Ahogy közölte Jin a jó hírt kicsit össze is törtem..., nem azért, mert babát vártam, hanem azért, mert tudtam, hogy kié lehet a kicsi. Azé, aki megerőszakolt, aki bemocskolt, és fogva tart... Hobi. A kezembe temettem arcom, és úgy kezdtem el zokogni a kilátástalaságomon. Ha ez Jungkook fülébe jut bele sem merek gondolni mi lesz, fogadok, majd meg akarja ölni a kicsimet. Nem az övé, nem az ő vére csörgedezik az ereiben. Elkeseredettségemben utolsó reményemhez fordultam segítségért. 

-Jin... kérlek segíts! Mit csináljak?- fordulok oda hozzá.
-Jimin, nyugodj meg kérlek! Megpróbálok segíteni, de nem igérek semmit sem. oké?- én csak bólintani tudtam, majd odalép hozzám barátom, és bead valamit, amitől elgyengülök. Érzem a szemeimre mázsás súly nehezedik, majd álom földön talatam magam.
Nem tudom mennyit alhattam, de nagyon sok rémálmom volt, mindegyik Kookkal. Nagy nehezen magamhoz tértem és egy mosolygós Jinnel találtam magam szemben. 

-Miért van ilyen jó kedved?- kérdem tőle, és rávezetem tekintettem.

-Jimin kb négy hetes a babád! Az ultrahang alapján kiszámoltam. -mosolyog továbbra is.

-Miii? Mi az, hogy négy hetes, de hisz ... jézusom... - motyogom magam elé ezt az egy szót. 

-Segítek mindenben amiben tudok, viszont most jelenésed van. Hobi akar veled beszélni. Gyere elkísérlek. - ezzel felállt, és az ajtóhoz ment. Csak bólintottam, majd kimásztam az egyetlen védelmet nyújto helyről, és  megindultam életem elrontója felé.

 Az övé a kicsi, és én is az övé vagyok, innen nincs menekvés, de talán ha?? .... nem azt nem lehet, nem lehet ilyen szívtelen a kicsihez. Jungkook meg fog gyűlölni engem, lehet, már most utál, és a pokolra kíván. Hátha még megtudja, hogy nem az övé a baba... kitér a hitéből. Láttam már dühösen, és nem akarom megint úgy látni, főleg velem szemben nem. Megint elkapott a sírás, teljesen bepánikoltam. A nyakamon a sebem, amit még ő csinált akkor egyre jobban fájt és égett. De ez ahhoz képest semmiség, amit én okoztam neki ezzel. Mire eszmefuttatásom végére értem már ott is voltunk az úticélunknál. Jin bekopog, majd egy "szabad" után benyit, és én csak szótlanul követem őt. A háta mögé bújva szégyenkeztem, nem mertem a szemébe nézni. 

-Jimin... kérlek gyere közelebb, és ülj le. A te állapotodban ne ácsingálj. - mondja kedvesen a szavakat, de én meg sem moccanok.

-NEM! Jó nekem így is! Köszönöm. - mondom neki flegmán.

-Mi a baj? -Néz rám csodálkozva.

-Chh még is mi lenne? Szerinted? Meggyaláztál, és ebből most egy kicsi baba fog születni az! És a másik, miért raboltattál el engem? De remélem jól szórakoztál, és most már legalább békén hagyhatsz. Had éljem az életem egyedül a kicsivel! El akarok innen menni ÉRTED? Távol mindentől, tőled, és a falkádtól, Jungkooktól, és a haragjától. El akarok tűnni. FELFOGTAD???

-De ez a te otthonod is, a te falkád.- jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangon. 

-Nekem nincs senkim érted! A szüleim halála óta egyedül vagyok, csak egy személy támogatott, a legjobb barátom, Taehyung. De őt is elvesztettem emiatt a farkas baromság miatt, és most még ez is, hogy nézzek így az emberek szemébe? Tönkretettél teljesen, utállak! - szipogom el a végét a mondatnak. 

-Jimin ne mondj ilyet. - kérlel Jin, és közben rám vezeti a tekintetét. 

-Miért ne? Megérdemli megrontott és, ahogy látom te meg még segítesz neki. Bár azt mondtad nekem fogsz segíteni  mindenben! De ezek szerint te is hazudtál nekem! Tudod mit inkább szedd ki belőlem ezt az izét, és hagyjatok elmenni! El akarok minden felejteni. - ezzel kirontottam a helyiségből, és neki iramodtam. Nem tudom merre megyek csak visz a lábam előre, majd a gyengélkedő előtt találtam magam. Berontottam, majd magamra zártam az ajtót. Nekiestem a kis polcos szekrénynek, talán találok valamit amivel enyhithetni tudom a fájdalmamat, de csak tűket, és más orvosi eszközöket találtam. Meg egy csomó nyugtatót. Kivettem pár üvegcsét a szekrényből, és berohantam a mosdóba, majd azt az atót is magamra zártam. Csak ültem, és az átkozott életemről kezdem el gondolkodni. Mióta megismertem Jungkookot csak a szerencsétlenség jár nekem. Bárcsak visszaforgathatnám az időt, talán soha nem mennék abba a parkba, akkor talán nem szenvednék ennyire a hiányától. És mi ez a borzasztó érzés folyton a nyakamba!? Már elviselhetetlen az a fájdalom. Ekkor hangokat hallok kintről majd erőteljes dörömbölést az ajtón, aminek neki vagyok támaszkodva.

-Jimin kérlek! Gyere ki megbeszélünk mindent. - mondja Jin nyugodt hangon. 

-NEM! HAGYJ... menj el! -kiabálom neki, most csak egyedül  akarok lenni. 

~Jin visszaemlékezése.~ 

Amikor elaludt Jimin a nyugtatótól átmentem Hobihoz, hogy kérdőre vonjam a tettéért. Ahogy odaértem bekopogtam és egyből benyitottam. 

-Mit csináltál vele?- kérdezem tőle ingerülten.

-Neked is szia Jin, miről beszélsz?- pislog rám kérdően.

-Szerinted? Hát Jiminről, mert terhes.- majd megmutatom neki a képeket.

-Miii? Biztos nem tőlem! Jin én nem csináltam vele semmit akkor este, csak....

-Csak? Csak mi? Nem erről volt szó. 

-Na most már elég legyen, nem tűröm az ilyen hangnemet! Tudod ezt még soha nem mondtam el senkinek de ... de nekem van egy öcsém. Őt keresem és azt hiszem most megtaláltam. -fejti ki mondandóját Hobi. 

-Igen? Erről sohasem meséltél! De hallgatlak! 

-Tudod, amikor megszülettem a szüleim mindig is akartak még egy utódot, de nem olyan lett mint én. Egy omega lett a testvérem.  Apám viszont azt az elvet vallotta, hogy az omegák a fajunk szégyene, és amikor másfél éves volt elvitte őt tőlem. És nélküle jött haza…  érted...?? Odaadta valakinek az öcsémet, és soha többet nem látthatam. Viszont van egy anyajegye pont ott ahol nekem, innen lehet őt felismerni.  Mivel Jimin omega, és fiú azt reméltem hogy ő lesz az. 

-Értem, de akkor mit kerestél ott aznap este? 

-Akkor azért mentem oda, hogy megbizonyosodjak róla , hogy ő e az öcsém vagy sem. De amikor benyitottam félig fent volt, így megijedt tőlem, és hadonászot össze vissza. Lefogtam és ráültem de csak azért, mert nem maradt nyugton. Ekkor ájult el, és nyugodtan megtudtam nézni a nyakát hátul a haja vonalánál az ismertető jelet.
És igen a sok évnyi keresésé után itt volt mellettem! Jimin az öcsém!!
-Hogy mi van?
-Igen ő az Jin...  De kérlek még ne mondd el neki, én akarom! Számíthatok rád? 

-Igen ...persze segítek mindenben. És akkor a baba ...??

-Igen... a baba Jungkooké! 

~Visszaemlékezés vége!~