5. Fejezet

Jungkook szemszöge.

Az esti kis akciómkor hál istennek nem ismert fel, még jó hogy annyira sötét volt. De ma úgy döntöttem meglátogatom, ahol dolgozik a cukrászdában. És már ideje is lennen bevallani neki mindent. Az ajtón belépve a pulhoz megyek, de ő csak döbbentem néz rám.

-Jun... Jungkook? Szia mit keresel itt?- annyira édes amikor dadog bár eddig csak egyszer hallottam, de akkor is majd megzabáltam.

-Szia Jimin jó reggelt. Szeretnék inni egy kávét.- mondom neki kedvesen.

-Jó ... milyen kávét kérsz? - jaj megint omg...

-Egy jó erős feketét 2 cukorral.- Felelem neki, és elindulok az ablak melletti kis egyszemélyes asztalhoz. Ahogy láttam zavarba hoztam de hát ez már csak ilyen.  Érzem a kávét, és Jimin édeskés kellemes illatát a kettő együtt felfoghatatlan. Igen érzem a szagokat amit pl: egy ember nem, de mi farkasok igen, és neki valami fenomenális az illata egy kicsi vanília csokival keverve,  teljesen kiüt néha és elfeletkezem magamról. Végre valahára ideért a kávé letette elém a csészét, és várt egy kicsit. Gondolom azt hitte rendelni akarok még valamit. Lassan elindult vissza felé, de utána szóltam.
- Szeretnék egy csokis sütit. - próbáltam az csokit kihangsúlyozni, a mondat végére oda biggyeszettem a kérdésem, hogy meddig dolgozik ma! De csak bólintott, és folytatta az útját a pultig. 10 perc múlva jött a sütivel, majd azt is az asztalra rakta. Újra feltettem neki a kérdésem.
- Meddig dolgozol ma?- Éppen szólásra nyitná a száját, amikor az a baromagyú kikiabált neki, hogy menjen segíteni. Mi a faszom olyan nehéz, hogy pont neki kelljen segíteni áááá ez felháborító. Miután elfogyasztottam a sütit a kávéval letettem a pénzt az asztalra, és kimentem a helyiségből, de mielőtt kimentem volna megnéztem  a nyitvatartást táblát. Gondolom csak ő dolgozik itt így szerintem zárásig van. De nem baj úgy is a környéken vagyok folyton, tudom mikor végez. Ahogy kiléptem a cukrázdából megcsörrent a telom kiveszem a zsebemből, és legjobb barátom hív gyorsan felveszem, majd a fülemhez emelem a készüléket.

-Szia Yoongi miújság?

-Szia Jeon tudnánk találkozni valamikor ma? Muszáj beszélnünk.

-Persze 20 perc múlva a szokásos helyen.

-Rendben ott várlak Szia .

Mi történhetett vele sohasem szokott ilyen kérni tőlem. Na mindegy, majd kiderül azzal hazafelé vettem az irányt , mert ott a találka helyünk, a kert végében. Ahogy hazaértem, hát igen haza, mert hát már másfél hónapja lakom itt, persze farkas ablakba, de, hogy nem esik le neki...?! Ez rejtély számomra. A házból kilépve az udvarra átváltoztam kicsit ki kell nyújtoztassam magam. De ekkor meglátom barátom átváltozott alakban az erdő szélén. Leülünk, és telepatikusan beszélünk muszáj ezt használni, nehogy lebukjunk a szomszéd nénike előtt.

-Na mesélj! hallgatlak.

-Képzeld a minap voltam a vásárolni, és találkoztam egy gyönyörű fiúval. A szemei egyből rabul ejtettek. És az illata az mennyeien édes volt. Egy embernek lehet ilyen illata?

-Nem tudom de .. mégis milyen illata volt?

-Édes málna....de miért kérdezed?

-Hát... nem is tudom, hogy mondjam el neked..

-Mondd már mi van....

-Szerintem Jimin barátjával találkoztál. Neki van málna illata.

-Most ez komoly? Ne szórakozz vele na...

-Ez nem vicc komolyan mondom..

-Akkor elég sűrűn fogok ide járni, legalább meglátogatlak. És te, hogy állsz a kiszemelteddel?

-Sehogy... nem merek lépni azt hiszem beleszerettem, és az illata az valami észveszejtő.... még soha nem éreztem ilyet.

-Miért? - Hirten meghallok egy hangot ami engem hív, odakapoma fejem és barátom elbújik gyorsan egy nagyobb bokor mögé, onnan kémleli szerelmét, ha lehet annak nevezni.

-Bruno gyere kiskutyám...- ja igen ez Taehyung.

-Maradj ott meg nem moccanj! Nem szabad meglásson. - mondtam Yoonginak.

Ő csak lelapult és csillogó szemekkel figyelte leendő párját.

Ugyanis ha nem a falkánkban van az éppen aktuális egyén hanem úgy mond kósza, akkor nekik jellegzetes kesernyés illatuk van. De viszont aki a lelki társunk, vagy a párunk annak az illatát csak az érzi akihez tartozik. De vannak kivételek is, amik erősítik a szabályt. Ez történt velem is, így éreztem Tae illatát.

-Gyere Bruno enni! - szól a pót gazdám, milyen ciki ez nekem a nagy alfa eljátsza a kezes bárány kutya szerepét. Alig várom, hogy végre vége legyen ennek az egésznek, és elmondjam Jiminnek mit is vált ki belőlem, és mit érzek iránta. Remélem, majd elfogad, és a párom is lesz, de ehhez még hosszú út vezet. Most be kell érjem ennyivel. Odasiettem Taehez, és már mentünk is be a házba. Már kezdett  esteledni  gondoltam elmegyek szívem választottja elé. Mihelyst eljött az idő visszaváltoztam és siettem a cukrászda elé. Amit odaértem láttam már zárva vannak így bekopogtam, hogy lássa itt vagyok. Mikor észrevett vállat vont, és folytatta munkáját kis idő elteltével nyílik a bejárati ajtó, majd két alak jön ki rajta. Megcsap az a jellegzetes bűzz ami csak egyet jelent, egy vámpír! Lép le Jimin a lépcsőn de megbotlik, és a karjaimba végzi, a fejét nyakhajlatomhoz szoritom, majd megvillantom vörös szemeimet, hogy tartsa távol magát az én babámtól, de, ahogy látom nem nagyon megy neki, mert erősködni kezd a hazakisérésével. Erre kedvesen eltávolodik tőlem, és azt mondja. -Egyedül is haza bírok menni. -Hát erre a kijelentésére nem számítottam, de hát én akkor is megyek vele ha akarja ha nem. Ahogy elindul a háza felé még szemezek a bűzöskével, de egy idő után elindulok én is Jimin után, persze úgy, hogy ne vegyen észre. Ahogy hazaért még mindig éreztem a szagát annak a dögnek azt hiszem ma mellette fogok aludni. Mihelyst beért a házba nem sokon múlt, hogy lebukjak akkor értem be én is már farkas alakomoban. Nagy ölelést kaptam tőle ,és indultunk volna sétálni de nem mozdultam nem akartam menni.

-Mi baj kis nagy kutyám? Nem akarsz sétálni menni? De ne pisilj be nekem reggelig. -mondta nekem a száján apró mosolyal, majd elindult fel a szobájába. Én mégegyszer körbenéztem odakint de már nem éreztem a bűzét annak a nyomorultnak. Visszamentem, és lefeküdtem a szoba ajta elé.

~

-Anya te akkor sejtettél valami már?- kérdezi lányom kikerekedett szemekkel.

-Nem, hogy is tudhattam ezekről azt sem tudtam, hogy léteznek farkasok, vagy vámpirok.

-És tényleg léteznek?-jön az újjab kérdés.

-Igen, de már csak igen kis létszámban. Most már folytatom a mesélést. - csak egy bolintást kaptam, majd visszabújt karjaim közé.

~

Másnap reggel nagy hangzavarra keltem fel még mindig a szoba ajtó előtt. Jimin nagy káronkodás közepette csapta ki az ajtót, és rohant le az előszobába.

-Jaj ne el fogok késni! Miért nem keltem fel arra a nyavalyás órára.- Igy morgolódott, majd kiviharzott a házból engem  hátrahagyva. Gyorsan kimentem a hátsó kertbe, és vissza változtam. Felhívtam barátom muszáj beszéljek vele, és figyelmeztetnek kell, hogy nagyon vigyázzon magára és Taehyungra is. Ki tudja annak a vérszívonak milyen szándékai vannak Jiminel, vagy Taevel. Lassan elindultam a cukrászda felé muszáj szemmel tartsam a kicsikémet. Már egy ideje figyelem a szembelévő padon ülve amikor is látom, hogy Jimin nincsen jól. Mindig belekapaszkodik a pultba, és nagyon sápadt. Majd egyszer csak nagy csörömpölésre, és hangzavara leszek figyelmes. Az a görény az ölében vesszi Jimint majd hátra szalad vele. Ekkor bennem valami elpattant, és mint egy duvad rontok be a kis helyiségbe senkivel nem foglakozva keresem őket. Hátrafelé veszem az irányt, majd a vérszívó irodájába meg is találom őket. Kicsapom a falapot erre összerezzen, és elugrik tőle, ahogy megyek felé feltünik nekem édesem vére folyik le a nyakán. A düh elönti az agyam  neki megyek. A torkánál kapom el, és úgy nyomom a falnak.

-MIT CSINÁLTÁL VELE DE MOCSOK?- kiabálok rá nem kicsit idegesen. Majd egy kaján mosoly ül ki szája sarkára.

-Én csak megkóstoltam annyira csábított a vére muszáj volt megkostóljam.- röhög a pofámba önelégülten.

-HA MÉG EGYSZER HOZZÁ MERSZ ÉRNI AZZAL AZ UNDORITÓ SZÁDDAL BEVEREM. VILÁGOS ?- és kivillantottam neki agyaraimat, erre szerintem nem kicsit ilyed meg, és remegve, de bólogatott .

-Nagyon remélem! - elengedtem a nyakát ő csak a földre esett, és a torkát fájlalta.

-Most hazaviszem, soha nem menj a közelébe menni. Felvettem menyasszony pózba, és kifelé kezdtem lépegetni az üzlethelyiségből. Ahogy hazaértünk lefektettem és szemügyre vettem a sebet amit ez a paraszt csinált. Nem volt mély csak felületi sérülés, gyorsan kiszaladtam a fürdöbe az elsősegély dobozért, majd lekezeltem neki. Remélem hamar magadhoz fogsz térni. És mident el fogok tudni mesélni neked!

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top