mit megtapsolni. Mindegyik ugrásom elbasztam, mint valami tökfilkó. Milyen leszek akkor, mikor élőben fog menni ez az egész? Főlleg, hogy mindenem sajog az eséstől, hisz már a gyakorlásaimnál is sokszor estem-keltem, és már így is össze vagyok verve tisztára. De legalább annyi szerencsém van, hogy ezek a sebek nem nagyon látszanak, így nem nagyon kell félnem attól, hogy akárki is észre veszi ezeket.

-Nagyon ügyes voltál, kicsim!-ölelt át anyukám, mikor odaértem hozzájuk, apukám meg szintén megdicsért, majd összeborzolta a hajam. Egy erőltetett mosolyal az arcomon megköszöntem a dicséretüket, majd elmentem a mosdóba, ahol arcom gyorsan megmostam hideg vizzel.

Jól van RaRa, nyugodj le! Ez csak a próba volt, a versenyen már Yoongi is itt lesz! Legalábbis...itt kéne, hogy legyen...

Miután úgy éreztem, sikeresen lenyugodtam, sóhajtottam, majd kiléptem a mosdóból, de véletlenül neki ütközzem egy hátnak. Azt kifelejtettem, hogy egy IZMOS hátnak.

-El-...-kezdtem bele, de ahogy megláttam Vihogi barátom, elakadtam, és valamiért valami melegség járta át testem.-Vihogi!-ugrottam mosolyogva a nyakába, mire ő halkan elkuncogta magát, s vissza ölelt.

-Neked is szia Jégenjáró ősember!-mondta gúnyosan, mire szúrós pillantásokat kapott tőllem, mikor végre leszakadtam róla.

-Többiek?-kukkantottam érdeklődve a hátamögé, de ott nem volt senki, így vissza vezettem tekintetem felé.

De jó, hogy újra láthatom! Mióta is nem láttam? Három napja...?

-Szüleidnél.-mondta mosolyogva, majd elindultunk az említettek felé. Hát na igen...ők még nem tudják, hogy a szüleim, a nevelő szüleim...

Reménykedve, és hevesen dobogó szívvel, lépkedtem a nagy csorda fele, és Őt kerestem tekintetemmel. De mikor nem találtam sehol, alig láthatóan, szomorúan lebiggyesztettem ajkaim.

-Sziasztok!-köszöntem a fiúknak, egy hamis mosoly kiséretében, mire ők felém kapták tekintetük és elmosolyodtak.

-Szia RaRa!-köszöntek, szinte kórusban, majd néhányan meg is öleltek. Mondjuk az a néhány azt jelentette, hogy mindenki, Jimin kivételével, hisz már őt átöleltem. Na meg...Yoongi kivételével. Tehát hét minusz kettő az öt.

-Hogy ment a próba?-kérdezte Jin érdeklődve tekintve felém, mire mosolyom kissé lefagyott arcomról.

-Egész jól...-hazudtam kissé elhúzva az első szót.

-Ennek örülünk!-mondta NamJoon, mosolyogva, majd ezután, mindenki beszélgetésbe kezdett akivel akart. Jimin persze mellettem maradt egész végig.

-Ennyire borzalmas voltál?-kérdezte az eppen jégen táncoló egyik lányt figyelve. Sóhajtottam.

-Igen...-mondtam lehajtott fejjel a padlót pásztázva tekintetemmel.

-El fog jönni.-nyögte ki hirtelen, mire kissé értetlenül, s kitágult pupillákkal, felé kaptam tekintetem.-Nem kell aggódnod.-mondta mosolyogva felém fordulva. El is hittem neki. Hittem abban, hogy el fog jönni és reménykedtem is benne.

Aprót biccentettem, fejemmel, majd halványan mosolyogva figyeltem a fiút, ki szemét le sem véve az eddig jégen táncoló lányról bambult el, rám se hederítve.

-Valaki szerelmeees~!-mondtam mosolyogva, mire zavartan, felém kapta tekintetét, és láthatóan elpirult.

-É-én nem! Csak...szép lány...-hajtotta le kissé fejét. Halkan elkuncogtam magam, majd a felénk közeledő lány felé fordultam. Haja mogyoróbarna színben pompázott halvány hullámokban vállára omolva, míg szemei is szinté barnán csillogtak a halványan ráirányuló fénytől. Öltözete olyan volt, mint az enyém, sportos.

Na, tuti felismerte Jimin-t, azért jön ide! Ráadásul egy füzet is és ceruza is van nálla!

-H-helló!-köszönt kissé félénken, és zavartan pillantott hol rám, hol Jimin-re.

-Szia!-mosolyogtam rá kedvesen, majd megböktem a mellettem álló fiú karját, ki jajgatva, szintén elmorgott egy "Helló"-t a lánynak.

-Em...kérhetek...egy autogrammot?-kérdezte felém pillantva, mire halkan elkuncogtam magam és a fiúra mutattam.

-Miért nem tőlle kérsz?-néztem rá mosolyogva, kissé felemelve szemöldököm.

-Mert én tőlled szeretnék!-mondta, már kissé magabiztosabban. Egy " kicsit" lesokkolódtam.

-H-hogy tőllem?-kérdeztem felvont szemöldökkel, értetlen arckifejezéssel. Hevesen bólogatni kezdett, majd felém nyújtotta a kezében tartott füzetet és ceruzát, amit én óvatosan átvettem.-Hát jóóó...-mondtam miközben felfirkkantottam a nevemet az üres oldalra, és mosolyogva vissza adtam a tárgyakat a tulajdonosának.

-Köszönöm!-hajolt meg előttem, mire mosolyogva megráztam a fejem.

-És tőlle nem kérsz autogrammot?-kérdeztem, miközben megragadtam a menekülni készülő fiú karját, és vissza húztam magam mellé. A lány kissé zavartan és meghökkenve nézett hol rám, hol a szintén zavartan pislogó fiúra, majd az arcán már jelen is volt a halvány pir.

-Ö...öm...k-kaphatok...?-kérdezte félve, mint valami elveszett kutya ki gazdit keres magának. Jimin kissé meghökkenve bambult a lány arcát bámulva, majd mikor megböktem, ijedten tekintett körül, amitől csak jobban elmosolyodtam.

-P-persze!-nyögte ki zavartan, majd kikapta a lány kezéből a füzetet, és ceruzát, majd egy tiszta lapra hajtva, ráírta nagyba a nevét, s vissza adta a tárgyakat a lánynak. De azért láttam, ahogy kissé megérinti a lány kezét, amitől már Én örültem, nem hogy a lány.

-Köszönöm!-hajolt meg ismét.-Te vagy a biasom, helló!-hadarta le szinte se perc alatt, majd el is húzta a csíkot. Míg én nagyokat nevettem, addig Jimin, nagyokat pislogott maga elé meredve.

-Ha látnád az arckifejzésed...!-nevettem tovább, már combjaim csapkodva. Vihogi hirtelen megragadta két karom, majd magafelé fordított. Meghökkenve pásztáztam arcát tekintetemmel, mik boldogságot sugároztak, de mégis, annál inkább izgatottságot.

-Azt mondta én vagyok a biasa! Áá, akkor van esélyem nálla! Ugye? Csak kéne a száma, és jó lenne tudni a nevét is!-hadarta le egy szusszra, mint az előbb a lány, és bizakodva nézett rám, mintha akarna valamit.

-Jó-jó segítek!-emeltem fel kezeim megadóan, mire nagy éjjenzésbe kezdett. Tudtam, hogy ezt akarja...

-De még ma jó lenne elkérni a számát!-emelte fel mutatóujját, fenyegetően. Hitetlenül elnevette magam, miközben fejem kezdtem csóválni.

Lehozom már akkor neked a holdat is, jó?

-Jó, meglesz az!

*lö tájmszkipugrás az időben fél órával későbbre*

-Wow...!-nyögött ki ennyit mindenki-nevelő szüleim, BTS-mikor kijöttem az öltözőből immár a ruhámban.

-Kicsim...gyönyörűen nézel ki!-mondta anyukám szemeit törölgetve, könnyeitől, mire odamentem hozzá és szorosan átöleltem.

-Anya, ez csak jégtánc...-mondtam mosolyogva, miközben elváltam tőlle.

-Jó, de attól még szép vagy!-mondta ő is mosolyogva, majd végig simított arcomon.

-Gyönyörű lettél kiskópé!-mondta apukám vállam veregetve, mivel a hajam szépen össze volt fogva egy kontyba és nem akarta szétrontani. Vagy ha akarta is volna, akkor sem engedtem volna.

-Köszönöm!-öleltem át őt is, majd a fiúk felé fordultam.

-Sok szerecsét!-mondták kórusban.

Tuti gyakorolták, míg rám vártak...

-Kösz-....-kezdtem bele, de nem tudtam befejezni, mert hirtelen körém gyűltek, s szorosan átöleltek. Kissé értetlenül nyomorogtam ott köztük, majd eszembe jutott valami. Vagyis inkább valaki. Valaki aki nem volt még ott és nem ölelt át.

Yoongi...?