4.rész
- Mi tört....ént?
A két fiú sírva térdelt a földön fekvő férfi mellet, akinek teste ernyedten lógott Suho karjaiban.
Ahogy felfogtuk mi is történt hangos sikítás és ordibálás tört ki. Én egyből a férfihoz rohantam, akinek már a szagán érződött, hogy elhagyta ezt a világot. Ahogy felemeltem testét és láttam arcát, ami a megszokott mosoly helyett az utolsó pillanatában érzett érzelme tükröződött, a félelem. Mindannyian a holtest köré álltunk és pár perc sírás után megszólalt Rose tanárnő.
- Nem maradhatunk itt. Ide fognak jönni értünk.
- De hogyan? A busz egyik kereke ki van lyukadva. - mutatott a kilapult kerékre Jenni.
- Akkor gyalog megyünk.
- Gyalog? De nagyon messze van a határ!
- Inkább üljünk itt és varjuk meg hogy elvigyenek?- förmedt rá D.O. – Most az egyszer ne hisztiz, hanem fogd be és gyere.
- Baekhyun.- állt meg mellettem Jimin és Taehyung. –Mennünk kel.
- nem hagyhatjuk csak úgy itt. - néztem rájuk. –nem tehetjük meg vele..
- nem hagyjuk, eltemetjük. A legtisztességesebb temetést adjuk neki amit tudunk .- tette vállamra a kezét Rose tanárnő.
Amíg páran osztályfőnökünk örök nyughelyét ásták , a többiek a táskákat felkapva jöttek velünk . Ahogy lassan dobáltuk rá a földet, úgy éreztem hogy a harag egyszerűen eluralkodik rajtam.
- Baek, kérlek nyugodj meg! – ragadta meg a kezem Wozi.
- hogy tudnék...
- nekünk is fáj.- szólalt meg D.O.- de visszakel fognunk magunkat, a szagunk elárulhat minket.
- Yeongsi bácsi is azt akarná, hogy életben maradjunk. - szipogott Jennie.
Ahogy betemettük , amilyen gyorsan tudtunk pár szép virágot tettük a sírjára. Ahogy felkaptam a táskámat és nézem ahogy a többiek lassan elindulnak , megremegtek a lábaim.
- Gyere.- nyújtotta felém a kezét Taehyung.
- Nem bírom csak úgy itt hagyni..
- Már nem hozhatod vissza . - Jimin szorosan megölelt. – Most arra összpontosíts, hogy mi most túléljük. - bólintottam majd beléjük karolva a többiek után mentünk.
Ahogy beléptünk az erdő sűrűjébe, még utoljára hátra pillantott. Alig lehet észrevenni, annyira beleolvad a környezetben, de a rajta lévő 10 virág mutatja, mindannyiunk szívéből ma itt hagytunk egy darabot.
Ahogy haladtunk előre és a fákon kívül semmit nem láttunk , kezdtük elveszteni a reményt. Arról nem is beszélve hogy paranoiásnak lettünk és minden kis neszre oda kaptuk a fejünket. Ahogy egy kis patakhoz értünk , megálltunk egy kisebb pihenőre.
- Ti éreztek valamit? – szagolt a levegőbe Jisoo.
- Nem. –rázta meg a fejét Jhope. – lehet csak beképzeled.
A lány már jó pár perce mondta hogy érdekes szagokat érez,de rajta kívül senki nem érzett ilyeneket így nem foglalkoztunk vele. De látszólag ő nagyon is biztos volt benne hogy érzi ezt így percenként gyanakvóan figyelte a környezetet.
- Merre menjünk?
- Kövessük a folyót, emlékeztek arra a kis tóra? Láttuk út közben , ha ez oda vezet akkor ha átjutunk a túloldalra az már a mi területünk.
- De honnan tudjuk van e ott csónak vagy valami? Ha nincs akkor mi lesz?
- Átúszunk. –vágtam rá. –Most nem vagyunk abban a helyzetben, hogy válogassunk.
Már lemenőben volt a nap amire elértük a tót. Ahogy megéreztük a víz szagát boldogan rohantunk oda.
- Végre el se hiszem! – nevetett fel Winwin.
- Váljunk szét keressünk egy csónakot vagy valamit amivel átmehetünk!
Kis csoportokra bomlottunk majd mindenki keresgélni kezdett.
- Taehyung hova mész? – szóltam a fiú után, aki egyre beljebb ment az erődbe.
- Á, tudtam! – kiáltott fel boldogan.
- Mit találtál? – kérdezte meg Jimin.
- Emlékeztek régen ettünk bogyókat az erdőben,ez is olyan!
- Most nem érünk rá erre! Gyere menjünk vissza a többiekhez már így is túl messzire mentünk. –sóhajtottam fel.
- TALÁLTUNK CSÓNAKOT!!- a kiabálásra mi is felkaptuk a fejünket. A tó felé néztünk ahol az egyik nádasból Ten evezett ki egy csónakkal a szélesen mosolygó Winwinnel.
Mindenki egyből oda sietett.
- Gyere már Taehyung! Már mindenki felszállt a csónakra! – kiáltottam a fiúnak.
- Én előre megyek majd gyertek! – Jimin mosolyogva szalad a többiekhez, akik már a csónakban voltak. Nem volt valami nagy így aki jó úszó volt az vállalta az átúszást.
- Nem mondom még egyszer Taehyung!- kiáltottam a fiúnak. –Taehyung? – nem érkezett válasz.-Taehyung?
Gyors léptekkel utána mentem és ahogy megláttam a bokrok mellet állni értetlenül siettem mellé.
- Mit ácsorogsz ? Gyere m...- meglepetten néztem rá. Kezével befogta a számat és rémülten nézet rám mutatva, hogy maradjak csendbe.
Ahogy álltunk a csendben egy halk mocorgást ütötte meg a fülünket. Megmerevedve álltam barátom mellett, aki csak ijedten kapkodva össze-vissza a fejét.
- Baekhyun, Taehyung gyertek, mert itt maradtok!! – ahogy meghallottam Jimin hangját lassan elvettem számról barátom kezét.
- Háromra futunk. - tátogtam neki. – Egy. - mintha egy ág roppant volna nem is olyan messze tőlünk. –Kettő .- légzésem felgyorsult és láttam, hogy Taehyung teste befeszülve várta hogy végre futni kezdjünk .- Három!
Sose foglalkoztunk különösebb képen a sportolással, hisz nem volt rá szükségünk. Mindig is vékonyak voltunk így nem kellet a fogyás miatt sportolnunk. És bár vékonyak vagyunk fiú létünkre, ez nem probléma hisz omegák vagyunk. És bátran kijelenthetem, talán életemben nem futottam olyan gyorsan mint most. Amilyen gyorsan csak tudtam a többiek felé futottunk akik minket meglátva először értetlenül néztek ránk majd ahogy meglátták az utánunk futó farkast egyből felkiáltottak majd a nevünket kiabálva néztek minket.
- TOLD BE ŐKET! JIMIN TOLD BE ŐKET! –kiáltottam miközben majd a tüdőmet kiköptem.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top