Ahogy ott állok az ajtóban két fekete öltönyt viselő egyén néz rám vissza a napszemüveg mögül.

-Jó napot kit keresnek? - teszem fel a kérdést és fogalmam sincs kik ezek. Talán a Men in Blackből ufókat keresnek, hát akkor viszont rossz ajtón kopogtatnak. Kuncogok magamban.

-Maga Park Jimin? - dobja vissza a képzeletbeli labdát. Hát ilyen nincs, kérdésre kérdéssel felelni ez bunkóság! Puffogok magamban, de bólintok egyet, és nagyon nyelek.

-Kérem jöjjön velünk, Mr Jeon már várja, elviszük hozzá! - jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangon.

-Hogy kicsoda? Ki az a Jeon.....várjunk csak Jungkook? - nézek rájuk csodálkozó fejjel.

-Pontosan. Sietne kérem?- mutat az egyik fickó a kocsi felé.

-NEM! - jelentettem ki határozottan, és csuktam volna be az ajtót, de a cipőjét a falap és az ajtófélfa közé rakta. - Nem megyek és kész, ha valamit akar tőlem Mr Jeon, jöjjön ide, és mondja a szemembe ő! Ne két ilyen gorillát küldjön értem… - puffogok, majd kilöktem az ajtón a tagot, és rácsaptam, minden reteszt, zárat bezártam. Gyorsan a nappaliba szaladtam, majd felhívtam Taet. Hamar betárcsáztam, és már ki is csöngöt.

-Szia Chim. Mondjad.

-Szi...szia Taehyung, haza tudnál jönni most? Nagyon fé...félek.- dadogó el a mondat véget idegességemben.

-Miért mi a baj? - kérdi aggódva.

-Itt van két fekete ruhás fazon és...... - nem tudtam befejeznem a mondatot mert le is csapta a telefont. Jézusom remélem siet, mert nagyon beijedtem ezektől az alakoktól.

Kisvártatva nyílik a hátsó ajtó, és Taehyung lép be Namjoonnal. Én a fotel mögötti sarokba kuporogtam, és reszkedtem a félelmtől.

-Jimin ..... mi a fasz történt? - kérdi Nam aggódással a hangjába.- Láttunk két hapit kint, lecövekeltek az ajtó előtt. Ők azok? - erre csak bólintani tudtam mást nem.

-De kik ők?- kérdi Tae, de csak magam elé tudok bámulni, és kezdek pánikolni magamban.

-JIMIN VÁLASZOLJ MÁR!! A FRANCBA IS! - kiabált rám lakótársam, ami kizökkentett a gondolataimból.

-Sz...szóval azt mondták el kell vinniük Jungkookhoz. De én nem bízom az ilyenekben, annyi mindent lehet hallani a tv-ben, és nagyon megijedtem, meg az ajtóba rakta a lábát az egyik, nehogy be tudja csukni,. De nagy nehezen sikerült, és akkor hívtalak fel.

-Na jó, én kimegyek elintézem. - jelenti ki Namjoon.

-Neeee, lehet bántani fognak...nem engedem.

-Nyugi, ezek kevesek hozzám képest, fél kézzel lenyomom őket. -kacsintott egyet ,és már ment is az ajtó felé.

-Gyere Chim, menjünk fel addig a szobába, mossuk meg az arcodat. - mondja Tae, de én nagyon ideges vagyok, és feszült. Mi lesz most, lehet miattam fog megsérülni Nam…, ahogy felértünk barátom becsukta az ajtót, és be is zárta, majd leültett az ágyra így próbált volna nyugatni kisebb-nagyobb sikerrel. Kis idő múlva kopogást lehetett hallani a falapot, én nagyon megijedtem, de amikor meghallottuk Namjoon hangját meg is könnyebbültem. Tae odasietett az ajtóhoz, majd kinyitotta.

-Na elmentek? -kérdezem idegesen..

-El, nyugodj meg nem lesz semmi baj. - nagy kő esett le a szívemről, de valahol bűntudatom is volt Kookal kapcsolatban. Mi a fenéért nem ő jött, hanem két ilyen melákot küldött, mi lehet az oka!? - ilyen kérdések cikáztak a fejemben mikor is Nam hangja rántott vissza a valóságba.

-Na akkor mi megyünk is Jimin, csak a "Rögtön jövök" táblát raktam ki, úgyhogy vissza kell mennünk Taevel. - csak bólintottam, majd kikísértem őket. Ekkor barátom visszafordult a verandáról, és így szólt...

-Jól zárkózz be, ha jövök háromszor fogok csengetni, akkor fogod tudni, hogy én vagyok.- jegyzi meg.

-Rendben, akkor sziasztok... - Majd ezzel be is csuktam az ajtót, és minden létező zárat bezártam rajta. Hamar felsiettem a szobámba, és oda zárkóztam be. Lefeküdtem az ágyamra, csak a plafont kémleltem és azon tünöttem miért éppen Jungkookba kellet beleszeressek. Annyira egy rejtélyes, bonyolult fickó. És mi az már, hogy eltűnik két hétre, nem is egy-két napra, hanem 14 napra, majd azt hiszi már az övé vagyok és azt csinálhat velem amit akar? Hát nem, nekem is van büszkeségem, nem fogok úgy ugrálni, ahogy ő fütyül...chhh... amíg ezen agyaltam, és még jobban felstufoltam az agyam elnyomott az álom.

 Álmomból dörömbölés keltett fel, valaki kopog, nem csenget tehát nem Tae az, így ki sem tettem a lábam a szobámból. Pár perc múlva abba maradt a kopogás, és kezdtem megnyugodni. Úgy kb 30 perccel később a csengő szólalt meg méghozzá háromszor, így bátrabban mentem le ajtót nyitni. De aki az ajtó másik felén várt azt még álmomban sem gondoltam volna...

-Jun....Jungkook -mondtam ki nevét  dadogva, és teljesen lefagytam.

-Szia Chim, már nagyon hiányoztál. - mondja kedves hangon, és próbál hozzám érni, de elhúzódok az érintésétől. Olyan mérhetetlen düh keletkezett benne másodpercek alatt, hogy nem láttam tisztán a gondolataimat.

-Neked, Jimin! Csak a barátaim hívhatnak így. - Láttam az arcán meglepődöttségét, de  nem foglakoztam vele. Csak folytattam a mondókámat…- Így szoktál szórakozni mással, hogy magadba bolondítod, és otthagyod? Hm??? Eltűnsz két hétre, azt sem tudom hol keresselek, semmi életjelet nem adsz magadról, és egyszer csak rám küldesz két gorillát azzal, hogy Mr Jeon vár rám...chh, ha eddig nem érdekeltelek akkor ezután sem. - fejezem be a mondatom egy nagy levegőt véve.

-Tudod, el kellett menjek egy üzleti útra, sajnálom, hogy nem szóltam neked. - mondja teljes megbánással, de nem hat meg vele elvesztette a bizalmamat. - Kérlek Jimin, gyere most velem, elmagyarázok mindent jó? - és nyújtja felém a kezét. Jó pár másodpercig vonakodtam, de egyszerűen nem tudok ellenállni neki. A kezébe helyeztem a mancsom, és elindultunk kifelé. Oda vezetett a kocsijához, majd kinyitotta az utasoldalon az ajtót, beültem és óvatosan bezárta, mintha valami porcelán lenne a kocsi, vagy mit tudom én. Majd megkerülte a járművet, és ő is beült, berakta a kulcsot és indultunk is.