"Itt vagyok, Jimin tarts ki mindjárt túl leszel rajta és a kezedbe foghatod a kislányod." 

Ahogy hazaértünk Jin azonnal az orvosi szobába vezet bátyám követ minket, de nem jön be a velünk. Visszanéztem rá az ajtóból ,és látom, hogy két bétával beszélget, majd hirtelen elsietnek valahova. Hobi rohan oda hozzánk, pont időben egy nagyobb fájás jött, és majdnem összestem tőle. Elkaptam az ajtófélfát, majd azt kezdem el szorongatni, így vezetem le a fájdalmat. Amint elmúlt megpróbáltam elmenni az ágyig kisebb-nagyobb sikerrel. Mihelyst lefeküdtem Jinen már rajta volt egy zöld köntös szerű izé kék kesztyűvel.  

-Jimin jól figyelj! Most nem szabad még nyomnod, mert a kicsi nyakára könnyen rátekeredhet a köldökzsinór. - néz rám aggódó szemekkel barátom. 

-Megpróbálom de mi van...aaaa- kiabálok megint fel. Egyre rosszabb az egész nem bírom tovább. 

-Öcsi csak így tovább itt vagyok melletted.- jelenti ki bátyám aki épp a kezemet szorongatja. 

-Na jó figyelj elmondom mit csinálunk! - Szól hozzám barátom. - Teljesen kitágultál figyelj ha jön a fájás nyomj egy nagyon, és figyelj a légzésre amit beszéltünk. Rendben? - Jin rám vezeti tekintetét, hogy felfogtam e, amit mondott.  Bólintani tudtam, de ekkor megint el kezdődött. 

-Jó most nyomj…. - kiált fel orvosom. Nyomom ,ahogy bírom de nem megy, és egyre jobban fáj odalent, a nyakam is lüktet. Érzem, ahogy a tetsem feladja a küzdelmet, és belső omegám is szenved Jungkook hiányától ekkor teljesen elnyel a sötétség. 

ÁLOM 

A kedvenc mezőm közepén találom magam ahol kellemes meleg szél fújdogál. Megannyi virágszirom van a földön. Teljes nyugalomban ülök le a fa alá, és csak gyönyörködök a látványban. Ekkor egy ismerős hangot hallok meg és felé fordulok, de a sokktól csak dadogni tudtam.. 
-Ko....Kook?? Te… te te mit keresel itt? - teszem fel félve a kérdésem. 
-Jimin kicsim szeretlek! - ejti ki ezeket a szavakat a száján, és evvel megbabonázva engem. Lassan felállok, és elindulok felé. De valamiért nem érek oda hozzá, mintha valami láthatatlan erő állna közénk. Újra rá vezetem tekintetem, és látom, ahogy a düh elönti egész lényét. Majd hirtelen megállotam nem mertem közelebb menni.  
-Te megcsaltál engem? - ejti ki ezt a mondatot a száján, ami a szívemet hasítja ketté. 
-Mi? Micsoda? Honnan veszed ezt?- teszem fel a kérdésem neki. 
-Tudod nagyon sokáig kerestünk még a barátod is, de, ahogy látom te végig nagyon jól szórakoztál amennyire szerettelek, most annyira gyűlölek téged, és a fatyu kölyködet is. 
-Mi? Nem Kookie ő a te kisbabád. - óvatosan a hasamra simitok. 
-Nem hiszem érzem rajtad annak a mocsoknak a szagát, hogy mersz nekem hazudni!? - hirtelen elindult felém és, ahogy elém ért a nyakamba mart, majd folytogatni kezdett. A kezemet az ő karjara raktam így próbáltam leállítani őt, de a harag teljesen elvette az eszét. Érzem már alig kapok levegőt, majd a szememből egy könnycsepp is legördült. Ekkor ismét elsötétült minden.  

ÁLOM VÉGE. 

Ismerős hangok kusznak be hallójáratomba, majd lassan nyitogatni kezdtem a szemeimet. Ahogy realizálom a helyzetet a hasamhoz kapok, de a baba sehol sincs. Pánikolva kiabálok Jinnek.  Kisvártatva megjelenik mind a kettő a szoba ajtajában, de Hobi kezében valami rongy féleség van és mozog. Ahogy közeledik bátyám kezdek kicsit megnyugodni, majd a karomba helyezi a pokróc halmot amiből a kislányommal nézünk farkasszemet. A szívem csordultig telik meg boldogsággal, és minden mást kizárók magunk körül, csak az én gyönyörű kicsikémmel vagyok elfoglalva. Csodálatomból bátyám hangjára leszek figyelmes.

-Jimin mi legyen a neve? - kérdi tőlem bátyám Jin társaságában. 

-Jia… legyen Jeon Jia.