Én csak kínosan nevetve öleltem vissza majd segélykérően néztem Chanyeolra akit látszólag nem zavarta a dolog, sőt! Mosolya még azt mutatta, hogy élvezi ahogy szenvedő arcomat láthatta. Miután a szülök kiünnepelték magukat leültünk vacsorázni majd ahogy végeztük és mindenki ment a saját szobájába, Jimin és Taehyung egyből betörtek lakrészembe.

- Mégis mi a fészkes fene történt és miért nem mondtad hogy össze jöttél kibaszott Chanyeollal? - darálta le egyből Jimin ahogy kivágta az ajtót.

- Mesélj! – csúkta be az ajtót Taehyung és mindketten leültek az ágyamra.

- Hát, miután oda adtam neki az ajándékokat. Beszélgettünk és..- rájöttem hogy nem kellene felhoznom a vadászatos dolgot szóval azt a részt inkább kihagytam. – Megkért hogy engedjem meg hogy szeressen. – zártam be a mondatot. – Azt mondta nem kér tőlem semmit, csak engedjem meg mivel már nem tud csak barátként viselkedni velem.

- De te szereted? – kérdezett rá Jimin.

- Nem tudom.- ráztam meg a fejem. – Ezt neki is elmondtam, de azt mondta nem zavarja. Eléri hogy belé szeressek. – mosolyodtam el ahogy vissza gondoltam.

- Ahogy látom nem lesz sok dolga. – nevetett fel Taehyung , miután mi is követtük őt.

- Szépek vagytok mit ne mondjak! – csattant fel Jimin. – Egyedül maradtam!

- Kell neked makacsnak lenned! – csapta karon Taehyung. – Annyi fiú lenne akinek kellenél, de te semmi nőiességet nem mutatsz, jó hogy elijeszted őket!

- Hát mondjuk mert férfi vagyok! – ütött vissza a mellette lévőnek. – És nem is fogok soha a büdös életben máshogy viselkedni. Attól hogy ti ilyen idióta módon becézgetitek egymást nem az jelenti hogy mindenkinek így kell!

-Nem is becézgetjük egymást idétlenül.

-Jaj persze , Macikám! – mondta gúnyosan Jimin.

- Most miért? A macikám egy nagyon aranyos becenév tudd meg! – vágta be a durcit Taehyung.

- Jól van ne veszekedjetek. –szakítottam félbe őket mielőtt eldurvulnának a dolgok. – De abban igaza van Taehyungnak hogy lassan ideje lenne valakit találnod. Már csak 4 hónap van Jimin és utána bármikor megtörténhet.

-Igen tudom! – sóhajtott fel komoran. –De értsétek meg, nekem ez...nagyon nehéz. – meglepetten néztünk össze Taehyungal de nem szóltuk közbe. Eljött azon ritka pillanatok egyike amikor Jimin elmondja mi bántja . – Nehéz egy olyan fiút találni aki elfogad így ahogy vagyok, aki engedi hogy katona legyek. Aki nem csak az omegát látja bennem hanem a férfit is! Tudom hogy például neked Taehyung. – pillantott a fiúra. – Teljesen természetes lenne ha pár éven belül gyereket szülnél Jungkooknak és családotok lenne. De én nem erre vágyok.

-Nem akarsz gyereket?

-Nem.. vagyis de. De nem most, mondjuk egy olyan 6-7 év múlva. Nem akarom a húszas éveim elejét már gyerek neveléssel tölteni , majd ha közel leszek a 30-hoz akkor okés de még nem. – rázta meg a fejét.

- Nyugi Jimin! Biztos találsz olyat aki megfelel majd azoknak amiket mondtál, Csak nyisd ki a szemed, lehet itt van már a közeledben az a személy csak még nem vetted észre.- tettem kezemet vállára.

- Lehet igazad van.

Hosszú órákon át beszélgettünk majd miután Jungkook vánszorgott át hozzánk hajnalban, hogy merre van már szerelme és miért nincs mellette. Elköszöntünk és nyugovóra tértünk, persze nem sokáig aludtunk mivel ismét 7-kor keltett a szobalány.

- Hát a többiek? – ültem le az asztalhoz.

- Már 5-kor elmentek. – tett le elém egy csésze kávét Youngmi. – Nyughatatlanok voltak, hisz nemsokára indulnak vadászni . –pillantott az órára ami néhány perc múlva 8-cat mutatott.

- Jungkook fel se keltett amikor elment. –ült le hozzánk szomorúan Taehyung. – Olyan furcsa volt tegnap , remélem nem lesz semmi baja. – pillantott az erdő felé .

-Ne aggódj! Mindegyik ilyen .- legyintett Yoora.- Izgatottak. – rántott vállat.

- Na de együnk! – csapta össze tenyerét Jimin.

Miután végeztünk a reggelivel , a többieknek elénekeltük a számunkat elvégre holnap fogjuk elő adni. Elég jól ment, és a többiek pozitív visszajelzése is ezt erősítette meg bennünk így nem is próbáltuk újból, még a végén nagyon túlizgulnánk. Csendesen telt el a délelőttünk, szerencsére a két kicsi hozták a formájukat így elszórakoztattak minket.

- Oppa , befonod a hajam? – szaladt hozzám Yejin.

- Persze ! Gyere, csúcs! – ültettem le magam elé.

Miközben fekete hajzuhatagán dolgoztam, be nem állt a szája és mindenféléről mesélt. A végére már elvesztettem a fonalat, de nem hiszem hogy nagyon érdekelte hisz mesélt tovább.

- Néha levegőt is vegyél. – pöckölte meg a kislány homlokát Jimin.

- Na de oppa! – kapott homlokára Yejin.

Erre mindannyian felnevettünk. Ahogy telik az idő Jimin egyre többet foglalkozik a kicsikkel, a legelején szinte figyelembe se vette őket de mostanra ha éppen jó kedve van talán még játszik is velük.

- Asszonyom! – szalad be a nappaliba az egyik szobalány. – Véget ért a vadászat!

Ezt meghallva mindannyian felpattantunk.

- Sikerült valakinek?

-Igen! De azt nem tudom kinek.

- Gyorsan , menjetek öltözni! – siettetett minket Youngmin.

Egyből felrohantunk a szobáinkba és ami legelőször a kezem ügyébe akadt felkaptam magamra és egy gyors fésülködés után szaladtam is vissza a nappaliba.

- A folyóhoz kell mennünk, ott szoktak ilyenkor várni.

Izgatottan bujtunk bele cipőinkbe és miután a két kicsi is felszenvedte magára a lábbeliét , gyors léptekkel haladtunk a folyóhoz. Út közben más falusiakkal is találkoztunk akik szintén izgatottak voltak, mindenki megtudta hogy valakinek sikerült elkapnia az őzet. Ahogy közeledtünk egyre hangosabb lett a hangzavar, ami nem is volt csoda hisz tele volt a folyópart.

- Youngmin! – Sungji hevesen integetett ahogy megpillantott minket. Felesége egyből vissza integetett és hátra fordulva mondta hogy siessünk hozzájuk.

Ahogy hozzájuk értünk, meglepetten néztem szét.

- Hát a többiek?

- Ügye jól vannak? Hol van Jungkook?- lépet egyet előrébb Taehyung.

- Jungkook...hát hogy is mondjam. – köszörülte meg torkát. – Történt egy kis baleset, de nem súlyos. Nemsokára itt lesznek.

- Micsoda! Milyen baleset? – sápadt el barátom. – Jaj istenem! Tudtam hogy történni fog valami! – esett kétségbe.

- Hé! Tae nyugi! – fogtam meg kezét. – Ne aggódj! Vigyáznak egymásra.- mosolyogtam rá.

- Már jönnek is! – kiáltott fel Jimin ahogy a fák közül kilépett a három fiú.

- Jungkook!- Taehyung egyből az említetthez rohant aki széles mosollyal arcán kapta fel szeremét.

Mosolyogva néztem a két nevető fiúra, majd Chanyeolra vezettem a tekintetem aki csak mindentudóan nézett rám. Szóval sikerült nekik!

- Figyelem! – kiáltott fel Seungi , amire mindenki felé kapta a fejét. – Büszkeséggel tölt el hogy bemutathatom azt a fiatalt, aki megtörte a már több éve tartó sikertelenséget, és végre 5 év elteltével elkapott egy őzet, ezzel vissza hozva falkánknak a szerencsét. Köszöntsék nagy tapssal ezt a fiút, aki nem más mint családom egyik tagja Jeon Jungkook! – én egyből nagy sikítással és tapssal fogadtam a hírt, a többieknek kellet pár másodperc amíg felfogják mit is hallottak.

- Mi? Macikám. – nézett Tae a mellette álló fiúra, aki csak büszkén kihúzva magát pillantott rá. – Jaj, annyira ügyes vagy! – ölelte egyből magához.

- Kérem hozzák ide az őzet és adják át ! – két idősebb férfi a falu tanácsból elindult Jungkook felé egy elég nagy darab őzzel. Ahogy oda értek, Jungkook meghajolt majd átvette tőlük az őzet, aminek súlya kissé megrogyasztotta a fiút.

Ez idő alatt Chanyeol mellém sétált.

- Most figyelj. – súgta oda nekem majd a két fiúra bökött.

- Én Jeon Jungkook. – kezdett neki mosolyogva a fiú. – Köszönetet mondok a szellemeknek, hogy meghallgatták kérésemet és erőt adtak hogy elfogjam ma ezt az őket. Az ok, amiért ezt el akartam érni olyan erős ösztönzéssel volt rám hogy akár a lelkemet is oda adtam volna.- komolyodott el a hangja. – De mivel nem kellet ilyen áldozatot hozni, másnak adnám lelkemet. – erre a megszeppent Taehyung felé fordult.- Kim Taehyung, szerelmem, egyetlen omegám. – térdére ereszkedve felnézett a fiúra. – Megtisztelnél engem azzal hogy elfogadod tőlem ezt az ajándékot, és ha te is szeretsz annyira engem mint ahogy én téged, elfogadnál engem férjedül és egyetlen alfádként?

Taehyung mozdulatlanul állt, én miután észhez tértem egy pillantást vetettem a család többi tagjára. Hát mit ne mondjak, kornkrétan mindenkinek a padlón volt az álla, Jiminnek egy pillanatra elsötétedtek szemei és ha a mellette álló Yoongin nem fogja meg össze esett volna. De a fiú hamar rendezte vonásait majd értetlen arccal nézett rám.

-É-én. – szólalt meg végre valahára Taehyung. Arcán a kétségbeesés látszódott és ahogy felénk nézett és találkozott tekintetünk én határozottan bólintottam egyet. – Én..- látszódott hogy minden egyes szó nehezen hagyja el száját. –Neked szeretnék gyereket szülni!