Erre mindenkiből egyszerre tőrt fel a boldog kiáltás és pár nevetés hisz ilyen ,,igen"-t , nem sokszor lehet hallani. Jungkook egyből felpattant és karjai közé fogta a pityergő fiút. Ahogy barátom kimondta a boldogító igent én egyből a mellettem álló Chanyeol felé fordultam aki ugyan úgy tett mint én és nevetve ugrottam a nyakába. Hisz örömünk nem volt oktalan, a legjobb barátaink eljegyezték egymást. Miután elengedtük egymást egyből a friss házaspárhoz siettünk hogy gratulálhassunk, de addigra már körbe vették őket így jobbnak láttuk hogyha otthon várjuk meg inkább őket.

- El se hiszem hogy össze fognak házasodni!- adott hangot kiakadásának Jimin.

- Még csak el jegyezték egymást nyugi, még van fél évük. – próbáltam nyugtatni barátomat, mondjuk sok értelme nem volt.

- Nálatok lehet így működtek a dolgok, de nálunk máshogy. – szólt közbe Yoongin, akinek ma még nem is halottam a hangját. – Mai naptól számítva 30 napon belül össze kell házasodniuk mert különben szerencsétlenség fogja érni őket.

- 30 nap? De hát az csak egy hónap!

- Na nem mondod zsenike. – forgatta meg szemeit Yoongin.

- Miért van mindenre ilyen hülye babonátok! – förmedt rá Jimin. – Meg amúgy is, hol vannak már? – csapot combjaira.

- Nyugodj meg Jimin. – mosolygott rá Youngmin. – Ott jönnek. – bökött az erő felé.

A két fiú kézen fogva közelítette meg a házat, és ahogy beléptek én és Jimin egyből Taehyungra ugrottunk aki elveszítette egyensúlyát és a földre borultunk. Erre mindhármunkból kitört a nevetés.

- Gratulálok! – öleltem magamhoz a fiút miután felültünk.

- Tényleg hozzá mész? – kérdezte meg kétségbeesve Jimin és miután egy igennel válaszolt Taehyung , ő is magához ölelte a fiút. Nem tudom mi az oka hogy ennyire kétségbe van esve Jimin, de erről mindenféleképpen beszélnem kell vele.

Miután feltápászkodtunk a földről, leültünk mindannyian az étkező asztalhoz, hisz meg kell beszélnünk a továbbiakat.

- Először is, gratulálok fiúk! – mosolygott rájuk Seungi . – De azért örültem volna ha engem is bevonsz a dolgokba Jungkook. – a fiú csak bocsánatkérően nézett a férfia aki csak mosolyogva rázta meg a fejét. – Mint ahogy tudjátok, 30 napon belül meg kell tartanunk az esküvőt.

- Már elküldtem egy szolgát Hanul néniért, nemsokára ide érnek . –szólt köze Youngmi.

- Az a néni aki a kocsmában volt? – kérdeztem meg Chanyeoltól.

-Igen. – bólintott.

- Honnan ismered Hanuel nénit? - lepődtek meg a felnőttek.

- Amikor üzentél vele Chanyeolnak, akkor a kocsmában volt az a néni is és volt szerencsém beszélni vele. – ahogy eszembe jutottak az emlékek elmosolyodtam.

- Hát igen, hozta a szokásos formáját. – nevetett fel Chanyeol.

- Mondott esetleg valamit? – kikíváncsiskodott Youngmin.

- Igen, megnézte a kezemet. De csak annyit mondott, ha jól emlékszek, hogy fiam lesz majd. – pirultam el.

- Ebben sosem téved, ha azt mondja fiad lesz akkor az lesz. – mosolygott Seungi.

- És minek kell nekik ez a néni? – értetlenkedett Jimin.

- Ő fogja elmondani hogy melyik nap lenne érdemes megtartani az esküvőt. – ahogy befejezte a mondatot meghallottuk, ahogy nyílik a bejárati ajtó. – Itt is van! Viselkedni fiúk! – pattant fel a székből .- Ez főleg rád vonatkozik Jimin, és persze rád Yoongi!

Kis idő elteltével immáron Haun nénivel az oldalán tért vissza Younmi. Mindjárt illedelmesen köszöntünk az idős nőnek aki végig vezette rajunk tekintetét.

- Ki lenne az ifjú már? – Jungkook határozottan tette fel a kezét míg Taehyung félénket. – Gyertek ide drágáim!- intett feléjük. A két fiú felállt majd megálltak tőle egy lépésnyire. – Szép pá vagytok! – mosolygott rájuk majd alaposan megnézte őket. – Add a kezet drága. – Taehyung egyik tenyerét az idős nő kezére tette aki becsukta szemeit és erősen koncentrált. – Nagyon sok arcot látok a szívedben, van itt 3 gyermek és két felnőtt. - Jiminnel összenéztünk. – Egy asztalnál ülnek, de egy hely üres. Aggódnak valami miatt...- éreztem ahogy gyomrom össze rándul. – de nem sokáig lesz üres. – mosolyodott el. – A nő terhes, egy fiúgyermek van a szíve alatt.

- A gyerekek. – szólalt meg Taehyung. – lányok vagy fiúk?

- Két lány és egy fiú.

- Istenem!- kihúzta kezét Haun néni fogásából és beletemette arát. – Ők a testvéreim! Az én helyem üres! – kiáltott fel majd sírva bújt Jungkook karjai közé.

- Drágám nyugodj meg. – simogatta hátát párja.

- Anya terhes, lesz egy testvérem és ő azt se fogja tudni hogy én ki vagyok. Sose fogok találkozni az öcsémmel! És anyáékkal se! - a fiú kiszakadt szerelme öleléséből és sírva kirohant a házból.

- Taehyung! – álltam fel az asztaltó de ahogy láttam hogy Jungkook egyből utána szaladt vissza ültem, felesleges lenne nekem is utána mennem.

- Szegénykém. – sóhajtott fel Huan néni. – Azt hittem örülni fog annak amit látok.

- Erről nem ön tehet. – rázta meg a fejét Younmin. – Amíg vissza nem jönnek, rájöhetnénk melyik dátum lenne a megfelelő?

- Persze,már akkor amikor beléptem megjelent nálam három dátum. – ült le mellénk az asztalhoz. -30,16,6.

- Ekkor van a születésnapunk! – vágta rá Jimin.

- Taehyung december 30, én október 6, Baekhyun május 6.

- Micsoda véletlen! – lepődött meg Chanyeol.

- Nincsenek véletlenek kisfiam. – mosolyodott el Huan néni. – 30.-a a hónap vége, ekkor ér véget és kezdődik el egy új időszak. Ez a kiinduló pontunk. – elővett egy papírt és egy tollat amire egy nagy 30.-ast írt. – A 16 a felét jelenti.

- nem 15 a fele a 30-nak? – húzta fel egyik szemöldökét Jimin.

- fogd már be. – szólt rá Yoongin.

- Ő áll a kezdet és a vég között, az átmenet amire szükség van. És végül a 6.-a, a kezdet. – karikázta be a 6.-ost. Kis ideig bámulta az előtte lévő papírt majd mosolyogva félbe hajtotta azt. – Az esküvőt 8.-án tartsuk meg! - ahogy kijelentette a dátumot azonnal be is került a fali naptárba , amibe a legfontosabb eseményeket jegyezték fel.

- Ha már itt van...- köszörülte meg a torkát Youngmin .

- Ha Yoora is bele egyezik. – mindenki az eddig csendben ülő lányra nézett.

-Felőlem rendben van. – bólintott majd Huan néni elé sétált. Megfogták egymás kezét , de most több néma csend után se szólt senki semmit.

- Sajnálom. – engedte el a lány kezét.

- Még mindig semmi? – Youngmin hangja csalódottan csenget.

- Nem látok semmit. - rázta meg fejét az idős nő. – De ez még nem jelent semmit, nem mindig látom a történéseket.

- Semmi baj Huan néni. – apró mosoly húzódott Yoora arcán. – Nem mindenki talál párt, úgy ültünk a családban nekem jutott ez a sors.

-Yoora ez..

- Semmi baj anya! – vágott közbe. – Felmegyek a szobámba.

Mindannyian aggódva néztünk a lány után.

- Utána megyek. – állt fel mellőlem Chanyeol és nővére után ment.

- Esetleg...- nézett szét a helységben Huan néni. – Neked lenne valami kérdésed. – Jimin meglepetten nézett a rá mosolygó nőre.

- Nekem? Hát...igen. – határozatlanul csengett a hangja, de ahogy felállt és az immáron ülő nő mellé sétált mindannyian meglepődtünk. Még Yoongin arcára is kiült hogy ő se gondolta volna hogy Jimin hisz az ilyen jóslatokban.

Ahogy megfogta Jimin apró kezét, erősen megszorította neki.

- Nagyon sok dolog kavarog benned fiacskám. – Huannéni arca eltorzult egy pillanata. – Sok benned az aggodalom és a félelem. Nemlesz ez így jó. – rázta meg a fejét. – Kicsit ürítsd ki a fejed,és koncentráljegy kérdésre. Ennyi gondolat között nem tudok választ adni neked. – Jimin egynagy levegőt vett majd becsukta szemeit. Ahogy teltek a másodpercek, a nő arcais egyre jobban ellágyult. – Erős személyiséged van és makacs vagy, de ezt teis nagyon jól tudod, ahogy a körülötted lévők is. -. mosolyodott el. – Neaggódj, lesz egy személy, aki ezekkel együtt fog szeretni téged. – mintha egypillanatra meglepődött volna. – Pontosabban már elfogadta személyiségedet, csakmég saját maga se fedezte fel teljesen az érzelmeit. – ezt hallva mosolyszökött arcomra. Úgy tűnik Jimin is itt fogja megtalálni a párját.