Ajánlott zene: Linkin Park - All for Nothing

"A hatalom nevű játszma sosem változik. Ha hagyod, hogy föléd kerekedjenek, megteszik."

~ Kínos c. film

/George Russell/

2021. február 28. Grove, Egyesült Királyság

Nagyon sok minden történt az elmúlt időszakban, viszont időnként mindig eszembe jutott az a bizonyos szőke hajú, kék szemű lány, akivel azon a januári napon együtt ebédeltem. Szerettem volna vele újra találkozni, azonban erre nem volt lehetőségem, elvégre nem tudtam róla többet a keresztnevénél. Ahogy a gyárban sem futottunk össze újra, pedig titkon többször nézegettem körbe, mint ahányszor eddig tettem. Valahol mindig reménykedtem benne, hogy megpillanthatom őt, azonban egyszer sem láttam a nőt végül. Ennek ellenére gondoltam rá. Többet is, mint kellett volna. Annyira rövid idő alatt is olyan hatással volt rám, mint nagyon kevesen eddigi életem során. Mert érdekelt. Vonzott benne valami, amit nem tudtam hova tenni. Talán az fogott meg benne, hogy egyszerre tűnt nyitottnak, ugyanakkor titokzatosnak is. Tudni akartam, ki is lehet igazából. Azonban arra nem számítottam, hogy néhány héttel később ilyen körülmények között lesz lehetőségem újra látni őt. A lány az ebédlőből, aki akkor tornacipőben, farmerban és egyszerű, fehér pólóban is felkeltette a figyelmemet, ezúttal elegánsan, egyben magabiztosan sétál be a tárgyalóterembe.

Larissa Williams. Szinte beleég a tudatomba, ahogy meghallom Claire szájából a nevet, ami végérvényesen megváltoztat mindent. Nem lehet igaz. Ez is csak az én szerencsém lehet, hogy a nő, aki megmozgat bennem valamit, egész véletlenül pont az egykori főnököm lánya. Mintha a sors is ki akarna velem cseszni. Nem tudom leplezni a döbbenetet, ami egyből kiül az arcomra, ahogy megpillantom a szőke hajú szépséget, aki köszönőviszonyban sincs azzal a lánnyal, akivel együtt ebédeltem. Már a kisugárzása is teljesen más. Mintha nem is ő lenne. Nagyon rideg, ugyanakkor rohadtul magabiztos. Haja ezúttal egyenesen, kiengedve omlik vállaira, arcát enyhe smink fedi, miközben a világos blúz, illetve a fekete szoknya tökéletesen kiemeli vékony alakját, míg a magassarkú cipők dobnak kicsit magasságán. Nagyon rutinosan mozog, ahogy előkészíti a gépet a prezentációhoz.

Nekem pedig egyből eszembe jut, ahogy öt évvel ezelőtt megírtam azt az e-mailt Toto Wolff-nak címezve. Én voltam a legjobban meglepődve, mikor az osztrák csapatfőnök válaszolt, majd behívott magához a Mercedes gyárába. Mindent feltettem egy lapra, amikor egy kész kiselőadással mentem be hozzá. Magam sem tudom, mit gondoltam akkor. Talán hittem benne, hogy vakmerőségem kifizetődik. Szinte gyerek voltam még akkor, lehet, ezért is mertem meglépni ezt. Habár utólag visszagondolva rá, mérhetetlenül viccesen festhettem abban az öltönyben, ami lógott rajtam, miközben szarrá izgultam magam, ahogy időnként dadogva beszéltem. Ennek ellenére megkaptam a lehetőséget, hogy bizonyítsak, és be is jött. Hiszen nyerni tudtam az alsóbb kategóriákban, és ez egyenes utat jelentett a Formula 1 húsz legjobb versenyzője közé.

Lopva pillantok csapattársam felé, aki mellettem ül, saját menedzserével az oldalán. Én látszólag egyedül vagyok jelen ezen a megbeszélésen, ugyanakkor előrébb az asztalnál Toto is helyet foglal, hisz ő részvényesként van elsősorban jelen a csapat életében. Neki már csak a ráadás az, hogy engem képviselhet. Nicholas arcáról is leolvasható a meglepődés, illetve az érzés, hogy tulajdonképpen semmi keresnivalója itt. Ahogy nekem sem. Mert semmi beleszólásunk abba, ki lesz majd a csapat vezetője. Mi csak biodíszletek vagyunk ebben az őrületben, ami itt folyik. Ezért sem értem, miért hívtak meg minket. Ugyanakkor valahol örülök neki, mert így legalább tiszta képet kaphatok a szőke lányról. Még ha ez a felismerés arcon is csap. Brutálisan. Egyetlen pillanatra kapom csak el a lány kék tekintetét, amiből viszont semmit sem tudok kiolvasni, ahogy időm sem marad erre, mert szinte rögtön elfordul, hogy belekezdjen az előadásába.

El kell ismernem, mennyire pontos és összeszedett az egész, ahogy beszél. Az ötletei sem utolsóak, különösen az autó fejlesztésével kapcsolatban. Látszik, hogy hosszas felkészülés előzi meg a mai bemutatóját. Nem is várhatok mást egy mérnöktől. Már ha valóban ez a végzettsége, hisz ki tudja, miben mondott igazat és miben nem. Elhúzom számat, ahogy a marketing részhez érünk, hiszen ebben aztán számos változást szeretne eszközölni. Olyan dolgokat talál ki, ami jobban leterhel majd minket, pilótákat. Én pedig nem lelkesedem ezért, hisz nem ezért fizetnek. Vezetni vagyok itt. Semmi másért. Ezért nem vágyom semmiféle feltünésre, ugyanakkor tudom, hogy elkerülhetetlen lesz, hiszen nem mi diktáljuk a tempót az autón kívül. Összességében viszont lenyűgöznek a tervei, illetve, hogy tett is azokért, elvégre neki köszönhetően velünk maradt egy szponzor, illetve új támogatót is szerzett. Ha más nem, ez azért jelenthet valamit. Talán van remény rá, hogy a tapasztalatlansága ellenére normális vezetőt kap majd az istálló Claire után, aki szintén mindent megtett értünk, ami az erejéből tellett.

Ugyanakkor nagyon hamar illan el az a remény, amint meghallom az éles szóváltást Larissa és Toto között. Azokban a percekben döbbenek rá, hogy ez az egész nem szól másról, mint valami rossz hatalmi harcról. A szőke hajú nő pedig élvezettel száll bele a játékba, amiből végső soron ő kerül ki győztesen. Méghozzá úgy, ahogy egyáltalán nem számítok rá. Mert akaratlanul, de engem is belekever ebbe a cirkuszba, ezzel megadva a kegyelemdöfést az osztrák menedzsernek, aki végül kénytelen beleegyezni abba, hogy Larissa vegye át a csapatfőnöki pozicíót. Nevetnem kell, ha belegondolok, hogy mindez csupán egy rosszabb fajta showműsor volt arra, hogyan neveztesse ki magát a kék szemű nő. Mi pedig mit sem sejtve, támogatjuk ebben. Még akkor is, ha tulajdonképpen azzal fenyegette meg a menedzseremet, hogy kitesz a csapattól. Ebből rájöhetek, hogy neki nem számít semmi, illetve a céljaiért bármit megtenne. Az sem érdekli, ha mindehhez másokon kell átgázolnia. Talán ezt végiggondolva, mondom ki a lánynak azokat a súlyos szavakat, amikkel jellemzem őt, mikor végre lehetőségem jut négyszemközt beszélni vele. Látom rajta, hogy rosszul esik neki, mégsem mutatja ki. Helyette csak néhány szavas választ ad, miszerint reméli, egy napon majd megértem őt. Én viszont nem hiszem, hogy valaha is eljön ez a nap.

Csalódott sóhajjal próbál magamra hagyni, azonban én is követem őt, hiszen minél előbb szeretném elhagyni a termet. Ugyanakkor nem sikerül, mivel a tőlem legalább egy fejjel alacsonyabb lány megtorpan a kijáratnál, ami engem is megállásra késztet. Hirtelen nem fogom fel, mi történik, egészen addig, amíg meg nem hallok két nagyon is ismerős hangot.

- Nem tudom, hogy oldod meg, de fogd vissza a lányod, különben én teszem meg, Claire. - Hirtelen csapja meg füleimet az a jellegzetes osztrák akcentus, amit egyből Totohoz tudok kötni, ezért kezd el egyre jobban érdekelni a beszélgetés. Kicsit kihajolok az ajtófélfa takarásából, ezáltal valamelyest láthatom a folyosón idegesen hadonászó menedzserem. Nagyon érződik rajta, hogy fel van paprikázva, éppen ezért vagyok ilyen bátor, hogy ennyire nyíltan figyelem őket. Mert tudom, hogy ilyenkor nem veszi észre, mi történik körülötte. Larissa követve példámat, ugyanúgy előrébb hajol, miközben megtámaszkodik az ajtófélfában. Nagyon hamar érzem meg az őt körülölelő barackos illatot, ami könnyedén úszik bele az orromba. Hihetetlenül jó illata van, nekem mégse lenne szabad erre figyelnem. Másra kell koncentrálnom. Mert engem is érdekel, minek lehetünk fültanúi.

- Zavar, ugye? Hogy őt nem tudod úgy zsarolni, ahogy velem tetted. - Claire hasonlóan ideges, mégis bátor hangnemet vesz fel, amint megszólal, ebből tudom a legjobban kikövetkeztetni, hogy valami nagyon komoly dologról beszélhetnek. Ha valamiért, akkor ezért tisztelem igazán az idősebb nőt. A végletekig képes kiállni azért, amit gondol, vagy amiben hisz, nem törődve azzal, hányan nézik le őt. Claire Williams mindenkinek bizonyította az elmúlt években, azonban megértem azt is, hogy elfáradt, és már más dolgok fontosak az életében. A családja. Aminek Larissa is része, habár nem tudtam róla. Kisgyerekként lehetett mellette látni egy barna hajú kislányt a közvetítésekben. Ezért is lep meg, hogy az előttem álló nő haja szőke. Lehet, hogy festeti a haját? Ki tudja. Nem az én dolgom, ugyanakkor ez is érdekes számomra. Mert, ha igaz a feltételezésem, valami oka kell legyen ennek. Csak tudnám, miért törődöm én ezzel.

- Még mindig elhinthetem a dolgokat a sajtónak. - Toto végül egy komolynak hangzó fenyegetéssel vág vissza, ami meg kéne, hogy lepjen, mégsem tudok rajta csodálkozni sem. Akik ismerik őt közelebbről is, nem csak a jófej csapatfőnököt látják benne, de azt is tudják, hogy bármeddig képes elmenni azért, ha el akar érni valamit. Talán ezért is érzem magam jó kezekben tudva, hogy ő egyengeti a jövőmet. Ugyanakkor meg is ijeszt ez az oldala. Eddig még nem láttam ilyennek. Ennyire könyörtelennek. Biztos vagyok benne, hogy, ha arról lenne szó, nem habozna felkeresni a sajtó embereit, ezzel besározva a vele farkasszemet néző nő hírnevét. Ahogy abban sem kételkedem, hogy ugyanezt megtenné bárki mással is. Talán ezért sem érdemes rosszban lenni vele.

- És mit érsz el vele? - A brit nő széttárva kezeit, vár választ a vele szemben álló férfitól. - Magadat is besároznád, a lányom meg ugyanúgy maradna csapatfőnök az akaratod ellenére. - Ebben a pillanatban bizonyosodom meg arról, hogy nagyon súlyos titkokról lehet szó, ha életeket tehetnek vele tönkre és hírneveket taposhatnak a sárga földig. Tisztában voltam vele mindig is, hogy a Száguldó Cirkusz világa sok esetben egy kirakathoz hasonlít. Kívül csillog, belül viszont teljes káosz uralkodik benne, ahol nem tudhatod igazán, kiben bízhatsz meg. Hisz lehet, hogy akit barátodnak gondolsz, az igazából az ellenséged. Ugyanakkor vannak dolgok, amikre még én sem számítok. Ahova még nekünk, versenyzőknek is kevés a belátásunk. A színfalak mögé. Amiből most egy puszta véletlen folytán kapok egy kis szeletet. Egy olyan darabot, amiről jobb lenne nem tudomást venni, mégsem bírom kiverni a fejemből.

- Téged viszont tönkretennélek. - Larissa vékony teste előttem feszül meg, amint meghallja ezeket a szavakat az osztrák férfitől. Hirtelen olyan feszültséget érzek a közelében, ami eddig nem jellemezte őt. Másodpercek alatt zökken ki nyugodt lelkiállapotból, amivel végigvitte a megbeszélést. Valószínűleg az okoz ekkora változást benne, hogy hallja, miként beszélnek az édesanyjával. Erre én sem reagálnék másképpen. Az ember életében kevesebb fontosabb dolog létezik, mint a család, és hiszem, hogy ez Larissa is így érez ezzel kapcsolatban. Már a megbeszélés alatt feltűnt, mennyire szereti az édesanyját. Egyedül akkor lágyúltak el vonásai, amikor ránézett. Csodálom, hogy rezzenéstelen arccal tudta végig hallgatni, ahogy Toto betalálja az anyukáját. Nekem nem biztos, hogy ment volna, hiába vagyok alapvetően nyugodt természetű. A szeretteimért viszont bármit megtennék.

- Nem érdekel, velem mit teszel. Nekem már nem számít. Én kiszálltam ebből. Még a nyilvánosság elől is eltűnök. Egy dolgot ugyanakkor jegyezz meg, Toto. - Közelebb sétálva az osztrák csapatfőnökhöz, Claire kíméletlenül néz vele farkasszemet. Közben kezét akaratlanul is felemelve, jelzi, mennyire komolyan beszél. - Ha Larissát bántani mered, akár fizikailag, akár érzelmileg, esküszöm, hogy pokollá teszem az életedet utána. - Ha valamiben biztos lehetek, akkor az az, hogy Claire Williams ezt véresen komolyan gondolja. Oroszlánokat megszégyenítő bátorsággal áll ki a lánya mellett, nem riadva vissza attól, hogy megfenyegesse a vele szemben állót. Nagyon furcsa a mindig higgadt nőt ennyire vehemensnek látni, viszont valahol érthető ez. Mindenkinek megvan a maga gyenge pontja, amiért képes kifordulni magából. Claire számára jelenleg ez egyértelműen a lánya.

- Engedj el! - A szőke hajú lány nem bírja tovább, hirtelen indul meg feléjük, azonban másodpercek alatt mérem fel a helyzetet és fogom meg a karját gyengéden, ezzel megállítva őt, mielőtt egyetlen lépést is megtehetne. Nem tudom, miért teszem, mégis ezt érzem helyesnek. Dühöt olvasok ki kék szemeiből, melyekkel felém pillant, ahogy felfogja, hogy én vagyok az, aki akadályozza a szabad kijutásban. Erélyesen szól rám, amit valahol megértek, mégsem engedem el őt.

- Nem kellene oda menned. - Fogalmam sincs, mi az oka, de egyszerűen késztetést érzek arra, hogy megvédjem őt az előtte álló szóváltástól, hiszen ma már épp eleget kapott mindenkitől. Mert lehet, nyíltan csak Toto konfrontálódott vele, de én láttam a többi befektető szeméből a lenéző pillantásokat, amiket a lány felé vetettek. Holott biztos vagyok benne, hogy egyik részvényes sem tudott volna ütősebb tervekkel elénk állni. De megtanultam már az életben, hogy az emberek hajlamosak az irigység jegyében lenézni másokat, mert tudják, ők maguk képtelenek lennének kemény munkával elérni bármit is.

- Ki vagy te, hogy megállíts? - Hűvös, szinte már metsző hangon szólal meg újra, miközben jelentőségteljesen néz le karjára, amit még mindig erősen fogok, ezzel visszafogva őt. Ám meghallva a kíméletlen szavakat, kezem önkéntelenül hullik le magam mellé. Elengedem. Nem csak szó szerint, de képletesen is. Hagyom, hogy rohanjon bele a saját vesztébe, ha ezt szeretné. Abban viszont biztos lehet, hogy nem felejtek. Ha ő így játszik, akkor én sem fogom megkönnyíteni a dolgát, ha hivatalosan is betölti majd a csapatfőnök szerepét. Mert, ahogy nekem függ Larissa döntésétől az ülésem, úgy az ő sikere is múlik azon, hogyan teljesítek abban az autóban, illetve hogyan éri el, hogy a megfelelő módon képviseljem az általa menedzselt csapatot.

- Igazad van. - Még mielőtt kilépne a folyosóra, megtorpan, mert képtelen vagyok magamban tartani azt a csalódottságot, amit érzek. Mintha hatalmas erővel vágnának pofon. Mert most jövök rá, hogy az a lány, akivel az ebédlőben találkoztam, nem más, mint egy rohadt nagy hazugság. Egy képzelgés, amibe saját magamat kergettem. Illúzió, aki sohasem létezett, csak a fejemben. - Ki vagyok én... - Keserédes mosoly húzódik ajkaimra, miközben kimondom a szavakat, mert bevallom, kegyetlenül rosszul esik, hogy ok nélkül ezt kapom tőle. Vonásai egyetlen pillanatra enyhülnek meg, melyben most megbánást olvashatok ki. Kék szemei szomorúan csillognak, azonban hamar fordul el tőlem, hogy aztán felfedje magát Claire és Toto előtt, akik meglepve néznek végig a szőke hajú nőn. Ezek után én is kisétálok közéjük, becsukva magam után a tárgyaló ajtaját.

- Mi folyik itt? - Larissa végül az anyukája mellett áll meg, egyik kezével átölelve őt, miközben, ha szemmel ölni lehetne, Toto valószínűleg halott lenne, olyan szinten méri végig őt gyilkosnak ható pillantásával. Én kissé távolabb állok meg tőlük, mert úgy érzem, nem túl jó ötlet belefolyni ebbe. Lehet, kissé óvatosnak tűnök, de ezen a szinten van, hogy jobb meghúzódni a háttérben. Mert semmit sem akarok kevésbé, mint részesévé válni egy kitörni készülő háborúnak. Nem akarok belekerülni ezekbe a hatalmi harcokba. Hisz ez nem szól másról, csak, hogy ki az erősebb. Én viszont egyedül azért vagyok itt, hogy vezethessek.

- Semmi olyan, amihez közöd lenne. Nem kéne belefolynod a nagyok játszmájába. - A Mercedes vezetője viszont nem zökken ki a nyugalomból, ami körbelengi őt. Még egy mosolyt is megenged magának, miközben karjait összefonja maga előtt. Már nyoma sincs annak a kilengésnek a viselkedésében, amit a tárgyaláson láthattunk tőle. Hisz az kétségtelen, hogy a fiatal lány elég erőteljesen meghúzogatta az oroszlán bajszát, és ezzel valószínűleg kivívta maga ellen a sorsot. Mert ha valami, az biztos, hogy Toto Wolff mindezt nem fogja annyiban hagyni. Nem olyan fából faragták.

- Szerintem nemrég bebizonyítottam, hogy elég nagy vagyok hozzá. - És ha mindez nem lenne elég, a szőke hajú leányzó mindent megtesz annak érdekében, hogy tovább korbácsolja a tüzet kettejük között. Mintha élvezettel játszana az általa fellobbantott lángokkal, holott jobb lenne, ha vigyázna, hisz bármikor megégetheti magát.

- Ki foglak csinálni. - Még mielőtt úgy döntene, hogy magunkra hagy minket, Toto megáll Larissa mellett, akinek halkan súg valamit, amit nehezen, de ki tudok venni. Ebben a pár szóban pedig benne van minden, ami miatt féltem a lányt. Még ha ezt nem is mutatom ki nyíltan. Mert, ha az osztrák férfi kimond valamit, azt általában be is tartja. Ahogy abban sem kételkedem, hogy megvannak a maga eszközei arra, hogy fogást találjon legújabb ellenfelén. Elég egyetlen apró, elejtett információmorzsa, és máris sarokba tud szorítani bárkit. Előtted jár, nem is egy lépéssel. Mindezt úgy, hogy közben elhiteti veled, hogy te vagy a nyeregben. Nem véletlen tartanak tőle annyian a paddock környékén is.

- Maradj távol az anyámtól! - A lány vehemensen kiabál utána, mielőtt az osztrák férfi eltűnne a látószögéből, azonban a nevetését még a falakon túl is lehet hallani, miközben lépteit már a lépcső közeléből lehet hallani. Nem veszi komolyan, amit Larissa mond neki. Én pedig biztos vagyok benne, hogy mindez csupán az első csata volt közöttük abban a bizonyos nagyon játszmájában. Nehéz évnek nézünk elébe. Rohadt nehéznek.

***

Idegesen sétálok le a csapat gyárában található kávézóhoz, ahol meg is pillantom edzőmet, amint az egyik asztalnál egy jó erős fekete társaságában üldögél. Öltözete megmosolyogtat a Williams emblémával ellátott kék pulcsival, a fekete melegítővel és sportcipővel karöltve, amit visel. Az asztalon mindenhol papírok terülnek szét, miközben a méregdrága tabletjét nyomogatja. Ha tippelnem kéne, éppen most tervezi meg előre az étrendemet, vagy az edzéseket, amikkel kínozni fog az elkövetkezendő napokban. Habár az is lehet, hogy az elmúlt időszak adatait rögzíti le, amiket be kell mutatnia a vezetőségnél, ezzel bizonyítva, hogy rendesen végzi a munkáját. Nem, mintha ezt én nem tudnám megerősíteni, hisz talán ő a legfontosabb láncszeme a körülöttem lévő csapatnak. Nélküle nem tudnám magamból kihozni a maximumot.

Miután kikérek egy szendvicset és egy kávét, nagy sóhajjal egybekötve, foglalok helyet én is edzőm asztalánál, aki mosolyogva köszön nekem. Tőlem csupán egy erőtlen biccentésre futja, annyira hatása alatt vagyok a nemrég történteknek. Irigylem, amiért ilyen lazán és vidáman tudja elvégezni a munkáját. Hirtelen túl nagy tehernek érzem, hogy körülöttem forog az egész csapat, hisz én vagyok az, aki végső soron kiviszi az autót a pályára. Mindenki engem lát, míg Aleix abban a szerencsében részesül, hogy a háttérből segíthet nekem. Néha szívesen helyet cserélnék vele. Máskor viszont úgy érzem, én vagyok a legszerencsésebb ember a világon, amiért vezethetek és az álmaimnak élhetek. Még ha ezek az álmok sokszor hatalmas nyomással járnak.

- Na, mesélj, milyen volt az ülés? - Aleix feltekintve jegyzeteiből, magához veszi a fekete nedűt, amiből jóízűen iszik pár kortyot, és csak ezután kérdez rá arra, hogy ment a tárgyalás. - Olyan unalmas, mint mindig, mi? - Meghallva újabb kérdését, már-már felnevetek, ami miatt kissé furcsán néz rám. Ha tudná, miről maradt le. Valahol megértem, hisz máskor sosem tudok semmi újat mondani az ilyen megbeszélésekről azon kívül, hogy dögunalom mind, és sokszor már az alvás szélén állok. Azonban most egészen más a helyzet.

- Hát. - Magamhoz emelve a sonkás, sajtos szendvicset, amiben zöldségek is megpihennek, jólesően harapok bele a kajába. Már bőven túl vagyunk az ebédidőn, és csodálkozom is, hogy az edzőm szó nélkül hagyja, hogy ilyenkor egyek, hisz az étrendem szerint még várnom kellett volna vele. Ennyi izgalom után viszont úgy érzem, kilyukad a gyomrom. - Unalmasnak éppen nem mondanám. - Visszahelyezve a szendvicset a tányérra, befejezem mondanivalómat. Nem lenne szabad beszélnem erről az egészről senkinek, ugyanakkor azt érzem, felrobbanok, ha nem oszthatom meg a bennem felgyülemlő dolgokat valakivel. Aleix pedig töretlenül élvezi a bizalmamat. Benne száz százalékig bízom, mert tudom, hogy sosem adna ki engem senkinek sem. Még akkor sem, ha fizetnének neki érte. Éppen ezért vagyok hálás neki. Ebben a világban meg kell becsülni az ilyen barátokat, mint ő. Ha neki nem mondom el, akkor kinek tehetném?

- Mi történt? - A katalán tréner pedig egyből fel is kapja fejét, miközben hangot ad kíváncsiságának. Hirtelen teszi odébb a márkás, fehér tabletet, amivel eddig el volt foglalva, és aminek képernyőjére nézve, ki tudom venni, hogy a jövő heti edzéstervemet írta össze éppen. Már attól elszörnyedek, ahogy felfogom, hogy minden napra tervez délelőttre és délutánra is tréningeket. Keserves napoknak nézek elébe, ugyanakkor nem bánom, ha ez kell ahhoz, hogy erősebb legyek majd a pályán. Mert nincs siker vér és verejték nélkül.

- Emlékszel a lányra az ebédlőből? - Ahogy megkérdezem tőle ezt, úgy jutnak eszembe azok a pillanatok, ahogy Larissa és én olyan kötetlenül beszélgettünk. Annyira természetes volt az egész. Mintha ezer éve ismertem volna a lányt, akivel kapcsolatban most azt érzem, nem tudok róla semmit. Hiába mutatott akkor magából valamit, fogalmam sincs, hogy az mennyire egyezik a valósággal. Lehet, csupán azért játszotta meg magát, hogy ezzel a közelembe férkőzzön és bevágódjon nálam. Holott annyira hihetőnek tűnt minden szava.

- Persze. - Bólint egyet megerősítésképpen, miközben összerendezi a papírokat, amik szanaszét hevernek körülöttünk. Hirtelen bűntudatom támad, amiért megzavartam őt a munka elvégzésében, ugyanakkor ő is érzi, hogy ez most nem egy rövid beszélgetés lesz. - Larissa, ugye? - Nem lep meg, hogy rákérdez a lány nevére, hiszen már bő egy hónap is eltelt, mióta együtt ebédeltünk vele. Ha nem keltette volna fel az érdeklődésemet, valószínűleg már én sem emlékeznék vele kapcsolatban semmire sem.

- Egész pontosan Larissa Williams. - Egészítem ki a lány nevét a hiányzó darabkával, amit annyi ideje kerestem már. Azzal a vezetéknévvel, ami megváltoztat mindent. Ezek után még csak gondolnom sem lenne rá szabad. Hisz nem elég, hogy tulajdonos a cégen belül, ami a csapatot működteti, még a főnököm is lesz. Ez egyetlen dolgot jelent rám nézve. Tabu. Larissa tiltott gyümölccsé válik számomra. Hiszen érzelmeket belevinni a munkába, felér egy öngyilkos fegyverrel. Különösen ebben a világban. Nem beszélve arról, hogy a lánynak valószínűleg semmit sem jelentek azon kívül, hogy én vagyok az egyik pilóta, akiért felelősséggel tartozik. Én pedig mindent megteszek azért, hogy ne gondoljak rá többet. Hisz úgyis csak egy illúzió kerített hatalmába vele kapcsolatban.

- Nem mondod? Jól sejtem, hogy ő...? - Meglepettségében elakad a szavakkal, és ebben a reakcióban felfedezem saját magamat is, hisz nem olyan rég én is pont ugyanúgy éreztem magamat a tárgyalóteremben. Rég tudott valami így sokkolni, mint Larissa hirtelen megjelenése, ami rendesen felkavarta már most az állóvízet. És ki tudja, mi lesz még, ha a szélesebb nyilvánosság előtt is bejelentésre kerül a kinevezése. Már előre félek attól, hogyan fognak reagálni a többi csapatnál. Arról nem beszélve, hogy lélekben már készíthetem magamat a mélyenszántó beszólásokra a mezőny többi pilótájától.

- Claire lánya, és mostantól a közvetlen főnököm is. - Reménytelen mosoly jelenik meg arcomon, ahogy közlöm vele a tényeket, mely szerint mostantól kezdve Larissa Williams az, aki meghozza a döntéseket a fejünk felett. A fiatal mérnök gyakornok az ebédlőből. Egy lány, aki kétségtelen, hogy ért az autókhoz, ugyanakkor semmi tapasztalata nincs abban, hogyan vezessen egy ilyen kaliberű istállót. Talán ezért is kételkedem a sikerében. Mert hiába a hangzatos szavakat és az ígéretesnek hangzó tervek, ezek akkor érnek csak valamit, ha meg is tudja őket valósítani. Amiben erősen kételkedem.

- Őt nevezték ki? - Elpakolva a cuccokat, a katalán edző teljes figyelmét élvezhetem, elvégre biztos vagyok benne, hogy egyre inkább felkeltem az ő érdeklődését is ezzel a témával. Valahol neki sem mindegy, hogyan alakul az istálló jövője és nem csak azért, mert tart tőle, hogy kirúgnák. Mivel az ő módszerei magában foglalják az én mentális állapotom felügyeletét is, ezért Aleix számára fontos, hogy tudjon mindenről, amin keresztül megyek lelkileg. Mindemellett természetesen egy sportpszichológus támogatását is élvezhetem, hiszen a nehezebb helyzeteket, illetve a súlyosabb kudarcokat már nem tudom egyedül kezelni. Eleinte szégyelltem segítséget kérni, hiszen ki akarna alkalmazni egy olyan versenyzőt, akinek pszichológusra van szüksége. Azonban idővel rájöttem, hogy ez igenis fontos és egy olyan dolog, amiről beszélni kell. Mert kevesebb értékesebb dolog van a mentális egészségünknél. Éppen ezért kell rá vigyáznunk.

- Igen. - Aprót biccentek, ezzel megerősítve a tényt. - Ráadásul a meeting után hallottam egy érdekes beszélgetést Claire és Toto között, amit nem tudok hova tenni. - Hirtelen csúsznak ki a számon ezek a gondolatok, amin már azóta őrlődöm, mióta fültanúja voltam annak a bizonyos beszélgetésnek. Egyszerűen nem bírom kiverni a fejemből azt az éles szóváltást. Különösen idegesít, hogy még csak ötletem sincs arra, mi lehet az, amiről ennyire idegesen beszélgettek egymással. Bármi is legyen, szinte érzem, hogy hatalmas változásokat hoz majd mindannyiunk életébe, ha egyszer kiderül. Mert nincs az a titok, ami örökre rejtve maradhatna. Hisz minden kibukik egyszer. Már csak az a kérdés, hogy készen állunk az általa okozott viharra, ami végigsöpör majd miatta rajtunk.

- Mennyit tudtál kivenni belőle? - Edzőm egyből a lényegre tér, ami nem lep meg, hisz mindig ezt teszi, ha komolyabb témákról beszélgetünk, Ez is egy olyan dolog, amit kifejezetten bírok benne. Nem beszél mellé, mindig egyenes és az igazat mondja. Ha minden ember ilyen lenne a közelemben, ez a világ is sokkal jobb hellyé válna számomra. Kevés dolgot tartok értékesebbnek az őszinteségnél. Ezért sem engedek akárkit közel magamhoz, csak ha meggyőződtem róla, hogy megbízható az adott személy. Talán emiatt vagyok igazán bajban jövendőbeli főnökömmel kapcsolatban. Mert képtelen vagyok bízni benne azok után, hogy elhallgatta előlem, ki is ő valójában.

- Elég sokat. Toto valamivel zsarolja Claire-t, aki cserébe megfenyegette, hogy tönkreteszi őt, ha bántani meri Larissát. - Röviden igyekszem felvázolni a jelenlegi helyzetet, ami még számomra is kesze-kusza, nemhogy neki. Én valamelyest könnyebben dolgozom fel ezeket az eseményeket, hisz már túl vagyok a döbbeneten, neki viszont újszerűen hatnak ezek az információk. Ha végiggondolom ezt az egészet, kezd egy rosszul sikerült szappanoperára hasonlítani a dolog. Hisz már most tele van a sztori titkokkal és zsarolással, ami kötelező eleme az ilyen jellegű műsoroknak. Tudom, mert egyetlen, drága anyukám is előszeretettel nézte ezeket régebben. - Toto most ki van hegyezve Larissára, amiért szénné alázta az üzlettársak előtt. - Nem felejtem el feleleveníteni azt sem, hogy törölte fel a szőke hajú szépség a padlót az osztrák férfival, hisz ez is fontos része a folyamatnak. Ez indított el mindent. Mondhatni, olaj volt az eddig kialudtnak hitt tűzre.

- Haver, ez esküszöm egyre bonyolultabb. Tud valamit a csaj. - Szólal meg valamelyest mosolyogva. Ha valamiben, akkor ebben nagyon is egyet tudok érteni edzőmmel. Hisz valóban, Larissa kétségtelenül rendelkezik valami különlegessel, ami minden ember figyelmét megragadja. Nem beszélve arról a bátorságról és magabiztosságról, ami körbelengi őt, akárhányszor megjelenik valahol.

- Berobbant az tuti. - Csak megerősíteni tudom Aleix állítását arról, mennyire váratlanul jelent meg Larissa itt. Közben viszont már egész más gondolatok kerítenek hatalmukba, amiknek hangot is adok. - Tudni akarom, mi ez az egész. - Eltökélten kortyolok újabbat a kávéból, mialatt megfogalmazom vágyamat. Hamar fagyasztom le ezzel a kijelentésemmel Aleix arcáról a mosolyt. Sokkal borúsabb arccal néz rám, mint eddig bármikor a beszélgetésünk folyamán.

- Nem kéne ebbe belebonyolódnod, George. - Aleix próbál óvatosan fogalmazni, mégis érzem a hangján azt a fajta szigort, amivel rendszerint igyekszik kordában tartani, ha elszabadulnak bennem az indulatok. Ez nagyon ritkán fordul elő, éppen ezért egy kezem meg tudom számolni, hányszor hallottam az eddigi évek során ezt a fajta hangsúlyt edzőm részéről. - Larissa szerintem elég talpraesett, hogy megvédje magát. - Megfogalmazva véleményét, rájövök, mekkora tévúton jár. Vagyis szeretném azt hinni, hogy vakvágányra sodródik, amikor megemlíti ismét a fiatal nőt.

- Nem is miatta akarom megtudni. - Hisz mélyen belül én magam is tudom, hogy hazudok, ha azt mondom, egyáltalán nem érdekel a lány sorsa. Hogy a viharba ne érdekelne. Mert mindennek ellenére nem szeretném, ha baja esne, vagy bármi rossz érje őt. - Az érdekel, hogy mekkora szarba nyúltam bele. - Mégsem vallom be az igazságot a katalán trénernek. Annál sokkal büszkébb vagyok. Sosem fogom kimutatni ezeket az érzéseket. Minél inkább azon leszek, hogy kiűzzem magamból a legapróbb szikráját is ennek a megmagyarázhatatlan dolognak, ami bennem tombol, mióta megismertem Larissát.

- Neked inkább csak vezetésre kéne koncentrálnod. - Ezúttal sokkal erőteljesebben szól rám, és tudom, hogy igaza van. Ennek ellenére képtelen vagyok lenyugodni. Tudnom kell, mi ez az egész, amibe belekeveredtem. Nem lehetek nyugodt, amíg ki nem derül minden apró titok, ami belengi ezt a csapatot. Túl sok a kérdőjel a brit istálló körül. Én pedig válaszokat akarok. Bármi áron.

- George. - Meghallva nevemet, azonnal abba az irányba fordulok, ahonnan a hangot érzékelem. - Beszélhetnénk? - Megint ugyanaz az eltéveszthetetlen osztrák akcentus. Toto az ajtónak dőlve, karjait maga előtt összefonva, néz rám és tekintetéből érzem, hogy erre a kérdésre nem adhatok nemleges választ. Ahhoz nagyon sürgető a hangnem, amiben megszólal. El nem tudom képzelni, mi a fene lehet ennyire fontos.

- Megyek. - Nagyot sóhajtva, intek edzőmnek, miközben felkelek a székből, amiben eddig olyan kényelmesen ültem. - Később találkozunk, Aleix. - Lehúzva az utolsó korty kávémat, udvarias vagyok, és visszaviszem a pulthoz az üres tányért, illetve csészét, amit a kiszolgáló lány széles mosollyal fogad. Legalább az ő napja vidám, ha már az enyém nem az.

- Kitartás, kölyök. - Aleix még utánam szól, aminek kapcsán visszafordulok és viszonzom egy mosollyal a gesztust. Közben hallom, ahogy telefonja vad csörgésbe kezd, éppen ezért érzem megfelelőnek az időt, hogy az ajtóban várakozó menedzserem után induljak. Néma csendben tesszük meg azt a néhány métert, amíg el nem érünk egy nyugodt helyre, ahol négyszemközt tudunk beszélni. Bennem pedig egyre nagyobb méreteket ölt a feszültség, hiszen nyomós oka kell legyen annak, ha Toto beszélni akar velem.

- Miről van szó? - Ahogy beérünk a büfé emeletén található, kisebb alapterületű irodába, rögtön helyet foglalok, és azonnal a lényegre is térek, hiszen nem szeretem pazarolni az időt. Különösen most nem, hogy Toto az, akivel szemben ülök jelenleg. Az az ember, aki a legtöbbet teheti a jövőmmel kapcsolatban, ugyanakkor a legnagyobbat is üthet rajtam, ha ellenem fordul. Ezért próbálok a lehető legóvatosabban viszonyulni hozzá. Mert alapvetően mindig bizalommal fordulok felé, azonban próbálom a helyén kezelni a dolgokat. Hisz nem tudhatom, mikor gondolja meg magát és áll ki mögülem.

- Lenne egy feladatom számodra. - Meghallva ezeket a szavakat, máris elfog a hidegrázás, méghozzá a lehető legrosszabb értelemben. Az már bőven rosszul kezdődik, ha valaki feladatot szeretne adni nekem. Az osztrák férfi az asztalnak dőlve, magasodik felém, ezzel érzékeltetve, hogy valóban felettem áll minden tekintetben. Bennem pedig ekkor tudatosul, hogy tehetek bármit, nem kerülhetem el, hogy belekeveredjek a nagyok játszmájába. Akaratlanul is belefolyok egy olyan küzdelembe, amiben nem lenne helyem. Mert ez valóban harc lesz Larissa és Toto között.

- Milyen feladat? - Szinte rögtön visszakérdezek, hiszen égető a kíváncsiság, ami bennem tombol azzal kapcsolatban, mit szeretne rám bízni az osztrák férfi. Elképzelni se tudom, mit akarhat tőlem, ugyanakkor belülről egyfajta rossz előérzet kezd el kíméletlenül mardosni. Valamiért szöget ver bennem a gondolat, hogy bármi is az, amit kérni szeretne tőlem, nem jöhetek ki jól belőle. És mennyire igazam van. Ha nem lenne elég pénzem, most azt kívánnám, bár a lottó ötös számait is így tippelném meg, mint ahogy ezt.

- Mindjárt elmagyarázom. - Én pedig csak hallgatom és hallgatom a szavakat, amik olyan távol esnek tőlem, mintha nem is ülnék ott, abban az irodában. Miközben próbálom feldolgozni, mit kell megtennem azért, hogy megmaradjon a karrierem. Milyen ára van a sikernek. Mert eladom a lelkemet az ördögnek, amint beleegyezek ebbe az egészbe és kezet fogok menedzseremmel. Hisz nem tehetek mást. A helyem a tét a Formula 1 mezőnyében.

Sziasztok! 😊

Végre megérkeztem a negyedik résszel, ami remélem, elnyeri majd a tetszéseteket. 😊 Mert bevallom, én el vagyok vele bizonytalanodva. 😅 Apropó, néztétek a futamot? Mit szóltatok az eredményhez? Ilyen versenyre számítottatok? 😊 Én iszonyatosan sajnáltam George kiesését, hisz nagyon közel volt a pontszerzéshez. 🥺 Ugyanakkor Max győzelmét és Lando pódiumát fantasztikus volt látni. Illetve nagyon rég volt már ilyen izgalmas futam, mint ez a mostani. Szerintem minden szurkoló elégedett lehet a mai versennyel. 💕

Nagyon szeretném megköszönni az előző részekhez érkezett véleményeket és szavazatokat. Mérhetetlenül sokat jelent nekem minden visszajelzés, amiért nem lehetek elég hálás nektek! Hihetetlenek vagytok, tényleg. 🙏💕

Mit szóltok a részhez? Tetszett George szemszöge? Szerintetek mi lehetett a beszélgetés tárgya Claire és Toto között? Mi lehet az a nagy titok, ami köztük húzódik? Szerintetek Larissa miért viselkedhetett ilyen ridegen a pilótával? Jogosnak találjátok George érzéseit a lánnyal kapcsolatban? Van alapja, hogy nem bízik benne? Larissa valóban megjátszotta magát, vagy csak George nem érti még a lányt? George valóban meg fogja majd nehezíteni Larissa munkáját? Illetve a millió dolláros kérdés: szerintetek milyen feladatot kapott George? Mivel bízta meg Toto? 🤔 Mindenre is kíváncsi vagyok, amit gondoltok, úgyhogy nyugodtan írjátok le a véleményeteket, legyen az pozitív, vagy negatív. 💕

Hamarosan jelentkezem a folytatással, addig is nagyon vigyázzatok magatokra és nagyon szép hetet kívánok mindenkinek! 💕