Ledöbbenve ültünk a kanapén és csak a képet néztünk. Jimin szemei könnyesek lettek és idegesen szívta be a levegőt.

- Jimin, ne aggódj! – egyből karjaim közé vettem a síró fiút. – Mi és mindenki más is örülni fog annak hogy ismét terhes vagy, főleg Yoongin.- simogattam nyugtatóan.

- mindenben segítünk majd! Sőt! – ült át másik oldalára Taehyung. – Mi lenne ha az első pár hónapban hozzánk költöznétek? Elég nagy a lakásunk nektek is, így amíg készen nem lesz a ti házatok lakhatnátok nálunk.

- Vagy akár nálunk. – mosolyogtam rá. – Sehun imádja Yoogint, ellenének.

.- Ahogy Sunmi is.

- Nem szeretnék a terhetekre lenni.

- Nem lennétek! És a kicsik is annyira örülnének neki mint majom a farkának.- nevettem el magam.

- Köszönöm fiúk! – törölte meg arcát. – Már csak Yoonginak kellene valahogy elmondanom.

- Nem lesz semmi baj. – nem sokszor szokta, de most kivételesen adtam egy puszit arcára.

- Remélem én is kapok egyet.

- Apa!! – Sehun boldogan szaladt az apjához aki egyből felkapta és egy puszit nyomot az arcára.

- Szia szerelmem! – vettem át tőle Sehunt, miután megcsókolt.

- Szia Drágám! – a fotelra dobta kabátját majd a konyhába vette az irányt. – Szerbusztok hölgyeim! – kacsintott a fiúkra.

- fulladj meg.- forgatta meg szemeit Jimin.

- Köszi, inkább nem. - felelte boldogan majd miután meg csikizte Sunmit, felment átöltözni.

- Chanyeolt bevonjuk?- kérdeztem meg halkan.

-Ne! – vágták rá. – Az alfák nem értik ezeket a dolgokat, jobb ha kimaradnak!- egyetértően bólogattunk.

Talán egy órát maradhatott még Jimin, majd haza indult. Sikerült rábeszélnünk hogy szépen nyugodtan beszélje meg a dolgokat a férjével. Hisz a mi keresztgyerekeinkről van szó!

Lassan este lett, a gyerekek is elfáradtak így Taehyung és Sunmi is hazaindultak miután Jungkook értük jött. Fáradtan pakoltam el a nappaliban a sok gyerekjátékot miután Sehunt elvitte lefektetni Chanyeol.

- Nem vacsorázunk? – lépkedett le a lépcsőről Chanyeol.

- De, már éhes vagyok.

Imádom ezeket az esti órákat amikor csak mi ketten vagyunk Chanyeollal, és nyugodtabb is vagyok mivel tudom hogy Sehun az igazak álmát alussza.

- Taehyungnak szépen kerekedik a hasa.

- Igen, már nem is bírja úgy az iramot mint régen. – nevettem fel, majd elmeséltem a jelenetet amikor megjöttek Sunmival.

- Jungkook is mindig meséli milyen energikus a kis csaj. Meg persze a kis barackról is beszél.

- Nem is gondoltam hogy szoktatok ilyenekről is beszélni. - lepődtem meg.

- Pedig szoktunk. – nevette el magát. –Főleg Yoongin.

-Yoongin?

-Igen, de ő már az elejétől fogva mindig elmondja ha nem tudja mit is kell tennie Jiminnel. Nagyon rástresszelsz ezekre a dolgokra. – kissé bűntudatom lett hogy ilyen téren lenéztem Yoongint, azt hittem hogy őt nem érdeklik ezek a dolgok.

Végül másnap átjöttek Jiminék, és hivatalosan is bejelentették hogy ikreket várnak és az egyik csöppségnek mi leszünk a keresztszülei. A másik öröm pedig hogy csak 3 hónap lesz az ő kicsijei és Taehyung babájuk között, lassan tényleg egy tucatnyi gyerek fog körbevenni minket.

( 2 évvel később)

- Jaemin , Jisoo ne verekedjetek hányszor mondjam már el! – ordította el magát Jimin miközben a két gyerekek felé tartott.

- apa te nem mész segíteni anyának? – piszkálta meg apja ujját Yoongin.

- Nem kicsi, anyád megoldja. –legyintett majd miután Jimin vissza tért hozzánk , karaiban a két kicsivel , átadta Jisoot Yoonginak hogy ne neki kelljen mind a kettőt vinnie.

- Miért nem tudjátok annyira szeretni egymást mint Sunmi és Taeil?

- Rád ütöttek, egy angyalka után megérdemled ezt a két ördögöt. – nevetett fel Taehyung.

- Anya,anya! – egyből lenéztem kisfiamra aki szomorúan nézett rám. – Nekem mikor lesz már kis tesóm?

- Már várnod kell 3 hónapot. – simítottam végig kerek hasamon. – És neked is lesz egy kishúgod.

- Akire nagyon vigyáznod kell majd. – borzolta össze Sehun haját Chanyeol.

- Úgy mint nekem Sunmira! – kiáltott fel Taeil.

- De én vagyok az idősebb! – csattant fel a kislány.

- De mivel te béta vagy, Taeil pedig alfa, majd ha nagyon lesztek ő fog rád vigyázni. – magyarázta el nekik Jungkook.

- Nekem kell majd a kis szarosokra vigyáznom? – szólalt meg a fiatalabb Yoongin.

- Micsoda? Honnan tanultad ezt a szót? – jött idegbe Jimin.

- Apától.

- Áruló. – nézett rá a fiára Yoongin.

- Min hányszor pofáztam már el hogy ne beszélj csúnyán a kölkök előtt! – adott egy tockost férjének Jimin. – Te pedig. – fordult fia felé .- Soha többé ne beszélj csúnyán.

- Oké, anya!

Ezt a jelenetet végig nézve mindenki nevetésben tört ki.

- Lassan indulnunk kell. – jött be a nappaliba Sungji.

Mindenki elhallgatott és idegesen kezdtük el felöltöztetni a gyerekeket.

- Anya,anya! Látni fogom a nagyit és a papát? – kérdezte izgatottan Sehun miközben az erődben sétáltunk a híd felé.

- Igen kicsim. – próbáltam nyugodt maradni, de ha bele gondolok hogy 7 év után ismét láthatom anyáékat, majd szét robban a szívem.

- Chanyeol.- szorítottam meg párom kezét. – Szerinted anyáék mit fognak szólni hozzánk?

- Örülni fognak! Ne aggódj, nem lesz semmi baj. – nyomott egy csókot ajkaimra.

Ahogy elértük a híd lábát, Sungji előre ment hogy beszéljen az örökkel. 3 éve várunk erre, de végre megadták az engedélyt hogy egy órán keresztül találkozhassunk a szüleinkkel. Utoljára 17 évesen láttak anyáék, most pedig itt állok 24 évesen, a férjemmel és a 6 éves kisfiammal és a nemsokára megszülető kislányommal a hasamban. Eléggé megdöbbenő lesz a találkozás.

- Istenem, el fogok ájulni. - szólalt meg Taehyung, akit ha nem fog meg Jungkook talán tényleg össze esett volna.

-n-nem lesz semmi baj! Ne agyald túl! – próbált határozottan szólni Jimin, de éreztük hogy ő is nagyon izgul.

Ahogy megláttuk hogy Sungji felént int, a szívem kihagyott egy ütemet. Senki sem szólt egy szót se , ahogy egyre közelebb értünk, a kapuk egyre jobban nyitódtak ki.

-Az ott..- torpant meg egy pillanatra Taehyung. –A-Anya? – a rövid hajú nő félve lépet egyet előre.

-T-Taehyung?

-ANYA!APA!- barátom egyből rohanni kezdett és meg se állt a szüleiig.

- Baekhyun, te vagy az? – melegség járta át a szívemet ahogy meghalottan a rég nem hallott hangot.

- Anya? – lassan léptek ki a fák közül apával. Ugyan olyan gyönyörű volt mint régen, csak pár ránccal több húzódott az arcán , de nem számított. Attól még ugyan úgy az én gyönyörű anyukám volt.

- Jimin!

-ANYA!

Mindannyian a szüleinkhez rohantunk, majd lassan a családunk többi tagja is utolért minket.

-Istenem, köszönöm! – ölelt olyan szorosan magához mint ezelőtt soha. – Azt hittem sose láthatlak többé.

-Annyira hiányoztatok! – sírva öleltem meg apát is aki szinten eleresztette könnyeit.

- Annyira gyönyörű vagy fiam, pont mint anno anyád. – nézett büszkén a szemeimbe apa.

- Köszönöm. Ti is remekül néztek ki. – ismét megöleltem őket és egy-egy puszi utál elváltam tőlük.

-Drágám, te ..- anya egy pillanat alatt tért észhez.- Terhes vagy? – nézett a hasamra.

-Igen, 6 hónaposak vagyunk. Kislányom lesz. – simítottam hasamra.

-És a férjed, ő merre van?- kérdezett rá egyből apa.

- Chanyeol! – ahogy hátra fordultam, biztatóan mosolyogtam rá férjemre, aki felkapta a félénk Sehunt és mellém sétált.

- Örvendek a szerencsének! Park Chanyeol vagyok Keleti falka alfája, és az önök fia párja.- anyáék kissl ledöbbenve de üdvözölték Chanyeolt, bár anya inkább a mögötte bujkáló kisfiút nézte.

- És ő lenne..- pillantott rám majd Chanyeolra

- Az első gyermekünk, Park Sehun. Gyere, mutatkozz be! – a fiunk kissé félve de elöjött apja mögül és a földet bámulva előre lépett.

- Park Sehun vagyok, alfa. – elmosolyodtam ahogy hallgattam a kis bemutatkozását.

- Nos, Park Sehun alfa.-. guggolt le elé apa. – Én Byun Seuri vagyok, a te anyukád apukája.

-Én pedig Byun Taeyeon, anyukád anyukája. – guggolt le elé anya is.

- Ti vagytok a nagyszüleim?

-Igen! – mondták egyszerre anyáék.

-DE JÓ!- nevetve csimpaszkodott rájuk Sehun, ami nagyon tetszett anyáéknak.

Miután sikerült leszedni Sehunt a szüleimről, közelebb mentünk a többiekhez és miután mindenki bemutatta a másik szüleinek a párját és a gyerekeit, leültünk és elmeséltünk nekik mindent az elejétől a végéig.

- Még mindig nem hiszem el hogy...- csuklott el Jimin anyukájának a hangja. –Az én kisfiamnak 3 gyermeke is van, annó még úgy féltem hogy egy gyereket se akarsz majd és amióta eltűntél azért könyörögtem hogy boldog életed legyen.

- Jaj anya! –ölelte meg Jimin a nőt. – Boldog vagyok anya! Nagyon is! – mosolygott rá.

- Mindannyian boldogak vagyunk! – szólaltam meg.

Most, ahogy végig nézek az itt lévőkön, ahogy körbe vagyok véve a legfontosabb emberekkel az életemben rájöttem. Minden egyes szenvedést újból élnék, csak a következő életemben is ilyen boldog legyek.

- Valami baj van?- Chanyeol zökkentett ki a gondolataimból.

- Nincsen semmi baj.- simítottam engem ölelő karjára.- Csak azon gondolkoztam, hogy mennyire szeretlek titeket! – elmosolyodott ezt halva , és egy apró csókot nyomott ajkaimra.

- Én is nagyon sze..- nem tudta végig mondani mert egy nagyon ismerős macska ugrott az ölébe.

-Hiszen ez..-

- OLÍVIA!-Taehyung egyből felpattant és a magához ölelte a macskát. – Istenem! El se hiszem hogy itt vagy!

-Hát én se! Mikor akar már megdögleni ez a macska! – akadt ki teljesen Jimin. Persze mindannyian jót nevettünk ezen majd a fülembe suttogta a félbeszakított mondatát Chanyeol.

-Én is nagyon szeretlek téged!

                                                                                         VÉGE