Jimin szemszöge.

Ismerős illat kúszott be orromba, és hangokat hallottam a konyha felől.  Próbáltam nyitogatni szemem, de annyira erőtlennek éreztem magam, hogy még a kezemet sem tudtam felemelni. Nagy nehezen kinyitottam a szemem, és látom, hogy a saját szobámban vagyok. De hogyan? És ki? Ahogy ezek a kérdések cikáztak a fejemben halkan nyílt ki az ajtó, és egy ismeretlen ismerős tünt fel az ajtó apró résén, aki befelé tekingetett az ágyam felé. Halkan megszólaltam.

-Szia! gyere be... - hangom erőtlen volt, így el is csuklott a mondat végére.

-Felébredtél? - kérdezi tőlem egy ismerős hang, azzal beljebb jött, és leült az ágyam szélére.

-Tudod, nagyon ránk ijesztettél, a barátod is nagyon aggódott. - mondja az ismerősen csengő hang. Nagy nehezen kinyitom a lélektükreimet, és alig hiszek nekik ...

-Jun.... Jungkook mit keresel itt? -kérdem tőle kissé dadogva.

-Hát, én hoztalak haza, mert éppen arra jártam, és láttam mi történt.

-És mi? folytasd kérlek...

-Akkor jött pont a barátod kocsival, gyorsan megállt, beraktalak hátulra és hazajöttünk. Fél napot ki voltál ütve. -magyarázkodik kedves de tekintélyt parancsoló hangjával.- De mondd, mi történt pontosan? -kérdi tőlem.

-Már reggel nem voltam jól, de bementem dolgozni, mert hát kell a pénz, és egész délelőtt szédültem meg rosszul éreztem magam, az egyik asztalhoz léptem amit éppen elhagytak, majd hirtelen elsötétült minden. - fejezem be a mondatom nagy levegőt véve.

-Értem. És mi történt még? Másra nem emlékszel? - próbált faggatni Kook, de csak nemlegesen ráztam a fejem. Ekkor megjelent az ajtóban Taehyung, és aggódó tekintettel figylete a beszélgetésünket Jungkookkal.

-Jimin? - hangzott el barátom szájából. -Jobban vagy már? Nagyon megijesztettél minket. - közli velem Tae.

-Nem haragudjatok ..... nem akartam  problémát okozni senkinek. - mondom lehunyt szemekkel.

-Jó, de most már az a lényeg, hogy jobban vagy.  Holnaptól én is ott fogok dolgozni, legalább szemmel tudlak tartani. - vigyorgott rám barátom. Az ágyon ülő hirtelen megfordult, és barátomra nézet aggodó szemekkel.

-Szerintem ez nem túl jó ötlet Tae! -mondja Kook. Ekkor a csengő zavarja meg eszemcserénket, és Tae szalad le ajtót nyitni. Jungkook is utána ment, én meg csak feküdtem, és a plafont vizsgáltam. Lentről egy harmadik fickó hangját hallottam meg. Óvatosan megpróbáltam kikászálódni az ágyból majd lementem a konyhába, legalább egy pohár vízért. Lábaimat leraktam a szőnyegre, majd nagy lendületet véve sikerült felállnom, kicsit még kótyagos a fejem, de nem érdekel, annál erősebb vagyok, így indultam el lefelé. Ahogy a konyha ajtóhoz érek benézek a nappaliban, és még egy ismeretlen van odabent. Hirtelen Kook jelent meg előttem majd szívbajt kaptam.

-Nyugi Chim csak én vagyok. - mondja kedvesen, és a szemeiben fúrja a tekintetét. A szemkontaktust nem szakítva meg tesszem fel neki a következő kérdést, ami szöget ütött a fejembe.

-Ki ez a fickó?

-Jah ő a legjobb barátom Min Yoongi a neve. Felhívtam, hogy jöjjön elém, és vigyen haza. - magyarázza meg a kérdésem, majd a derekamra simít. A tettére fülig pirulok, és csak lesütött szemmel állok előtte. Állam alá nyúlt, majd  felemeli a fejem, hogy tekintetünk újra találkozzon, és  egyre közelebb kerül hozzám. Tekintetem csak a szemeibe fúrom, nem tudom levenni róla a lélektükreimet. Ajkaimra hajol, és magnyalja a sajátját, ezzel nedvesíti be a száraz területett, és készül megcsókolni…       A  számra suttogva így szól...

-Ne csinálj ilyet többet, nagyon megijesztettél. - Érzem a lehelletét a számon, és egyre izgatottabb is vagyok ezután a cselekedetet miatt. Egyszer csak megérzem mézédes ajkait az enyémen, majd lassú érzéki táncba hív. Barátja szól neki, ideje indulni, de Kook nem mozdul mellőlem, csak élvezi a csókunkat.

-Jungk..... bocsi, akkor nem is zavarok! -így lép vissza a nappaliba Yoongi, Taehyung mellé. Lassan elválunk egymástól, ajkaimat így parlagon hagyva.

-Most mennem kell édes! Majd holnap meglátogatlak. - mondja nekem még mindig kicsit aggódva, de kedves hangon. Erre csak bólintani tudtam, és kikisértem a kis helyiségből a nappaliba, ott ránézett barátjára, biccentett a fejével, hogy ideje indulni. Kimentek az előszobába, majd kezdték húzni a lábbelijüket, Yoon ránéz a barátomra és kacsint rá, látom Tae teljesen elveszett egy 5mp-re, de rendezte vonásait, és ő is elköszönt a vendégeinktől.

Ahogy elhagyták a házat visszabattyogtam a szobámba, és visszafeküdtem, de az agyam csak Jungkookon járt, és azon a fantaszikus csókon. Jézusom megkaptam életem első csókját, milyen jó is volt... azok a finom ajkak teljesen beleborzongok,  ha csak visszagondolok rá.

Ezzel a gondolattal ért utól az álom...

Másnap reggel Tae ébresztett, és sürgetett, hogy készüljek el hamar, mert még az egyetem előtt be akar menni a cukrászdába munkát keresni... és, ahogy elnéztem pont van még egy hely...