Ahogy a tetején is megszáradt a dísz, mindenki elcsomagolta kis dobozokba. Én egy barna kis dobozt vettem magamhoz amibe fehér csomagoló papírt tettem majd szépen , egymás tetejére tettem a csokikat , végül egy piros masnival tetején kötöttem össze. Nem is olyan rossz! Forgattam meg kezeim között a kis dobozt.

- Kinek lesz hogy ennyire nézegeted? – nézett rám mindent tudóan Youngmin.

- Mi...hát. – elpirulva pillantottam rá a nőre. – Még nem tudom. – motyogtam orrom alá.

- Óh, értem! – bólintott. – Lassan ideje lenne vissza menni a házhoz. A fiúk is nemsokára megérkeznek.

-Rendben! – bólintottam. Youngmin megfordult és Yoorahoz kezdett el sétálni.

- Jaj, Baekhyun! – fordult hátra. – Jó döntés volt a mogyoró, Chanyeol imádja!

Ha lehet még jobban elvörösödtem és egy szót se szólva fordultam meg és inkább az ellenkező irányba mentem. Bakker, ez olyan gáz hogy akinek akarom adni ,annak még az anyja is rájött.

Kis kerülő után én is vissza mentem a házba, az ajándékokat felvittem a szobámba majd lementem a konyhába mivel éhes lettem. Lassan falatoztam a szendvicsemet amikor vonyításra lettem figyelmes.

- Úgy hallom jönnek! – lépkedett le a lépcsőn Mia , Yejivel a karjaiban.

Én amilyen gyorsan tudtam magamba tömtem a maradék szendvicset majd ahogy lenyeltem, pár pillanat múlva egy szélesen mosolygó Youngmi lépett be.

- Jaj, drágám! – sietett hozzá felesége.

- Legszebb virágot a világ legszebb nőjének! – csókolta arcon a boldog nőt. – Tessék életem! – adta át neki a virágot.

- Ez az én szövegem lett volna! – sóhajtott fel Chanybin , akinek kezei között szintén ott volt a sárga virág. – Az én két csillagomnak! – adta oda feleségének és lányának a fele-fele csokrot.

- Hát ezekkel mi van? – nézett meglepetten Yoora az erdőből felénk caflató két fiúra akik orrukat lógatva léptek be a házba.

- Macikám! – ölelte magához Taehyung Jungkookot. – Mi a baj?

- Nem tudtam virágot hozni neked. Pedig annyira mondtam hogy biztos hozok! – sóhajtott fel idegesen.

- Jaj , te! – fogta két keze közé a szomorú fiú arcát. – Ha hozol ha nem, én akkor is szeretlek!- ezt hallva a nyuszi fiú egyből mosolyra húzta száját és egy apró csókot adott szerelmének.

- Igaza van Taehyungank. –szólaltam meg. – A szándék a lényeg. – pillantottam Chanyeolra és csak egy ,,semmi baj"-t tátogtam neki.

A fiúk ezután egyből a kaját követelték így a szokásosnál hamarabb vacsoráztunk. Miután jóllaktunk, mindenki átadta egymásnak az ajándékát. Jimin a tortáját a házban lévők mindegyikének adta, Yejin szüleinek és testvérének adta oda karkötőit és meglepetésemre én is kaptam egyet. Taehyung is oda adta a csokikat Jungkooknak aki nem győzte agyon dicsérni, az amúgy pocsék ízű édességet. Én a végén adtam oda két barátomnak az egyforma karkötőket amik között annyi volt a különbség hogy az enyémen kék gyöngy díszelgett a közepén, Jiminnek lila míg Taehyungnak zöld. Arcukat látva tényleg örültek az ajándéknak, de miután átadtam és vissza ültem helyemre mindenki úgy nézett rám mintha még vártak volna valamire. Én persze úgy csináltam mintha nem tudtam mit akarnak...

Ahogy telt az idő egyre jobban fogytunk, Mia elment lefektetni a két kicsit. Jungkook és Taehyung felmentek az emelte hogy kettesben legyenek. Jimin a társalgóba ment Suga kíséretében ahova Seungi és Changbin is követte.

- Mikor adod oda neki? – kérdezte kedves hangon Youngmin ahogy kettesben maradtunk.

- Nem tudom...nemsokára. - nem akartam kimondani, de nem lettem volna képes úgy oda adni Chanyeolnak az ajándékot miközben mindenki minket néz. Így inkább az érdekében hogy ne legyek zavarban, több órán keresztül éreztem magamon a fiú szomorú tekintetét.

Miközben beszélgettünk léptekre lettünk figyelmesek.

- Kiküldöm a kertbe, addig te menj fel az ajándékokért. - suttogta .

- Oké! – egyből fel is álltam majd felsiettem a szobámba , felkaptam a dobozt és a rajta lévő karkötőket majd lesiettem a nappaliba.

- A tisztásra ment. – csak bólintottam majd gyorsan megköszönve kisiettem a házból és az említett hely felé vettem az irányt. Ahogy egyre távolodtam a háztól úgy lett egyre sötétebb is, mivel nem változtam még át farkassá, nem tudom az érzékszerveimet 100% használni ilyenkor. És ennek majdnem meg is ittam a levét mivel megbotlottam valamiben de mielőtt pofára estem volna sikerült vissza szereznem az egyensúlyomat.

Szerencsére nem kellet sokáig szerencsétlenkedtem mivel pár méter után megláttam a tisztást amit a hold fénye bevilágított annyira hogy nagyjából látni lehessen mi merre van. Pár méterrel előttem megpillantottam a keresett személyt.

- Chanyeol. – a fiú egyből megfordult ahogy meghallotta hangomat.

- Baekhyun. Mit keresel itt?

-Igazából téged. – vallottam be halkan nevetve zavaromban.

- Baj van? – sietett elém majd aggódva tanulmányozta arcomat.

- Nem, csak beszélni akartam veled. – nyugtattam meg.

- Mivel kapcsolatban?

- Nem lenne baj ha vissza mennénk a kertbe? Zavar ez a sötétség. – nem mondott semmit csak óvatosan megfogta kezemet és maga után húzva egy sokkal rövidebb úton haladva egyből a kert hátuljában találtam magam.

- Itt jobb? – állt meg nem messze a lámpáktól amikkel végig volt téve a kert így elég nagy fényt okoztak a zöld pázsiton.

-Igen.- bólintottam. Bár már jó helyen vagyunk, hisz a többiek se látnak minket, mégis félek megtenni.

- Nagyon furcsán viselkedsz. Biztos nincs semmi baj? – kérdezte meg ismét .

- Nem én csak...- egy nagy levegőt vettem majd kivettem az eddig pulóverem zsebében szorongatott dobozt.- E-ezt oda akartam adni. – nyújtottam felé a gondosan becsomagolt ajándékot.

-Nekem? – mutatott magára ledöbbenve.

-Igen. De nem nagy valami...- motyogtam miközben kivette kezemből. Ahogy kezei közé került egyből kibontotta.

- Te csináltál nekem csokit ? – pillantott rám, majd az édességre majd ismét rám.

-Hát igen, de nem olyan nagy szám, meg valószínűleg nem is annyira finom szóval a nem ízlik nem kell megenni, nyugodtan dobd ....

- Köszönöm! – ölelt magához szorosan. 

Nem tudom mikor ölelt meg valaki ennyire , érzelmesen, talán ezzel a szóval tudtam jellemezni Chanyeol ölelését. Ebben a tettében éreztem a megkönnyebbülést és a boldogságot is.Bár meglepett, örömre rám is rám ragadt így mosolyogva bújtam ölelésébe és csak élveztem a forróságot, amit teste melege okozott.

- Sajnálom hogy megvárattalak. -. törtem meg a csendet. – Kettesben akartam átadni neked.

- Semmi baj! -vágta rá egyből .- Így még nagyobb meglepetés volt.