Teljes sötétség vett körbe, olyan mintha lebegnék. Hirtelen bátyám hangját hallom meg a távolból. Próbálok körbenézni, de csak a mélységes feketeség vesz körül. Felállok, és igyekeztem kiutat találni innen, ahogy így megyek egy apró fénysugárra lettem figyelmes. Majd a hangok egyre élesebbek lettek. Mihelyst odaértem átléptem a fehérségbe. Ott ült egy kanapén Hobi, kezében a kislányommal. Óvatosan mellé ülök, és csak a kicsikémben gyönyörködtem.
-Jimin szükségünk van rád! Miért nem akarsz visszajönni? Jianak is nagyon hiányzol. És képzeld Jungkook is itt volt a minap, mindig eljön! - kezdeményez beszélgetést velem bátyám. Erre csak a kezemet piszkalom az ölemben, félek! Félek elmondani, hogy mit is érzem pontosan ha Jungkook kerül szóba. Végül nagy nehezen megszólalok.
-Hobi én félek! Félek Kooktól, olyan eszelős volt a tekintete, ott az erdőben. Nem akarok vele találkozni. - fejtem ki neki a gondolataimat.
-Ezt megértem, de akkor is szükségünk van rád! Gyere vissza! - majd hirtelen eltűnt mellőle, és újra sötétség vett körbe.

Hobi szemszöge.

Már lassan négy hete feküdt így egyetlen öcsém, és semmit nem tudtam tenni érte. Ez elkeserített Jia is érzi, hogy valami nincs rendben, pedig ő csak egy kisbaba. Nagyon összejött most minden, a falka mindennap készenlétben van. Nem tudjuk mikor számíthatunk egy esetleges támadás a Jeon falkától. Jungkook minden nap eljött, és követeli, hogy hadd beszéljen Jiminvel. Eddig le tudtam szerelni, de nem tudnom a végtelenség húzni ezt, előbb-utóbb meg kell tudnia az igazat. Egy kopogás rántott vissza a gondolataimból. Egy "tessék" után nyílik a falap, majd belép a falka legerősebb alfája persze utánam. Kérdően ránéztem, és biccentek felé, mert a kicsi az ölembe alszik.
-Hobi megint itt van. - suttogja nekem a szavakat.
-Most nem tudok kimenni. - majd az ölembe alvó babára utaltam ezzel.
-De hozott most mást is magával, a szagából ítélve egy vámpírt.- a mondat hallatán nagyon ideges lettem. Óvatosan letettem a kicsit Jimin ágya mellet lévő kis kosárba, és sietve elhagytam a helységet.
-Szólj Jinnek, hogy jöjjön a kapuhoz. - eljött az igazság pillanata megelégeltem Kook hülyeséget. Hatalmas léptekkel szeltem az utca porát, majd a kapuhoz érve már Jin ott toporog. A kapu kinyílt, és kimentem hozzájuk barátom társaságában. Hirtelen hátra fordultam, és egy bólintással jeleztem a kapuőrnek, hogy csukja vissza azt.
-Szeva Jeon mit akarsz már megint? - hangom kicsit ingerült. Ekkor megérzem barátom kezét a vállamon, evvel jelezte, hogy átveszi a szót tőlem. Előrébb lép, és minden tudását latba vetve kezdett bele a mondatba.
-Sziasztok én Jin vagyok a falka orvosa és Jimin jóbarátja egyben.
-Hogy van? És a kicsi? Szeretném látni őket !- rohamozza meg Kook a kérdéseivel barátomat. De ő csak nemlegesen rázza a fejét.
-A kicsi jól van egészséges. De... Szóval Jimin már kevésbé. - jelentette ki nekik. Ekkor Kook közelebb lépett hozzá, és a vállánál fogva rángatta meg.
-Mi az, hogy kevésbé jól? Válaszolj már!- kérdezte hisztérikusan. Odaléptem hozzájuk, és próbáltam a kezét levenni róla.
-Jungkook így nem megyünk semmire, ha nem engedett őt beszélni! - jegyeztem meg.
-Nyugodj meg haver! - bíztatja a vérszívó Kookot.
-Jól van már! Sajnálom... - kér elnézést tőlünk.
-Szóval a szülés rendben elment, bár eszméletét vesztette, gyorsan kellet cselekednem. Másnap rendben fel is ébredt, de... - ekkor elhallgatott barátom, és láttam a könnyeket a szemeiben.
-De? De mi? Mond már! - förmed rá Kook Jinre.
-De azóta.. Szóval vegetatív állapotban van. Olyan mintha kómában lenne.
-Micsoda? Mi a faszt csináltatok vele?- ordított dühében az alfa.
-Most azonnal látni akarom! - indult meg a csukott kapu felé.
-Az nem engedhetem. - szólatam közbe a beszélgetésnek.
-És miért nem? Ha!? - lép közelebb hozzám.
-Mert én azt mondtam. Gyere Jin menjünk vissza a kicsit biztos, már felkelt. -fordulok oda barátomhoz, és befelé kezdem húzni őt.