Pontosan ott voltam, ahol lenni akartam. Becca ágyában, vele szemben, a kezét szorongatva. Rettenetesen megrémültem, amikor anya felhívott, hogy Lacyt bevitték a kórházba. Mindennél jobban szerettem volna Beccával menni Texasba, de nem hagyhattam ott a nővéremet. Lehet, hogy mindig egy seggfej voltam, de a család mindig az első helyen állt számomra.
A nővérem reggel arra ébredt, hogy vérzik és rettenetesen fájt a hasa. Anyuék azonnal bevitték a kórházba. Mire beértem, már elállították a vérzést és biztosítottak, hogy minden rendben. Azt mondták, talán a stressz miatt van. Nagyon reméltem, hogy nem az a faszfej baszta fel, mert esküszöm, készen álltam arra, hogy megkeressem és földbe rakjam. Lacy viszont biztosított róla, csak attól fél, hogy milyen lesz egyedül nevelni a gyereket.
- Mi az, hogy egyedül?! – csattantam fel – Mind itt vagyunk melletted. Ezt megígértem neked és be is tartom. Nem vagy egyedül, Lacy. – próbáltam megnyugtatni.
Hála Istennek sikerült is, mert végre elmosolyodott – először azóta, hogy behozták – majd magához ölelt.
- Olyan jó ember vagy, Ian. Mikor fogod már ezt elfogadni?
Még szerencse, hogy anyáék nem voltk bent. Lacyvel sokszor megbeszéltem dolgokat, amiket mással nem mertem. Még anyával és Tonyval sem. Lacy megértett. Állandóan próbált rábeszélni, hogy jó ember vagyok, de ez nem segített abban, hogy ténylegesen annak is érezzem magam.
- Talán soha. Te is tudod, hogy mi történt.
- Minket védtél, Ian. Ettől nem vagy rossz ember. Sőt… Inkább bátor és erős. És örökké hálás leszek neked azért, amit tettél. Még akkor is, ha szerinted ez rossz dolog. Becca tudja?
- Nem. De ha megtudja, el fog hagyni. – hajtottam le a fejem.
Tudtam, hogy bármeddig húzom is el a vallomásomat a múltamról, az álmaimról, aztán úgyis el fogom veszíteni. Fogalmam sem volt, meddig tudom még titkolni, és tudom, hogy óriási nagy szemét voltam, de egyszerűen nem voltam kész arra, hogy nélküle éljek. Bár tudtam, erre soha nem is leszek készen, tisztában voltam azzal, hogy előbb utóbb úgyis vallomást kell tennem mindenről, amit valaha elkövettem. Előre féltem a pillanattól.
- Szereted őt. – ez kijelentés volt.
- Azt sem tudom, mi az a szerelem.
- Szerintem meg igenis tudod. Azóta, mióta ismered őt, teljesen más vagy. Mintha… Mintha kicseréltek volna. Az egyik haverod, az a Jackson egyszer meg is kérdezte, hogy beteg vagy – e.
Ezen felnevettem.
- Szerelmes vagy belé, csak magadnak sem mered bevallani, mert félsz tőle. Félsz attól, hogy elveszíted, vagy hogy ő nem érez úgy, ahgy te.  – mintha szóról szóra leírta volna, amit érzek – Ne félj tőle, Ian. Lehet, hogy szeretni valakit néha fájdalmas, de ez egy csoda. Amikor egyik ember így a másikra talál.

Csoda. Becca is erről beszélt, amikor megkérdeztem, miért olvas. Jobban belegondolva ő egy csoda volt az életemben. Talán én is kaptam egy csodát, ami miatt olyan boldog voltam, hogy azt el sem lehet mondani.
Néztem a gyönyörű arcát, ami a mellkasomon pihent és el sem tudtam hinni, hogy ott van. Hogy velem van. Hogy az enyém. Akkor eszembe jutott, amit Lacy mondott. Szerettem őt. Basszus, igen. Kaptam egy csodát, amiről tudtam, hogy egész életemben velem lesz. Akkor is, ha Becca velem marad és akkor is, ha nem. És beleszerettem. Hevesebben vert a szívem a gondolatra. Úgy éreztem, mintha nem is a födön járnék. Sohasem gondoltam, hogy egy ember érezheti így magát. Nagyon fura volt. De mellette mégis a legjobb dolog, amit valaha éreztem. Már biztos voltam benne, mit érzek. Csak azt nem tudtam, hogy ő hogyan van ezzel. És ettől rettegtem.
Gondolataimból Becca zökkentett ki, aki mocorogni kezdett. Már világos volt. Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy észre sem vettem, reggel lett.
- Te nem is aludtál? – motyogta álmosan mosolyogva, miközben felnézett rám.
- Nem igazán. – vallottam be mosolyogva – Az út alatt megittam vagy három kávét, hogy el ne aludjak vezetés közben.
- Akkor ezért dobog ilyen gyorsan a szíved?
- Nem, cica. Az miattad dobog ilyen gyorsan.
Elkerekedtek a szemei, majd csöppet elpirult. Istenem, mennyire édes volt. Megsimogattam az arcát, majd magamhoz húztam és lágyan megcsókoltam. A számon volt, hogy elmondjam neki, mit érzek, de nem mertem. Tudom, egy beszari kis pöcs vagyok, de hát nem láttam a fejébe. Mi van, ha bevallom neki és elküld a picsába? Abba beleőrültem volna.
Becca ajkai olyan édesek voltak, mint a csokoládé. És forrók. Finoman beleharapott a számba, mire megmarkoltam a csípőjét. Szenvedélyesebb lett minden. Főleg amikor Becca mocorogni kezdett és addig helyezkedett, amíg az ölembe nem mászott. Azonnal kőkemény lettem és bizonyára érezte is, mert elmosolyodott a számon, majd egyik keze elkezdte beutazni a felső testemet egészen addig, amíg be nem nyúlt a nadrágomba. Felnyögtem, amikor kis kezével megmarkolta a farkamat és kényeztetni kezdte.
- Becca. – nyögtem ki a nevét, a vágy úrrá lett rajtam és alig tudtam szóhoz jutni.
- Ez tetszik? – kérdezte kéjes hangon, ami természetesen csak még jobban felizgatott.
- Basszus, nem is tudod mennyire.
Becca folytatta, hol erősebben, hol gyengébben markolt és kényeztetett. Úgy éreztem, nemsokára elmegyek csak a kezétől, a csókjától és attól a tüzes tekintettől, amivel rám nézett. Senki nem tudott még ennyivel ilyen helyzetbe hozni. Azt sem tudtam, mit kezdjek magammal. De mivel nem a határozatlanságomról voltam híres, erősen megfogtam a csípőjét, majd megemeltem, amíg levettem a farmeromat és a boxeremet. A pólómat neki hagytam. Imádtam az érzést, amikor leveszi rólam és közben végigsimít minden egyes izmomon. És meg is tette. Megfogta a pólóm szegélyét és áthúzta rajtam, majd kicsiny kezével bejárta a hasamat, a mellkasomat, majd picit megszorította a vállamat. Mint egy őrült, úgy rángattam le róla a kis rövidnadrágját, a bugyiját elszakítottam, a pólóját pedig a sajátom mellé dobtam és szorosabban húztam magamhoz. Közben még mindig csókoltuk egymást. Már alig kaptam levegőt. De ha Becca ajkán vehettem volna utoljára levegőt, az csodás halál lett volna. Becca ismét mocorogni kezdett, míg meg nem éreztem meleg ölét a farkam körül. Basszus, az egyik legcsodásabb érzés volt, amit adhatott nekem. Lassan mozogni kezdett rajtam, közben ajka elengedte az enyémet és áttért a nyakamra. Szájába vette a fülcimpámat és megharapta, mire kezeimmel utasítottam, hogy gyorsabban mozogjon. Amikor megtette, csak még jobban elhomályosodott az agyam. Ajka levándorolt a kulcscsontomra, majd a mellkasomra, közben körmeivel a bicepszembe vájt és olyan hangokat adott ki, amitől elvesztettem a fejem.
- Fordulj meg.
- Mi?
- Fordulj meg.
Lecsusszant rólam, majd ugyanúgy visszaült rám, ezúttal háttal fordulva nekem. Egyszerre nyögtünk fel, amikor teljesen rám helyezkedett. Néztem a fenekét és a csípőjét, ahogy megtekerte rajtam. Megmarkoltam a csípőjét, ő pedig hátrahajtotta a fejét. Néztem, ahogy a gyönyörű, barna haja beteríti a hátát. Végül a hasára csúsztattam a kezem és lehúztam magamhoz. A mellkasomra feküdt, a haja mindent beterített, de tovább mozgott. Megmarkoltam mindkét mellét és kényeztetni kezdtem, mire még kéjesebben nyögött fel.
- Istenem, Ian. Mindjárt elmegyek.
- Akkor gyere velem, cica.
Gyorabban kezdett mozogni rajtam és egyre gyakrabban nyögött fel, míg végül egy óriási robbanásban mindketten elélveztünk. Mindketten lihegtünk, néztem, ahogy Becca mellei hullámoznak, éreztem, ahogy hevesen lüktetett körülöttem. Mikor picit mindketten megnyugodtunk, Becca lemászott rólam, majd kicsi, de oltári dögös testével szétterült az enyémen. Basszus, ott dobogott a szíve az enyém mellett és szinte ugyanarra az ütemre, mint az enyém. Becca két kezét összefonta a mellkasomon és az állát rá támasztotta, hogy rám tudjon nézni. Elmosolyodott, ami engem is erre késztetett. Fura volt. Ha ő mosolygott, én is mindig mosolyogtam. A karját simogattam, éreztem, hogy libabőrös lett és megremegett.
- Nagyon boldoggá teszel engem, Ian Rogers.
- Kihagytad a kibaszottat. – mondtam, mire felnevetett.
- Részeg voltam. – védekezett.
- Szerintem amikor ordibáltál velem, már nagyon is józan voltál cicám.
- Ne haragudj. – sütötte le a szemeit.
- Nem haragszom. Megérdemeltem. Mondtam, hogy egy seggfej vagyok.
- Nem vagy seggfej. Mondtam, hogy jó ember vagy. Félreértés volt az egész Félreértések mindig voltak és lesznek. Ahogy akadályok is. De mi legyőzzük őket. - mosolygott magabiztosan.
- Becca. Én mindent legyőzök, amíg mellettem vagy.
Édesen elmosolyodott, aztán lehajtotta a fejét, én pedig megcsókoltam a haját. Egész nap ágyban voltunk. Csak akkor másztunk ki, amikor ennünk kellett, amúgy reggeltől estig filmet néztünk meg keféltünk. Vagyis… Szeretkeztünk. Mert ez már az volt, hisz szerettem. Az én részemről szeretkezés volt, az ő részéről fogalmam sem volt. Pedig majd megőrültem, annyira szerettem volna tudni. Este persze Becca sokkal hamarabb elaludt, mint én. Elmondta nekem, hogy reggel háromig nem tudott elaludni. Vagy a tízedik film után én is elálmosodtam, hisz egész éjjel vezettem.

Amikor felébredtem, Becca nem volt mellettem. Megrémültem, hisz sosem kelt fel nálam hamarabb. Aztán az ajtó túloldaláról kiabálást hallottam.
- Megmondtam neked, Zack, hogy soha többé nem akarlak látni! – kiabált Becca.
Na bazd meg. A faszfej exe. De mit keresett náluk? Felkaptam egy rövidnadrágot meg egy pólót, miközben tovább hallgattam a kiabálást.
- Becca, ezerszer bocsánatot kértem már. Miért nem jössz vissza hozzám? Esküszöm, soha többé nem foglak bántani.
Kinyitottam az ajtót, mire mindketten felém fordultak. Remek. Nagyon régen be szerettem volna verni ennek a Zack gyereknek a fejét. Most legalább alkalmam is lesz rá.
- Az biztos, hogy nem fogod. Nem adsz még egy okot arra, hogy összetörjelek.
- Te ki a fasz vagy? – nézett rám gúnyosan.
- Ő a barátom.
- A barátod? Ez az agyontetovált idióta? Mégis hogy várhatsz ettől többet, mint tőlem?
- Máris sokkal többet adott nekem, mint te évek alatt. – vágott neki vissza Becca, mire Zack tett felé egy veszélyes lépést és ütésre lendítette a karját.
Eléálltam, hogy Beccát védjem. Rohadtul begurultam emiatt a kis fasz miatt. Kezet emelt az életemre.
- Ha ezt még egyszer meglátom...
- Akkor mi lesz? Összetörsz? – vigyorgott gúnyosan.
- Kezdesz az agyamra menni, faszfej.
Akkor kaptam meg az első ütést. Az ökle az orromat találta el, ami rohadtul fájt. És ettől csak még ködösebb lett az agyam. Behúztam neki egyet. Aztán egyik ütés követte a másikat. Szinte az egész család kitódult a nappaliba és figyelték, ahogy péppé verjük egymást. Bár ő több ütést kapott. Idióta. Éreztem, hogy vérzik az orrom és hogy a szemöldököm felrepedt, de leszartam. Bántotta Beccát és ezért minimum megölni akartam. Becca próbált közénk kerülni, de mindig elé kerültem, hogy őt ne bánthassa. Aztán viszont az a seggfej oda rúgott, ahová a legjobban fáj és földre kerültem.
- Zack. Hagyd abba! – kiáltotta zokogva Becca és veszélyesen közel került ahhoz a pöcshöz.
Aztán minden lelassult. Zack úgy nézett Beccára, mintha az ellensége lenne és ütésre emelte a kezét. Nehezen felálltam, de addigra Zack elordította magát.
- Te maradj ki ebből!
És már lendült is a keze. Akkora pofont adott az én cicámnak, hogy a lépcső tetején megingott és hiába nyújtottam felé a kezem. Becca pár másodperccel később már a földszinten feküdt eszméletlenül.
- Becca! – kiáltottam rémülten, majd azonnal utána rohantam.
A családja köré gyűlt és próbálták magához téríteni. Bizonyára úgy nézhettem ki, mint egy bedühödött bika, mert amikor leértem, Jesse az én ölembe csúsztatta át a lányt. Ellenőriznem kellett. A szívem majd kiugrott a helyéről, a szemembe könnyek gyűltek. Rettenetesen féltem. A mellkasára tettem a kezem és csak akkor tudtam fellélegezni, amikor megéreztem, ahogy ver a szíve. Az arca vörös volt és tűzforró, az orrából ömlött a vér.
- Cica. Cica, kérlek, nyisd ki a szemed. – kérleltem, de semmi.
Egyre jobban kezdtem félni.
- Annyira sajnálom. Én nem...
Nem hagytam annak a faszfejnek, hogy végig mondja. Még volt képe ezek után lemászni a kibaszott lépcsőn és idejönni hozzá? Elhomályosította az agyam a düh, Beccát Jesse ölébe csúsztattam, aztán egyetlen mozdulattal a falnak nyomtam azt a seggfejet. Egyik kezemet a torkához szorítottam, a másikkal készen álltam ütni.
- Megöllek, te fasz! Esküszöm, hogy megöllek! – ordítottam.
Már ütésre emeltem a kezem, amikor Chase felkiáltott.
- Ian. Felébredt.
Basszus. Erősebben szorítottam Zacket a falhoz, mire levegőért kezdett kapkodni. Helyes.
- Kurvanagy szerencséd van, hogy Becca ezerszer fontosabb nekem mindennél, mert különben itt tekertem volna ki a nyakad. Most húzz el innen, vagy meggondolom magam!
- O... Oké.
Elengedtem és azonnal Beccához siettem, akit a testvérei a kanapéra fektettek. Szörnyen nézett ki. Basszus, hogy engedhettem, hogy bárki is bántsa? Letérdeltem mellé és megsimogattam az arcát.
- Becca. Jól vagy?
- Sajog mindenem. – sóhajtotta.
Az arca még mindig tűzforró volt és vörös. Kicsit nehezen szedte a levegőt. Rettenetesen aggódtam érte. Azonnal a nyakára csúsztattam a kezem és ellenőriztem a pulzusát. Hála Istennek normális volt.
- Elment már?
Ian úgy ráijesztett, hogy szerintem ennek a háznak a közelébe sem jön többet. – nevetett Jesse, majd megsimogatta Becca feje búbját – Hogy segíthetek neked, hugi?
- Hozz valami hideget, mert felgyullad az arcom.
- Annyira sajnálom, cica. Nem tudtalak elkapni. – hajtottam le a fejem, a szemembe könnyek szöktek.
- Ian. Nem a te hibád volt. – simogatta meg Becca a hajam, majd megfogta a kezem, ami az arcán nyugodott.
- Beccának igaza van, fiam. – mondta az apukája – Megvédted tőle. Nem te lökted le, hanem ő.
- Elkaphattam volna. De minden olyan gyorsan történt.
- Ian, fejezd be, kérlek. – szólt rám Becca – Nem a te hibád volt.
- Nem tört el semmid?
- Nem hinném.
Jesse visszatért a fürdőből egy nedves törölköző és egy száraz volt nála. Elvettem tőle a nedveset és gyengéden letöröltem vele Becca orra alól a vért. Amikor készen lettem, áttöröltem a szárazzal is. Becca nehezen, de felült.
- Becca, pihenned kellene. – szólt rá Mark.
- Jól vagyok. Át kell öltöznöm. Véres lett a pólóm.
Azzal fel is állt, viszont láttam, ahogy megszédül, megbicsaklott a lába. A derekára csúsztattam a kezem és megtartottam. Még mindig rettegtem. Külsőleg talán nem volt komolyabb baja. De mi van, ha belső vérzése volt, vagy ha megsérült a feje? Pihennie kellett. Én pedig egy pillanatra sem akartam levenni róla a szemem. Felkaptam az ölembe, majd felvittem a szobájába, ahol leültettem az ágyára. Kinyitottam a szekrényét és kivettem belőle egy fehér spagettipántos trikót. Letérdeltem elé, majd levettem az összevérzett trikóját.
- Egyedül is át tudok öltözni. – mosolygott édesen.
- Tudom. De szeretlek leöltöztetni. Felöltöztetni már nem annyira, de majd később helyrehozom. – mondtam neki vigyorogva, mire felnevetett.
- Most is helyrehozhatod. – nézett rám vággyal teli tekintettel, majd elfeküdt az ágyon, engem pedig a pólómnál fogva magára húzott.
Leírhatatlan, hogy mennyire szerettem volna teljesen leöltöztetni és szeretkezni vele, de nemrég még a lépcső alján feküdt teljesen eszméletlenül és azt hittem, elveszítem. Biztos akartam lenni abban, hogy jól van és nem azonnal felpörgetni a pulzusát egy ilyen dolog után.
- Nem. Tudod, Becca, hogy mindig kívánlak. – mondtam őszintén – Ha tehetném, minden percben benned lennék. De neked most pihenned kell. Majdnem...
- Ian... Kérdezhetek valamit?
- Persze.
- Miért mondtad azt Zacknek, hogy fontos vagyok neked? – kérdezte.
- Azért, mert ez az igazság. Fontos vagy nekem, Becca. Nem tudom, hogyan történt, de az életemnél is fontosabb lettél. – vallottam be neki, majd megfogtam a kicsi kezét, csókot nyomtam a csuklója belsejére, aztán a mellkasomra húztam – Szeretem, amikor mosolyogsz. Szeretek melletted lenni. Szeretnélek megvédeni minden bajtól. Imádom, amikor édesen felragyog az arcod. És a szívem... Basszus, csak úgy zakatol.
Úgy nézett rám, mintha nem hinné el, amit hallott. Hevesebben szedte a levegőt, az én szívem pedig csak úgy kalapált. Ahogy elmondtam neki. Az arcára csúsztattam a kezem, hüvelykujjammal bejártam arcának pontjait. Végül a picit duzzadt, vörös ajkánál álltam meg és végigsimítottam rajta. Olyan gyönyörű volt. Én pedig fülig szerelmes.
- Becca.
- Igen...
- Én sze... Szeretném, ha tényleg lepihennél egy kicsit.
Gyáva vagy Ian. Kibaszottul gyáva.
- Nincs semmi bajom, Ian. Csak sajog mindenem.
- Megmaszírozhatlak? – kérdeztem vigyorogva, mire felnevetett.
- Az jól esne. Azt hiszem. – mosolygott.
Még egyszer megcsókoltam – mert muszáj volt – aztán felültettem. Mögé másztam az ágyra és elkezdtem masszírozni a hátát. Aztán eszembe jutott valami, ami után már nem ígérhettem, hogy nem fogom lefektetni, mert ahhoz a valamihez le kellett öltöznöm. És neki is.
- Van egy jobb ötletem. Persze csak ha neked is tetszik.
- Mi lenne az?
- Készítek neked egy fürdőt. És majd ott masszírozlak meg.
- Ez nagyon tetszik. – nézett rám hátra és édesen elmosolyodott.
- Rendben. Maradj itt egy percig. És ne öltözz le. Én majd leöltöztetlek.
- Oké. – nevetett fel.
Úgy mentem be a fürdőbe, mint egy gyerek, aki meglepetést készít a szüleinek. Megengedtem a hatalmas kádba a meleg vizet, majd beleöntögéltem egy csomó féle szert, amitől Becca ellazulhat kicsit. Amíg vártam, hogy megteljen a kád, kimentem Beccához, aki úgy ült az ágy szélén, ahogy hagytam. Mosolyogva és gyönyörűen. Megfogtam a kecses kis kezét és felállítottam. Először a nadrágját vettem le.
Aztán dühítő köd lepte be az agyam. Amikor Becca felébredt, ellenőriztem, nem – e sérült meg jobban, de vörös foltokon kívül nem láttam másat. Viszont azok a foltok immár lilára és zöldesre, néhol kékre változtak.
- Istenem. – suttogtam magam elé és összeszorítottam a fogam, hátha az segít leküzdeni a mérgemet. Lófaszt nem segített.
- Mi az? – nézett le, elsápadt, amikor meglátta a lábait – Basszus.
Éreztem, hogy valami sokkal rosszabb fog fogadni, ha leveszem a pólóját. És úgy is lett. A bordáin, a hasán, mindenütt ugyanolyan foltok virítottak és én egyre dühösebb lettem.
- Megölöm. Esküszöm, hogy megölöm. Addig kellett volna megtennem, amíg volt esélyem rá. Hol lakik? Most elmegyek és... – szűrtem ki a fogaim közt, de Becca az arcomra csúsztatta az egyik kezét, a másikat a mellkasomra és olyan lágyan szólalt meg, hogy beleőrültem.
- Ian. Kérlek. Könyörgöm neked, ne csinálj hülyeséget.
- Becca, látod magad? Látod, mit tett veled?! – ezúttal már ordítottam – Csupa folt mindened. Meg is halhattál volna.
- De nem haltam meg. Igen, nagyon rossz, amit tett és bevallom annyira fáj mindenem, mint a szar, de kérlek... Kérlek, ne verd meg még egyszer. Amilyen idióta, feljelentene és börtönbe kerülnél. És nem viselném el nélküled. Nem akarlak elveszíteni. Tudom, hogy dühös vagy és hidd el, én is. De ezek után többé biztos nem jön a közelembe. Többé nem bánthat. Ian. Próbálj megnyugodni és hagyjuk a fenébe. Tedd meg ezt értem, kérlek.
- Nem ígérhetem, hogy megnyugszom. Ezt nem kérheted tőlem. De csak és egyedül azért nem keresem meg és töröm be az arcát, mert te megkértél rá. Csakis miattad.
- Köszönöm. – suttogta, aztán lábujjhegyre állt és megcsókolt – Most már kényeztethetnél végre. – mosolygott, mire én is felnevettem.
Hihetetlen egy lány volt. Bár azt a faszfejet még mindig földbe akartam rakni, Becca egyetlen mosolyától úgy foszlott szét a fejemben a düh, mint a felhő egy vihar után. Megcsókoltam a homlokát, majd levettem a bugyiját és a melltartóját is. Aztán gyorsan levettem magamról is mindent, úgy anyaszült meztelenül óvatosan az ölembe vettem, majd a fürdőbe vittem. Elzártam a vizet, ami már szinte kiloccsant a kádból, majd Beccát lassan beleültettem. Felsóhajtott és lehunyta a szemét, abból a kéjes hangból, amit kiadott, azt vettem ki, hogy tetszik neki.
- Csatlakozok, oké?
- Reméltem is. – pillantott rám.
Gyorsan bemásztam mögé, két lábam közé vettem őt, ő pedig a mellkasomra feküdt. Állt, mint a cövek és ezt bizonyára érezte is, mert felnevetett.
- Na de, Ian.
- Nem tudok neki parancsolni. – nevettem én is – Ha érzékel téged, állandóan tiszteleg. Hát még mikor meztelen vagy és ilyen közel hozzám.
Akkor olyan dolgot tett, amitől még több vér szökött odalentre. Megfogta a kezem és a mellére húzta, mely picit szaporán ereszkedett és emelkedett, a bimbói ágaskodtak, ahogy megérintettem.
- Elmondok neked valamit, oké? – kérdezte halkan, kéjes hangon – Amikor ilyen közel vagy hozzám, felgyorsul a szívverésem. – vezette a kezemet a mellkasára - Megremeg az egész testem. – Bassza meg. Ezúttal ujjaival az egész testén végigfuttatta a kezem, majd egyre lejjebb csúsztatta, egészen a puncijág, ott pedig megállította, én pedig belé dugtam két ujjamat, mire felnyögött – És úgy lüktetek odalent, hogy az szinte fáj. Érzed?
- Bassza meg, cica. Mi a fenét csinálsz velem? Kényeztetni akartalak.
- Kényeztess így.
Nem kellett kézszer mondania. Finoman ujjazni kezdtem, mire megfeszítette a hátát és hátrahajtotta a fejét. Annyira nagyon benne akartam lenni. De hallani és látni, hogy ezzel mennyi élvezetet nyújthatok neki, az valami felemelő volt. Lüktetni kezdett a farkam, ahogy felnyögött és kerek fenekét még jobban hozzám dörgölte. Ujjaival a kezemet szorongatta, amely benne mozgott, körmei a karomba vájtak. Aztán olyat tett, amitől teljesen elvesztettem a fejem. Addig mocorgott, míg megemelte a fenekét és egyetlen mozdulattal ráült a farkamra.
- Ó, basszus. – mordultam fel – Ez tetszett neked a múltkor, igaz, cica?
- Igen. – sóhajtotta, hangja rekedtes volt.
Szerettem, amikor ő irányított, de tudtam, azt ő imádja, amikor én teszem ezt. A hasára tettem a kezem és szorosabban húztam magamhoz, másik kezemmel az állánál fogva a vállamra hajtottam a fejét és a fülébe suttogtam.
- Tekerd meg egy kicsit a csípőd. – fogaimmal megcsíptem a fülét, ő pedig megtette, amire kértem.
Finoman megtekerte a csípőjét. Úgy mozgott rajtam, hogy tudtam, nem fogom sokáig bírni. A kádból ki – ki loccsant a csempére a víz, Becca pedig egyre gyorsabban mozgott rajtam. Minden mozdulatánál egyre mélyebben voltam benne.
- Fordulj meg, Becca. Látni akarom az arcod, amikor elélvezel. Látni akarom a szemed.
Kimondhatatlan hiányt éreztem, amikor leszállt rólam, de gyors volt, megfordult és újra rám ereszkedett. Asszem már több víz volt a földön, mint a kádban, de leszartam. Becca kihúzta magát, így olyan mélyen voltam benne, amennyire az aktuális – és rohadtul őrjítő – póz engedte. Becca végigsimított a mellkasomon, majd a hátamra csúsztatta a kezét és megcsókolt. Erősen csókoltam vissza, úgy tűnhetett, mintha fel akarnánk falni egymást. És olyan is volt. Teljesen magamba akartam őt inni. A csípőjét gyengéden fogtam közre, bármennyire is szerettem volna keményebb lenni. Nem akartam őt bántani. A cicám egyre gyorsabb volt, én pedig immár alulról döfködtem. Megharapta a számat és szinte csak egymástól kaptunk levegőt. Becca körmei a hátamba vájtak, a forró víz csípte a sebeket. Aztán a teste rám hanyatlott és mindketten felnyögtünk, amikor egy utolsó döféssel olyan orgazmusban volt részem, hogy azt hittem, ott helyben meghalok. Becca teste rám hanyatlott, egymás elől kapkodtuk a levegőt. Szorosabban húztam magamhoz és a karjaimat köré fontam.
- Jól vagy, kicsim? – kérdeztem lihegve.
- Igen. – suttogta.
- Nem fáj? Nem bántottalak?
Halkan felkuncogott, majd elhúzódott tőlem, de csak annyira, hogy a szemembe nézzen.
- Nem kell mindig megkérdezned. Minden rendben van. Túlságosan is aggódsz.
- Már hogy a fenébe ne aggódnék érted, cica? Hogy ne tenném, amikor te vagy számomra a legfontosabb a világon?
Elkomolyodott a tekintete és csak kerek szemekkel nézett rám. Ha így haladok, előbb utóbb kibököm neki, hogy mennyire szeretem. De azt akartam, hogy tudja, mennyire fontos nekem. Tudnia kellett. Ha nem is vallhattam be neki, mit érzek valójában és meg volt az esélye, hogy elhagy ha megtud rólam mindent. De egyszerűen nem bírtam magamban tartani az érzéseimet. Azt akartam, hogy legalább sejtse, hogy mit érzek. Hogy tudja, mennyi sokat jelent nekem. Többet, mint a saját életem. Becca nem válaszolt, de a tekintete mindent elárult. Talán ő is így érzett, talán nem. Mindenesetre nem is akartam megvárni a válaszát, mert őszintén szólva kicsit féltem tőle. Az ölembe vettem és kimásztam vele a kádból. Tiszta víz volt minden, Becca felnevetett, amikor meglátta.
- Ezt fel kellesz törölnünk.
- Majd én elrendezem. Te most pihenni fogsz. – mondtam neki, miközben a kád szélére ültettem és egy törölközővel szárazra kezdtem törölni a gyönyörű testét és a hosszú haját.
- Ian.
- Ne Ianezz itt nekem. Megígértem, hogy nem verem össze, de csakis miattad. Ebből viszont már nem engedek.
- Velem leszel?
- Csak feltörlöm a vízet és megyek is hozzád. Rendben?
Csöndben bólintott, majd amikor kész lettem vele, a törölközőbe csavartam őt. Én is megtörölkőztem, majd a derekamra csavartam a törölközőt. Beccát felvettem az ölembe, majd a szobájában az ágyára ültettem. Viszont amikor a szekrény felé fordultam, Becca felállt és mellém lépett.
- Te mit csinálsz? – néztem rá összehúzott szemekkel.
- Ruhát keresek magamnak. Miért, minek látszik?
- Becca..
- Ne kezdd megint, Ian. – sóhajtott fel, mire felé fordultam. Tekintete végigjárta a felső testemet, a bőröm szinte égett, ahogy nézett – Nem vagyok gyenge lány, látod? – kérdezte és befeszítette a bicepszét, ami inkább egy darázscsípésre hasonlított.
Kitört belőlem a nevetés, Becca pedig velem kuncogott. Imádtam ezt a lányt. Basszus, de mennyire.
- Jaj, te lány. Annyira buta vagy. – nevettem, mire csapott egyet a mellkasomon, elkaptam a kezét és nem engedtem el. Közelebb húztam magamhoz – Viszont tényleg erős vagy, csak nem testileg. És ez nagyon tetszik benned.
- Helyes. – emelte fel a fejét még mindig mosolyogva.
- De azért az is tetszene, ha néha egy kicsit szófogadóbb lennél.
- Arról tegyél le.
Megemeltem a szemöldököm, aztán lett egy jó ötletem. Nem akartam megint kefélni vele, hisz így is féltem, hogy esetleg még több fájdalmat okoztam neki. Csak ki akartam készíteni egy kicsit. Hüvelykujjammal simogatni kezdtem a bőrét ott, ahol a törölköző nem takarta el, majd lehajoltam hozzá, fogaimmal megcsíptem a fülét, aztán csókolgatni kezdtem a nyakát. Hallottam, hogy hevesebben szedi a levegőt, a keze, amely még mindig a mellkasomon nyugodott, marni kezdte a bőrömet.
- Feküdj le szépen, cica. Légy a kedvemért egy kicsit szófogadó.
- De nem vagyok álmos.
- Nem muszáj aludnod. Csak pihenj le egy kicsit. A kedvemért.
- Jól van.
Elhúzódtam tőle és rá vigyorogtam, mire morcosan nézett rám.
- Egy seggfej vagy, remélem tudod.
- Tudom. – vigyorogtam büszkén – Te úgy tudom, neked tetszik, ha ilyen vagyok.
- Nem. – vágta rá, majd kutatni kezdett a szekrényében.
- Dehogynem. Ne is tagadd.
Csendben volt. Nem is tagadta, mert tudta, felesleges. Felkapott egy rövidnadrágot meg egy pólót, én pedig ugyanezt tettem. Aztán ő ágyba bújt, én összeszedtem a ruháinkat, majd felmostam a fürdőt. Becca nem aludt, amikor végeztem, így bebújtam hozzá a paplan alá és magamhoz húztam. Megsimogattam az arcát.
- Még mindig forró az arcod.
- Egy kicsit még fáj.
Odahajoltam hozzá és megpusziltam az égő területet. Édesen elmosolyodott, amitől nagyot dobbant a szívem.
- Már jobb. – mondta halkan.
Picit elhúzódott tőlem, de csak annyira, hogy egymással szemben feküdhessünk. Néztem a gyönyörű arcát, a csillogó, szürke szemeit. Egyszerűen leírhatatlan érzés volt ott lenni mellette. Megfogtam a kezét és csókot nyomtam a csuklója belsejére.
- Szeretem, amikor ezt csinálod. – mosolygott.
- Tényleg?
- Igen. Mindig libabőrös leszek tőle. De ez jól esik.
- Ennek örülök. – mosolyogtam rá.
Ezután hosszú beszélgetésbe elegyedtünk. Szinte egész nap ezt csináltuk. Csak akkor hagytuk abba, amikor éhesek lettünk és kimentünk kajálni. Azt hiszem, csak akkor tudtunk meg egymásról igazán sok mindent. Eddig is ismertük egymást jól, hisz a hónapok alatt kiismertük, milyen a másik arckifejezése ha boldog, ha valami bántja. Tudtuk, mit szeret a másik a legjobban az ágyban, kinek mi a kedvenc kajája meg ilyesmi. De aznap este meséltem Beccának Tonyról. Elmondtam, hogy nem az igazi apám. Az igazi apámat jóformán nem is ismertem, nagyon kicsi voltam még, amikor elhagyott minket. Elmondtam néhány verekedős történetemet a gimiből, amiken jót nevetett. Meséltem neki Lacyről és Ashről. Becca szemei csillogni kezdtek, amikor arról beszéltem, mennyire szeretem őket és hogy a családom a mindenem.
Aztán ő mesélt a középiskolai éviről. Elmondta, hogy Zackel mennyi sokáig voltak együtt, de soha nem érezte olyan jól magát mint velem. Amiket elmondott... Kedvem lett volna tenni a neki tett ígéretemre és megölni azt a gyereket, de nem voltam az a fajta, aki nem tartja be, amit megígér. Mesélt egy kicsit többet a családjáról is. Azt már tudtam, hogy az édesanyja meghalt és hogy az apjáé a legnagyobb cég New Yorkban. De azt is megtudtam, hogy Sophie író, Jesse most tanul bele az üzleti világba, Chase az apja egyik bárláncát irányítja, Mark pedig egy szállodaláncot. Nem semmi volt ez a család, az egyszer szent. Becca elmesélte, hogy kicsi kora óta énekesnő akart lenni.
- Anya mindig énekelt nekünk, amikor csak tehette. Szinte megigézve hallgattam. – mosolygott, de láttam könnyeket gyülekezni a szép szemeibe – Szerettem volna, ha olyan hangom lehet, mint neki. El sem tudod képzelni, mennyire boldog voltam, hogy ezt örökölhettem tőle. Ahogy nőttem, egyre többet tanított, rengeteget énekeltünk együtt. Neki volt a legmegnyugtatóbb hangja a világon. Még a középiskolában is megkértem, hogy énekeljen nekem, ha valami bántott. Ő elmosolyodott. – megszakadt a szívem érte. Láttam egy könnycseppet lecsordulni az arcán, melyet aztán követett a többi, kicsit megszorította a kezem. – Aztán... Aztán magához ölelt és addig énekelt nekem, amíg meg nem nyugodtam.
- Becca...
- Annyira hiányzik. – tört ki zokogásban, én pedig azonnal magamhoz húztam.
Olyan szorosan öleltem, hogy épp ne fájjon neki, a hátát simogattam, miközben csöndben zokogott a karjaimban. Az egész teste remegett, ujjai a pólómat markolászták. Annyira szerettem volna segíteni neki. Enyhíteni valahogy a fájdalmán, jobb kedvre deríteni. De fogalmam sem volt, mit tegyek.
Aztán eszembe jutott valami, amiről nem tudtam, megnyugtatja – e. Azt mondta, az édesanyja énekelt neki, ha szomorú volt. Csak remélni tudtam, hogy legalább egy kicsit az én hangom is megnyugtatja majd.
Így hát vettem egy nagy levegőt és halkan énekelni kezdtem neki az Oasis „Wonderwall” című számát. Becca teste hirtelen megállt a remegésben, egy picit – annyira, hogy a szemembe nézhessen – elhúzódott tőlem és kerek, könnyes szemekkel bámult rám. Bátorkodtam az arcára csúsztatni a kezem és tovább énekelni neki. Halvány mosoly jelent meg az arcán, a könnyei elapadtak. Aztán lehunyta a szemét, én pedig tovább énekeltem neki, miközben az arcát simogattam. Csodálatos volt. Pont, ahogy a zene szövege elmondta. Ő volt az én csodám. És hálás voltam az égnek, amiért ilyen csodát sodort a karjaim közé. Amikor befejeztem a dalt, Becca szorosan hozzám bújt, a pólón keresztül nyomott egy csókot a mellkasomra.
- Köszönöm. – suttogta.
- Mit?
- Hogy vagy nekem.
Meg sem tudtam szólalni. Eddig soha, senki nem volt hálás azért, hogy vagyok neki. Persze a családomon kívül. De ez... Tőle hallani teljesen más érzés volt.
Lassan érzékeltem, hogy Becca nyugodtabban lélegzik, aztán engem is magába zárt az álom.

Másnap Becca megmutatta nekem a farmot. Egész nap mosolygott és izgatottan vezetett végig az istállóknál, a kertekben. Csodás lehetett ilyen helyen élni. Este együtt vacsoráztunk mind ahányan voltunk. Jó érzés volt, hogy Becca családja elfogadott és jól éreztem magam velük. Mintha lett volna egy második családom. Kedvem lett volna örökre ott maradni vele, csak ketten, abban a házban. Hogy többé senki ne próbálja elvenni tőlem. Viszont másnap visszamentünk New Yorkba. És akkor még nem tudtam, mennyire fel fog minden gyorsulni.