Álom.

Egy erdő közepén lévő, hatalmas virágokkal tarkított mező találtam magam. Nagyon nyugodt volt, és élveztem a virágok színjátékát, ahogy a szél megfújta őket. Leültem egy fa alá és csak néztem a szivárvány színeit, amik a mezőn lebegtek a szellő hatására.
Léptek zaja rántott ki a gondolataimból, és kiskutyám láttam meg, lassú kimért léptekkel közeledett felém. Ahogy mellém ért leült, és az ölembe hajtotta buksiját. Cirógatni kezdtem, majd belebújt a tenyerembe. Mélyen a szemébe néztem és eközben valami furcsa érzés kerített hatalmába. Egyszer csak egy hangot hallottam meg. Hirtelen körbenéztem, de senkit nem láttam. Visszanéztem a kutyámra, és egy nagy sóhaj után megint ugyanazt a hangot hallottam meg. Kezdtem  megrémülni és szorosan átöleltem kedvenc ebem nyakát.
- Nyugodj meg! Én mindig meg foglak védeni. Mert te vagy a mindenem.- mondja megint a hang amitől megrémültem, felpattantam, majd elkezdtem a mező túloldala felé szaladni.
-Jimin? -hallom meg a nevem, hirtelen megtorpantam, és megfordultam, a hang írányába, de a szemem tányér nagyságúra kerekedett.
-Jungkook? Mit keresel itt? -elkezdett felém sétálni lassan, én meg avval a mozdulattal hátrálni  kezdtem. Ahogy ideért hozzám a derekamra simított, és úgy húzott közelebb magához. Teljesen lángba borult az arcom, a fejem lehajtottam. Az állam alá nyúlt és úgy emelte fel a buksim, hogy nézek a szemébe, ami most vörösen  izzottak. Teljesen lebénultam a látványtól, és csak a szemébe tudtam nézni, hirtelen közeledni kezdett felém, az ajkaimra csókolt. A sokktól nem tudtam mit csináljak, de 2 másodpercel később reagáltam rá, majd visszacsókoltam. Ez olyan szerelmes csók volt, semmi szenvedély, vagy nyelvezés csak tiszta érzelemmel csókolt. A lábam remegni kezdett, miután elváltunk egymástól ismét azt a furcsa hangot hallottam meg.
-Az enyém vagy, és én a tiéd! - evvel a mondattal az arcomra simított egy gyönyörű mosoly társaságában.

Álom vége.

Riadtan keltem fel álmomból, izzadságban fürödve lassan kikeltem az ágyból, és a fürdő felé csoszogtam. A tükör előtt állva csak magam elé bámultam.
- Mi volt ez az álom? - nem tudtam hova tenni. Csak egyszer találkoztam vele, de ennyire hatással volt rám a személyisége? Az nem lehet, és mi az hogy az övé vagyok? Ez kész agyrém, remélem nem találkozok vele többet.
Miután megmostam az arcom visszamentem az ágyam hoz, majd lefeküdtem. De valahogy nem jött álom a szememre. Ekkor furcsa hangokat hallotam meg lentről. Talán Tae ért haza, gyorsan a telefonomra néztem, hajnali fél 2 volt. Csodálkoztam, ilyenkor ért haza, az nem lehet! Csendben felkeltem, az ágyam keresztdeszkájából kivettem egyet, hogy avval védjem magam. Elindultam lefelé, halkan osontam le a lépcsőn, majd a konyha irányában vettem az utam. Benéztem, és  egy magas féfias alakot láttam a sötétben. Próbáltam nesztelenül közelíteni hozzá, már feltartottam a deszkát, hogy üssek, amikor hirtelen hátra nézett, egyenesen rám, és vérvörös szempárral néztem farkasszemet. Teljesen lesokkolódtam, a fadarab kiesett a kezemből, és megint az a hangot hallottam meg.
-Ne félj tőlem! Nem foglak bántani! - na még, hogy nem fog bántani betört a házamban, és még ő nyugat ez kész.

~
-Anya az a vörös szem az kié volt? És az álom ?
-Kicsikém, nyugodj meg , de ha folyton közbeszólsz nem fogom elmesélni.
-Jó rendben.... sajnálom.
~

-Te ki vagy? lököm felé a kérdést kicsit remegve. Elfordul és kifelé kezd haladni.
-Nem hallottad? .... Héééé ki vagy?- kicsit erélyesebben szóltam hozzá.
-Nemsokára meg fogod tudni.  Az enyém vagy! - evvel az egyszerű válasszal kiment a házból, és eltűnt az éjszakába.
Én lefagyva álltam a konyha közepén pizsamában. Nem tudtam visszafeküdni annyira ideges voltam, így inkább kávét főztem, és csináltam reggelit magamnak. Már kezdett virradni, amikor is felnéztem az órára hajnali 5 mutatott. Gyorsan felszaladtam, és letusoltam majd a napi rutinomat elvégezve felöltöztem. Felvettem a táskám, és mentem a cukrászda felé. Bruno még aludt a helyén, írtam Taehyungnak egy cetlit, hogy etesse meg a kutyát, majd engedje ki a kertbe, hadd szaladgáljon. Ezzel kimentem a házból, és indultam a munkahelyemre. Kicsit tartottam az egésztől. Remélem nem fog nagyon rám mászni Namjoon.
Ahogy odaértem Nam éppen akkor érkezett meg, és nyitotta ki a bolt ajtaját.
-Szia jó reggelt.- köszöntem neki mosolyogva.
-Ooo szia Jimin neked is jó reggelt. Ezt már szeretem ha pontos valaki.- Nézett rám elégedett mosollyal.- Gyere igyekeznünk kell mindjárt jönnek a beszállítók, hozzák az árut, segíthetsz majd pakolni.- bólintottam és beléptünk az üzletbe. Gyorsan hátra mentem átöltözni, majd igyekeztem a székeket lepakolni.  Majd a pultot kezdtem el törölgetni. Hirtelen csilingel a csengő ... vendég érkezett nagy mosollyal az arcomon fordultam felé, de amikor megláttam ki is azt teljesen lesápadtam a látványtól.
-Jun.... Jungkook? Szia mit keresel itt?
-Szia Jimin jó reggelt. Szeretnék inni egy kávét. - közli velem lazán.
-Jó ... milyen kávét kérsz? - kérdeztem tőle kissé dadogva.
-Egy jó erős feketét 2 cukorral.- felelte, és már el is ment egy asztalhoz, majd helyet foglalt.
Ahogy elkészült a fekete élénkítő folyadék tálcára tettem, majd kivittem neki. Letettem elé a csészét, és vártam egy kicsit, hátha szeretne rendelni még valamit. De meg sem szólalt csak óvatosan belekortyolt a kávéba, és nézett maga elé. Elindultam vissza a pulthoz, de egy hangot hallottam mögülem.
-Szeretnék még egy csokis vaníliás  süteményt kérni, és azt, hogy meddig dolgozol ma! - Löki felém a kérdést, én nem vettem észre a másik felét a mondatnak. Hamar tányérra raktam a sütit, és mentem vissza hozzá. Letettem elé a tányért majd illedelmesen meghajoltam.
-Meddig dolgozol ma?- teszi fel a kérdést újra. Ekkor főnököm hangjára lettem figyelmes.
-Jimin gyere segíteni nem bírom ezeket.- kiabál előre.
-Ne haragudj, de mennem kell. Szia - evvel ott is hagytam az asztalát.
A nap hamar eltelt, és csak azon kaptam magam, hogy az utolsó vendéget szolgálom ki. Szerencsére elvitelre kérte az innivalót, így már nem kellet csészet piszkolnom. Kiment a kedves néni, majd az ajtót bekulcsoltam, és a táblát is megfordítottam, hogy  a "zárva" felirat viritson kifelé. Főnököm elégedett fejjel jött ki az irodájából.
-Hát jó ötlet volt téged felvenni, csak úgy özönlöttek az emberek. Ez nagyon tetszik. Nem jössz velem meginni egy jó sört? Én fizetek, ezt meg kell ünnepelni.
-Nem is tudom, haza kéne mennem, meg a kutyámat el kell vinnem sétálni, és kicsit fáradt is vagyok, ne haragudj. - mondom neki lehajtott fejjel.
-Hééé nem veszem magamra, ne izgulj, majd legközelebb bepótoljuk.- Nagy mosolyt küldött felém. Ekkor egy kopogás szakította félbe a beszélgetésünket. Namjoon eltorzult arccal nézett az ajtó felé. Hirtelen megfordultam, és azt hittem hülyét kapok, Jungkook állt ott és engem várt.
-Ez kicsoda? Talán a pasid?- kérdi tőlem kicsit hisztérikusan.
-Nem ... nekem nincs senkim.- válaszoltam neki.- De hadd várjon, biztos meg fogja unni, és majd elmegy, csináljuk tovább a takarítást . - evvel folytattam az elkezdett munkám.
Egyszerre léptünk ki a kis üzletből, de annyira sötét van, hogy megbotlottam, és hirtelen  Jungkook ölében találtam magam. Nam próbált utánam kapni, de egy morgást hallatott a megmentőm, majd a fejemet a nyakhajlatához szorította. Pontosan nem értettem  mi is történik, de nem akart elengedni. Éreztem a testemen a szúrós tekintetett ....
-Majd én hazakísérem! - mormolta Jungkook.
-Jimin is el tudja dönteni. Igaz kicsi?- válaszolt Nam neki perverz hangon. Erre elhúzódtam Kooktól, és mindkettőjükre ránéztem, de nem tudtam dönteni. Majd hirtelen felindulásból megszólatam.
-Egyedül is haza tudok menni, de kösz mindent. Sziasztok. - ezzel elindultam a sötét utcán a házam felé.

~
-De akkor egyedül mentél haza? Nem féltél anya? - Néz rám csodálkozva kislányom.
-Félni féltem, de nem annyira, hogy ne induljak el egyedül. De ezt apukád is elmesélte már nem ?
-De... de tőled is szeretném hallani olyan jól mesélsz anya kérlek......!!!!
-Hát jó elmesélem akkor, azt is amit apukád mondott nekem.
~