Ugyanolyan volt, mint először. A „The Anthem” című dalt énekeltük. És ugyanolyan összhangban voltunk, mint amikor a felvételin énekeltünk. Mindig tudtuk, mikor jön a másik, a hangunk is összeillett. Pedig nem is beszéltük meg előre, hogy ki melyik sort fogja énekelni.
A kirohanásomat illetően... Nem gondoltam volna, hogy Ian ennyire kedves és gyengéd is tud lenni. Vagyis... Sejtettem, de jól esett tőle. Nem akartam elmondani neki, mert nem akartam, hogy sajnáljon. De az a ribanc gyenge részre tapintott. Nagyon, nagyon gyengére. Hazudtam Iannnek. Nem tettem túl magam rajta. Soha nem is fogom. Ahogy a testvéreim és apa sem. Rettenetesen hiányzott.
De vissza a történésekhez. Amikor befejeztük a dalt, Ian szélesen, boldogan mosolygott rám. És ez melengette a szívemet. És ahogy nézett. Az meg a lábam közötti érzékeny pontot melengette.
Aztán egy kicsit megszédültem és egy pillanatra elhomályosodott előttem minden. Elárulok magamról egy kis titkot. Sophieval koraszülöttek vagyunk, ami azt eredményezte, hogy Sophie idővel asztmás lett, nekem meg kicsit gyengébb a szívem a kelleténél. Csak néha nem figyeltem oda magamra, mert nem mutatkozott meg túl gyakran. De aznap már a harmadik kávémat ittam meg és Ian jelenléte sem volt rám valami jó hatással a szívemre.
- Becca. Jól vagy? – kérdezte Ian aggódóan, majd közelebb lépett hozzám.
- Igen. Csak egy kicsit megszédültem.
- Azt hiszem, mára ennyi elég volt.
- Hisz még csak egy számot játszottunk.
- Amiből megtudtuk, hogy te és Ian mennyire összeilletek. – lépett mellém Adam is.
- Próbálni lehet máskor is. Inkább pihenj le. – kontrázott rá Jack.
- Menjünk haza. – parancsolt rám Ian lágyan.
- Jól van. – egyeztem bele.
Elköszöntünk a fiúktól, majd beültünk az Escalade – ba. Ian egész úton nem szólalt meg, ahogyan én sem. Viszont észrevettem a szemem sarkából, hogy néha – néha rám pillantott. A stúdióban őszinte aggodalmat láttam a szemében és ezt nem tudtam, mivel érdemeltem ki.
Amikor megálltunk a ház előtt, szótlanul mentünk be ki – ki a saját szobájába. Még mindig furán és kicsit rosszul éreztem magam. Reméltem, hogy egy zuhany segíthet. Kimentem a szobámból, be a fürdőbe, majd a vizet langyosra állítottam. Beálltam a zuhany alá és megint Ian jutott eszembe. Ugyan mi, vagy ki más jutna eszembe. Nem tudtam kiverni azt a tekintetet a fejemből. Sem azt, ahogy akkor nézett rám, amikor a színpadon voltam, sem azt, amikor elmondtam, hogy anya meghalt. És főleg nem azt, amikor megszédültem. Soha nem gondoltam, hogy Ian rossz ember. Mármint azóta, hogy ismerem. De azt nem gondoltam, hogy az eddigi veszekedések meg minden után ilyen őszintén fog aggódni értem. És amikor a színpadon voltam. Úgy nézett, mintha ott, a színpadon képes lett volna leszaggatni a ruhámat és a magáévá tenni. És basszus, mennyire szerettem volna, ha megteszi. Még mindig féltem, de Ian közelében minden eltűnt. És őszintén szólva, minden fájdalmat megért volna ha csak egyszer... Egyetlen éjszakát nekem adna. Nem ismertem magamra.
Miután lezuhanyoztam, elzártam a vizet, majd magam köré csavartam egy törölközőt. Kiléptem a zuhanyból. Arra viszont nem számítottam, ami ott várt. Ian legalább annyira meglepődött, mint én. Nem volt rajta, csak egy nadrág, a szemei elkerekedtek, amikor meglátott. De a felső teste. Te jó szentséges. Elképzeltem már, milyen lehet, de ennél sexisebbet még életemben nem láttam. Finoman volt kidolgozva mind a mellkasa, mind a hasa. Nem volt túlságosan felfújva. Csak szimplán dögös volt. A jobb oldalán, a bordáin kivettem egy tetoválást. Egy kéz volt, amiből homok pörög le egy zsebórára, a mellkasán pedig két angyalszárnyat láttam, ami bizonyára a hátáról indult. Olyan volt, mintha körbeölelte volna őt. Csodálatos volt.
- Erre nem számítottam. – mondta elfúló hangon, miközben végigmért a lábujjam hegyétől a fejem búbjáig.
Éreztem, hogy elvorösödöm a tekintete alatt, a bőröm szinte égett.
- Hát én sem.
- De tetszik a dolog. – vigyorgott – Csak ártogat a törölköző.
Tett felém egy lépést. Minden egyes miliméternél, ahogy közelebb került hozzám, a szívem egyre hevesebben vágtatott.
Azt sem tudtam, hol vagyok, de úgy döntöttem, bele megyek a játékába. Bátorkodtam erős karja köré fonni az ujjaimat. Éreztem, ahogy picit megremegtek az izmai.
- Mit tennél, ha nem lenne rajtam törölköző? – kérdeztem.
- Jézus, cica. Ha te azt tudnád. – lihegte.
Mellkasa egyre hevesebben süllyedt, emelkedett. A szárnyak pihéi táncoltak rajta.
- Gondoltál már erre? Hogy mi lenne, ha nem lenne rajtam? Hogy milyen lenne együtt?
- Másra sem tudok gondolni. – hajolt közelebb hozzám, de annyira, hogy ajka szinte súrolta az enyémet.
Itt kellett véget vetnem a játéknak.
- Akkor álmodozz tovább.
Azzal elengedtem és ott hagytam. Vagyis ott hagytam volna, ha nem szédültem volna meg újra. Ezúttal viszont rosszabb volt, mint a stúdióban. Nem akartam, hogy bárki is aggódjon miattam, de úgy éreztem, menten elájulok, annyira szorított a mellkasom. És ha elájultam volna a fürdőben, biztos, hogy valamelyik végtagom, vagy a fejem bánta volna.
- Ian. – nyögtem ki a nevét, majd végem lett.
Megbicsaklott a lábam, a látásom elhomályosult. Nem bírtam megtartani a saját testemet.
- Becca. – szólított meg aggódóan Ian.
Aztán megéreztem egy kart a hátamon, egyet pedig az arcomon. Alig kaptam levegőt, úgy éreztem, mintha süllyednék. Viszont az a két kar megtartott. Megszűnt az érzékelésem. Csak annyit éreztem, hogy Ian kisimította a hajamat az arcomból, majd a kezét lecsúsztatta a mellkasomra.
- Cica. Basszus, majd kiugrik a szíved. Mi a fene van veled?
- A... A gyógyszerem. Kell a gyógy... Gyógyszerem.
Ian felkapott az ölébe, majd átvitt a szobámba. Lehunytam a szemem és próbáltam mélyebbeket lélegezni. Próbáltam megnyugodni, de nem ment. Hallottam, hogy Ian sorra kihúzogatja a fiókokat, majd hirtelen újra a hátam alá csúsztatta a kezét és felültetett. A számba nyomta a pirulámat, majd egy poharat emelt a számhoz. Nehezen, de nyeltem a dzsúszból, aztán vissza lefeküdtem. Ian kezei újra az arcomra siklottak. A fülem mögé tűrte a hajamat, majd fölém magasodott.
- Becca.
A gyógyszer pillanatokon belül hatni kezdett. Éreztem, hogy megnyugszik a pulzusom, könnyebben kaptam levegőt és végre tisztán láttam.
- Jól vagy? – kérdezte Ian.
Mind a tekintete, mind a hangja aggodalmat tükrözött, szemei végigpásztázták az arcomat, ujjait a nyakamon lévő ütőérre nyomta. Felsóhajtott, de még mindig félve nézett a szemembe.
- Mi a fene volt ez, Becca?
- Semmi.
- Ne mondd, hogy semmi, a francba is! – csattant fel, majd eltávolodott tőlem.
Felültem, majd magamra néztem. Rohadtul örültem, hogy a törölköző még mindig szorosan rajtam volt. Így is eleget villantottam. Magam köré tekertem a takarómat, Ian pedig pont abban a pillanatban nézrtt a szemembe, amikor felnéztem rá.
- Ne haragudj. – nyögte ki – Nem akartam kiabálni, csak... – felém lépett, majd leguggolt előttem és felnézett rám – Nagyon megijesztettél.
- Sajnálom. – suttogtam.
- Elmondod, mi volt ez?
- Én... Én beteg vagyok. – vallottam be halkan, mire Ian szemei akkorára kerekedtek, mint egy tányér – Vagyis... Annyira nem is betegség ez, csak tudod Sophie és én korábban születtünk, mint kellett volna. Sokkal korábban. És amiatt Sophie idővel asztmás lett, nekem pedig gyengébb a szívem, mint egy normális embernek.
Ian tekintetébe immár még egy érzés költözött. Sajnálat. És pont ezt akartam elkerülni.
- Ezt ne. Nem akartam, hogy sajnálj.
- Annyi dolgot tudtam ma meg rólad, ami fáj neked, mégsem sajnállak. – mondta teljesen őszintén – Inkább csodállak.
- Mi? – kérdeztem meghökkenve.
- Csodállak, Becca. Itt van a betegséged és az anyukád, meg ki tudja, még mi. És mégis olyan... Olyan erős vagy.
Elállt a szavam. Soha senki nem mondott még nekem ilyesmit. Annyira más volt. Ő volt a legnagyobb szoknyapecér, akivel egész életemben találkoztam. Mégis ő volt a legemberibb. A legkedvesebb. És az egyetlen, aki hatással volt rám. Sőt, nem is akármilyen hatással.
- Becca.
- Igen?
- Itt maradhatok veled egy kicsit?
Mi van?! Hogy a fenébe ne akartam volna, hogy ott maradjon velem?! Csak épp nem tudtam, miért akar ott maradni.
- Miért akarsz itt maradni? Nem vagyok valami érdekes társaság. Olvasni szerettem volna.
- Akkor majd olvasok veled. – mosolygott.
Titokzatos egy fiú volt, az egyszer szent.
- Addig kimész, amíg felöltözöm?
- Nem nagyon szeretnék, de tiszteletben tartom az erényeidet.
- Kedves. – fintorogtam – De azért te is felvehetnél valamit.
Felállt és sexi, vadító félmosolyra húzta a csókolnivaló ajkát.
- Talán zavarban vagy, cica?
Öhm. Határozotan ja.
- Nem. – nyögtem ki.
Szó szerint nyögtem, ami gondolom elárult. A mosolya még szélesebb lett, majd megfordult és kiment a szobából. Még a feneke is jól nézett ki.
Felálltam, a szekrényemhez léptem és gyorsan magamra kaptam egy jóganadrágot, meg egy ejtett vállú szürke pólót. Kifújtam magam. Aztán megugrottam, amikor meghallottam a kopogást. Egy pillanattal később Ian bedugta a fejét az ajtómon.
- Pucér vagy?
- Nem, te seggfej. – nevettem fel.
- Francba. Pedig reméltem. – biggyesztette le az ajkát, majd teljesen bebújt a szobámba.
Legnagyobb bánatomra felvett egy fekete rövidujjú pólót. Kicsit reménykedtem, hogy ez majd segít nem arra gondolni, milyen érzés lenne végig simítani a gondosan kidolgozott felső testén. De nem. Semmit nem segített.
- Na, mit fogunk olvasni?
- A Soha határa második részét. – mondtam, miközben elvettem a könyvet a polcomról, leültem az ágyra, Ian pedig mellettem foglalt helyet.
Végig nyújtózott mellettem. Túl közel volt hozzám. Karja a meztelen karomhoz ért, hisz úgy helyezkedett, hogy ő is lássa a könyvet.
- Előbb mondd el, miről szól az első rész.
- Egy lány és egy fiú találkoznak egy távolsági buszon. Aztán együtt beautózzák fél Amerikát, miközben bizonyos helyeken énekelnek együtt. Egymásba szeretnek, aztán a fiú kórházba kerül, mert rákos.
- És meghal?
- Ha meghalna, lenne második rész?
- Jogos. Na akkor olvassunk.
Kinyitottam a könyvet és csendben olvasni kezdtünk. Kellemes érzés volt. És egyben fura. Előző nap még mindennek lehordta a könyveket, nem értettem, mi változott benne egy nap alatt. Aztán, úgy az ötödik oldal után megéreztem magamon a tekintetét. Tovább olvastam, próbáltam ügyet sem vetni rá, de pillanatokkal később is éreztem. Szinte égetett. Éreztem, hogy elvörösödöm. Oda fordultam hozzá, ez viszont nem volt a legjobb ötlet. Ian ajka szinte súrolta az enyémet, éreztem magamon a meleg, mentolos leheletét, a szemei pedig a tekintetembe vájtak. Csak bámult, miközben alig kaptam levegőt. Még akkor sem vette le rólam a tekintetét, amikor a könyvet kivette a kezemből és a lábam mellé tette. Aztán lassan, szinte fájdalmas lassúsággal a derekamra csúsztatta a tenyerét és egy határozott mozdulattal az ágyra nyomott és fölém magasodott. Egyik kezével lefogta az enyémet a fejem mellett, a másikkal végigsimított a karomon.
- Ian... Mit csinálsz?
- Meg akarlak csókolni. – suttogta.
- Ian. Ez...
Megfogta a kezem és a mellkasára húzta.
- Nem érzed, menyire meg akarom tenni?
Dehogynem éreztem. Ujjaim alatt csak úgy kalapált a szíve. Akárcsak az enyém.
- Én... Én nem... – próbáltam tagadni, de semmi értelme nem volt.
Ugyanúgy meg akartam csókolni, ahogy valószínűleg ő engem.
- Szóval azt mondod, hogy ha most megcsókolnálak, akkor...
- Igen, azt mond...
Akkor éreztem meg meleg ajkát az enyémen. Elképzeltem már, milyen lehet, de ez minden képzeletemet felülmúlta. Feléledtem tőle. Minden porcikám bizsergett, melegség járt át. Ajka finom volt, meleg és úgy dédelgetett, ahogy eddig még soha senki. Gyengéd volt, aztán viszont egyre szenvedélyesebb lett. Nyelve édesen táncolt az enyémmel, végig futott az alsó ajkamon, majd a felsőn, fogaink összekoccantak. Már csak tőle kaptam levegőt. Ujjaim alatt a szíve egyre hevesebben kalapált. Az ujjai, melyek eddig a kezemet tartották, elengedtek, majd lágyan végigsimított a pucér vállamon. Megborzongtam tőle. Aztán tenyere a nyakamra siklott, onnan a mellkasomra. Szája elmosolyodott az enyémen, majd lihegve megszólalt.
- Hazudós.
Seggfej. Nehéz volt erőt venni magamon, de eltoltam magamtól és értetlenül, levegőért kapkodva néztünk egymásra.
- Ezt csak azért csináltad, hogy megtudd, ugyanolyan hatással vagy rám, mint én rád?
- Nem. – komolyodott el az arca – Igen, tudni akartam, de nem ezért tettem. Hanem mert meg akartam tenni. Azóta meg akartam tenni, hogy megláttalak.
Akárcsak én. Fogalmam sem volt, mi következik most. Nem tudtam, mi lesz ezután a csók után. Mert az biztos, hogy én még érezni akartam ezt. Ezt a bizsergető, melengető, lángoló érzést. Ian pár pillanatig csak fürkészte az arcomat, ujjaival gyengéden simogatta az arcomat, majd a fülem mögé tűrte egy hajtincsemet.
- Szeretnék még olvasni veled egy kicsit. – suttogta, miközben ajka súrolta az enyémet.
- Jól van. – mondtam halkan.
Megint ugyanúgy helyezkedtünk, mint amikor először kezdtünk olvasni, Ian most viszont közelebb húzott magához. A hátam a mellkasának nyomódott, vele együtt mozogtam, amikor lélegzett. Újra kezembe vettem a könyvet, ő pedig átkarolt. Meleg lehelete az arcomat simogatta. Úgy éreztem, meg fogok őrülni a közelében. Jobban belegondolva, rendesen feladtam magam és az önbecsülésemet. Azóta, hogy Zack megcsalt, úgy éreztem, ezek után már senkiben nem fogok megbízni. Ian eddig viszonylag sehogysem bizonyíotta, hogy bízhatok benne, mégis megtettem. Talán rosszul tettem, talán nem. Nem tudtam, mi fog ebből kisülni, vagy hogy egyáltalán kisül – e belőle valami. Mindenesetre valamiért jól esett, hogy Ian karjai körém fonódtak. Fura érzés volt.
Elolvastunk egy pár oldalt, de aztán kezdtem elálmosodni. Alig bírtam nyitva tartani a szemem. Már majdnem álomba zuhantam, amikor érzékeltem, hogy Ian megmozdult mellettem. Kivette a kezemből a könyvet és az éjjeliszekrényre tette, majd lassan, óvatosan kimászott az ágyból. Félálomban voltam. Alig voltam magamnál, élettelennek éreztem magam. Ian gyengéden lefektetett az ágyra, majd betakart. Aztán kicsit megborzongtam, amikor nyomott egy gyengéd csókot a homlokomra.
- Szép álmokat, cica.
Mormogtam valami „jó éjt” féleséget, majd magába zárt az álom.

Másnap reggel hétkor az ébresztőre keltem. Kikapcsoltam, majd ásítva ültem fel az ágyon. Eszembe jutott az előző este. Szinte még égett az ajkam Ian csókjától. Újra érezni akartam azt a csodás érzést. De tudtam, ez nem fog bekövetkezni. És ez rossz érzés volt. Pont ezt akartam elkerülni. Hogy sóvárogjak valaki után, akiről tudtam, hogy ennél többet nem kaphatok belőle. Ian még sosem volt egy lánnyal kétszer, nála semmi nem tartott egy éjszakánál tovább, ezt tudtam. És lehetetlennek tűnt, hogy pont én legyek az, aki... Uramisten, Becca! Mi a fenére gondolsz? Mégis hogyan gondolhattam egyáltalán ilyenre? Tiszta hülyének éreztem magam.
Felsóhajtottam, majd a fürdőbe mentem. Egy zuhany és hajmosás után sem éreztem magam jobban. Felkaptam egy fekete egyberuhát, ami csak laza volt, nem kihívó. Kiszárítottam a hajam, majd felkaptam a táskám és a konyhába mentem. Legnagyobb meglepetésemre Ian a konyhában tett – vett. Négy kávét főzött le. Éppen kész is lett vele, majd megfordult, hogy a bárpultra rakhassa. Amikor észrevett, szemei elkerekedtek. Újra perzselni kezdett a testem, ahogy Ian vággyal teli szemekkel mért végig tetőtől talpig. Fogalmam sem volt, mit mondjak. Szóra nyitottam a szám, de megszólalni nem tudtam. Halvány, féloldalas mosoly jelent meg az arcán, ami annyira helyes és édes volt, hogy az már fájt.
- Jó reggelt.
- Neked is. – mosolyodtam el kissé félénken.
- Főztem neked kávét. – mondta, majd a kezembe csúsztatta az egyik bögrét – Elég gyenge, de a tegnapi után nem hiszem, hogy erős kávét kellene innod.
Hevesebben vert a szívem a kedvességétől és attól az elbűvölő mosolytól. Remegő kézzel vettem át tőle a bögre kávét, aminek isteni illata volt. Belekortyoltam. Basszus, sokkal jobb kávét csinált, mint én szoktam.
- Ez nagyon finom. Köszönöm, Ian.
- Szívesen. Öhm. Elvihetlek suliba?
- Első óránk közösen van Sophieékkal.
- Tudom, de... Szívesen elviszlek.
- Igazán köszönöm. De ma Willékkel megyek. Már megígértem nekik. – hazudtam.
Meg kell beszélnem Sophieval, hogy vigyenek el suliba. Nem akartam az előző napi történések után kettesben maradni Iannel. Tudtam, ha erre sor kerül, csak még jobban fogom kívánni. És bizonyára ez az érzés nem játszódott le benne.
- Rendben. – mondta halkan, kissé csalódottan.
Kimentem a nappaliba és leültem a kanapéra. Miközben a kávémat kortyolgattam, írtam Sophienak esgy üzenetet, hogy mehetek – e velük suliba. Tudom, be is kopoghattam volna, de őket ismerve mindketten meztelenek lennének és az egy kora reggeli rémálom lenne. Pityegett a telefonom. Sophi írt vissza, hogy ők már elmentek, mert hamarabb kezdtek. Francba, elfelejtettem! Felugrottam a kanapéról, a kávét gyorsan kiittam, majd a bögrét az asztalon hagyva kirohantam a házból. Húsz perc múlva kezdődött az első óram, viszont az épület fél órányi járásra volt a házunktól. Na, mindegy. Sietősre vettem a sétát, hátha úgy odaérek. Viszont az a reggel még rendesebben el lett baszva. Az égen borús felhők jelezték, hogy nemsokára esni fog. Még gyorsabban kezdtem járni, majd amikor befordultam az első sarkon, elhúzott mellettem egy fekete Escalade. És pár méterrel előtem meg is állt. Ian szállt ki belőle, arcán gúnyos vigyorral.
- Nagyon hazudós kis cica vagy te. – mondta egy jókedvű nevetés kíséretében.
- Te meg egy seggfej. – mondtam, miközben közelebb mentem hozzá.
Ian hetykén nekidőlt az autójának, karjait keresztbe fonta széles mellkasán és le nem olvadt az az egyszerre idegesítő és rohadtul sexi vigyor az arcáról.
- Gyere, elviszlek. – bicentett a fejével az autója felé.
Abban a pillanatban egy esőcsepp pottyant az orromra, majd szakadni kezdett az eső. Ez az én formám.
- Nem kell. Egyedül megyek.
- Becca, szakad az eső.
- Nem baj. Majd megszáradok.
- Te nem akarsz kettesben maradni velem, igaz? – tűnt el a mosolya.
- Erről szó sincs.
Ian tett felém egy lépést, ezzel veszélyesen közel került hozzám. Levegőért kaptam, a szívem pedig szaporábban kezdett dobogni. Az eső pár pillanat alatt átitatta mindkettőnk ruháját. Én biztos ramatyul néztem ki, viszont Ian még úgy is hihetetlenül jól nézett ki, hogy a pólója kidolgozott testére tapadt, nedves haja pedig a szemébe hullott. Úgy magasodott felém, mint egy bosszúálló angyal. Kezét finoman a járomcsontomra csúsztatta és hüvelykujjával kis köröket írt le az arcomon. Közelebb hajolt hozzám. Annyira közel, hogy éreztem meleg leheletét az ajkamon, amikor megszólalt.
- Attól félsz, hogy újra megcsókollak?
- Talán. – suttogtam.
- Pedig nagyon meg szeretném tenni. Nem is tudod, mennyire.
- De...
- Becca, tegnap este óta csak az a csók jár a fejemben. Soha nem éreztem még olyat, pedig csak csókolóztunk. Senki nem volt még rám ilyen hatással, hidd el nekem. Kérlek, hadd csókoljalak meg újra.
- Ké... Kérlek, tedd meg. – kérleltem.
Szenvedélyesebben csókolt meg, mint előző este. Kóstolgatott, ajkai felforrósították az enyémet. Azt hittem, ott helyben összeesem. Picit meg is bicsaklott a térdem, miközben Ian még szorosabban magához húzott, mellkasomon éreztem, ahogy zihál. Senki nem csókolt még meg úgy, ahogy ő. Ennyire szenvedélyesen, mégis gyengéden. Fogai összekoccantak az enyémekkel, keze pedig lecsúszott a hátamra, a másik reszkető karomat simogatta.
- Basszus. – mordult fel hirtelen és egy kicsit elhúzódott, beletúrt a nedves hajába.
- Mi a baj?
- Én csak... Én... Őszinte leszek veled, cica. Nem csak megcsókolni akartalak azóta, hogy megláttalak. Sok minden mást is szerettem volna. És azt hittem, hogy ha megcsókollak, akkor ez az érzés elmúlik. Mert te nem egy menetet érdemelsz, én pedig nem vagyok biztos abban, hogy többet tudok adni. De basszus, annyira kívánlak, hogy szinte fáj.
Melegséggel töltött el a tudat, hogy ő is úgy kíván engem, mint én őt. Tudtam, hogy egynél többször nem fog velem lefeküdni, hisz senkivel nem tette. Viszont ha azt az egy alkalmat nekem akarta adni, akkor szívesen elfogadtam. És a lábam közötti nedvesség is ezt bizonyította.
- Menjünk haza. – suttogtam, mire szemei hitetlenül elkerekedtek.
- Biztos, hogy ezt akarod?
- Igen. Ezt akarom.
- Akkor gyere, mielőtt megfázol. – mosolygott rám kedvesen, majd kézenfogva az autóhoz vezetett, beültetett és rám zárta az ajtót.
Megkerülte az autót, ő is beült, majd elindította az autót, a házunk felé vette az irányt. Két perc volt az út, de sokkal többnek tűnt. Egyre jobban lüktettem odalent. Vágytam Ianre. Vágytam arra, hogy újra megcsókoljon, hogy hozzám érjen. Amikor a felhajtóra értünk, az Escalade csikorogva fékezett. Ian kipattant az autóból, megkerülte azt, majd kinyitotta az én ajtómat is és felkapott az ölébe. Összekulcsoltam a nyaka körül a hkarjaimat, ő pedig azonnal megcsókolt, amint bevágta az ajtót. A szakadó esőben a ház ajtajához lépkedett velem. Hirtelen elengedett, majd a földre tett.
- Picsába. Bent hagytam a kulcsomat. – kutatta át a nadrágja, majd a dzsekije zsebeit.
- Nálam van. – suttogtam, majd a táskámból kiszedtem a kulcsot.
Annyira remegtek a kezeim, hogy nem tudtam beilleszteni a zárba a kulcsot. Ian a kezemre tette a sajátját és gyengéden segített.
- Majd én. – suttogta.
Lehelete a homlokomat érte, amitől megborzongtam. Együtt kicsuktuk az ajtót és amint bezáródott mögöttünk, Ian egész testével nekinyomott és falni kezdett. Ajka egy másodpercre sem engedte el az enyémet, a kezei bejárták a testem pontjait a nyakam vonalától egészen a combomig. Ujjai utat találtak a szoknyám alá, így már a bőrömet simogatta. A kezeim mintha saját életet kezdtek volna élni. Benyúltam Ian nedves pólója alá és bejártam kezemmel az izmos hátát. A keze a combom belsejéhez ért, egyre közelebb került a gyenge pontomhoz.
- Ian. – lihegtem, mire az ajka áttért a nyakamra, nedves haja caiklandozta a bőrömet.
Aztán úgy éreztem, ott fogok elolvadni. Ian belém dugta két ujját és finoman mozgatni kezdte bennem, mire felnyögtem és hátrahajtottam a fejem, hogy Ian jobban kényeztethesse a nyakam.
- Basszus, Becca. Kurvára nedves vagy.
Soha nem gondoltam volna, hogy a kefélés közbeni csúnya szavak ennyire felizgathatnak. De basszus, úgy éreztem, ennyire még sosem vágytam semmire. Zack sosem tudott ennyire felizgatni. Főleg nem ennyivel.
- Benned akarok lenni, cica. – lihegte, majd egy könnyed mozdulattal ismét az ölébe kapott.
Megmarkolta a fenekemet, míg én a csípőjét közre fogtam a combjaimmal. Ajka újra az enyémre talált, mohón kóstolgatott, miközben egy szobába mentünk. Hirtelen nem is tudtam, kiében vagyunk, de aztán megéreztem a helyiségből áradó vaníliaillatot illatot és rögtön tudtam, hogy a sajátomban. A csók azzal szakadt meg, hogy Ian elengedett és az ágyra fektetett. Becsukta az ajtót, majd kihúzta az egyik fiókomat. Sejtettem, mit keres.
- Tablettát szedek. – mondtam neki, mire szélesen elmosolyodott és máris fölöttem termett.
Két karjával a fejem mellett támaszkodott, mélyen a szemembe nézett, a hajáról pedig az arcomra csepegett a víz.
- Ez remek. Mert azt akarom, hogy semmi ne legyen köztünk.
Azzal újra meg is csókolt. Mintha sosem akarna elengedni. Ízlelgetett, harapdált, miközben lassan megszabadított a ruhámtól. Nem éreztem magam tehetetlennek, sem meztelennek. Inkább biztonságot éreztem. Biztonságban éreztem magam a nagy teste alatt, ami melegséget árasztott. Miután megszabadított a ruhámtól, végigpásztázta a testemet, melynek nyomán szinte égett a bőröm.
- Basszus, te gyönyörű vagy. – lihegte.
Éreztem, hogy elpirulok és ennél jobban már csak akkor kezdett égni mindenem, amikor finom ajka a fülemtől egészen a bugyim széléjéig végig járt.
- És puha. – suttogta.
A hátam és a matrac közé csúsztatta a kezét, majd kikapcsolta a melltartómat. Levette rólam és a földre dobta, majd szájával kényeztetni kezdte a melleim körvonalát, a szájába vette a mellbimbómat és szívni kezdte. Finoman bele is harapott, mire felnyögtem és gyorsan levettem a pólóját. Én is kényeztetni akartam őt. Ujjaimmal bejártam a gondosan kidolgozott mellkasát, a kockás hasát és az izmos hátát. Érezhetően megremegett és a nyakamba sóhajtott.
Hirtelen felült, de csak annyi időre, hogy levegye a nadrágját, aztán a boxerét és... Ó, te jó isten. Hogy ez... Basszus, mekkora volt.
- Valami baj van? – vigyorgott Ian, amikor meglátta elkerekedett szemeimet.
- Ne... Nem. Gyere már ide. – követeltem, mire azonnal fölém magasodott.
Újra megcsókolta a melleimet, majd lefelé haladt, a köldökömnél pedig elidőzött, a nyelvével kényeztetni kezdett.
- Ian. – nyögtem fel.
- Máris benned vagyok, cica. – felelte kéjes hangon, majd fogaival elkapta a bugyim szegélyét és lehúzta rólam.
Aztán teste újra az enyém fölé került, ajka megtámadta az enyémet, majd egy finom mozdulattal belém hatolt. Felnyögtem a gyönyörű érzésre, a hátam akarva akaratlanul is ívbe feszült. Egész életemben nem éreztem még ilyet. Csak sex volt, de ahogy mozogni kezdett bennem, ahogy ujjai a bőrömet kényeztették. Mindenem feléledt. Alig kaptam levegőt, a szívem pedig megbolondult.
- Becca. – lihegte, miközben lassan mozgott bennem – Nem lesz bajod?
- Nem. – suttogtam.
- De a szíved...
- Semmi baj nem lesz, Ian. – mondtam halkan és megcsókoltam.
Végig simítottam a hátán, majd megmarkoltam a kerek, férfias fenekét és közelebb húztam magamhoz. Így már teljes egészében magamban érezhettem, az érzésre megremegtem, halk sikoly hagyta el ajkaimat. Erősebben és gyorsabban kezdett mozogni. Leírhatatlan érzés volt. Kezeink bejárták a másik testét, ajka pedig el nem engedte az enyémet. Finoman meg is harapta az alsó ajkamat, mire belenyögtem a szájába.
Egyre erősebben és gyorsabban mozgott én pedig éreztem, hogy közeledem valami csodás robbanás felé. Az egész annyira ... Annyira vad volt, szenvedélyes és csodás. A kéj úgy futott végig az ereimben, mint a villám. Egy pillanatra úgy éreztem, ez az egy alkalom nem lesz elég. De nem akartam arra gondolni, hogy ennek az egésznek ezzel vége. Ki akartam élvezni. És ki is élveztem. Megjegyeztem minden porcikáját, a lelkembe véstem az ujjai gyengéd érintését, a lélegzetét, amit a bőrömön éreztem, a tekintetét, ami olyan mélyen fúródott az enyémbe, hogy úgy éreztem, látja az egész belső lényem, az ajkát, amivel kényeztetett és az erős, meleg testét magam körül, valamint őt magát magamban.
- Erősebben. – nyögtem ki, mire felmordult és még gyorsabban kezdett döngetni.
Egyre közeledtem a robbanás felé, Ian morgásából ítélve ő is. Egyik kezével a párnámat markolta, a másikkal a csípőmet. A csókjai egyre hevesebbek lettek, körmeimmel végig szántottam a hátán. Tudtam, hogy ennek nyoma lesz, de egyszerűen nem tudtam, mit is kezdhetnék magammal. Megremegtem egész testemben, úgy éreztem, alig bírok mozdulni. Ian ajka elengedte az enyémet, a nyakamba temette az arcát. Aztán úgy éreztem, mintha elrepültem volna. Ian egy utolsó, erős lökéssel belém élvezett. Felsikoltottam, ahogy az orgazmus átfutott rajtam, Ian pedig beleharapott a nyakamba. Remegett az egész testem, elzsibbadtak a végtagjaim, a szívem zakatolt és alig kaptam levegőt. Le nem írható érzés volt, amit eddig csak ő tudott megadni nekem. Ian egész testével rám nehezedett, teste forróságot árasztott. Éreztem, ahogy levegőért kapkodott.
- Basszus, cica. – lihegte, miközben próbált megnyugodni, akárcsak én – Jól vagy? – kérdezte, mikor felnézett a szemembe, majd a nyakamon lévő ütőérre nyomta a kezét.
Melegséggel töltött el, hogy így aggódott értem. Őszintén szólva egy picit tényleg szédültem, de ez megszokott volt.
- Semmi bajom. – mosolyogtam rá – Élvezted?
- Az nem kifejezés, Becca. Soha nem élveztem még ennyire semmit.
- Szóval én voltam eddig a legjobb? – hecceltem.
- Inkább azt mondanám, te voltál eddig az egyetlen, akivel igazán élveztem és éreztem.
Lágyan megcsókolt, majd lemászott rólam és elkezdett öltözni. Csalódott voltam, de nem akartam mutatni.
- Én most... – kezdett bele, majd idegesen a hajába túrt.
- Rendben. – mondtam halkan.
- Sa... Sajnálom.
- Semmi baj. Egyszeri alkalom volt, ezt megbeszéltük. – mosolyogtam, majd felültem és magam elé tartottam a takarómat.
Ian láthatóan ideges volt és megbánást láttam a szemében. Talán minden lánynál megbánta, talán nem. Fogalmam sem volt róla. Ian csendben bólintott egyet, majd felvette a nadrágját, a kezébe vette a pólóját, majd kiment a szobából és bezárta maga mögött az ajtót. Sóhajtva vissza feküdtem és próbáltam rendezni a gondolataimat. Csak egy alkalom. Csak ennyit kaptam, mert ebben egyeztünk meg. Azt hittem, ez így majd nekem is jó lesz. De már akkor gondolhattam volna arra, hogy ebben megsérülök, amikor elkezdtem vonzódni és közel kerülni hozzá. Pedig pont emiatt a sérülés miatt nem akartam senkihez újra közel kerülni. Nem tudtam, hogy a fenében fogok ebből kimászni. Ebből az egészből. Talán rosszul cselekedtem. Nem kellett volna megadni magam neki. Nem tudtam tisztán gondolkodni. Csak abban voltam biztos, hogy ezt a csodálatos érzést újra akartam.
Viszont amikor meghallottam este egy lágy, női kacajt Ian szobájában, zokogva jöttem rá, hogy ennek semmi esélye. Ez ennyi volt.