"Másnap reggel Tae ébresztett, és sürgetett, hogy készüljek el hamar, mert még az egyetem előtt be akar menni a cukrászdába munkát keresni és ahogy elnéztem pont van még egy hely."

Gyorsan felöltöztem, és mentem lefelé az előszobába, Taehyung is már készen volt. Ránéztem, majd csak a fejem csóváltam.

-Tae, figyelj, már jól vagyok, tényleg nem kell ez! Komolyan ....má.. már jól vagyok, a tegnapi csak egy múló rosszullét volt. - közlöm vele a tényeket.

-Chim, nem akarom, hogy bajod legyen, te olyan vagy mintha a testvérem lennél. -mondja kedvesen.

-Jó de .... -nem engedte, hogy befejezzem a mondatom, úgy vágott a szavamba.

-Nincs de! Én is ott fogok dolgozni,téma lezárva. -Erre csak lesütöm tekintetem, és elkezdek kiballagni a házból, majd indulok el a munkahely felé. Már bent van Namjoon és, ahogy látom kicsit paprikás hangulatban van. Ahogy beléptem a kis helyiségbe már jött is ki hátulról, gondolom azt hitte vendég, amikor meglátott aggodalom ült ki az arcára, és az eddig harag elszállt.

-Ooo szia Jimin, jobban vagy már? -kérdi tőlem feszülten, de nem tudtam hova tenni ezt.

-Szia Nam. Figyelj, lenne egy kérésem, itt a barátom, Kim Taehyung, tudsz neki valami munkát ajánlani? -teszem fel neki a kérdést.

-Hát igazság szerint volna egy, de az olyan, mint a tiéd, így nem kéne dupla műszakot vállalj. -Barátom összecsapja a kezét, és látom a fején, hogy nagyon örülö.

-Köszi Nam, rendes vagy. - Ezzel hátra mentem átöltözni, hogy munkába álljak. Amit kiértem egy váratlan vendég állt a pultnak háttal.

-Jungkook mit keresel te itt? -kérdezem tőle kissé idegesen.

-Neked is szia Jimin. - válaszolja, majd megfordul és egyenesen a szemembe néz.

Jézusom azok a szemek menten elalélok. Nem sokáig tartott a szemezésünk, mert Tae hangja rántott vissza engem a valóságba. -Taehyung te mit keresel itt? - teszi fel a kérdést barátomnak.

-Hát tudod, amit mondtam tegnap...én is itt fogok dolgozni, most írtam alá a szerződést... - válaszol vigyorogva neki. Erre csak fejét csóválja, és kimegy a cukrászdából.

Ahogy látom a telefonjáért nyúl, majd hív valakit. Nem telt be 10 perc, és visszajött, kicsi aggodalommal az arcán odajött a pulthoz, amire rákönyökölt úgy bámult rám.

-Mit szeretnél? -kérdezem tőle.

-Hát amit én akarok azt még nem kivitelezhető...., de kérnék egy jó erős feketét 2 cukorral. - ezzel felegyenesedett, és leült a multkori asztalhoz. Gyorsan megcsináltam neki a fekete, éltető folyadékot, majd elindultam az asztala felé. Amit odaértem letette elé a csészét, és egyből mennem vissza a pulthoz. Azonban utánam szólt...

-Nem megyek el addig amíg nem végzel! - Magyarán meg akar várni. De jó nem csak Taehyung , de még ő is anyáskodni akar felettem, ez már nekem sok, borultam ki Kook mondatán. Visszamentem hozzá, és a füléhez hajoltam...

-Nem kell ennyire aggodalmaskodni csak dolgozom..., nem lesz semmi baj. -mondom neki kicsit ingerült hangon.

-Jaaa persze, úgy mint legutóbb igaz? Ha akkor nem látlak meg akkor.....

-Akkor mi? Fejezd be a mondatot. - kezdek nem kicsit ingerült lenni.

-Hagyjuk, inkább visszajövök, amit végzel. - ezzel felállt, és kiment a cukrászdából. A nap többi része csendben telt el. Viszont, ahogy végeztem Yoongi jelent meg az üzletben. Mi a faszom van már? Nem lehet 5 perc nyugtom? Puffogok magamban.....

-Szia Jimin! Tae még nem jött be? -kérdi tőlem.

-Szia, ahogy látod még nem, de bármikor befuthat. -válaszolom neki ingerülten. Amint kimondtam nyílt is az ajtó és Taehyung jelent meg.

-Szia Chim! Minden oké volt ma? - teszi fel kérdését, amivel a sírba tudna tenni.

-Mi a faszom ez a sok kérdezősködés? És túlaggódás...??? ELEGEM VAN AZ EGÉSZBŐL!!! - kiabáltam rá a barátomra, és Yoongira. Azzal a lendülettel kirohantam az üzletből, viszont előtte meg Jungkook várt rám. Még mérgesebb lettem...

-Mi keresel te itt? Mondtam, hogy nem kell pesztonka! - a hideg kiabálok rá dühösen. Közelebb jött hozzám, és a vállamra tette a kezét, próbált volna lenyugtatni, de ugyan azzal a mozdulattal lesöpörtem kezét, majd elindultam haza. Míg haza nem értem követett. Ahogy beléptem a házba megállt a küszöbnél. Ez számomra érthetetlen volt, és  csak kérdőn néztem vissza rá.

-Nem invitálsz be engem? -teszi fel nekem a kérdést. Mintha nem magától követett volna hazáig, és még hívjam is be? Be tud jönni magától!

-Chh gyere! - mutattam a kezemmel a nappali felé. Amit belépett levette a cipőjét, és a kanapéhoz lépkedett. Leült rá, és csak engem bámult.

-Most mi a baj? Miért bámulsz ennyire? - lököm oda a mondatot félvállról.

-Jimin... kérlek, ülj le ide, elmagyarázok mindent. - válaszolt nekem kedvesen. Szajhúzva odamentem, majd leültem a kanapé melletti fotelba.

-Tessék...hallgatlak! - dőltem hátra az ülöalkamatosságon, és vártam a magyarázatát.

-Nagyon aggódok érted! Nem tetszik ez a Namjoon gyerek sem. Mondj fel .... - nem tudta befejezni mivel a mondatába vágtam.

-Mi jogon kérsz te tőlem bármit is? A családom vagy? Vagy netán a párom? De még a barátom sem, szóval fejezd be ezt az egészet..kérlek! - csattanok fel dühösen.

- Hogy. Mi. Jogon?- tagolt ki a mondatot és folytatta. - Majd megtudod... - azzal felállt a kanapéról, és odalépett hozzám, lehajolt, az arcom kb 5 cm volt az övétől. - Majd most megtudod! - A szemei hirtelen vörösen kezdtek izzani, és rátapadt az ajkaimra szenvedélyesen csókolni kezdett. Mindenem remegett a félelem, és gyönyör kettőssége miatt. De ki is vagy te Jeon Jungkook???