Már jó ideje megyünk, és én csak az elsuhanó házakat, hatalmas épületeket figyelem. Mióta úton vagyunk egy szót sem szólt, pedig tuti nem én fogom kezdeményezni beszélgetést. Ahogy magammal  megbeszéltem a dolgokat a vezetőülés felől nagy sóhajt halok.

-Figyelj Jimin, tényleg sajnálom, de muszáj volt elmenjek, nem akartalak itt hagyni...-Itt a szavába vágok, és felé fordulok.

-Jungkook, ha elmész ne mondja nekem senki, hogy nincs öt perced, legalább egy rohadt sms írhatál volna! -  " Te marha élek  még!", vagy " Bocsi csak kihasználtalak de várj rám nyugodtan! " - chh és most azt várod el tőlem, hogy a karjaidba vessem magam? Már bocsánat nekem is vannak érzéseim.

-Na várj... én soha nem használtalak ki, és nem is állt szándékomban. Szóval ne mondj olyat ami nem igaz!

-Óóó Nem igaz? Akkor mi az igazság?  Mondd el most... - emelem fel hangom kicsit, de az útról nem veszi le a tekintetét.

-Nemsokára megtudod, és akkor dönthetsz.- mondja kicsit ingerülten.

-Hmm...., majd meglátjuk. - fuuu annyira ki tud hozni a sodromból, de egyrészt ugyanannyira szeretem is, és már rég megbocsátottam  az eltűnését. Csak érezze a törődést, hadd furdalja a lelkiismeret. Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy észre sem vettem, de már rég nem a városban voltunk, hanem valahol az erőben furikázunk egy ösvényféleségen.

-Jungkook hova viszel? - kérdezem tőle kicsit, már idegesen.

-Nyugi, mindgyárt megtudod. - ezzel hirtelen leállítja a kocsit, és kiszállt, jön oda az én oldalamhoz, majd segít nekem is kiszállni.

-Hol vagyunk? -kérdem tőle összeráncolt szemöldökkel.

-Az én családomnál. - közli könyedén velem, majd elindulunk a kis faházak között felfelé a dombon. Ahogy felértünk egy hatalmas fehér, kétszintes palota tárul a szemem elé. Se köpni, se nyelni nem tudok a látványtól. Hirtelen egy ismerős arcot vélek felfedezni a bejárat mellet, ha jól látom Yoongi az.

-Ő mit keres itt? - nézek rá kívácsin, mire ő elmosolyodik, és így válaszol.

-Yoongi a jobb kezem, olyan mint az asszisztenesem.

-Sziasztok,  gyertek már várnak rátok. -közli az "asszisztens" hmm még ilyet...

Ahogy belépünk a házba egy hatalmas nagy kristálycsillár lóg le a plafonról,  ami bevilágítja az egész alsó szintet. Középen kétoldali lépcsősor fut felfelé, és fent talàkoznak, a lépcsősorok. Bal oldalán egy óriási fából készült óra ketyeg, szép komótosan, a jobb oldalon egy még nagyobb ajtókeret vezet be,  gondolom a nappaliba. Amiután kibámészkodtam magam leöltözök, és Jungkook elindul  jobbra engem maga után húzva, egy szót sem szólt hozzám. Jól sejtettem, a nappaliba vezet be,  és leültet a sofára, ő egy karos fotelba foglal helyet velem szembe.

-Jimin, kérlek hallagass  végig, és nem vágj közbe, majd ha befejezem kérdezhetsz. - Én csak bólogatni tudtam válasz gyanánt.

-Mond, mennyire hiszel a misztikus lényekben? - teszi fel a kérdést. Kis gondolkodás után megszólalok.

-Hát nem igazán hiszek ilyenekben…- fejteném ki a teoriámat, de félbeszakít azzal, hogy feláll, és a nagy ajtókerethez lépve, szembe áll velem, majd a  szemembe néz.

-Ez lehet kicsit furcsa lesz, de kérlek ne ijedj meg... - szól hozzám kellemes hangon. Majd azt látom nagyon koncentrál, és vérvörös lesz a szeme, a keze kezd megváltozni, és olyan mint ha szőr nőne ki rajta.  A lába is ugyanilyen változáson megy keresztül. Én meg csak ülök és teljesen lesokkol a látvány… öt másodperc alatt egy hatalmas farkas áll előttem, majd nyüfögve közelít hozzám. Ahogy jobban megnézem ez ....ez Bruno!? Mi a franc folyik itt? Majd egy hangot hallok megint, a fejemben. Hirtelen körbe nézek, de rajtam kívül , és a farkasom kívül senki sincs itt.

- Én vagyok az a fejedben Jungkook. Most telepatikus úton beszélek veled, ebben az alakban csak így tudunk kommunikálni . - fejti ki, mire én csak rettegve nézem a hatalmas farkast, hogy mikor fog esetleg megtámadni.- Nyugodj meg nem foglak bántani. Próbál a fejembe nyugtatgatni kisebb-nagyobb sikerrel.

-Most akkor te mi is vagy pontosan? -szegezem neki a kérdést félve.

-Alakváltó vagyok, egyben ennek a falkának az alfája. -beszél hozzám a fejemben még mindig.

-Mi az az alfa?

-A falka vezetője vagyok. - válaszol nekem és közben elém ül a szőnyegre.

-Hol voltál az elmúlt 2 hétben?- teszem fel neki a következő kérdésem.

-Muszáj volt átvegyem apámtól a vezetést, és sokat járkáltam a környékbeli alfákhoz, hogy ne legyen háború.- fejti ki eltűnését.

-Akkor többen is vannak a falkán kivül?- nézek rá hatalmas szemekkel.

-Igen vannak mások is. Nem csak én egyedül vagyok alfa, más falkáknak is vannak ugyanúgy vezetőik.

-Értem. - bámulok magam elé, és teljesen kiürült az agyam ettől a sok információtól. Kis idő után arra ocsudok fel, hogy Kook már emberi alakban ül mellettem, és a kezemet szorongatja.  Hirtelen ijedségemben elrántom a mancsom, majd fura remegés tör rám.

-Félsz tőlem? - óvatosan teszi fel a kérdést, de csak azt tudom, hogy el akarok innen menni, és a régi életemet akarom visszakapni. Hirtelen felpattanok ültőhelyemből és elkezdek kifele hátrálni.

-Jimin kérlek... - ő is felállt és közeledni kezdett felém. Én gyorsan megfordulok, és kiszaladtam a házból, be az erdőbe mindent hátrahagyva. A könnyeim elindulnak a megrázkódtatástól, kezemet a szám elé teszem, nehogy meghallja valaki keserves zokogásom, így rohanok keresve a hazavezető utat.