- Szóval ha jól értem! – kezdett neki pár perc múlva, ahogy túlvészelte az agya ezt a rengeted információt. – Ez volt a 3 csókod vele. ÉS ÉN NEM TUDTAM A TÖBBIRŐL!?- akadt ki teljesen. – Mi az hogy felkent a fára meg most is hogy ott digi-dugiztok a kanapén?

- Nem volt semmi digi-dugi! – szóltam rá egyből.

- Tök mindegy! – dőlt hátra bele túrva hajába. – Ti olyan bolondok vagytok istenem! – nevetett fel.

- Miért is?

- Mondjunk mert mindketten oda vagytok a másikért mégis itt szenvedtek már több hónapja. Jöjjetek össze, dugjatok egy jót és okés lesz minden!

- Mintha ez ilyen egyszerű lenne!

- Mert ilyen egyszerű? – kérdezett vissza. – Na jó figyelj! Egyszer elmondom mert a barátom vagy és tudom hogy a fogyatékos fejed nem fogná fel . – támaszkodott meg az asztalon. – Mi azért lettünk elküldve hogy párt találjunk, elakartak rabolni és a többi.- legyintett. – Mindegyikünket megmentett egy alfa, téged Park Chanyeol aki már az első naptól kezdve a kis mocskos bűbájod alá vontad és azóta szenved mivel nincs annyi tökösség , hogy eléd álljon. De! – emelte fel ujját. – Remek alfa és ő a falka jövőbeli örököse. Elég ha rád néz látszódik hogy tűzbe menne érted! És ezt most komolyan mondom! – fogta meg kezemet. – Lehet most te ezt még nem látod, de hidd el tudom jól hogy milyen alfát akarsz és én, mint az egyik legrégebbi barátod azt mondtam. Chanyeol a legtökéletesebb alfa akit melléd ellehetne képzelni. Minden elvárásodnak megfelel sőt! Még nem is egy beképzeld faszkalap mint akikhez eredetileg mentünk volna.

- Jimin. –fordultam felé teljesen. – Igen, Chanyeol egy remek alfa. Erős, bátor és okos. Nagyon sokan örülnének ha vele lehetnének. De értsd meg, nekem vissza kel mennem.

- Miért ilyen fontos hogy vissza menj?

- Mert az az otthonunk.

- Nem Baekhyun. – rázta meg a fejét Jimin. – Már egy ideje itt van az otthonunk. Gondolj bele! A Park család, Chanbangék, a falusiak és persze a fiúk. Ha vissza mennénk szerinted Taehyung tudna Jungkook nélkül élni? Mert kurvára nem! Ő a tökéletes alfa mellé, a társa. – mindketten a fiú szobája felé néztünk.

- És te is itt érzed teljesnek magad.

- igen. – bólintott. –és hidd el! Ha vissza mennél semmi nem lenne olyan mint régen. – nem mondtam semmit, felesleges lett volna. Ő is tisztában van vele hogy én is jól tudom ezeket a dolgokat. De valahogy mégis, úgy érzem nekem nem kellene itt lennem. Jól érezni magam, párt keresni amikor a szüleim halálra aggódjak magukat és nem ezt az életet szánták nekem. Egy gazdag , elegáns alfához kellene mennem aki tisztelettudó és megfelel a szüleim elvárásainak is. Nem lehetek olyan önző hogy mindent félre téve csak a saját igényeimnek tegyek eleget.

Aznap este nem beszéltünk többet Jiminnel. Ő kint maradt az előtérben mivel valakinek őrködnie kellet nehogy valami bolond alfának kedve szottyanjon ide bejönni. Én pedig halkan bementem és bebújtam mélyen alvó barátom mellé akit óvatosan betakartam. Taehyung, bárcsak tudtam mit tegyek.

Másnap szokatlanul csendes volt minden, a mellettem fekvő fiú szuszogásán kívül semmi mást nem lehetett hallani. Óvatosan kimásztam az ágyból és az előtér felé vettem az irányt.

- Jó reggelt! – köszöntem a nyitott ablaknál álló fiúnak.

- Reggelt! - a tegnapi miatt feszült volt köztünk a levegő és ezt ő is nagyon jól érezte.

- Jimin én...!

- Baekhyun én...! – mindketten nevetni kezdtünk majd megbátorodva mellé sétáltam.

- Ne haragudj rám! – öleltem magamhoz amit ő is viszonzott.

- Te se rám! – szorított jobban magához. – Testvéred vagyok és az is maradok!

- Engem kihagytok. – elengedve egymást az ajtóban álló komás Taehyungra néztünk.

- Taehyung!! – egyből a fiúhoz szaladtunk és nevetve vontuk ölelésünkbe.

- Na mizu már nem kell fasz? Au! – ugrott arrább ahogy karon ütöttem.

- Faszkalap! Hova tűnt az előbbi nyálas éned?

- Csak pillanatnyi gyengeség volt ne szokj hozzá! – Taehyung hangos nevetésbe tört ki ami betöltötte a környéket.

- Nem is ti lennétek! – törölgette meg könnyes szemeit . – Már jól vagyok, minden okés. De szerintem ez csak egy elő tüzelés volt nem? Vagyis ha rendes tüzelés lett volna akkor még 3 napig ágyban lennék.

- Az igaz! De szerencsére nem következett be. –mosolyogtam rá megkönnyebbülve.

- Szedjétek rendbe magatokat, addig elmegyek szólni Romeónak hogy jöhet. Már tiszta ideg roncs hogy nem láthatott téged. – Jimin felpattant majd egy jót nevetett Taehyung elvörösödött képén majd már szalad is .

- Gyere, öltözzünk. - segítettem neki átöltözni majd amíg a fürdőbe ment én is felvettem egy neki ott hagyott ruhát. Ép ahogy kiléptem a fürdőből lábdobogás ütötte meg a füleim. –Itt vannak! –kiáltottam be a szobában ülő fiúnak aki egyből felpattant és kirohant a ház elé ahova én is követtem. Pár pillanat múlva meg is pillantottuk a lihegő Jungkookot.

- MACIKÁMMM!- kiáltotta el magát Taehyung és a fiú felé kezdett el futni.

- Drágám! – úgy ölelték egymást mint akik 1000 éve nem találkoztak. – Hé, ne sír! – törölte meg a hozzá bújó fú könnyes arcát.

- Úgy hiányoztál! – szorította magához ismét a fiatalabbat.

- Látom már egymásra találtatok. – lépett ki a fák takarásából Jimin,Suga és Chanyeol, aki jelenléte egyből zavart okozott eddig nyugodt lelkemnek.