Ajánlott zene: Alan Walker, Sabrina Carpenter ft. Farruko - On My Way

"If you want to fly, you have to flap your own wings."

~ Claire Williams

/Larissa Williams/

2020. december 22. Grove, Egyesült Királyság

Sokan úgy tartják, hogy az igazán kemény döntések nem a nyílt terepen születnek meg. Hanem a színfalak mögött. Nos, aki ezt kimondta, annak teljes mértékben igaza van. Olyan ember lehetett, aki a dolgok mögé látott. Mert tudta, hogy a fontos elhatározásokat olyan emberek hozzák, akikhez kevesen férhetnek hozzá. Akiknek hatalmuk van. A sors furcsa fintora, hogy én mindezt első kézből tapasztalhatom meg. Hiszen egy impozáns ebédlő hatalmas, mahagóniból készült asztalánál ülök, velem szemben két olyan személlyel, aki az Egyesült Királyságban, de akár mondhatjuk azt is, hogy világszerte nagy befolyással bírnak. Ők ketten egy olyan csodát építettek fel, amit nem szabad elveszíteni. Habár ők pontosan ezt akarják tenni. Eladni egy élet munkáját. Én pedig ebben akarom megakadályozni őket.

Először a nagy helyiségben nézek végig, aminek antik falakin számos olyan kép lóg, amely családom sikereit örökítik meg. Amikre én is méltán lehetek büszke. Mert pontosan tudom, mennyi áldozat, idő, munka és pénz szükségeltetett ezekhez a vidám pillanatokhoz, melyekkel a nagyapám beírta a Williams nevet a történelemkönyvekbe. Vagyis az autóversenyzéssel kapcsolatos fejezetekbe egész biztosan. Emellett néhány virág teszi élettel telivé a szobát, kiegészülve a két hatalmas ablakkal, amik kertünk hátsó részére engednek kilátást, ugyanakkor fénnyel töltik meg a teret. Miután újra magamba szippantom az ebédlő nyújtotta emlékeket, melyek egészen gyerekkoromig nyúlnak vissza, amikor itt rohangáltam akkori házvezetőnőnk legnagyobb „örömére", az itt tartózkodó társaságon vezetem végig tekintetemet. A családomon.

Először balra pillantok, ahol egy őszülő, idős, szemüveges férfit láthatok egy tolószékben. Fájdalmas belegondolni a tragédiájába, hiszen elég volt egy kis figyelmetlenség, melynek köszönhetően olyan súlyos autóbalesetet szenvedett, hogy többé már lábra sem tud állni. Ennek legalább harminc éve, ezáltal nekem már természetesnek mondható, hogy ilyen állapotban látom őt. Mégis őt tartom a világ legerősebb emberének. Mert mindennek ellenére képes volt felépíteni a semmiből egy olyan istállót, mellyel több autóversenyzőt világbajnokká tudott avatni. Mivel hitt az álmában és meg is valósította azt, ezzel felemelve a nevet, amit én is viselek. Sir Frank Williams neve sokak számára összeforrt a Száguldó Cirkusz világával. Elvégre nem sokan mondhatják el magukról, hogy olyan pilótákat tudtak volna leszerződtetni, mint a legendás brazil sztár, Ayrton Senna. Azonban ezáltal az egyik legsötétebb nap is hozzánk kötődik. Hisz ki ne emlékezne arra a bizonyos San Marinó-i nagydíjra, ahol az egyik legnagyobb csillag fénye hunyt ki, ezzel végleg eltávozva közülünk. De a brit férfi még ebből a mélypontból is képes volt visszarántani a csapatot, majd születésem évében újra felülni a Formula 1 trónjára mind egyéni, mind konstruktőri szinten.

Sokaknak ezt jelenti az az idősödő férfi, aki most mosolyogva néz vissza rám. Nekem viszont egészen eltérő dolgok jutnak eszembe róla. Azok az álmos esték, amikor kislányként csillogó szemekkel, az ölében ülve hallgattam az izgalmasabbnál izgalmasabb történeteit a versenyzés világából. Vagy azok a napsütötte délutánok kint a kertben, amikor nem törődve korlátaival, boldogan dobálta nekem a kedvenc pöttyös labdámat, amit felhőtlen boldogsággal adtam neki vissza minden egyes alkalommal. Mennyiszer vigyázott rám, és óvott mindentől. Számomra ez mind ő. A nagyapám. Aki édesapám szerepét is átvette az életemben, miután apa nélkül nőttem fel. Nekem mégis így kerek az életem, a papa jelenlétével.

Mellette pedig egy barna hajú, negyvenes éveiben járó nőt pillanthatok meg, akiből csak úgy süt az elegancia és a magabiztosság. Fehér blúzt visel egy fekete vászonnadrággal, ami egyszerűnek tűnik, mégis tiszteletet parancsol vele. Hatalmas szerencsém van vele, hiszen ő a példaképem, akit közelről ismerek. Mindent, amit tudok az életről, az üzletről és az autóversenyzés árnyoldaláról, azt tőle tanulhattam meg. Mások benne az egyik legerősebb női csapatfőnököt ismerhették meg, aki méltó utódjává vált a papának. Én pedig végig kísérhettem ezen az úton, hiszen már kiskoromban ott ültem mellette minden futamon. Hiába voltam sokszor kamerák kereszttüzében, az oldalán biztonságban éreztem magam. Mert tudtam, hogy ha valaki, akkor ő meg fog védeni minden rossztól. Büszke vagyok rá, mivel láttam, hogyan járja végig a ranglétrát. Hisz bolond, aki azt gondolja, hogy egyenes útja volt a főnöki székbe. Eleinte még csak nem is a csapatnál dolgozott, hanem a Formula 1 hivatalos sajtóosztályán. Csak évekkel később engedte meg neki a papa, hogy az istállónál vállaljon állást, amit kemény, tanulással teli évek követtek. A csapatunknak dolgozó szakemberek körében hamar elsajátított mindent, ami ahhoz szükséges, hogy a Williams Racing élére állhasson.

Hét éven át vezette a kék-fehéreket, mely során számos sikert és mélypontot megélt, de ami a legfontosabb, egészen az elmúlt napokig harcolt az álmáért. Mostanában jutott el arra a pontra, hogy nem bírja tovább a rá nehezedő nyomást, elfáradt benne. Már más dolgok fontosak az életében. Szeretne ott lenni egyetlen öcsém mellett, illetve élvezni kicsit az életet szeretett férje mellett, aki egyfajta nevelőapa szerepet tölt be az életemben. Mivel elsősorban nő, feleség, anya, és csak ezek után sikeres üzletasszony. Én pedig hihetetlenül bátornak tartom őt, hogy fel meri vállalni, miért döntött most a visszavonulás mellett. Tisztelem. Mert Claire Williams a gyengébbik nem tagjaként is elérte, hogy elismerjék egy férfiak uralta sportban. Nem véletlenül szeretnék olyan lenni, mint ő. Nagyon boldog leszek, ha egyszer vele említenek egy lapon. Az édesanyámmal.

Jelen pillanatban tárgyalni készülök ezzel a két hihetetlenül befolyásos emberrel, akik történetesen a legközelebbi családtagjaim. Azonban nem gyengülhetek el, még akkor sem, ha velük állok szemben. Az első szabály, amit anyától megtanultam, hogy sose vonjam bele az érzéseimet az üzleti döntéseimbe. Még akkor sem, ha a családomról van szó. Főleg most nem, amikor életem egyik legmeghatározóbb pillanata előtt állok. Én akarom tovább vinni mindazt, amit eddig ők ketten felépítettek. Méltó akarok lenni a nevemhez, és ezért tenni is fogok.

- Ugye tudjátok, hogy a nagyitól örököltem részvényeket a cégből. - Próbálom kontrollálni hangomat, nehogy megremegjen előttük, ezzel elárulva saját magamat. Sajnos a nagymamám nem lehet már velünk, hiszen néhány évvel ezelőtt elragadta magával a legundorítóbb, legkegyetlenebb betegség, ami csak létezhet a világon: a rák, mely szép fokozatosan pusztítja el belülről a szeretted, és nem tehetsz ellene semmit. Sokáig küzdött ellene kitartóan, végül mégis a halálos kór győzött felette. Holott Virginia Williams az egyik legerősebb hölgy volt a világon, akit ismertem. Nem elég, hogy a nagypapa mellett állt és pénzügyileg segítette férjét, de az ominózus baleset után is támogatta őt, egészen élete végéig. Mindig is felnéztem rá, emellett imádtam vele lenni gyerekkoromban. Különösen akkor, amikor kislányként együtt sütöttünk a konyhában, vagy mikor göndör, akkoriban még barna tincseimet fonta be hatalmas mosollyal az arcán. Ezen felül nem lehetek neki elég hálás azért, amiért közvetetten ugyan, de ő segített hozzá ahhoz, hogy most megléphessem, amit szeretnék.

- Igen, tudjuk, drágám. - Anya szólal meg először, ezzel megerősítve, amit az előbb elmondtam. - Mit szeretnél ezzel mondani? - Hirtelen változást érzek egyetlen szülőm lelkivilágában. Mintha sokkal hűvösebbé válna, mint amilyen eddig volt. Ritka, amikor így viselkedett a közelemben, egy kezemen meg tudom számolni az ilyen alkalmakat. Ezért ijedek meg kissé, mikor ismét érzékelem mindezt rajta.

- A napokban felkeresett a család ügyvédje, mert holnap betöltöm a huszonnegyedik életévemet, és ezzel végre feloldódik a nagyi által kijelölt feltétel a végrendeletében. - Papa elmosolyodik, amint meghallja az információkat, melyekről szerintem lehetett némi fogalma. Nincs olyan dolog, amit el lehet titkolni Frank Williams elől. Mivel a nagyi még saját, londoni lakását is eladta, csakhogy segítse papát elindítani az úton, ezért ő úgy döntött, részesedéssel ajándékozza meg a mamát. Azonban arra nem gondolt, hogy a nagyi halála után anya helyett rám ruházza majd a tulajdonjogot. Ugyan szabott egy feltételt, miszerint csak huszonnegyedik éves koromtól kezelhetem én, ami engem illet. Addig a papát bízta meg a részvények irányításával. Azonban holnaptól minden megváltozik.

- Arra gondolsz, hogy holnaptól te rendelkezhetsz a részvényeid felett? - Mikor anyának leesik, mire gondolok a végrendelettel kapcsolatban, nem is habozik feltenni kérdését.

- Igen. Én szeretném tovább vinni a Williams nevet. Tudom, hogy el akarjátok adni a csapatot, és hozzá is járulok, ha nem tudlak meggyőzni titeket. A célom viszont az, hogy anya helyébe léphessek. - Nagy sóhaj szakad ki belőlem akaratlanul is, hogy végre meg merem ezt lépni. - Egy évet kérek az istálló élén, hogy bebizonyítsam, alkalmas vagyok a feladatra. - Bátorságot gyűjtök, hogy tovább folytassam mondandómat. - Itt vannak a terveim a marketinghez, a jövőbeli lehetséges szponzori megállapodásokhoz, illetve bátorkodtam egy kicsit belenyúlni a jövő évi autó tervrajzaiba. - Eléjük csúsztatom fekete dossziémat, amiben az említett papírok kaptak helyet, ezzel bizonyítva, hogy tudatosan készültem erre. Már hónapok óta ezzel keltem és feküdtem. Minden gondolatomat a csapat jövője kötötte le. Nem véletlen, hiszen már az egyetemen is elsősorban ezért tanultam. Ezért lettem járműipari mérnök, majd idén megszereztem a mesterfokozatot is, melyben autótervezésre specializálódtam. Nem tehetek róla, egyszerűen belém ivódott a sebesség és az autók iránti végtelen szenvedély, mely gyerekkorom óta végigkíséri életemet. Nem volt kérdéses sosem, hogy ezt szeretném csinálni.

- Mióta készülsz erre? - Anya hangja szigorúan cseng a levegőben, én pedig nem tudom eldönteni, hogy azért dühös, amiért nem szóltam neki erről az egészről, vagy egyszerűen csak azért, mert abszurdnak tartja az ötletemet. Bármelyik is, nem lep meg a reakciója, hiszen már abban sem állt mellettem, hogy mérnöknek tanuljak.

- Hónapok óta. - Nem hazudok, mert tudom, hogy értelme sem lenne, hiszen egyetlen szülőm úgy is átlátna rajtam, másrészt meg nem is akarok. Büszkén vállalom fel ezt mindenki előtt. Már gyerekként is céltudatos voltam, és mindez csak erősödött felnőtt koromra.

- Miért nem szóltál róla? - Még mindig érzem anyában a számonkérést, mégsem hat meg a dolog, mert úgy gondolom, helyesen cselekszem. Ezáltal nem tántoríthat el senki attól, amit eltökéltem. Nem az a fajta lány vagyok, aki hamar feladja a dolgokat. Mindig is a legvégsőkig küzdöttem, legyen szó egy vizsgáról, vagy akár a sportolásról, hiszen az egyetem alatt én is tagja voltam a Cambridge-i egyetem evezős nyolcasának, mely évente részt vesz a hagyományos evezős derbin, ahol a két legnevesebb brit egyetem, az Oxford és a Cambridge diákjai szállnak hajóba a győzelemért. Évszázados hagyománya van ennek a versenynek, emellett nagyon nehéz bekerülni a csapatba. Nem elég a kiváló tanulmányi eredmény, még számos alkalmassági teszten is át kell esni. Éppen ezért voltam mérhetetlenül boldog, amikor megkaptam a lehetőséget. Ennél már csak a két győzelmünk volt szebb, amit a csapattal értem el azon időszakban, amíg tagja lehettem a csapatnak.

- Tudtam, hogy nem támogatnál. - Mélyen nézek bele a szemeibe, miközben újra megszólalok. Sosem felejtem el, mikor az érettségi vizsgáim előtt, a felvételi jelentkezés időszakában mennyit vitatkoztunk azon, hogy merre menjek tovább. Kettőnk közül pedig nem én voltam az, aki nem tudta, mit akar, hiszen nekem pontos elképzelésem volt a jövőmről. Az anyukám volt, akinek nem tetszettek a terveim. Ennek ellenére sem bántam meg, hogy nem hallgattam rá, és követtem a céljaimat. - Mindig is ellenezted, hogy a sportban dolgozzak. - Sosem értettem, miért teszi mindezt. Miért akar akadályozni az álmaim megvalósításában? Eleinte azt hittem, tényleg azért teszi, mert óvni akar engem. Ekkor még nem is sejthettem, mi az igazi oka viselkedésének.

- Mert tudom, milyen kemény az a világ. Nem minden az a csillogás, amit látsz. - Akaratlanul is elmosolyodom, ahogy meghallom válaszát, mivel annyiszor mondta már el ugyanezeket a szavakat életem során. Emlékszem, kicsinek is óvott mindentől, habár éppen ő volt az, aki miatt belekeveredtem ebbe a forgatagba. Hisz míg más lányok babákkal játszottak, én ott ültem anya ölében és hallgattam a felbúgó motorhangot, illetve magamba szívtam a benzingőz jellegzetes illatát. Innentől kezdve nem is volt kérdés, hogy a versenyzés szerves része lesz a mindennapjaimnak.

- Én is pontosan tudom. - Felelem végül egy kisebb sóhaj társaságában, miközben kezeimet homlokomhoz emelem, majd két oldalt kezdem el kicsit masszírozni a fejemet, ezzel lenyugtatva magamat. Mert a csontjaimban érzem, hogy hosszú lesz még ez a beszélgetés.

- Féltelek ettől, Larissa. - Hirtelen változik meg a hangulata újfent, melyre viszont nehezen tudok reagálni. Eddig az üzletasszonyt láttam magam előtt. Az erős, határozott nőt, aki sosem ért velem egyet semmiben. Most viszont az édesanyám áll előttem, aki mintha féltene engem. Ez pedig kissé meggyengít. Nem vagyok erre felkészülve. - Túl ártatlan vagy ehhez az egészhez. - Azonban egyetlen pillanat alatt rombolja le azt a képet, hogy akár csak egyetlen pillanatig is hinne bennem. Ez pedig elindít valamit az agyamban, amit nehezen vagyok képes visszafogni, és amit válogatás nélkül zúdítok a velem szemben lévő nőre.

- Évekig férfiakkal tanultam egy szakon, férfiak tanítottak. Mind lenéztek engem, én mégis itt állok a diplomámmal. - Bolond, aki azt hiszi, hogy a nevemmel sétagalopp volt végigcsinálni az egyetemet. Sokkal nehezebb volt. Nem csak a nevemért ítéltek el már a legelején, hanem női mivoltom miatt is. Talán az utóbbit sokkal nehezebb is volt kezelnem. Ezért sem félek belépni egy olyan sportágba, amit férfiak uraltak. Rengetegszer estem áldozatul olyan „poénoknak", ahol azzal viccelődtek, hogy nőként a konyhában lenne a helyem, vagy a hajszínemmel is előszeretettel élcelődtek, nem beszélve azokról az alaptalan vádaskodásokról, melyek szerint lefeküdtem bármelyik tanárommal is, hogy jobb jegyet kaphassak. A gondolatától is undorodom. Főleg, hogy az oktatók maguk is előszeretettel szólogattak be nekem egy-egy óra, vagy vizsga alkalmával. Ezek mellett sem adtam fel, és megérte küzdenem. Mert imádtam nézni a döbbent arcokat, ahogy átvettem a diplomámat, mint okleveles mérnök. - Felnőttem, és azt hiszem, képes leszek kiállni magamért bárkivel szemben. - Éppen ezért magabiztosan merem kijelenteni ezt a mondatot. Mert már az iskolában sem hagytam, hogy bántsanak. Ott is megvédtem magamat ugyanúgy, még ha ez nem is tetszett senkinek. Egyedül azért lehetek „hálás" az ilyen élményekért, mert erősebbé tettek, illetve megtanítottak arra, hogyan éljem túl egy olyan világban, ahol az erősebbik nem uralkodik.

- Miért? - Nagypapa hangja töri meg a köztünk beállni készülő vitát, miközben csupán egyetlen pillantást vet rám, majd visszavezeti tekintetét a mappában található papírokra, melyeket időközben vett magához, hogy tanulmányozza a tartalmát. Nagyon jó érzés, hogy a papa tényleg érdeklődik aziránt, amit eddig felvázoltam. Tisztelem, mert egyetlen kérdésével is képes arra, hogy feloldja köztünk a kialakulni készülő veszekedést. Nem kell, sokáig gondolkozzak, mivel kapcsolatban kérdezi ezt tőlem.

- Mert ebben nőttem fel. Miattatok. Sokan azt hiszik, hogy a csapatunk már csak a múlt, és csak a neve, illetve a Mercedes támogatása miatt lehetünk még a sportban. Be akarom bizonyítani ezeknek az embereknek, hogy tévednek. - Ahogy a válaszomat se kell, túlságosan átgondoljam, elvégre pontosan tudom, miért akarom ezt az egészet olyannyira. Még akkor is, ha ezzel óriási terhet veszek a nyakamba. Én viszont örömmel vállalom mindezt, ha részese lehetek ennek a csodának. - Hiszek benne, hogy vissza tudom juttatni a nevünket oda, ahova való. Az autósport elitjébe. Nem csak a múlt akarok lenni, hanem a jelen, és a jövő is. Mert nem hagyhatom, hogy kicsússzon a családunk kezéből, amit évtizedeken keresztül építettetek fel.

- Biztos ezt akarod, csillagom? - Papa vonásai mintha kissé megenyhülnének, ez pedig megnyugtat, mert tudom, hogy akkor néz rám így, amikor nagyrészt nyert ügyem van már. Ha pedig őt meg tudom nyerni magamnak, akkor anya nem tehet semmit, el kell fogadnia, hogy én lépek a helyére, mint a Williams Racing csapatfőnöke. Megszólítása nem lep meg, hiszen gyakran hívott így gyerekként is. Mindig azt mondta, hogy váratlanul érkeztem a családba, de egyfajta szerencsecsillag vagyok számukra, mert abban az időszakban nagyon jól mentek a dolgok az istálló körül.

- Igen, papa. Mindennél jobban. - Eltökélten erősítem meg döntésemet, miközben apró mosoly szalad végig arcomon, melyet a velem szemben ülő, idősödő férfi viszonoz is, így már nincs kétségem arról, hogy meg tudtam győzni őt.

- Én beleegyezem. - Ugyanakkor a valóságban megkapni tőle az engedélyt egészen más. Hihetetlen. Szinte már szürreális. Félve ültem ide, most viszont igazi győztesnek érzem magam. Ez igaz is. Életem legelső „igazi" tárgyalását sikerre tudtam vinni.

- Ezt te sem gondolhatod komolyan, apa. - Anyukám döbbenten, már-már dühösen néz rá apukájára, akit azonban cseppet sem hat meg lánya viselkedése. Ismerem annyira a nagypapát, hogy ha valamit a fejébe vesz, azt onnan ki nem verheti senki. Még a saját lánya sem. Szerintem anyát már az is meglepi, hogy a papa valamiben nem áll mellette. Ez valóban ritka, hiszen nagy az egyetértés köztük. Most mégis nekem szavaz bizalmat, amit igyekszem majd meghálálni. - Tudod nagyon jól, miért nem akarom ezt.

- Teljesen komolyan gondolom. Ezt viszont meg kell beszélnünk Patrick-kal is. - Kimondva Patrick nevét, akaratlanul is beugrik a másik férfi, akit rengetegszer láttam a papám közelében gyerekként. Sir Patrick Head az az ember, akinek a családom rengeteget köszönhet. Ketten együtt a papámmal alapították meg annak idején a csapatot, és amíg ő a mérnöki ész, illetve tervezés addig papa a pénz és a menedzsment volt a csapatban. Számomra ők ketten a tökéletes páros, hiszen ketten együtt nagyon hatékonyan tudtak együtt dolgozni. Mert mindketten tudták, hogy egyikük nem lehet sikeres a másik nélkül. Nem véletlen kapott Patrick harminc százalék részesedést a későbbiekben, ami miatt most papámban felmerül régi, jó barátja neve, aki már visszavonultan éli nyugdíjas éveit, mióta ott hagyta a sportágat.

- Már beszéltem vele. Elég volt megmutatnom a tervrajzaimat, ami a jövő évi autót illeti, és elnyertem, hogy támogasson. Még ötleteket is adott. - Az igazsághoz ugyanakkor hozzátartozik, hogy én már hetekkel ezelőtt felkerestem a mérnököt, mert tudtam, hogy az ő támogatása nélkül esélyem se lenne a saját családommal szemben. Szinte azonnal lesöpörték volna ötleteimet az asztalról, ha nem kérem Patrick beleegyezését. Amit szerencsére megkaptam. Igazság szerint, életem legpozitívabb élménye volt a vele való találkozás. Hatalmas dicséretnek éltem meg, amikor megtalálta a pozitívumokat a tervrajzaimban. Nem kerülhettem el a kritikákat sem, elvégre még kezdőként követhetek el hibát, amire fel is hívta figyelmemet a szakember. Ezeket majd az elkövetkezendő napokban fogom javítani a jegyzetek alapján, amiket nála készítettem. Emellett számos tanáccsal ellátott a jövőre nézve, amiket mindenképpen megfogadok majd.

- Sejtettem, hogy az a csökönyös, vén ördög örülni fog neked. - Kevés kell hozzá, nehogy én is elnevessem magam a nagypapával együtt, aki minden gond nélkül hívja vén ördögnek társát, ezzel okozva mindenki számára vicces perceket. Még anyu is megmosolyogja szórakozottságot. Ez a csipkelődés mindig is jelen volt Patrick Head és Frank Williams között.

- Ilyen, amikor a mérnökök egymásra találnak. - Rántom meg vállaimat lazán, miközben felkelek a székről, mert már elgémberedtek végtagjaim. Kicsit megnyújtóztatom magamat, ezalatt viszonozva papa jókedvét egy jó kedélyű vigyorral. Mérhetetlenül boldog vagyok, amiért sínen van minden, amit megálmodtam.

- Legyen. Ígéretesek a terveid. Adok neked egy évet, hogy bizonyíts. - Minden tárgyalás végén van egy ember, aki nagyjából összefoglalja a megállapodás lényegét. Ebben az esetben a papa vállalja magára ezt a feladatot. - Egyetlen feltétellel. - Felemelve kezét, jelzi, hogy csak most fejezi be mondandóját, amivel nem kicsit lep meg. Nem számítottam ilyen fordulatokra.

- Mi lenne az? - Érdeklődve nézek rá, hiszen eddig szó sem volt olyanról, hogy bármihez is kötné a csapatfőnöki kinevezésemet. Szerencsére anya megtanított arra, hogy készen kell állni a legváratlanabb helyzetekre is. Úgy kell kezelni, mintha mindig is tudtál volna róluk. Ezzel nem adod meg az esélyét annak, hogy a meglepetés erejét lássák rajtad.

- Legalább egyszer dobogóra kell, álljon valamelyik pilóta. Különben eladjuk év végén a csapatot. - Kikötése bevallom, nem kicsit rémiszt meg, mivel pontosan tisztában vagyok vele, milyen helyzetben van az istálló jelenleg. Olyanok a körülmények, melyek nem teszik lehetővé, hogy bárki is dobogó közelébe kerülhessen. Még a pontszerzés is kisebb csodával érne fel a mostani géppel. Azonban szeretem a kihívásokat. Nagyon.

- Össze fogom hozni. - Ezért sem félek belevágni ebbe a kalandba. Még a feltétel sem félemlíthet meg annyira, hogy visszavonulót fújjak. Mert biztos vagyok, hogy a végén én leszek az erősebb. Mindent megteszek azért, hogy valamelyik pilótánk, vagy akár mindkettő, dobogóra álljon, illetve stabilan a pontszerző helyekért harcolhassanak.

- Bízunk benned, Lari. - Amint kimondja ezeket a szavakat, boldogság költözik a lelkembe. Biztos vagyok benne, hogy a családom bizalmát élvezve, könnyebb lesz átlépnem a buktatókon, melyek rám várnak. Papa kinyújtva kezeit, jelzi, hogy ölelésre vágyik, én pedig hamar ott termek előtte, hogy lehajolva hozzá, átkaroljam nyakát, miközben ő is szorosan ölel magához. Számomra nincs is biztonságosabb, mint az ő oltalmában lenni.

- Köszönöm, papa. - Egyetlen másodperc erejéig hunyom le szemeimet, kiélvezve ezeket a meghitt perceket. Manapság sajnos ritkábban jut időm meglátogatni a papát, hiszen a mindennapokat Cambridge-i lakásomban töltöm. Számomra az jelenti az otthont, ahova elvonulhatok, ha nyugalomra van szükségem. Anya pedig újdonsült férjével, illetve kisöcsémmel szintén különköltöztek, de ő sokkal többször el tud jönni a papához, mint én. Anya testvérei, vagyis a bácsikáim pedig a világ különböző pontjain élik az életüket, és irányítják saját vállalkozásaikat. Ők nem kívántak részt venni a Formula 1-hez kötődő dolgokban. Amiért hálás lehetek nekik. Mert ezzel egyenes utat adtak, hogy átvegyem a team vezetését.

- Viszont készülj fel, nem lesz egyszerű dolgod. - Anya hangja megtöri a kettőnk között lévő idillt, a hallottak hatására pedig szinte azonnal elszakadok az ölelő karok biztonságából. Érzem, hogy nem azért mondja, hogy elbizonytalanítson. Épp ellenkezőleg, sokkal inkább felkészíteni akar a rám váró problémákra. Feladta, hogy lebeszéljen, hiszen a lényeges dolgokat már eldöntöttük.

- Miért? - Kezemet gyengéden papa vállára helyezve, mindenféle köntörfalazás nélkül várok választ anyától a feltett kérdésemre, tekintve, hogy rendesen sikerül elbizonytalanítania, habár ezt semmi pénzért sem mutatnám ki felé.

- George Russell. - Kimondva a pilóta nevét, aki hamarosan a kezeim alatt fog dolgozni, kissé megugrik a gyomrom. Utánanéztem már a versenyzőnek, mégsem tudok róla semmit, csupán száraz tényeket. Hol született, hogy hívják a szüleit, hány éves, milyen sikerei vannak. Ezek mégsem számítanak semmit. Mert minden akkor derül ki, mikor ténylegesen találkozom vele. Nem kecsegtet túl sok jóval, ha anya őt nevezi meg, mint a rám váró fejtörések okát. - Az a srác nagyon tehetséges, nagyon tud vezetni. Nem véletlenül vettük ide azonnal. Neki összejöhet a dobogó. Viszont állnak olyanok mögötte, akik megnehezíthetik a dolgodat, és akik miatt őt is nehéz lesz kezelned. Nem beszélve a Mercedes féle nyomásról. - Ahogy az sem túlságosan biztató számomra, hogy olyan emberek kísérik figyelemmel az útját, akik igazi nagy halak ebben a sportban. Mert pontosan tudom, mire gondol az anyukám. Felmértem az erőviszonyokat a motorszállítónkkal kapcsolatban, és egyértelmű, hogy ebben az egészben mi vagyunk az alárendelt fél. Nem véletlen kaphatta meg George azt az ülést. Több kellett hozzá, mint a tehetsége, ami szintén elvitathatatlan. Azonban a Mercedes juniorjaként lehetőségünk se lett volna mást választani helyette. Szerencsés egybeesés volt, hogy a srácban van rátermettség, amit anyáék is rögtön megláttak benne. Ez volt a legkézenfekvőbb lehetőség Toto Wolff számára, hogy bejuttassa az általa menedzselt pilótát a Formula 1-be. Hülye lett volna, ha nem használja ki. Lehet, a helyében én se tettem volna másképpen. Az viszont biztos, hogy meg fogom mutatni neki, hogy én nem vagyok olyan kenyérre kenhető, mint édesanyám. Elém olyan erőforrást kell letennie, ami közel azonos a sajátjukkal. Mert biztos vagyok benne, hogy mi egy sokkal visszafogottabb verziót kaptunk az utóbbi években. Én pedig nem tűröm tovább, hogy ez az ember kihasználja a csapatomat.

- Azt hiszem, megbirkózom ezzel a feladattal is. - Az egyetemen tapasztaltaknak köszönhetően egy percig sem riadok meg a rám váró kihívásoktól. Alig várom, hogy szembe kerülhessek velük. Mert én leszek az erősebb. Megállíthatatlan leszek. Ha az ottani szaktársakat és tanárokat túléltem, akkor itt sem lehet gond. Egészen addig hittem is ebben az állításomban, amíg négy hónappal később, a szezonnyitó nagydíjon szembe nem kerültem azokkal az emberekkel, akikről anyám is beszélt. Ott szembesültem vele, hogy sokkal nagyobb fába vágtam a fejszémet, mint azt előzőleg gondoltam volna. Azt pedig végképp nem gondoltam volna, hogy egy év alatt mennyire felfordul majd az életem.

Sziasztok! 😊

Bevallom, sokat gondolkoztam, hogy elindítsak-e egy újabb történetet, azonban végül úgy döntöttem, megteszem. Mert az elmúlt hetekben ez volt az a sztorim, ahol teljesen összeállt a kép, és úgy éreztem, elég erős lehet ahhoz, hogy megmutassam nektek. Ezért is tettem fel a kérdést az üzenőfalon, hogy lenne-e érdeklődés egy történetre, amiben George Russell a főszereplő. Most pedig meg is hoztam az első részt, ami női főhősünk, Larissa szemszögéből íródik. Nagyon remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket ez a fejezet, annak ellenére is, hogy ez még csak egy kisebb fajta bevezetés. 😊

Mit gondoltok Larissa karakteréről? Szerintetek képes lehet megállni a helyét, mint a Williams istálló csapatfőnöke? Van ötletetek, miért ellenzi Claire, hogy Larissa a Forma 1-ben dolgozzon? Mit szóltok a lány családi hátteréhez? Élnétek ilyen közegben? Tetszett a lány életútjának leírása? Vagy túl sok volt? Bármit írjatok meg nyugodtan, legyen az negatív, vagy pozitív, hisz mindenre kíváncsi vagyok, amit gondoltok. 😍

Ennél a történetemnél is azt fogom követni, amit a többi hasonló témájú sztorimnál, vagyis a női és férfi szemszög fog váltakozni, így a következő részt majd George szemszögéből olvashatjátok majd. Ezzel pedig kapcsolódnék a folytatáshoz, amivel nagyon igyekszem. Ugyanakkor ígérgetni se szeretnék. Főleg, hogy a többi történetet is ugyanúgy szeretem írni. Szóval igyekszem majd a jövőben kitalálni egy rendszert, ami alapján tudok haladni. 😊

Előre is szeretném megköszönni, ha szavaztok a részre, vagy véleményt írtok. Illetve szeretnék csodálatos hetet kívánni mindenkinek! Hamarosan találkozunk a következő résznél! Addig is nagyon vigyázzatok magatokra! 💗