-Hát igen...megfáztál...-karomnál fogva felhúzott a lépcsőn, és bevezetett a szobájába, majd az ágyára fektetett. Tudtam, hogy aznap már úgysem fogok hazamenni, tehát nem mondtam semmit ezzel kapcsolatban. Lassan betakarództam, majd sunyin beszippantottam a paplan illatát, de balszerencsémre ezt Yoongi is észre vette. Szélesen elvigyorodott, majd mellém feküdt.-Miért nem engem szagolgatsz?-kérdésétől tisztára zavarba jöttem, amitől arcom felvette a piros összes árnyalatát. Arcom a paplanba fúrtam, mire a fiú elkuncogta magát.-Megyek készítek teát.-mondta miközben egy puszit nyomott a fejemre, amitől csak jobban zavarba jöttem. Lassan felkelt az ágyról, majd kiment a szobából. Sóhajtva leszedtem a fejemről a takarót, majd felültem az ágyon. Lehunytam szemeim és újra egy dallamot dúdolgattam magamban.

"Szeretlek."

Víszhangzott a fejemben ez az egy szó, amitől szemeim kipattantak.

Pár perc múlva Yoongi vissza is tért egy bögrével a kezében. Magaután becsukta az ajtót, majd a kezembe adta a forró italt, amit kivettem a kezéből.

-K-köszönöm...

-Ne köszöngess már ennyit!-mondta kuncogva, majd mellém ült az ágyra és arcom fürkészte. Halványan mosolyogva belekortyoltam az italba. A fiú minden mozdulatomat figyelte, még azt is mikor tűrtem a hajam a fülem mögé, hogy ne lógjon a teámba.

-Miért nézel ennyire?-kérdeztem kissé zavartan, felé pillantva, amire semmit nem reagált.

-Mert szép vagy. Miért néznélek?-kérdezte értetlenül, és mondatától majdnem félre nyeltem az innivalót.

-Én...hát...n-nem tudom...-éreztem ahogy arcom egyre jobban vörösödik, ezért elpillantottam.

-Most miért néztél el?-kérdezte, miközben fejem felé fordította. Tudtam, hogy szórakozik velem, amivel sikerült is zavarba hoznia.

-É-én...-i-izé...-dadogtam, miközben próbáltam kezét eltolni magamtól, de nem engedte.-Y-Yoongi...e-ez...zavarba e-ejtő...-a fiú elvigyorodott, majd végre elengedve állkapcsom nem zaklatott tovább. Aprót sóhajtva, kiittam a  pohár tartalmát, majd azt az éjjeli szekrényre helyeztem. Ásítva lehunytam a szemem, majd lejjebb csúsztam az ágyon, nem törődve a mellettem ülő fiúval. A paplannal jól betakarva magam összekuporodtam. Yoongi is lassan lefeküdt, majd jobb kezével átkarolta a derekam, és közelebb húzott magához. A paplan végét, megfogva betakartam Őt is, majd felé fordulva, láttam ahogy elmosolyodik.-Nem...lesz baj abból, ha velem alszol?-kérdeztem suttogva.

-Miért lenne?-hajolt közelebb hozzám, úgy hogy orrunk pont összeért. Lehelletét ajkaimon éreztem, ami kellemesen bizsergett az említett testrészemen.

-Mert megfáztam.-mondtam egy halvány mosoly kiséretében, majd elhátráltam a fiútól.

-De engem nem zavar.-húzott vissza magához, mire kissé zavarba jöttem.

-Engem viszont igen.-mondtam, de mikor észre vettem, hogy néz rám, hozzá raktam.-H-ha te is megfázol, ki vigyáz r-rám?-pirultam el kissé kérdésem végére.

-Majd akkor a fiú vigyáznak ránk.-vigyorgott, miközben az oldalam kezdte simogatni, amitől kellemes bizsergés futott végig testemen. Szemeim lehunytam és már készültem is alduni, mikor is megéreztem ahogy Yoongi végig simít ajkaimon. Zavartan kinyitottam szemeim, majd rá pillantottam. Ő is engem vizslatott.-Jó éjt.-mondta, majd egy puszit lehelt a fejemre és lehunyta szemeit. Kissé pirultan én is becsuktam szemeim és pár pillanat múlva már aludtam is.

*gyí gyí gyí te idő utazó gép micsoda, vágtass a másnap reggelre*

Arra ébredtem, hogy kissé vacogok. Ami furcsa volt, hisz mikor én beteg vagyok, melegem szokott lenni. Szemeim kinyitva láttam, hogy már világos van, tehát reggel lehet. Ahogy azelőtti nap elaludtunk, úgy is maradtunk. Arcom alig volt pár centire Yoongiétól. Jéghideg kezem felemelve, a fiú arcára simítottam, mire pilláit rebegtetni kezdte és végül kinyitotta szemét.

-A kezed...jéghideg...-mondta fáradtan, de annál inkább aggódva, majd az említett testrészt megfogva megszorította. Így próbálta meg felmelegíteni.

- A tied...meleg...-suttogtam rekedtes hangon. Bár igazából nem is volt hangom, azért suttogtam.

-Elkéne menni egy orvoshoz.-mondta miközben végig simított karomon. Megcsóváltam a fejem ezzel nemet jelezve.

-Fáradt vagyok...nincs erőm...-mondtam továbbra is suttogva, félig lehunyt szemekkel.

-Nagyon rosszul nézel ki.-sóhajtott, mire nagyon aprót biccentettem.

-Nem érzem jól magam...-nyögtem ki nagy nehez és próbáltam jobban összekuporodni, hogy melegebb legyen. Yoongi a kezét homlokomra helyezte, majd el is vette.

-Szólok Jinnek. Készít neked valamit enni.-mondta lágy hangon, mire biccentettem. Éreztem ahogy kimászik az ágyból, majd hallottam, hogy becsukódik az ajtó.

*Hello, I'm Suga*

Idegesen lépkedtem le a lépcsőn és mentem a konyhába, ahol már Jin nagyban készített valami kaját.

-Oh...felébredtél?-pillantott felém mosolyogva, de mikor meglátta az arcom aggódóvá vált.-Mi a baj Suga?

-RaRa megfázott...de ez már nem megfázásnak mondható...-túrtam idegesen a hajamba, amit Jin is észre vett.-Tudnál valamit kezdeni vele? Valami ötlet? Orvoshoz nem vihetjük, nagyon gyenge...-mondtam elhaló hangon, miközben fel-alá járkáltam a konyhában.

-Hé, Suga!-tette kezét a vállamra, mire megálltam és felé kaptam tekintetem.-Nyugi. Semmi baja nem lesz. Készítek neki valamit és majd megnézem, hátha tudok valamit kitalálni.-mosolygott megnyugtatóan, mire biccentettem aprót. Lassan vissza ment a pult mögé és valamilyen alapanyagokat kezdett keresgélni.-Várjunk...-állt meg egy pillanatra.-RaRa itt van?-nézett felém értetlenül.

-Tegnap mondtam, hogy átjön este...csak a dolgok nem úgy mentek, ahogy terveztem...-húztam el a szám, mire Jin kitágúlt szemekkel meredt rám.

-Ugye nem...?-úgy látszik rosszul fogalmaztam...

-Nem nem! Egyáltalán nem!-kezdtem el tiltakozni, mire sóhajtott egyet.

-Huuh...már azt hittem...-mondta miközben tovább csinálta a dolgát.

-Majd elmesélem.

Miután Jin és én sikeresen összedobtunk valamilyen kaját RaRa-nak, egy tálcára helyeztem azokat és felvittem a szobámba, ahol a lány tartózkodott. Miután szépen, lassan kinyitottam az ajtót észre vettem, hogy ő úgylátszik vissza aludt. Össze volt kuporodva, és tisztára úgy nézett ki, mint egy öt éves gyerek. Egy halvány mosoly kúszott az arcomra, majd belépve a helyiségbe, magam után becsuktam az ajtót és beljebb mentem a szobában. A tálcát csendben leraktam az éjjeli szekrényre, majd a lány elé sétáltam. Az ágy szélére ülve, tanulmányoztam arcát. Gyönyörű volt. Igaz voltak szépség hibái, de azok kit érdekeltek? Ő úgy szép ahogy van.

Nem volt szívem felébreszteni, de nem is kellett, mert ekkor kinyitotta szemeit és rám pillantott.

-Y-Yoongi...?-kérdezte rekedtes hangon, amitől össze szorult a szívem.

-Hoztam reggelit.-mondtam, a tálcára mutatva, de ő nem pillantott arra.

Ennyire gyenge...

-Nem...vagyok éhes.-nyögte ki egy köhögés közben. Ideges lettem. Elég szar állapotban volt és ez mondhatni az én hibámból.

-De kell enned. Legalább pár falatot.-simítottam végig karján, mire egy pillanatra elgondolkodott. Pár pillanat múlva egy aprót biccentett, majd készült felülni, de nem nagyon ment neki, ezért segítettem. A tálcát elvettem ez éjjeli szekrényről, majd a lány ölébe raktam. Hálásan rámmosolygott egy aprót majd a pálcikákkal kezdett bajlódni. Egy halvány mosoly kiséretében elvettem tőle az evőeszközt, majd úgy döntöttem én etetem meg.

-Yoongi...én is megtudtam volna...oldani...-mondta miközben elrágcsált egy falatot, nagy nehezen. Rossz volt nézni ahogy szenved. Szívem összeszorult. Aprót legyintettem, majd tovább etettem, mint valami öt évest. Viszont az ötödik falatnál már nem kért többet.

-Ennyi elég volt...?-kérdeztem aggódó tekintettel, mire aprót biccentett és vissza feküdt az ágyba. A tálcát az éjjeli szekrényre helyeztem, majd a lány felé fordultam. Szemei csukva voltak, de tudtam, hogy nem alszik. Sóhajtva az ágy szélére ültem és arcát kezdtem vizslatni. Meggyötört volt. Fájdalommal teli. Kezemmel lágyan végig simítottam puha és selymes bőrén. Egy aprót sóhajtott, és közelebb bújt lábamhoz. Kezemmel tovább cirógattam arcát.

Vajon...Ő is szeret engem?

Futott végig gondolataim közt ez az egy kérdés, ami nem hagyott nyugodni tegnap óta.

-Felkéne hívni a szüleim...-motyogta az orra alatt, mire aprót megráztam a fejem, ezzel észhez térve.

-Már tegnap megtettem.-mondtam kissé halkabban a kelleténél. Aprót biccentett, majd eltávolodva töllem kényelembe helyezte magát. Sóhajtva mellé feküdtem, úgy, hogy szembe legyünk egymással. Szemeit kinyitva, kissé ijedten hőkölt hátra pár milimétert, majd arcom kezdte vizslatni értetlenül.

-Y-Yoongi...még a végén elkapod...még a szobában sem lenne szabad tartózkodnod, nem hogy mellettem...-mondta miközben bal kezét remegve elkezdte felemelni. Gyorsan után kaptam és az ágyra hajtottam, el nem engedve azt. Jég hideg volt a keze. Ezért remegett. Na meg, mert gyenge volt.

-Az engem nem érdekel...a közeledben akarok lenni...-suttogtam alig hallhatóan, de pont úgy, hogy ő meghallja. Kezéhez hajoltam, és lágyan egy csókot lehelltem rá, majd vissza fektettem fejem a párnára. RaRa arcán halvány pir jelent meg és látszott rajta, hogy zavarban van. Bevallom, szerettem így látni. Szerettem zavarba hozni. Olykor úgy éreztem, hogy lehet azért van zavarban, mert szeret. Halványan elmosolyodtam, majd végig simítottam arcán, amitől csak jobban elpirult.

-D-de...é-én...-hebegett össze-vissza, mire vigyorogva közelebb hajoltam hozzá.

-Te?-kérdeztem, válaszát várva, továbbra is arcát fogva. Arrunk össze ért, lehelletét szinte ajkaimon éreztem, amitől késztetést éreztem arra, hogy megcsókoljam.

-Én...n-nem szeretném h-ha el kapnád...-pillantott el egy másik irányba, szemkontaktust kerülve. Mosolyogva elegedtem arcát, majd elhajoltam tölle és kimásztam az ágyból. Érdeklődve figyelte minden egyes mozdulatom, ami bevallom jól esett.

-Készítek teát.-mondtam továbbra is mosolyogva, majd elhagytam a szobát.

*Yoongi szíve csücskének a RaRája*

Miután Yoongi kiment a szobából, összegyüjtöttem minden erőmet és én is felálltam. Nagyon szédültem. De muszály volt kimennem a mosdóba. Mint valami csiga úgy kúsztam el egészen a szomszédban lévő mosdóig, és mind végig a fal mellett. Miután sikeresen megjártam a mosdót, ekkor dölt össze minden. Kilépve a helyiségből, a fejembe nyilalt a fájdalom. De nem olyan, mint mikor úgy fáj a fejed, hanem mikor szédülsz. A falba megkapaszkodva próbáltam meg vissza jutni a töllem pár lépésnyire lévő szobába. Csiga lassan lépkedtem, de ez csak nehezített a helyzeten. Balszerencsémre mielőtt beértem volna a szobába, a földre rogytam. Szemeim lecsukódtak és elragadott a sötétség.