Nem újdonság az, ha azt mondom, hogy a Nap irritáló sugaraira ébredtem? Hát nem.

Szóval a napom úgy kezdődött, hogy a csávómat elnyelte a föld. Mikor felébredtem nem találtam sehol, szóval tuti elment a taxival amit este hívtam. Mikor erre rájöttem, Sugar ugrott rám egész lényével, amitől úgy megijedtem, hogy elájultam, szóval aludtam tovább. És valami nemtudommikor kelhettem, csak annyit tudok, hogy csengettek. Az nap másodszorra ijedtem meg. De most HÁLLELÚJÁ nem ájultam el. Kicsit kómásan gondolkodtam azon, hogy ki is lehet az, miközben az ajtó felé haladtam, de nem ugrott be szinte semmi, se senki. Ásítva egyet kinyitottam a hófehér ajtót, majd álmosan pillantottam az előttem álló fiúra.

-Yoongi?-kérdeztem, kissé megugorva, és szemeim még meg is töröltem, hogy tisztán lássak.

Yep...ez Ő.

-Ki más lenne? De te...-nézett végig rajtam elég feltűnően. Zavartan megvakartam a tarkóm, majd elálltam az útból, hogy a fiú be tudjon jönni.

-Tudod...nos...eh...-kezdtem bele kissé zavartan, majd sóhatottam és legyintettem egyet kezemmel.-Várj meg itt mindjárt jövök!-mondtam határozottan, majd nem törődve a fiú értetlen tekintetével, felvágtattam az emeletre és 10 perc alatt rendbe szedtem magam. Mikor vissza értem a földszintre, a fiúhoz baktattam a nappaliba, aki a kanapén ülve mobilját nyomogatta. Érkezésemre felkapta a fejét, majd egy halvány mosolyt eresztett felém, amit én is megtettem. Felpattant ülőhelyzetéből, majd elém lépett és egy szoros ölelésbe vont, amit én is viszonoztam.

-Hogy van az én koristám?-kérdezte mókásan, miközben eltolt magától és mosolyogva egyenesen iríszeimbe nézett.

-Koristám?-vontam fel egyik szemöldököm, nagyot sejtve.

-Nem tetszik, Jégenjáró ősember?-mondta gúnyolódva, mire kuncogva lágyan mellkasára csaptam, amitől Ő is felnevetett.

-Na de!-megköszörültem torkom, majd gyanúsan végig mértem.-Miért hoztad fel a korcsolyázást?-Yoongi vigyorra húzta ajkait, majd hátsó zsebéből előkotort valami papírt és felém nyújtotta. Értetlenül és szemöldökráncolva vettem ki kezéből, majd hajtottam szét a lapot.-Országos műkorcsolya verseny (most csak úgy kitaláltam, de ne bántsatok ezért, mert az ineterneten nem találtam semmit .-.)...Yoongi ez...-pillantottam fel a fiúra kissé sokkoltan. Fejével a lapra biccntett, hogy olvassam tovább, mire eleget téve kérésének tovább futottam a sorokon. Mikor végig olvastam mindent, szemeimbe könnyek gyűltek és még kezem is szám elé helyeztem.

-Remélem örül-...-befejezni se tudta mondatát, rögtön nyakába ugrottam, és szorosan öleltem magamhoz, miközben könnyeim is eleredtek. Kezeimmel szinte téptem pólóját, annyira kapaszkodtam benne boldogságomban, miközben Ő csak lágyan simogatta hátam.-Akkor ez igent jelent.-mondta halkan elkuncogva magát. Hevesen bólogatva elváltam tőlle, majd kezeimmel arcom kezdtem törölni. Mikor ezzel megvoltam, a fiúra pillantottam, aki eddig minden mozdulatom figyelte. Óvatosan megfogta egyik kezével az enyém, majd a másikjával a lapot mutatta fel.-Ha jelentkezni szeretnél rá, csak itt-mutatott egy üres vonalra a lapon.-alá kell írnod.-mondta mosolyogva, továbbra is arcom fürkészve.

-Még szép, hogy szeretnék jelentkezni! Ez életem legnagyobb lehetősége, hogy észrevegyenek az emberek.-mondtam, miközben egy tollat a kezembe véve, aláírtam a papíron.

-De te már így is híres vagy.-orromra rányomva ujját elkuncogta magát, majd összehajtotta a lapot és elrakta a zsebébe.

-Jóvanna'!-kuncogtam egyet én is, miközben kezeinkkel játszottam. Mosolyogva fürkészte arcom lassan kettő percen kersztül, amitől kissé zavarba jöttem és éreztem ahogy a pir egyre erősödik orcámon.-Mit mosolyogsz ennyire?-kérdeztem kissé zavartan, de tekintetem továbbra is az övébe fúrtam. Nem nagyon tudtam belőle semmit sem kiolvasni.

-Miért? Nem szabad?-kérdezte kezeim elengedve. Egy lépést előrébb tett felém, továbbra is tartva a szemkontaktust. Kezeit derekamra csúsztatta, majd közelebb vont magához, úgy, hogy arcunk közt alig volt pár centi. Lehelletét ajkaimon éreztem, amitől szívem hevesen kezdett kalapálni. Homlokunk és orrunk összeérintette, de a mosoly továbbra is ott bújkált arcán. Lassan ide-oda kezdett dülöngélni, velem együtt, amitől én is elmosolyodtam és orrom az övébe dörgöltem. Halkan elkuncogta magát, majd óvatosan ajkaimra hajolt és egy szenvedélyes csókolt lehelt rájuk. Nem haboztam. Azonnal viszonoztam. Egyik kezével oldalam simizte, míg másikkal szorosan húzott magához derekamnál fogva. Akaratom ellenére is belemosolyodtam a csókunkba, amitől Ő kissé értetlenül, de mosolyogva elvált tőlem.-Most TE, min mosolyogsz?-kérdezte egy kósza vigyor kiséretében továbbra is tartva engem. Hanyagul vállat vontam, majd közelebb hajolva hozzá, apró csókokkal ajándékoztam meg puha párnácskáit.

*ugrás az időben TAEHYUNG kockáin keresztül pár órával későbbre*

-Szeretlek.-mondta közelebb bújva hozzám, fejét pedig nyakam és vállam közé fúrta.

-Tudom. Én is.-suttogtam fülébe haját cirógatva. Halkan morgott egyet, majd karjával szorosabban húzott magához derekamnál fogva.

-Ma veled alszom.-mondta tisztára nyugodt hangnemben, mintha ez olyan hétköznapi dolog lenne. Mondjuk nem nagy dolog, mert már jó sokszor aludtam vele együtt, de csak úgy kijelenti..

-És ha én nem akarok?-kezdtem el játszani a szerepem, tisztára hihetően. És láthatóan jól is játszottam, mert fejét felkapta és egyenesen rám nézett.

-Miért ne akarnál?-kérdezte egy vigyort felvéve arcára. Akkor mégsem játszok elég hihetően...

-Mert..nincs kedvem?-mondtam, kissé felvont szemöldökkel. Yoongi közelebb hajolt hozzám, azzal a vigyorral az arcán, de úgy, hogy plusz egész testével rám feküdt, amitől fájdalmasan felnyögtem.

-Miért ne lenne?-kérdezte továbbra is vigyorogva.

-Szájjá' le rólam, te Idióta!-mondtam, miközben kezemmel mellkasánál fogva próbáltam eltaszítani magamtól, de azt is szinte közénk nyomta.-Yoongi...ezt még megkeserülöd!

-Tényleg?-húzta tovább az agyam. Megadóan felnyögtem, majd fejem a párnámra döntöttem.

-Én felmondok!-mondtam, kezeim kiszabadítva a kettő melkas közül. Yoongi halkan felkuncogott, majd arcomhoz hajolt és egy lágy puszit nyomott ajkaimra.

-Ezt azért kaptad, mert el akartad hitetni velem, hogy nem akarsz velem aludni.-mondta leszálva rólam és az ágyam szélére ült.

-Mit? A csókot, vagy azt, hogy rám feküdtél?-kérdeztem én is felülve, majd nagy erővel hátára ugrottam.

-Azt, hogy rád feküdtem. De hé!-szólt rám, mikor karom nyakaköré kulcsoltam vigyorogva, de persze azt Ő nem láthatta, hogy nagyot mosolygok rajta. Lábaimmal is óvatosan átkulcsoltam derekát, majd kissé megköszörültem a torkom.

-Vigyél-kezdtem bele gyerekes hangon-oppa!-mondtam, s a végén majdnem elröhögtem magam, de sikerült vissza folytanom nevetésem.

-Ne játszd itt nekem az ártatlant!-emelte fel kezeit, továbbra is az ágyon ülve.

-Akkor így maradunk..-mondtam még mindig gyerekes hangon, miközben fejem hátára fektettem és kissé beledörzsöltem arcom. Yoongi sóhajtott, majd kezeit hirtelen combjaimra helyezte, ezzel megtartva engem, majd lassan felállt. Érintésétől testem belebizsergett, és szívverésem is felgyorsult.

-Hova szeretné, hogy vigyem, kisasszony?-kérdezte gúnyosan, mire halkan elkuncogtam magam.

-A konyhába!-adtam meg neki a "parancsot". Sóhajtva elindult az ajtóm felé, majd azt kitárva dobott egyet rajtam.

-Kapaszkodj!-mondta kissé halkabban a kelleténél, mire értetlenül felkaptam tekintetem. Hirtelen elkezdett rohanni, mire ijedtemben felsikkantottam, és kezeimmel, meg lábaimmal szorosan kapaszkodtam belé.

-Yoongiiii~!-kiáltottam, mikor a lépcsőn leszaladt, és egyenesen a konyhába rohant tovább. Mikor végül beértünk a helyiségbe, lassítani kezdett, míg végül meg nem állt. Ajkait kezemre nyomta és egy puszit nyomott rá, miközben egy székhez sétált.

-Tudod, hogy szeretlek.-mondta leültetve engem az előbb említett helyre. Kezeim keresztbe raktam, miközben Ő vigyorogva megfordult.

-Utállak!-mondtam bevágva a durcát. Arcvonásai értetlenbe változtak.

-De most miért?-kérdezte széttárva karjait, kikerekedett szemekkel.-Te kérted, hogy hozzalak a konyhába. Hát itt is vagy!

-Igen...csak, hogy én nem azt mondtam, hogy szaladj!-mondtam szikrákat szóró tekintettel.-Majdnem leestem...-morogtam az orrom alatt.

-De én szorosan tartottalak és nem engedtem, hogy bajod essen.-mondta elmosolyodva, leguggolva hozzám. Puffogva fejem elfordítottam, és egy másik irányba néztem. Kezeit óvatosan combjaimra helyeztem, mire arcvonásaim megenyhültek és értetlenbe váltottak.-Naa~! Ne légy durcis. Máskor nem csinálok ilyet.-mondta szinte könyörögve. Kezeivel combjaim kezdte cirógatni, mire felé kaptam tekintetem. Halványan mosolygott, majd kihasználva a lehetőséget gyorsan közelebb hajolt és ajkaimra tapadt. Kissé lesokkolódtam a hirtelen jött "csapástól", de nem tudtam ellenállni neki. Vissza csókoltam. Kezeit elvette combjaimról, majd karjaim szétválasztotta egymástól, és összekulcsolta kezeink.

Persze jó is lett volna, ha mindig is így éltünk volna. Az egész napot végig hülyülve és együtt töltve. Probléma nélkül.

Helló-helló! Ma gyorsan össze dobtam egy részt, ahogy csak tudtam, hogy legalább ezen a héten is legyen valami. Remélem nem probléma, hogy kicsit későn hoztam..? 😅 És remélem nem lett valami nagyon pocsék rész..

Luv from RaRa ✌