Kellemes idő van, itt ülök  a kertben, és nézem a naplementét. Soha nem voltam még ennyire boldog, mert most az vagyok, Boldog.

-Anya... anya.... - hallom meg a kicsikém csilingelő hangját, és sűrű tarpolások közepette jön kifelé a házból. Szalad apró kis lábaival hozzám, és egy hatalmas ölelésben részesít. Leül  mellém, úgy nézzük a cseresznyevirágok hullását.

-Olyan szép ez anya, ahogy hullik ez a sok rózsaszín virág, és mindent beborít. Igaz, hogy apával is egy ilyen fa alatt találkoztál? - ram vezeti gyönyörű barna tekintetét kérlelően.

-Igen kincsem, de ezt már nem egyszer elmeséltem neked. - mosolygok rá és arcára simítók.

-Nem baj! Meséld el mégegyszer, kérleeek... - gyönyörű mosollyal nézett rám és megölelte a hasamat.

-Jó legyen. De akkor ne szólj közbe.

-Rendben. -elhelyezkedett és már el is kezdtem a mesélést.

3 évvel korábban.

A szüleim temetéséről tartunk éppen hazafelé legjobb barátommal, ő tartja bennem a lelket, nehogy összeroppanjak. Ahogy beérünk a városba csak az elsuhanó épületeket látom, és az éjszakai fényeket. Megállunk egy kis cukrászda előtt, majd Taehyung felém fordul, így szólt.

-Gyere Jimin…, menjünk, együnk egy kis sütit az segít majd kicsit, és utána ha akarod elmehetünk sétálni. - Néz rám kérlelően.

Én csak bólogatni tudok, és szó nélkül szállok ki a kocsiból. Érzem mindenki engem néz, de most még ez sem érdekel. Beültünk a kávézóba, majd rendelt barátom 2 kávét és két egyforma sütit. Ahogy kihozták a rendelést elkezdtem émelyegni, a fejem is megfájdult. A kávé mellet döntöttem, most nem tudok enni.

-Héé Jimin nem eszed a sütit? -kérdezi a velem szemben ülő. Csak fejrázással válaszolok, és nagyon kortyolok a kávémból.

-De enned kell, két napja alig eszel valamit csak folyton a kávét iszod, ez nem lesz jó így. - mondja barátom mérgesen.

- Most csak ez esik jól, értsd meg kérlek. Ha kell a sütim nyugodtan megeheted. -válaszolom neki, és közben vállat vonok.

-Tudod  mit! Becsomagoltatjuk és hazavisszük.- Csak bólogatni tudtam neki.

Amit megette a sütit, és a kávét is elfogyasztottuk felálltunk majd elindultunk kifelé a parkba. Olyan csodaszép ilyenkor, a cseresznyefák virágoznak, és a kellemesen langyos szél simogatja arcomat.

-Tae, had legyek kicsit egyedül jó? Nem megyek el sehova. - fordulok barátomhoz, és nézek rá kérlelően.

-Jó, rendben, leülök ide a padra.. - mutat az ülőalkalmatosságra. Bólintok, és már indulok is a park közepén lévő mező felé, hogy leüljek a fűbe, amit a virágszirmok tarkítanak most. Felnézek az ég felé, már kezd esteledni ezért már látható néhány csillag az égen. Hirtelen egy hullócsillagok veszek észre, gyorsan behunyom a szemem és kívánok.

 ~~~

-Anya mi volt a kívánságod? -kérdezi gyönyörű mosollyal az arcán kislányom. A hajába simítok és megpuszilom.

 -A kívánságot, ha elmondod, nem fog teljesülni, ugye tudod?! -csak serényen bólogat.

-Na légyszi, mondd el, kérlek....

- Jóó, az volt, hogy Boldog szeretnék lenni az életbe, és találjon rám a szerelem.

- Juj de jó és ha én is ilyet kívánok a csillagtól teljesülni fog?- tapsolva újjog melletem.

- Hát, ha nem mondod el senkinek akkor igen... na de folytatom a mesélést. Hol is tartottam? Ááá megvan ...

~~~

Szóval leültem a fűbe, és csak a csillagokat bámultam. Hirtelen egy morgás félét hallotam meg az egyik bokrosabb rész felől. Felpattantam, és odamentem megnézni, de, ahogy közeledtem a bokor csoporthoz egy vöröses szempárt pillantottam meg. Teljesen megdermedtem a félelemtől még kiáltani sem tudtam csak a vőröslő szempárba bámultam, ami annyira magával ragadt engem abban a pillantban. Ekkor barátom hangjára lesztem figyelmes 1 percre fordultam csak el, hogy válaszoljak neki, de mire visszanéztem már nem volt ott az a lény. Mi lehetett ez? kérdeztem magamtól. Sokkos állapotba rohanok vissza barátomhoz.

-Taetae nem láttál semmi különöset?- Kérdezem tőle.

-Mit kellet volna látnom Jimin? Nincs itt semmi... -válaszolja kedvesen barátom. -Figyelj, lehet fáradt vagy, és csak az elméd játszik veled. Menjünk haza, pihenned kell, és enni valamit.  - A vállamra tette a kezét, majd elindultunk kifelé a parkból. Amint hazaértünk gyorsan lefürödtem, és ágyba bújtam, az agyam viszont csak azon a vörös szempáron katogott, végül szüleim közös fényképét szorongatva aludtam el...