29. Fejezet

Jungkook szemszöge. 

Ahogy fekszek a szerelmemmel a karjaim között csak azon tűnődöm, hogy mivel is érdemeltem ki őt. Őt és a két gyönyörű gyerekemet. Akiket a világon mindennél jobban szeretek. És a szerelmemet aki annyi mindenen keresztül ment miattam. Annyira jó érezni a csoki vanília illatát és ölelni az apró törékeny testét, ami olyan erős, hogy mindent elviselt amit a sors rámért. És ő kell nekem. Csakis ő. Ha jobban lesz meg fogom kérni a kezét.  Remélem igent fog mondani. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal ért utol az álom szerelmemet átkarolva. 

Másnap reggel halk sutyorgásra leszek figyelmes és az ajtó nyikorgására. Lassan a falap felé vezetem tekintetem és 2 barátomat pillantom meg a küszöbön. 

-Mit akartok? - suttogom feléjük a kérdésem. 

-Itt van Hobi. Jiminel akar beszélni.

-Megyek. - evvel becsukják az ajtót és én lassan kimászok szerelmem mellől és vissza takaró nehogy megfázzon. Hamar felkapom egy melegítő és egy fekete pólót majd indulok is ki. Mihelyst leértem a nappaliba anyám a lépcső alján várt és mindent tudó tekintettel nézett rám. Ahogy mellé értem a vállamra helyezte a kezét és egy biccentéssel biztatott, hogy menjek beszéljek vele. Amit beléptem a nappaliba Jin ült a szófán mellette Namjoon és a kicsi a kezébe. A mellette lévő fotelban pedig a vendégünk ült Hobi. Jinék felálltam a kicsivel és kimenetek a konyhába kettesben hagyva minket. Leültem a kanapéra majd mindent tudó tekintettel néztem rá. 

-Szia Hobi. Mi újság? 

-Szia Jungkook! Jimin hol van? Beszélni szeretnék vele. 

-Jimin még alszik elég nehéz napja volt tegnap. 

-Ezt, hogy érted? Megszületett az unoka öcsém?

-Igen! De fel sem tűnt, hogy Namjoon kezében egy kisbaba van? 

-Feltünt de azt hittem, hogy az övüké. 

-Kié? Várj azt hitted Jin és Namjoon örökbe fogadták egy babát? Hát ezen nevetnem kell. Ne haragudj!-nevetem el a mondat végét.

-Ne vicces jó? Tényleg azt hittem. De akkor láthatom őt?

-Persze. De előtte beszélni akarok veled. 

-Jó! Tessék hallgatlak! 

-Szóval egész este, ezen gondolkodtam és arra jutottam, hogy szeretném megkérni Jimin kezét tőled! Mivel te vagy az egyetlen elő rokona. 

-Nem… Soha nem fogom az áldásomat adni egy ilyen frigyre. Az öcsém jobbat érdemel. 

-Ugyan már Hobi! Te sem mondható ezt komolyan. Ha összeházasodunk a két falakat is egyesíthetnénk. Mindenki jól járna. 

-Ki járna jól? - úti meg füle egy kedves hang a lépcső felől.

-Életem jobban vagy? Fáj valami? 

-Nem. Minden rendben. Hol van a fiam? 

-Jinékkel van kint a konyhában. Akkor megyek is nem zavarom a beszélgetést. - evvel el is tűnt az ajtó mögött. 

-Nézd Hobi. Én próbálok higgadt maradni és nyitok feléd de így elég nehéz ha folyton falakba ütközők. 

-Nem érdekel. Én nem engedem és kész. Most pedig megyek majd holnap jövök és lenti szeretném az unoka öcsémet. 

-Amúgy Jiho lett a neve. - ekkor megállt egy pillanatra és hátra nézett lesokkolva. Pár perc múlva rendezte a vonásait és kimenet a házból. Akkor jött el utoljára hozzánk személyesen. Amit Jimin meg is jegyzett nem egyszer. De sosem volt elég bátorsága elmenni a bátyához. Nem is értem miért? 

~~~

És eljött Jia 3.szülinapja amire Hobi is meghívtuk de nem jött el, csak egy képeslapot küldött. Ez annyira személytelen, és láttam Jimin tekintetén, hogy rosszul esik neki. Majd a tortavágás és felköszöntés után szerelmemhez fordultam, és lassan a gyönyörű szemeibe néztem. 

-Olyan jó, hogy így együtt vagyunk. Volna egy kérdésem az itt jelenlévők közül egyhez. - ekkor féltérdre ereszkedek Jimin elé és egy apró dobozokat tartok felé. 

-Jézusom Jungkook! - kapja a kezét a szája elé és könnyes lesz a gyönyörű szemei. 

-Hozzám jössz Park Jimin? 

Remélem igent mond! 

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top