–Jó szórakozást! – persze én pironkodva köszöntem el tőle majd csak ültem az ágyon.

Most mit is kellene tennem? Nem akartam hogy így üldögélve várjam amíg ide nem ér Chanyeol, szóval felálltam és a szoba másik végében lévő tükörhöz lépkedtem. Miután láttam magam a tükörben, nem lepődök meg hogy anno a fiúk is megvoltak lepődve. Gyermeki kerekded arcom most keskeny és ál vonalam is élesebb lett. Hajam sokat nőt ebben a 2 napban, majdnem a vállaimig érnek, az elején zavart de már kezdek hozzá szokni. Meglepetten vettem észre hogy a bokám is kilóg a nadrágból, ami arra utal hogy nőttem pár centit. De nem csak ebben változott a testem, derekam keskenyebb lett míg combjaim megvastagodtak . Furcsa volt ez az új külső, de tettszett.

Miközben magamat nézegettem, hirtelen kivágódott az ajtó. Ijedten fordultam meg, és ahogy szembe találtam magam egy lihegő Chanyeollal, még a lábaim is megremegtek.

- C-Chanyeol. – a fiú úgy nézett végig rajtam mintha még sose látott volna embert. Egy lépést tett felém, de mintha észhez tért volna gyorsan vissza fordult és bezárta az ajtót .

- Baekhyun. - bágyadt mosollyal az arcán lépkedett felém majd egyik kezeet megfogva megforgatott. – Eszméletlenül nézel ki. – nyalt végig ajkain.

- Köszönöm! – pillantottam fel szemeibe, miközben arcomat elöntötte a pír.

Ezután Chanyeol nem mondott semmit, finoman megfogott és leültetett az ágyra majd arra ledöntve felém mászott. Gyengéden csókolgatott, majd ahogy rákaptunk az érzésre egyre bátrabbak és bátrabbak lettünk.

- Szabad? – fogta meg pólóm alját.

- I-igen. – ahogy lehúzta rólam és meleg tenyereit felső testemen tartotta, éreztem mennyire remegnek a kezei. Szóval ő is izgul, ez kissé megnyugtat.

Első pár perc után teljesen kikapcsolt az agyam, minden aggodalmam eltűnt és csak Chanyeolra figyeltem. Minden egyes csókkal és simítással éreztem hogy egyre közelebb kerülünk egymáshoz, és ezt ő is érezhette hisz ahogy egymás szemeibe néztünk egyre gondoltunk. Annyira szeretem őt.

Ahogy lekerült rólunk a ruha, és túllendültünk az előjátékon, tudtam hogy most következik az a bizonyos dolog.

-V-várj. – alig tudtam kinyögni ezt az egy szót, ahogy Chanyeol megállt a mozgásban. Átkaroltam nyakát és lehúztam magamhoz. – Légy közel hozzám.

- Ahogy szeretnéd. – suttogta ajkaimra, majd ahogy elhelyezkedett lassan belém tolta magát. – Azt a kurva élet! – morrant fel.

Én csak eltátott szájjal, és összeszorított szemekkel próbáltam rendbe tenni magamban az érzéseket. Csak egy pillanatra volt erős fájdalmam, utána egy furcsa bigerzés futott végig rajtam.

-Nagyon fáj? – kérdezte aggódva, miközben arcomból söpörte ki a rátapadt hajamat.

-N-nem, jól vagyok. – sóhajtottam egy nagyot. – Neked milyen?

- Életemben nem volt még ilyen jó semmi se! – rázta meg a fejlt nevetve. – Basszus, ha csak rád nézek eltudnék sülni.

- Hosszú még az éjszakai Yeol. – nyomtam egy csókot ajkaira. – Van időnk bőven.

- Az biztos, és minden percét élvezni fogjuk.

Borzalmasan gyorsan telt el ez az egy hét, de annál élvezetes volt. Az első pár alkalomkor még gyengeség voltunk, de aztán kissé elszaladt velünk a ló és nem igazán lehet volna szeretkezésnek nevezni azt amit műveltünk. De eszméletlen jó volt. Kisebb- nagyobb képszakadásom volt, néha amikor végeztünk elaludtam majd arra keltem hogy Chanyeol éppen a dolgok közepén tart. Ő állítása szerint az első 4 napba egyszer se fáradt ki, ellenben én aki 3 meneteként elaludt. De akár mennyire is élveztük a dolgokat, abba kellet hagynunk hisz ennünk is kellet illetve a gyógyszereimet is bekellet vennünk.

-C-Chanyeol. – a hátam mögött átpillantottam fiúra aki már félálomban volt de még így is lassan mozgott bennem. – Aludnod kellene. – simítottam engem ölelő karjára.

- Tudom,de nem akarom alvásra pazarolna ezt a maradék egy napunkat. – sóhajtott fel majd tövig nyomta magát bennem. – Félek elaludni mert ha felébredek, lehet kiderül hogy csak egy álom volt az egész. - felnevettem kijelentésén majd ahogy kicsusszant belőlem az ölébe ültem és magamba vezettem farkát.

- Ez nem egy álom.- csókoltam meg. – És nem is az utolsó napunk, hisz miden hónapban les 3 nap amikor csak egymásé leszünk.

- tudom, de ez a legelső alkalmunk. Azt akarom hogy mindig emlékezzünk erre.

- Emlékezni fogunk, ne aggódj.

De sajnos mint minden jónak, ennek is véget ér egyszer. Illataink elhalványultak, én se fogadtam be olyan könnyen Chanyeolt mind eddig, éreztük hogy bizony ennek itt a vége. Az utolsó óráinkban már nem is próbálkoztunk a közösüléssel, inkább csak feküdtünk egymás mellet, összebújva és beszélgettünk.Semejikünknek nem volt kedve még felkelni és rendbetenni magunkat, szóval ezt elhalasztottuk holnap reggelig.

- Drágám, lassan kellni kellene. – suttogta Chanyeol miközben apró puszikkal lepte el az arcomat.

- Még egy kicsit. – nyöszörögtem majd a hátamra fordultam. .- miért érzem ugy magam mint akin átment egy dömper?

- Hát dömper az nem, de én átmente rajtad párszor.

- Ó, fogd be Park! – dobtam hozzá az egyik párnát.

Miután Chanyeolnak sikerült kiimádkoznia az ágyból , elmentünk lefürödni majd mitán nagyjából normális állapotba hoztuk a szétbombázott ház at, kézenfogva sétáltunk haza.

- Na a két szerelmes madár is vissza tért! – kiáltott fel Yoora ahogy beléptünk a házba.

- Baekhyun, tudsz járni? – tettedte a megdöbbenést Jimin.

- fogd be jó? – nevetve boxoltam bele vállába. – Taehyung és Jungkook?

- Kint vannak a réten, nemsokára nekik is vissza kell érniük.

Szerencsére a többiek békén hagytak , egészen lefekvésig ahol is pontosabban kihúzták Chanyeolt mellölem az ágyból és kizavarták a szobámból azzal a címszóval hogy ,, eddig te voltál vele most mi jövünk!". Persze Chanyeol nem örült ennek annyira, de én csak nevetve köszöntem el tölle.

- Most pedig! – ült le törökülésbe az ágyra Jimin. – Mindenről kérünk beszámollot!

- Minden egyes kis részletről! – tette hozzá Taehyung.

-Jó-jó , de hosszú lesz.- figyelmeztettem őket.

- Van időnk!

Így történt hogy egész este az ezelötti napokról meséltem nekik, minden egyes kis zavarbaejtő dolgot elmondtam nekik. Persze volt amikor nem birtuk ki nevetés nélkül, de azért próbáltunk csendben lenni.

- Jaj, remélem nekem és Jungkooknak is ilyen jó lesz! – terült végig az ágyon Taehyung.

- olyan durva hogy már házasok vagytok de nem feküdtetek még le. Én a helyetekben már végig dugtam volna az életem!

- Azt gondoltuk Jimin!- nevettünk fel.

- De lassan neked is kellene valakit találnod.

- Tudom. – sóhajtott fel.

- Ha gondolod segíthetünk! Jungkooknak lett egy új társa járörözésnél, láttam élőben elég fain csávó. Olyan pont neked való Jimin! Amikor bemutatkoztam neki , akkor már tudta hogy ti vagytok a másik kettő ,, másik oldali'' omega. Ha jól emlékszek akkor valami Jon Jiwonnak hívták....vagy valqmi hasonló. – legyintett a fiú. – Na, akkor következőleg kifaggatom róla Jungkookot és...

-Nem kell! – vágot közbe Jimin.- Hát igazából... nem mondtam még nektek de lehet tetszik valaki.- összenéztük Taehyungal majd egyszerre akadtunk ki.

- HOGY MI??

- És mi erről miért is nem tudunk, hogy a kőszívű Park Jiminnek, akinek a Jóisten se jó. Tetszik neki valaki! – pattant fel Taehyung.

- Nem mertem elmondani.

- De miért? – értetlenkedtün tovább.

- Mert ti is ismeritek! És tuti kiröhögnétek ha elmondanám!

- Az istenid mond már el!

- Elötte igérjétek meg hogy nem nevettek ki!

- Jó, esküszöm! – sóhajtottam.

- Én is esküszöm! – mondta határozottan Taehyung.

-Oké, de ha mégis!- nézett ránk morcosan. –Megöllek titeket!

-Oké,oké csak mond már!

Jimin nagy levegőt vett, és látszodott rajta hogy még ő maga se hiszi el hogy kifogja mondani.

- Min....

- Tessék? – hajoltunk közelebb hozzá.

- Min az.

- Milyen Min?

- MIN YOONGIN AZ ISTENIT!