Az a pár nap karácsonyig gyorsan eltelt. December 24 van. Karácsony. Én meg félig meggyógyult lábakkal próbálom meg elkapni a hülye kutyám, aki elvette a csomagolópapírokat.

-Sugaaar! Add már vissza! Fáj már a bokám.-álltam meg a nappaliba lihegve, majd a kanapéra döltem. Sugar ugatott egyet, majd ő is betért a helyiségbe. Tovább szaladgált előttem.-Most csak azért vetted el azokat, mert játszani akarsz?-kérdeztem felvont szemöldökkel, mire kutyám mégegyet ugatott.-Tehát igen.-sóhajtottam, majd hála gyors reflexeimnek, kikaptam szájából a papírokat, mikor nem figyelt oda. Győzedelmesen vissza szaladtam a szobámba, majd magam után bezártam az ajtót. Sóhajtva az ágyam elé léptem, ahol minden féle limlom volt, amiket be akartam csomagolni. Köztük a BTS ajándéka is ott volt. Szüleim dolgoztak, sajnos még karácsonykor is. Igaz nem olyan sokáig mint szoktak, de a munka az munka.

*lö tájmszkip az időben a karácsonyon keresztül pár órával későbbre*

Szüleimmel a BTS dormja felé tartottunk. Igen. Nálluk ünnepeltük a karácsonyt. Nagy sajnálatomra. Sugar...nos Sugar is velünk tartott. A fiúk megengedték, na meg Taehyung különös rám is parancsolt, hogy vigyem magammal.

Miután megérkeztünk, ajándékokkal felpakolva lépkedtünk az ajtóig, ahol megnyova a csengőt, már nyílt is az ajtó.

-Jó estét kívánok.-hajolt meg illedelmesen Jin, majd miután mi is köszöntünk beljebb mentünk a házba.

Nos...az este elég jól telt. Bevallom sokat mosolyogtam és röhögtem, például mikor Taehyung Sugart kergette, mert a kis jószág elvette a fiú kedvenc plüssét. Persze ezen nem csak én, de mindenki röhögött és szinte a földön fetrengve fogta a hasát, vagy eppen a fejét. Vagy volt, mikor az ajándékokat osztottuk, és Jimin egy biblia könyvet kapott RapMonstertől. A legjobb viszont az volt, mikor a karácsonyi dalokat énekelgettük és a fiúk úgy döntöttek, hogy Yoongit is hadják dalolászni. Annyira "gyönyörű" volt a hangja, hogy még Sugar is vonyugatott (vonyított+ugatott) és a konyhába rohant. A szüleim is és én is nagyon jól éreztük magunkat. Végül eljött a lefekvés ideje. Igen, azt mondták aludjunk nálluk. Hát, a szüleim kérdés nélkül beleegyeztek. És végül úgy döntöttünk, hogy a szüleim a vendégszobában-ahol én aludtam a múltkor-alszanak, én meg választhattam. Nappali, vagy valamelyik fiú. Persze, hogy egy fiút választottam. Irónia. Még szép, hogy a nappalit választottam. Szépen lehoztak nekem egy párnát és takarót és minden megvolt oldva. Mindenkitől szépen elköszöntem, ők mentek fel, én meg a kanapéra dőltem. Fejem a párnára hajtottam, betakartam magam, majd lehunytam szemem és már aludtam is.

Na de várjunk! Persze ez az egész nem ment olyan egyszerűen. Miután mindenki elment a dolgára, a lámpákat leoltották, de nekem meg kellett keresnem még Sugart, aki Yoongi kornyikálása után még mindig nem tért vissza. Sóhajtva és a sötétben félve elindultam a konyha felé, és halkan szólítgattam.

-Sugar.-sutyorogtam, de ő sehol nem volt. Persze simán ott is bírtam volna hagyni ahol van, de mégsem otthon voltam, tehát nem akartam, hogy akármi bajt is okozzon.-Sugar. Gyere elő. Mhár...fháradt vagyhok...-ásítottam az utolsó mondatot, és már szinte félálomban voltam. Össze-vissza dölöngéltem és próbáltam nyitva tartani szemeim. Hirtelen két kar tapadt karjaimra, amitől megálltam. Éreztem ahogy közelebb hajol, majd végül fülemen éreztem lehelletét.

-Te miért nem alszol?-suttogta fülembe, alig hallhatóan, amitől kirázott a hideg. Lassan végigsimított jobb karomon, majd megfogta kezem. Ahhoz képest, hogy félálomba voltam, zavarba jöttem és éreztem, ahogy arcom egyre vörösebb lesz. Nemtudtam mit keres itt, vagy hogy miért csinálja azt amit, de mégis kellemes érzés volt. Egész nap elviseltem volna.-Még mindig nem válaszoltál.-suttogta továbbra is, majd lágyan összekulcsolta kezeink és elkezdett húzni. Nem nagyon tudtam merre, hisz alig láttam valamit a sötétben félálmamban. Felmentünk a lépcsőn, majd bevezetett egy szobába. Gondolam az övé lehetett. Magaután becsukta az ajtót, még mindig el nem engedve kezem, majd az ágyhoz lépkedtünk.-Feküdj le.-mondta alig hallhatóan, majd eleget téve kérésének, elengedve meleg kezét, bebújtam a paplan alá.

-Yoongi...-szólítottam meg, mikor Ő is befeküdt az ágyba, egyenesen felém fordulva.

-Igen?-kérdezte lágy hangon, majd közelebb hajolt hozzám és kezével átkarolta derekam. Kellemes bizsergés futott végig testemen, amitől egy apró sóhaj hagyta el számat.

-Tudtad...hogy jó veled aludni?-kérdeztem egy ásítás kiséretében, mire Ő elkuncogta magát.

-Mostmár tudom.-suttogta, majd ajkait lágyan homlokomra nyomta, és egy puszit lehelt rá. Érintése helye szinte égetett, de nagyon kellemes volt. Közelebb bújtam hozzá, majd lehunytam szemeim.

-Jó éjt...Yoongi.

*ugrás az időben most JungKook kockáin keresztül a másnap reggelre*

Régen volt már, hogy cirógatásra ébredtem. Na jó nem rég, de nagyon is kivántam már újra, és most meg is kaptam attól a személytől, akitől szerettem is volna.

-Yoongi...-motyogtam az orrom alatt.

-Felébredtél?-kérdezte sutyorogva az említett fiú.

-Ühümm...-biccentettem egy aprót, mire abbamaradt a cirógatás. Egy halkat morogva, megfogtam a fiú kezét-amelyik nem a derekamon volt-és a fejemre helyeztem. Yoongi halkan elkuncogta magát, majd tovább cirógatta buksim.

-Ilyenkor olyan gyerekes vagy.-igaz nem láttam, mert a fejem a mellkasának volt döltve és szemeim még mindig csukva voltak, de éreztem, ahogy mosolyog. Mondatától kissé zavarba jöttem.

-Aha.-bólogattam, majd beledörgöltem fejem a mellkasába, amire elkuncogta magát. Nem titkolom. Szerettem úgy viselkedni mint egy gyerek, és jól esett mikor kedvességből annak hívtak. Márha volt ki hívhatott annak a szüleimen kívül.-Szeretek gyerek lenni. Haggyá.-ütöttem meg lágyan mellkasát, mire ismét felkuncogott.

-Én mondom, olyan cuki vagy most mint a kutyád.-kuncogott tovább, amitől mégjobban zavarba hozott, és arcom egyre csak vörösödött.

-Naaaa~!-nyomtam fejemmel hasát, egyben Őt is. Sajnos azt nem vettem észre, hogy az ágynak is van vége, így balszerencsémre Őt lelöktem a földre, de vele együtt én is leestem, pontosan rá.-Auu...-nyöszörögtem, mivel fejem belevertem izmos és kemény mellkasába.

-Ezt nekem kéne mondanom...-mondta az alattam fekvő fiú, mire végre kinyitottam szemeim és rá pillantottam. A fiú engem bámúlt, amitől ismét zavarba jöttem és elkaptam tekintetem.

-J-jól vagy?-kérdeztem kissé hebegve, majd készültem leszállni róla, de ő szorosan tartott két keze között, amit eddig észre sem vettem.

Ő...most...meg-megvédett...?

-Persze, és te?-kérdezte fejem felé fordítva. Arcom paradicsom vörös volt, és olyan zavarba voltam, mint még soha.

De ez most tényleg megvédett??

-Ühüm...-biccentettem, mert számon nem jött ki szó. Sóhajtva a padlóra fektette fejét, de engem még mindig nem engedett.-Ö...mm...i-izé...Y-Yoongi...

-Hm?-kérdezte unottan, de mintha szorosabban tartott volna.

-Minden...rendben?-tettem fel a kérdést, mire lassan oldalra fektetett a földön így szembe voltam vele, de még mindig nem engedett el.

-Eljössz velem egy randira. Holnap.-mondta mélyen szemembe nézve, tiszta komoly tekintettel, amitől kirázott a hideg. Ajkaim aprót elnyiltak egymástól, szemeim picit kitágultak és így próbáltam meg feldolgozni, hogy mit is MONDOTT. Nem is, hogy kérdezett. Ledermedve ott feküdtem a földön a karjai közt, és nem tudtam mit reagálni erre. Yoongi sóhajtva elengedett, majd feltápaszkodott a földről és a szekrényéhez lépve elővett belőle tiszta ruhákat. Mikor kissé észnél voltam, időben észre vettem, ahogy Yoongi előttem készül átöltözni.

-H-hé! N-ne e-előttem! Idióta!-mondtam miközben az ágyról levettem egy párnát és belefúrtam az arcom. Olyan illata volt mint Yoonginak. Annyira kellemes volt. Halk mocorgásra lettem figyelmes, majd lépteket hallottam. Yoongi elvette a párnát a kezemből, majd az arcomba vigyorgott.

-Miért? Nem tetszik talán a hasam?-kérdezte miközben elhajolt előlem, így láthattam, ahogy csak egy rövidgatya van rajta. Kitágult szemekkel, és már egy paprikára hasonlító arccal, felpattantam a földről, majd a fiú hasába ütve gyengéden, kirohantam a szobából.

-Idióta...-motyogtam az orrom alatt, miközben a lépcsőn tartottam lefele, de véletlenül beleütköztem valakibe.

-Ki az idióta?-kérdezte egy férfi hang, ami az apukámhoz tartozott. Fejem felkaptam, majd zavartan megvakartam a tarkóm.

-Hát...tudod...az úgy volt, hogy...hát...izé...én...-makogtam és mutogattam össze-vissza, amire apukám csak mosolyogva rázta fejét.

-Nem kell magyarázkodnod. Láttam, hogy VELE-nézett a hátammögé-aludtál.-az ereimben megállt a vér. Szívverésem felgyorsult és levegővételem is szaporább lett.

Hogy került ide? Nem öltözött még az előbb?

-De...te, hogy...én...izé...?-nem mertem hátra nézni, és nem is terveztem, inkább gyorsan elhúztam a csíkot apukám mellett, egyenesen a mosdóba. Magam után bezártam az ajtót, majd mélyet sóhajtva a mosdóhoz léptem és felnyitottam a csapot. Arcom jól megmostam, majd megtöröltem. A tükörbe tekintettem és megláttam vöröslő arcom.-Miért csinálja ezt?-kérdeztem az orrom alatt, majd sóhajtottam egy aprót.-Randi...?

*teleportáció az időben egy finom csokistortán keresztül pár órával későbbre*

-Na akkor most mesély. Hogy kerültél Yoongi szobájába?-kérdezte apukám a volán mögött ülve, majd a visszapillantóba pillantott ahol találkozott tekintetünk. Vigyorogva várta válaszom, én meg már csak a gondolatra is elpirultam. Anyukám nem is lepődött meg, gondolom apukám mesélt neki.

-Háát...mikor mindenki felment én elmentem megkeresni Sugart-pillantottam kutyámra, szúrósan méregetve. Időközben kiderült, hogy a konyhában az asztal alatt aludt.-, de nem találtam. Utána Yonngi "megtalált" engem és felvitt a szobájába. Ennyi.-zártam le ennyivel az egészet, mire anyukámból kirobbant a boldogság.

-Úúúú...érzem itt dúl a láv!-vigyorgott szélesen, miközben hátra pillantott felém.

-Anyaa~! Ez nem igaz!-ellenkeztem gyerekes hangon, mire mindakettő szülőm felnevetett.-Egyébként...-kezdtem bele normális hangnemben egy picit lehajtott fejjel.-...izé...hát...randira hívott...-nyögtem ki gombóccal a torkomban.

-Kicsim ez nagyszerű!-ujjongott anyukám, amitől kissé megriadtam.-És igent mondtál?-fordult hátra ismét, csillogó tekintettel.

-Hát...izé...ezt nem...kérdezte, hanem mondta...-pirultam el zavaromban és lesütöttem tekintetem kezeimre. Hidegek voltak mint mindig.

-Akkor nincs más választásod.-kuncogott apukám, miközben befékezett egy piros lámpánál.

-Hát nincs...-sóhajtottam. Ezután a csevegésünk után nem nagyon beszélgettem velük, inkább halgattam anyukám örömködését, hogy végre találtam magamnak fiút, és már konkrétan a jövőmet is megtervezte.