- Te sose leszel egyedül .- fogta meg kezemet és össze kulcsolta ujjainkat. – Én mindig itt leszek! – hálásan néztem fel rá. Arcán a szokásos meleg mosoly húzódott,szemeiben pedig az őszinteség csillogott.

Ebben a percben valami megmozdult bennem, valami ami után nem tudtam már ugyanúgy nézni Chanyeolra.

- Csókolj meg. – suttogtam.

- Tessék? – kérdezett vissza pár pillanat múlva de immáron teljesen felém volt fordulva.

- Azt szeretném hogy megcsókolj! – határozottabban mondtam ki immáron a szavakat.

- Kérlek ne játszadozz velem . – szűrte fogai között, visszafojtott haraggal.

- Chanyeol! – fogtam arcát két tenyerem közé . – Csókolj meg!

Arcát láttam hogy nehezen hitt nekem, de ahogy szemei cikáztak arcomon, elhatározottságomat látva vett egy nagy levegőt majd becsukta szemeit és lassan kifújta.

- Nem szeretnéd? – kérdeztem meg félve majd elengedtem arcát , tettemre egyből megragadta kezeimet.

- Erről szó sincs! – felnyikkantam ahogy lábaim alá nyúlva beleültetett ölébe. - Csak ha nem nyugszok le neked esnék. - vezette végig tekintetét rajtam. Tettére elpirultam amit csak egy még szélesebb mosollyal díjazott. – Utolsó esély hogy meggondold magad. – simított arcomra egyik tenyerével.

- Nincs rá szükség.

Mosolyogva néztünk egymásra majd ahogy egyre közeledett arca enyémhez, becsuktam szemeimet. Ahogy ajkaink találkoztak, végig futott testemen egy eddig nem érzett bizsergés. Mintha ezt Chanyeol is érezte volt úgy húzott magához közelebb. Egyik karcával hátamnál tartott míg az eddig arcomon pihenő kezét végig vezette testemen egészen combomig amit simogatni kezdett. Ahogy belső combomhoz nyúl élesen beszívtam a levegőt majd karjaimmal átkaroltam nyakát , hogy még közelebb legyek hozzá. Tettemre belemosolygott a csókba és mivel látta reakciómat elég sokáig elidőzött belsőcombomnál, amibe ahogy bele markolt kitört ajkaim közül egy nyögés.

- Megőrjítesz! – sóhajtott fel majd egyik lábamat megfogva szembe fordított magával.

Mellkasunk teljesen össze simult és ahogy megéreztem kemény férfiasságát alattam, ismét zavarban voltam. Chanyeol nem foglalkozott ezzel, ismét ajkaimra hajolt bár ezúttal lábam helyet ,derekamat markolászta.

- Imádom hogy híztál. – hadarta el majd bizonyítás okáért erősen rámarkolt csípőmre.

Én a hirtelen ért sok ingertől és Chanyeol határozottsága miatt csak egy nyögést tudtam válaszként tálalni neki. Mondjuk nem hiszem hogy annyira arra vágyott volna, szerintem jobban örül ha másra használom a számat. Egy cuppanós hanggal vált el ajkaimtól és nyakamat vette célba, egyáltalán nem volt erőszakos. Inkább a határozott szóval tudnám jellemezni viselkedését, ami piszkosul tetszett. Úgy fogott és úgy simított végig rajtam mintha 1000 éve ismerné a testemet , ami minden ilyen kis tettére hevesen reagált.

- Chanyeol. – fogtam meg kezét amivel pólóm alá nyúlt be.

- Bocsánat! – húzta ki a textil alól kezét és egy puszit nyomot arcomra. – Kicsit hagyjuk abba. – sóhajtott majd nyakamba fúrta arcát. – Nem bírnék ellen állni neked ha folytatom. – vallotta be.

- Én se húztam volna ezt sokáig. – nevettem fel. Először nem akartam megosztani vele mennyire is felizgatott , de nem szerettem volna hogy hülyén érezze magát.

Innenistől kezdve ölelkezve töltöttük el a perceket. Apró puszik,csókok landoltak bőrünkön, de már nyoma se volt a kezdeti hevességnek , inkább csak kedveskedtünk a másiknak ezzel.

- Lassan ideje lenne vissza menni. – suttogta a fülembe Chanyeol amibe bele is puszilt.

- Úgy gondolod?- simítottam végig egyik karján. Tettemre beleharapott ajkába és látszódott hogy ismét erőt kellet vennie magán.

- Hideg van, megfogsz fázni.

- Ha melegítesz nem. – bújtam hozzá ismét.

- Ha örökké így maradhatnánk , melegítenélek amíg tudnálak. – nevetett fel halkan.- Nem szeretném ha véget érne. – sóhajtott fel.

- Hát akkor ne érjen. – pillantottam fel rá.

- Baekhyun. – fogta meg egyik kezemet. – Holnap úgy fogsz viselkedni minta nem történt volna semmi? Vagy elfogadod végre amit irántad érzek? – kérdésére nagyot nyeltem.

- Én nem tudom mit érzek.

- Neked nem is kel!! – fogta meg másik kezemet is.- Csak engedd hogy szeresselek. – mélyen elgondolkodtam azon amit mondott. Engedjem hogy szeressen? De akkor teljesen olyan lenne mintha kihasználnám. – Kérlek. – döntötte nekem homlokát. – Nem tudnék tovább csak barátként viselkedni. Muszáj hogy hozzád érjek! – fogta meg kezemet.

- Félek hogy bántani foglak. – vallottam be neki.

- Nem fogsz, én kérlek meg rá. Ha mégis, akkor túlélem.

- Most ezt mondod, de ha megtörténik?

- Baekhyun. – ejtette ki nevemet. – Azzal ha elutasítasz , okozol fájdalmat. – tétlenül néztem arcára majd ahogy beláttam, nincs más helyes döntés felsóhajtottam.

- Rendben.

- Köszönöm! – ölelt magához ahogy meghallotta válaszom. – Nem fogod megbánni. – nyomott egy csókot arcomra.

-De akkor mi most... ? – kérdeztem meg félve miközben a ház felé sétáltunk.

- Mi? – pillantott rám. – Te mit szeretnél?

- Te mit szeretnél? – kérdeztem vissza.

- Felszeretnélek vállalni, és a többiekkel is közölni. Mondjuk azt hogy...randizunk. Az még valamilyen szinten igaz is hisz most az a célom hogy belém szeress.

- Hogy tudod csak így kimondani. – nem hiszem el hogy ennyire könnyen veszi a dolgokat. Persze erre ő nevetni kezdett majd átkarolt egyik karjával.

- Most mit hazudjak? Az őszinteség az egyszerűbb út.

Mosolygó arcára nézve , úgy éreztem mintha semmi baj nem lenne ezen a világon . Mintha minden pofon egyszerű lenne és ez csak Chanyeol miatt van. Mert vele lenni, olyan egyszerű mint levegőt venni. Talán ezt szeretem benne a legjobban, hogy megtud nyugtatni és akár egy mondattal elfeledtetni a bajokat és boldoggá tenni. 

- Te sose leszel egyedül .- fogta meg kezemet és össze kulcsolta újjainkat. – Én mindig itt leszek! – hálásan néztem fel rá. Arcán a szokásos meleg mosoly húzodott,szemeiben pedig az öszinteség csillogot.

Ebben a percben valami megmozdult bennem, valami ami után nem tudtam már ugyanúgy nézni Chanyeolra.

- Csókolj meg. – suttogtam.

- Tessék? – kérdezett vissza pár pillanat múlva de immáron teljesen felém volt fordulva.

- Azt szeretném hogy megcsókolj! – határozottabban mondtam ki immáron a szavakat.

- Kérlek ne játszadozz velem . – szűrte fogai között, visszafojtott haraggal.

- Chanyeol! – fogtam arcát két tenyerem közé . – Csókolj meg!

Arác láttam hogy nehezen hitt nekem, de ahogy szemei cikáztak arcomon, elhatározottságomat látva vett egy nagy levegőt majd becsukta szemeit és lassan kifújta.

- Nem szeretnéd? – kérdeztem meg félve majd elengedtem arcát , tettemre egyből megragadta kezeimet.

- Erről szó sincs! – felnyikkantam ahogy lábaim alá nyúlva beleültetett ölébe. - Csak ha nem nyugszok le neked esnék. - vezette végig tekintetét rajtam. Tettére elpirultam amit csak egy még szélesebb mosollyal díjazott. – Utolsó esély hogy meggondold magad. – simított arcomra egyik tenyerével.

- Nincs rá szükség.

Mosolyogva néztünk egymásra majd ahogy egyre közeledett arca enyémhez, becsuktam szemeimet. Ahogy ajkaink találkoztak, végig futott testemen egy eddig nem érzett bizsergés. Mintha ezt Chanyeol is érezte volt úgy húzott magához közelebb. Egyik karcával hátamnál tartott míg az eddig arcomon pihenő kezét végig vezette testemen egészen combomig amit simogatni kezdett. Ahogy belső combomhoz nyúl élesen beszívtam a levegőt majd karjaimmal átkaroltam nyakát , hogy még közelebb legyek hozzá. Tettemre belemosolygott a csókba és mivel látta reakciómat elég sokáig elidőzött belsőcombomnál, amibe ahogy bele markolt kitört ajkaim közül egy nyögés.

- Megőrjítesz! – sóhajtott fel majd egyik lábamat megfogva szembe fordított magával.

Mellkasunk teljesen össze simult és ahogy megéreztem kemény férfiasságát alattam, ismét zavarban voltam. Chanyeol nem foglalkozott ezzel, ismét ajkaimra hajolt bár ezúttal lábam helyet ,derekamat markolászta.

- Imádom hogy híztál. – hadarta el majd bizonyítás okáért erősen rámarkolt csípőmre.

Én a hírtelen ért sok ingertől és Chanyeol határozottsága miatt csak egy nyögést tudtam válaszként tálalni neki. Mondjuk nem hiszem hogy annyira arra vágyott volna, szerintem jobban örül ha másra használom a számat. Egy cuppanós hanggal vált el ajkaimtól és nyakamat vette célba, egyáltalán nem volt erőszakos. Inkább a határozott szóval tudnám jellemezni viselkedését, ami piszkosul tetszett. Úgy fogott és úgy simított végig rajtam mintha 1000 éve ismerné a testemet , ami minden ilyen kis tettére hevesen reagált.

- Chanyeol. – fogtam meg kezét amivel pólóm alá nyúlt be.

- Bocsánat! – húzta ki a textil alól kezét és egy puszit nyomot arcomra. – Kicsit hagyjuk abba. – sóhajtott majd nyakamba fúrta arcát. – Nem bírnék ellen állni neked ha folytatom. – vallotta be.

- Én se húztam volna ezt sokáig. – nevettem fel. Először nem akartam megosztani vele mennyire is felizgatott , de nem szerettem volna hogy hülyén érezze magát.

Innenistől kezdve ölelkezve töltöttük el a perceket. Apró puszik,csókok landoltak bőrünkön, de már nyoma se volt a kezdeti hevességnek , inkább csak kedveskedtünk a másiknak ezzel.

- Lassan ideje lenne vissza menni. – suttogta a fülembe Chanyeol amibe bele is puszilt.

- Úgy gondolod?- simítottam végig egyik karján. Tettemre beleharapott ajkába és látszódott hogy ismét erőt kellet vennie magán.

- Hideg van, megfogsz fázni.

- Ha melegítesz nem. – bújtam hozzá ismét.

- Ha örökké így maradhatnánk , melegítenélek amíg tudnálak. – nevetett fel hallkan.- Nem szeretném ha véget érne. – sóhajtott fel.

- Hát akkor ne érjen. – pillantottam fel rá.

- Baekhyun. – fogta meg egyik kezemet. – Holnap úgy fogsz viselkedni minta nem történt volna semmi? Vagy elfogadod végre amit irántad érzek? – kérdésére nagyot nyeltem.

- Én nem tudom mit érzek.

- Neked nem is kel!! – fogta meg másik kezemet is.- Csak engedd hogy szeresselek. – mélyen elgondolkodtam azon amit mondott. Engedjem hogy szeressen? De akkor teljesen olyan lenne mintha kihasználnám. – Kérlek. – döntötte nekem homlokát. – Nem tudnék tovább csak barátként viselkedni. Muszály hogy hozzád érjek! – fogta meg kezemet.

- Félek hogy bántani foglak. – vallottam be neki.

- Nem fogsz, én kérlek meg rá. Ha mégis, akkor túlélem.

- Most ezt mondod, de ha megtörténik?

- Baekhyun. – ejtette ki nevemet. – Azzal ha elutasítasz , okozol fájdalmat. – tétlenül néztem arcára majd ahogy beláttam, nincs más helyes döntés felsóhajtottam.

- Rendben.

- Köszönöm! – ölelt megához ahogy meghallotta válaszom. – Nem fogod megbánni. – nyomott egy csókot aromra.

-De akkor mi most... ? – kérdeztem meg félve miközben a ház felé sétáltunk.

- Mi? – pillantott rám. – Te mit szeretnél?

- Te mit szeretnél? – kérdeztem vissza.

- Felszeretnélek vállalni, és a többiekkel is közölni. Mondjuk azt hogy...randizunk. Az még valamilyen szinten igaz is hisz most az a célom hogy belém szeress.

- Hogy tudod csak így kimondani. – nem hiszem el hogy ennyire könnyen veszi a dolgokat. Persze erre ő nevetni kezdett majd átkarolt egyik karjával.

- Most mit hazudjak? Az őszinteség az egyszerűbb út.

Mosolygó arcára nézve , úgy éreztem mintha semmi baj nem lenne ezen a világon . Mintha minden pofon egyszerű lenne és ez csak Chanyeol miatt van. Mert vele lenni, olyan egyszerű mint levegőt venni. Talán ezt szeretem benne a legjobban, hogy megtud nyugtatni és akár egy mondattal elfeledtetni a bajokat és boldoggá tenni. 

Ahogy vissza értünk a házhoz, Chanyeol előre engedett majd mielőtt beléptünk volna a nappaliba ahol a többiek is vannak. Finoman össze kulcsolta az ujjainkat majd rám nézett hogy mi lesz a reakcióm rá. Csak bólintottam egy aprót majd erősebben megszorítottam kezét. Ahogy beléptünk a helységbe először nem is foglalkoztak velünk csak köszöntek, de ahogy felfogták mit is látnak egyből felénk kapták a fejüket. Taehyung egyből szája elé kapta a kezét, míg másikkal a mellette ülő párja karjára fogott.

-Ti? – szólalt meg először Yoora.

- Végre! – pattant fel Chanyeol édesanyja és hozzánk sietve megölelt minket. – Már azt hittem sose nő be a feje lágyatok! – nevetett fel.

- Igazá..- kezdett volna neki Chanyeol.

- Gratulálok! – ragadta meg kezét apja és erősen megrázta neki. – Baekhyun. – fordult felém majd megfogta vállaimat. – Mindig is család tagként néztünk rád, örülök hogy hivatalosan is az lettél. Na gyere! – nevetett fel majd megölelt.

Én csak kínosan nevetve öleltem vissza majdsegélykérően néztem Chanyeolra akit látszólag nem zavarta a dolog, sőt! Mosolyamég azt mutatta, hogy élvezi ahogy szenvedő arcomat láthatta.