Három hét telt el a temetés óta, arra kellett feleszméljek, hogy fogy a megtakarított pénzünk és valamilyen oknál fogva mindig elfogy a kaja itthon. Taehyung alig van idehaza, én meg nem tudok annyit enni, hogy majd nem minden nap menni keljen bevásárolni. Viszont Bruno nagyon jól érzi magát velem, sokat sétálunk a parkba és az utcán. Kint a kertbe is szoktam neki fadarabot dobálni amit nagy örömmel hoz vissza nekem. Viszont nekem is feltüntek a méretei, nem néz ki kutyának, inkább olyan mint egy farkas, vagy nem is tudom. De farkas nem lehet, az nem viselkedik így, végül elvetettem az ötletet. Egyik reggel felkelve támadt egy ötletem, gyorsan elintéztem a fürdőben a napi rutinom és gyorsan mentem le a konyhába, főztem egy kávét, amint lejött felhörpintettem és mentem is állást keresni.

Az utca elején nemrég nyílt egy cukrászda, megpróbálok pincérnek vagy pultosnak jelentkezni. Ahogy odaértem, a finom sütiszag megcsapta az orromat és csak úgy hivogatott be az illata. Beléptem, és mit nem mondjak a szavam elállt, annyira barátságos, kellemes volt a légkör. Odamentem a pulthoz, de nem volt ott senki sem, így hát vártam, mire egy magas szőkés fickó kilépett a konyha felől, majd odalépett a pulthoz.

-Szép napot.- köszöntem illedelmessen.

-Neked is. Miben segíthetek? -kérdi tőlem kedvesen egy mosoly kiséretében.

-Csak érdeklődnék állás után! Volna valami esetleg a számomra? Bármit meg tudok csinálni, pincérkedni, rendelést felvenni, még mosogatni is tudok ha kell. -hadartam végig a mondandómat.

-Hmm... Hogy hívnak?

-Park Jimin vagyok, itt lakok az utca végén.

-Rendben ma tudsz maradni? -kérdezi tőlem komoly arckifejezéssel.

-Persze... mit kell csináljak?

-Gyere ide elmagyarázom a kassza működését és a kávégépet, hogy tartsd karban.

Gyorsan bepattantam a pult mögé, és feszülten figyeltem mit is magyaráz, mutogat nekem. Várjunk csak, még a nevét sem tudom, majd mindjárt megkérdezem. Ám ekkor a gondolataimba egy hangos válasz jött.

-Amúgy Kim Namjoon vagyok, de hívj nyugodtan Namnak. - vigyorgott rám perverzen. Nagyon nem tetszik ez a Nam fickó, remélem nem csak ki fog használni, hanem munkát is fog adni, annyi ilyet lehet mostanában hallani a tv-ben. Ahogy megtanultam gyorstalpalón a dolgokat már csilingelt az ajtó fölé akasztott csengő, ami azt jelzte, hogy vendég jött. És így ment ez este 9 ig akkor zártunk be. Nekem majd leszakadt a lábam, de kibírtam a mai napot... Ügyes vagy Jimin! - gondolatban vállon veregettem magam. Nam hirtelen kijött az irodájából, és a pulttal szemben állt meg, csak engem bámult, pontosabban a seggemet, ami nagyon zavarba hozott. Hirtelen megfordultam, és ránéztem kérdőn.

-Jó munkaerő vagy, felvettelek, holnap gyere reggel 7-re, a nyitást meg kell mutassam, és addig elintézem a szerződésedet.

-Nagyon hálás vagyok, köszönöm szépen. - Ahogy hajlongtam egy borítékot csúsztatott elém.

-A mai borravalód, gratulálok.

Óvatosan elvettem a borítékot, és magamba vigyorogtam mint a tejbetök. Ahogy összeszedtem magam és befejeztem a rendrakást bezártunk én elindultam a házam felé, de Namnak más tervei voltak azt hiszem.

-Chim hazakisérlek! -mondta teljesen komoly fejjel meg, mi ez a "Chim", senki nem szólíthat így, csak a barátaim, de abból is csak egy van. Felé fordultam...

-Kérlek ne hívj így, tudod a nevemet. És nem kell hazakísérj, itt lakom nem messze.

-Jó sajnálom, viszont, ahogy látom kiment a közvilágítás, sötétbe is haza tudsz menni?! Nem hinném.... - hát ami igaz az igaz , nem akarok sötétben egyedül bandukolni haza. Így hát elfogadtam a felajánlását.

Hamar hazaértem és elköszöntem tőle. Majd befelé vettem az irányt, de egy kéz a csuklómra fonodott és visszarántott egyenesen Namjoon karjaiba. Ficánkolni kezdtem, de mégjobban magához szorított. Lassan a szusz is kiment belőlem, amikor éreztem, hogy kezd enyhülni a karjai szotítása.

-Mond ez mire volt jó? -kérdezem tőle kiabálva,mire a kutyám meghallotta a hangom, és eszeveszettül kaparni kezdte az ajtót.

-Csak úgy ... -vigyorgott rám megint valami sötét tekintettel.

-Na de most menj, holnap korán kell keljél... ezzel el is engedett, majd elindult visszafelé. Kifújtam a levegőt és bementem a házba. Bruno már nagyon ideges volt, de amikor beléptem a házba rám ugrott, és össze vissza nyalogatta az arcom.

-Jól van nyugi jól vagyok.... - gyorsan megöleltem, viszont elkezdett morogni a nyakamnál, ahol Namjoon elkapott. Kicsit megijedtem, de csak nem hagyja abba, inkább felálltam, és gyorsan felsiettem a fürdőbe. Lezuhanyoztam, lehet nem tetszik neki Nam illata. Amúgy van benne valami, nekem sem tetszik a parfümje. Ahogy végeztem a tisztálkodással lementem vacsorát csinálni. Brunom ott ült a lépcső alján és engem várt...
Ja, persze a szokásos esti séta.

Intettem neki az ajtó felé, és már mentünk is a parkba. Megcéloztam a mezőt, ahol a legszívesebben szeretek lenni és leültem ott egy padra. Brunot elengedtem kicsit had mozogjon. Bő fél órát voltunk kint, mikor megkordult a hasam. Elkezdtem szólongatni a kiskutyám, de semmi. Elmentem a bokrok felé, hátha ott bújt el, de nem találtam ott sem. Az egész parkot bejártam, nincs meg... eltűnt! Elkeseredve leültem egy padra és csak a pórázt néztem könnyes szemmel. Hirtelen a semmiből egy férfi jelent meg előttem. A haja fekete, az arca csodaszép, olyan modellnek illő, a testalkata nagyon vonzó volt.

-Szia. -köszönt nekem. -Leülhetek ide? -kérdezi nagy nyuszi mosollyal.

-Hát már megtetted, de nyugodtan. -motyogom neki az orrom alatt.

-Mi történt, miért lógatod az orrodat?

-Hát, tudod eltűnt a kutyám, nem találom sehol. - könnyesedett be a szemem mégjobban.

-Segítsek megkeresni? - teszi fel kérdését nekem.

-Már átnéztem az egész parkot, vagy 2x, de semmi. Amúgy hogy hívnak, nem láttalak még erre, most költöztél ide?

-Hát valami olyasmi. -vakarta meg tarkóját. -Amúgy Jeon Jungkook vagyok, és te?

-Én Park Jimin, örvendek a szerencsének. - és ezzel kezet ráztunk. Olyan furcsa érzés kerített hatalmába mintha ismerném őt, a keze nagyon ismerős, de nem tudom honnan.

-Na gyere, nézünk körbe mégegyszer, hátha meglesz a blökid. - Én csak bólintani tudtam, de már húzzott is maga után a csuklómnál fogva. Bejártunk mégegyszer mindent, de semmi.

- Mondtam, hogy eltűnt lehet ellopták...-jegyzem meg halkan lehajtott fejjel.

-Inkább menjünk haza, lehet már otthon van a kapud előtt. -mondja bizakodóan.

-De jó lenne.... - ezzel szétváltunk, és haza felé kezdtem battyogni. Az út felénél a kezemhez ért egy hideg nyirkos valami, mivel sötét van nem tudtam mi lehetett az, így nagyon megijedtem. Gyorsan a telefonom zseblámpájáért nyúltam, és bekapcsoltam. Alig hittem a szememnek. Bruno, végre... Örömömben elkezdtem bőgni, mint egy kisgyerek. Hamar ráraktam a pórázt, és igyekeztünk haza. Otthon már sötét volt vagy Tae még nem ért haza. Gyorsan összeütök valami ehetőt ami ki is merül a melegszendvicsben. Letettem az asztalra bezártam az ajtót és felmentem lefeküdni. Az álom hamar útolért és Jungkook volt az álmaim főszereplője.