Már javában gyakoroltam össze-vissza, valami koreográfián dolgozva, de sehogy sem jött össze semmi, mikor is valaki megszólított.

-Ugye pihentél is?-jött a bejárat felől a hang, mire felé kaptam tekintetem. Lihegve pásztáztam vigyorgó, de annál inkább aggóddó tekintetét, miközben lassan oda csúsztam hozzá.

-Talán...-kezdtem el gondolkodni.-...öt...percet...?-mondtam kissé félve, bár inkább kérdésnek hangzott.

-És mióta vagy itt?-kérdezte előre félve a válaszomtól. Aprót sóhajtottam.

-Reggel óta.-nyögtem ki félre pillantva, és a jeget kezdtem pásztázni tekintetemmel. Yoongi nem mondott semmit, csak megragadta a karom, majd húzni kezdett az álltalam elfoglalt pad fele. Mikor oda értünk két karomnál fogva leültetett, és Ő pedig mellém. Elővettem üvegem, majd tartalmának felét kiürítettem, és vissza helyeztem a helyére. Fejemet neki támasztotam a hátammögött lévő "falnak", és egy nagyot sóhajtottam. Már el telt négy nap, hogy Yoongi azt a papírt a kezembe adta. Azóta szinte megállás nélkül gyakorlom, és valami koreográfiát keresek, meg valami jó zenét, de egyiket sem sikerült megtalálnom. És a verseny pedig egy hónap múlva lesz.

-Nem kéne ennyire hajtanod magad...-törte meg a köztünk beálló csendet, kissé mély és halk hangon, mire felé kaptam fáradt tekintetem.

-De csak egy hónapom van...ki kell használnom minden adandó pillanatot. És még a zene, se a koreográfia nincs meg.-mondtam egyre feszültebben, ahogy ezeket kimondtam és végig gondoltam a fejemben. Szorított az idő, és tudtam, ha mihamarabb nem találom  meg amikre szükségem van...akkor nem vehetek részt a versenyen.

-Tudod mit?-fordult felém hirtelen egész testével, mire meglepettségemben kissé kitágultak pupilláim.

-Mit?-kérdeztem nagyokat pislogva. Ő alig láthatóan elmosolyodott.

-Táncolj a mi számunkra!-mondta tisztára bezsongva, mire szemeim csak jobban kikerekedtek.

-Süket vagyok, mondd még egyszer.-nyújtottam felé fülem, tisztára komoly tekintettel, de Ő csak vissza tolt eredeti ülöhelyzetembe.

-Jól hallottad, nem vagy süket.-mondta halványan mosolyogva, miközben megfogta kezeim. Szemöldökeim összeráncoltam, ahogy mosolygó arcát pásztáztam.

-Jó. De mégis melyikre gondoltad, hogy táncoljak? Van vagy kétszáz zenétek!-mondtam hitetlenkedve, mire halkan elkuncogta magát. Milyen jó, hogy ilyen könnyen veszi ezeket a dolgokot...

-Attól függ. Te milyet szeretnél? Gyors ritmusút, vagy lassút?-kérdezte kezeim cirógatva. Egy pillanatra elgondolkodtam, majd sóhajtottam.

-Közepeset.-adtam meg a rövid választ, mire aprót biccentett fejével, és előkapta mobilját, amin valamit elkezdett pötyögni, majd felém nyújtotta.

-Válassz ezek közül.-adta a kezembe a készüléket. Aprót sóhajtottam, majd olvasni kezdtem a számokat.

-Young forever, Just one day, For you, Born singer, Butterfly, Coffee, Let me know...-egy pillanatra megálltam.

Let me know...ezt egyszer már hallottam. És nagyon is tetszett. Teljesen ki is ment a fejemből. Hmm...talán ez jó.

-Na? Döntöttél?-kérdezte érdeklődve. Fejem felé kaptam, majd elindítottam a számot. Mikor a fiú meghallotta elmosolyodott.-Jó döntés.-mondta, miközben vissza vette mobilját.

-Akkor a zene kipipálva. Most kell a koreográfia.-mondtam sóhajtva hátradőlve a padon.

-Segítek.

-Korcsolyával együtt?-kérdeztem felvont szemöldökkel, miközben fejem felé fordítottam.

-Nos...-kezdte el kínosan maszírozni a tarkóját. Halványan elmosolyodtam.

-Nem tudod, hogy szoktak a jégtáncosok koreográfiát tanulni, ugye?-kérdeztem már szinte vigyorogva ahogy bénázását figyeltem. Ő csak megrázta a fejét, ezzel nemet jelezve.-Nem csak jégen. Rendesen a talpukon is szoktak.-mondtam, halkan elkuncogva magam.

-Ez akkor azt jelenti, hogy segíthetek?-kérdezte csillogó tekintettel, mire ismét elkuncogtam magam, majd bólintottam aprót. Vidáman felugrott a padról, majd örömtáncba kezdett, ezzel már tisztára feloldódott a feszült helyzet és már én is boldogabb voltam.

Pár másodperc múlva Yoongi megállt, majd komoly tekintettel fordult felém.

-De most megyünk haza, és majd csak holnap kezdünk bele!-mondta mutató ujját felemelve, mire lebiggyesztettem ajkaim és felpattantam helyemről. Hirtelen jött öttlettől fogva, megpróbáltam gyorsan mellette elhúzni a csíkot, de időben átkulcsolta kezeivel derekam és nevetve maga elé húzott.-Nem szöksz el!-mondta közelebb húzva magához.

-Nyaaah~-nyafogtam, mint valami öt éves. Lassan elkezdett ide-oda libegni és egy aprót közelebb hajolt arcomhoz.

-Cserébe velem alhatsz.-mondta mosolyogva, mire egy nagy vigyor szökött arcomra és szorosan átöleltem, miközben fejem mellkasába fúrtam. Ő csak röhögve szorított tovább derekamnál fogva és apró csókokkal bombázta meg fejem.

-Nállad, vagy nállam alszunk?-kérdeztem arcom beledörgölve mellkasába.

-Hmm...te laksz közelebb. Szóval nállad leszünk. Amúgy is szeretném látni Sugar-t.-mondta miközben eltolt magától és egyenesen iríszeimbe meredt.

-Szóval csak azért jössz hozzám, hogy Sugar-t látsd?-kérdeztem sértetten, mire Ő elkuncogta magát, és összeborzolta a hajam.

-És ha igen?-kérdezte tovább húzva az agyam.

-Ha így folytatod féltékeny leszek a kutyámra...-mondtam sóhajtva, fejemet csóválva, miközben ásítottam egyet, majd kibújtam karjai közül. Viszont Ő megragadta a csuklóm és vissza fordított magafelé.

-A-a!-csóválta fejét, mire értetlenül összeránoltam szemöldököm.

-Mi "a-a"?-kérdeztem értetlenül. Vigyorogva ajkaira mutatott, majd kissé közelebb hajolt hozzám. Sóhajtás helyett egy ásítást adtam ki magamból, mire Yoongi elkuncogta magát.

-Túl aranyos vagy, mikor álmos vagy.-mondta, miközben végig simított arcomon.

-Ha te mondod.-vontam vállam, majd halványan elmosolyodtam és egy lágy csókot leheltem ajkaira, amit mosolyogva viszonzott.

-Mondhatok valamit?-kérdezte elválva tőllem, és a mosoly továbbra is ott bujkált orcáján.

-Aha...-biccentettem fáradtan.

-Szeretlek.-mondta összeérintve orrunk. Halkan elkuncogtam magam, miközben egy puszit nyomtam szájára, majd kikászálódtam karjai közül és leültem a padra, hogy letudjam szedni a korcsolyám. Yoongi végig figyelte minden egyes mozdulatom, és mire végeztem a pakolással is, Ő már mellém is állt, készenlétben az indulásra. Lassan elindultunk, míg Ő mosolyogva, én addig hulla fáradtan. Már szinte neki döltem a vállának, úgy vonszoltam magam.-Vigyelek a hátamon?-kérdezte, mikor befordultunk egy utcában, ahol néhány lámpa világított csak. Igen...már este volt.

Aprót megráztam a fejem ezzel nemet jelezve, mire Ő megadóan sóhajtott. Csendben bandukoltunk egymás mellett, mikor is én kissé lelassultam, hogy betudjam kötni a cipőm, mert utközben kikötölődzött a pertlim. Leguggoltam, és gyorsan össze is kötöttem egy masnit formálva, mikor is valaki megragadta a kezem és felállított. Felé kaptam fáradt tekintetem, és hirtelen elállt a lélegzetem. Azt hittem Yoongi az, de tévedtem. Egy tisztára idegen ember fogta, szinte már tépte a karom, és bűzlött az alkoholtól.

-Yoon-...-próbáltam meg a fiú után kiabálni, de a pasas befogta mocskos kezével a szám és szinte levegőt is alig kaptam. Szívem hevesen kezdett el dobogni a félelemtől. Bár simán elbirtam volna verni, de valamiért iszonyatosan megvoltam rémülve. Lábaim is megremegtek és szemeim kissé benedvesedtek. Azt hittem megerőszakolni akar, de mikor előhúzott zsebéből egy közepes méretű, eléggé éles kést, nagyot nyeltem.

Yoongi nyilvánvalóan észre vette, hogy nem megyek már vele, hisz pár másodperc elteltével, megláttam a fickó mögött kissé sokkoltan bámulni.

-Nyugi cica nem fog annyira fájni.-mondta nyáltól csöpögő hangon, mire megragadtam azt a kezét, amelyikben a kést tartotta, ezzel megállítottam, hogy nehogy a torkomhoz érjen. Gyenge annyira nem vagyok, de iszonyatosan fáradt voltam, és ráadásul ő egy férfi volt, tehát inkább csak lelassítottam tervében, mintsem megállítottam. A háta mögött lévő fiú hirtelen elindult felénk, összeráncolt és összeszorított öklökkel, majd mikor oda ért hozzánk, lekeverte a férfinak egy akkorát, hogy az elengedett engem és kissé hátrébb húzódva a fájó ponthoz kapott.-Te kis taknyos.-köpte a szavakat Yoongi-nak, majd elindult felé, és gyorsan vissza ütött, úgy, hogy most Ő fogta meg a fájó pontját. Kezeimet a számhoz emeltem ijedtemben, s mikor megláttam, a fickó kezében a kést, és, hogy közeledik Yoongi felé, egy pillanatra lefagytam. Gyorsan összeszedtem minden bátorságom, majd a fiú védelmére indultam, és megragadtam a pasas csuklóját, amelyikben a kést tartotta. Az felém kapta fejét, majd egy morgás kiséretében felém tartotta a kést. Yoongi még kissé szédülten próbálta összeszedni magát, míg én a fickó kezét próbáltam távolabb tartani magamtól, de az csak közeledett. Másik kezével nyakam ragadta meg és iszonyat erősen kezdte szorítani azt, amitől alig kaptam levegőt és a kezét is alig tudtam már fogni így gyorsabban tudott felém tartani. Ekkor viszont egy hatalmas ütés érte a pasast ezzel a földre küldve őt, de véletlenül az egyik tenyeremen végighúzta a kést, amiből iszonyat gyorsan kezdett folyni a vér. Fájdalmasan megfogtam csuklóm a másik kezemmel, és erőtlnül térdre rogytam a vörös folyadékot pásztázva tekintetemmel ami megállás nélkül csöpögött kezemből. Hallottam, ahogy Yoongi még egy párszor lekever egyet a férfinak, majd otthagyva őt a földön, gyorsan mellém guggolva vérző kezemet megragadta és csak ekkor vettem észre, hogy az arcom már tiszta víz a könnyektől.

-Ááh...ez...nagyon fáj...-nyögtem ki csuklóm szorítva, és szemeim is összeszorítottam.

-Gyere! Gyorsan el kell tünnünk innen!-lágyan megragadta karom majd felhúzott a hideg betonról, és ahogy tudott, felkapott a hátára, majd rohanni kezdett. Szemeim egyre jobban csukódtak le, egyben a fáradtságtól, és egyben a szédüléstől amit a sok vérvesztés okozott.

-Yoongi...iszonyatosan fáj...-mondtam, miközben könnyeim ismét potyogni kezdtek.

-Mindjárt otthon vagy.-mondta lihegve és kissé halkabban a kelleténél. Lassan már lassított, ami azt jelentette, hogy már ott lehetünk, amitől kissé megkönnyebbültem, de még mindig borzalmasan éreztem magam. Annyira gyenge voltam, hogy már szinte nem is éreztem semmim.

Ekkor viszont beugrott valami.

-Yoongi...-szólítottam meg a fiút, miközben az előbb kihalászott kulcscsal zárta ki az ajtót.

-Mondd.

-A szüleim nincsenek itthon...-mondtam már szinte alig hallhatóan. Yoongi sóhajtott, majd óvatosan lerakott a kanapéra és elébem térdelt. Tenyerem óvatosan felemelte, mire felszisszentem.

-Bocsánat...-húzta el száját, miközben felállt. Aprót megráztam fejem, majd elmondtam, merre találja a fertőtlenítőket, meg a kötszert, mire biccentve ide is hozta azokat. Óvatosan tisztítgatni kezdte a sebet, ami már így is baromira fájt, majd a kötszert elvéve, betekerte a kezem. Míg Ő vissza vitte a helyére a dolgokat, addig erőtlenül hátradöltem a kanapén és lehunytam szemeim.