- Biztos kitalálnak valamit, de ti most pihenjetek egy kicsit. – simított hajamra. – Hosszú lesz még az éjszaka , ha haza érnek a többiek családi megbeszélés lesz.

Most nem ellenkeztünk a korai alvás ellen, mivel nem tudtuk mi vár ránk a jövőben mind a hárman Jimin ágyában hajtottuk álomra a fejünket. Bár neki volt a legnagyobb ágya hármunk közt, így is ép hogy elfértünk de egyáltalán nem zavart a többiek közelsége. Ahogy két oldalról átöleltek, védtek és óvtak karjaikkal, erre volt most szükségem.

- Fiúk, fiúk ébresztő! – keltegetett lágy hangon minket Yoora. – Apáék haza értek, gyertek le a nappaliba. Siessetek! – ahogy felfogtuk mit is mondott felálltunk és a lánnyal együtt lementünk.

Már mindenki ott ült az étkezőasztalnál, mi is leültünk hozzájuk. Chanyeol mellé ültem aki arcán látszódott mennyire fáradt, de viszonozta mosolyomat és az asztal alatt finoman megfogta kezemet.

- Nos fiúk! – kezdett neki Sungji. – Nem kertelek, nem áll valami jól a helyzet. A tanács nem azon a véleményen van mint mi.

- Mármint? – kérdezett rá Jimin.

- Ők a mellet állnak hogy egyezzünk bele és adjuk át nekik Baekhyunt. Fele arányban oszlottunk el, de senki nem akar engedni.

- De előnyünkre szól hogy Huan néni is mellettünk áll , ő az egyik legnagyobb tekintélyű öreg a faluba.- szólt közbe Younmi.

- De holnap reggelig el kell dönteni , mit fogunk tenni .

-Igen, elég rövid az idő. Így végül két opció maradt az e...

- apa. – szólt közbe Chanyeol .- Ezt nekem és Baekhyunnak kell megbeszélnünk.

- Rendben van, akkor majd ha ti akarjátok elmondjátok a többieknek. – Chanyeol csak bólintott majd szólt hogy kövessem. Most kivételesen az ő szobája felé mentünk.

- Sose voltam még a szobádba. – léptem be az ajtón, amit azonnal be is csukott mögöttem Chanyeol .

- Nos igen, te vagy a 3 pontosabban a 4.-dik ember aki bejött ide.

- Kik a többiek?

- Anya, apa és Yoora.- mosolyodott el.- De Yoora is csak 11 éves koromig jött be, utána már ő se.

- Miért?

- Senki nem mehet be egy alfa szobájába csak engedéllyel. Ez a mi területünk, a magánszféránk.

- Mivel érdemelted ki hogy ide bejöhettem? – bár próbáltam elviccelni, tényleg érdekelt dolog.

- Mert itt senki nem fog megzavarni minket, gyere. – paskolta meg maga mellet az ágyat.- Meg kell beszélnünk valamit.

Nem mondtam semmit csak szót fogadtam, és leültem a fiú mellé. Miközben ő maga elé meredve szedte össze gondolatait, én csak az arcát figyeltem. Helyes, ezzel az egy szóval tudnám jellemezni Chanyeolt. Nagy bámulásomból az szakított ki hogy szemeivel egyenesen enyéimbe nézett.

- két dolog közül kell választanunk.- kezdett neki. – De előtte leakarom tisztázni hogy a te döntésed lesz, senki másé. Azt válaszd majd amit igazán szeretnél.

- Chanyeol...megijesztesz.

- Baekhyun, szeretsz engem?

-É-én..mi ez a kérdés ilyen hirtelen? – zavaromban levettem róla tekintetét de ő azonnal megfogta arcomat és vissza fordította maga felé.

- Szeretsz engem?

-Igen, szeretlek. – mondtam ki végül , de nem mertem a szemeibe nézni.

- Baekhyun, nézz rám.- hangja már nem volt olyan erőteljes mint ezelőtt. – Kérek. – lassan vezettem vissza tekintetemet övéibe. – Én se szeretnélek ilyen döntés elé állítani, de nincs más lehetőségünk.

- Mik lennének azok?

- az első az hogy hozzám kötöd magad. Így nem lehetne rád jóga mint ahogy Taehyungra sincs.

- e-elakarsz jegyezni?

- Sajnos nem ilyen egyszerű a helyzet. Túl feltűnő lenne ha hirtelen eljegyeznélek, és hiteles se lenne számukra.

- akkor mit értesz az alatt hogy hozzád kell kötnöm magam?

- Baekyun. – Chanyeol arcán egyszerre ült ki szomorúság és sajnálat, az utóbbi az én irányomba. – Ennek nem így kellene történnie. – sziszegte. – Meg kell hogy jelöljelek.

Kikerekedett szemekkel néztem rá. Meg kell jelölnie? Chanyeolnak meg kell harapnia, így örökké vele kell élnem és halnom.

- Kérlek, mondj valamit. – simított arcomra. – ahogy mondtam, nem erőltetem a dolgot.

- Mi a második lehetőség?Ha azt tudom utána döntök.

- Meg kell küzdenem Félixel. – jelentette ki.

- Nincs egy 3.-dik opció?- sóhajtottam fel.

- Sajnos nincs. – mosolyodott el halványan.

- Ne érts félre. - kezdtem neki halkan. – Nem arról van szó hogy egyáltalán nem akarnám hogy megjelölj, csak még annyira korai lenne. Én....- idegesen markoltam bele a takaróba. – Basszus nem azért szeretnék lefeküdni veled mert muszáj, hanem mert mind a ketten érezzük hogy na most jött el az a pillanat. Számomra többet jelent ez az egész, én nem csak el akarom veszíteni.- csuklott el hangom .- Én neked szeretném adni, amikor betöltöm a 18.-cat. Ahogy anyáéknak megígértem, csak ezt az egy dolgot szeretném teljesíteni . – szipogva töröltem mag arcomat. – Ne haragudj, nem akartam sírni. Van elég gondod,nem kellet volna még egy lapáttal rátennem.

- Te sose leszel a gondom! – jelentette ki. – Örülök hogy elmondtad. – mosolygott rám. – Én is úgy szeretném azt a dolgot mint te. A legjobb emlékké szeretném tenni a számodra, és ha az kell ahhoz hogy megküzdjek Félixel, ám legyen.

- Köszönöm! – néztem rá hálásan.

- Ne köszönd! – fogta meg kezemet. – Kötelességem téged megvédeni, és minden kívánságodat teljesíteni. – csókolt bele tenyerembe.

- C-chanyeol. – kérdően pillantott rám. De ahogy megérezte ajkaimat sajátjain, becsukta szemeit és helyette erősen magához ölel.

Nem kellet sok idő amire az öleiben kötöttem ki , erősen tartott karjaival miközben gyengéden csókolt. Nem volt szenvedélyes csók, inkább nevezném érzelgősnek.

- Lassan aludnunk kellene. – váltam el tőle.

- Igazad van. – sóhajtott egy nagyot.- Csak még egy kicsit. – nevetve dőltem hátra vele az ágyban.

Aznap este aludtam először Chanyeol szobájában, és aznap aludt először valakivel a saját szobájában Chanyeol. Ha már másban nem is, de ebben az elsők lettünk egymásnak.

Reggel hamarabb keltem mint Chanyeol. Ahogy lementem a nappaliba a két szülő már lent volt.

- Gondoltam hogy ezt válasszátok. – mosolyodott el Sungji. – Még hagyjátok egy órát aludni Chanyeolt, nehéz küzdelem vár ma rá.

Ahogy mondta békén hagytuk Chanyeolt, de ahogy 7 órát ütött az óra, felkeltettük. Én mentem be hozzá, így még egy rövid csókcsatát lefolytatva vele , jobb kedvel kezdett neki a napnak.

Reggeli közben ismertette velünk Sungji a teendőket. 10-re beszélték meg az időpontot, a falutól kissé messzebben ponton, a két határ közötti részen. Így semelyik falka nem lesz se előnyben, se hátrányban ha nagyobb harc lenne a vége. Mi mit omegák nem lehettünk a helyszínen, így 10 percre egy is faházban várakoztunk.

-Istenem még csak 2 perc telt el. – álltam fel idegesen. – Egy örökkévalóság lesz!

- Ne aggódj! Chanyeol alfa nagyon erős. – szólalt meg kintről az egyik minket őrző béta.

- És ha bármi baj lenne, a környéken többen is vagyunk így seperc alatt oda érünk.

Hálásan néztem a két fiúra, nagyon kedvesek hogy próbálnak nyugtatni. De érzem hogy nem feleslegesen aggódok, nagyon veszélyesnek tűnik az a Félix.

Már fél óra is eltelhetett amikor hirtelen hangos üvöltés ütötte meg a fülünket.

- Ez meg mi volt? – ugrottam fel hirtelen, amitől még a székem is hátradőlt.

- Maradjanak a házban! – szólt ránk az egyik Béta.

- Retkes Nyugatiak! Tudtam hogy nem lehet hinni nekik!

- Mi történt?

- Támadnak, nincs egyesség!

- Már jönnek is, maguk maradjanak bent és zárják be az ajtót! – Taehyung egyből tette is amit mondanak és bezárta az ajtót.

Bár nem láttunk semmit, a hallásunkra hagyatkozva tudtuk nagyjából követni mi is történik.

- Itt vannak. – szólalt meg Taehyung de Jimin egyből befogta a száját.

,, ne beszélj!"

,, halványítsátok el az illantatokat, hátha nem vesznek észre minket!"

Szerencsére tették amit mondtam így eltudtuk nyomni az illatainkat. Összerezzentünk ahogy pár méterre tőlünk elkezdtek harcolni a minket őrző béták.

Chanyeol, Jungkook, Yoongin remélem jól vagytok!