- Miután haza jöttünk, és megtudta hogy nem jössz haza. Nem találta a helyét. – kezdett neki halkan Youngmin . – Jimin is nyughatatlan volt , és mintha isten meg hallotta volna . Pár napra rá jött egy levél ahol Suga apja meghívta őket hozzájuk, így összepakoltak hárman és elmentek.

- Mikor voltak itthon?

- Olyan fél hónapja.

- Mikor jönnek megint?- kérdeztem idegesen.

- Két hónap, lehet több is . – megsemmisülve ültem . Éreztem hogy valaki megfogta a kezemet így oldalra néztem, Taehyung mosolygott rám biztatóan.

- Ne aggódj, jól vannak. – én erre csak erősebben megfogtam a kezét.

Részletesebben beszámoltak a három fiú hogylétéről így kiderült hogy kiképzéseken vesznek részt. Suga és Chanyeol alfának valónak mit Jimin a többi harcoló Omegával van és ők tanítják. Kicsit megkönnyültem hogy együtt vannak és hogy ha baj van megvédik egymást, de basszus! Két hónapot még úgy kel eltöltenem hogy nem látom őket, meg szakad a szívem.

- Most már te mesélj? Hogy álltok Jungkookal? – fordultam Taehyung felé teljesen. Ma este velem alszik hogy bepótoljuk az elmúlt időt, de van egy olyan érzésem ez nem csak a ma estére vonatkozik.

- Hát...elég jól . - vörösödött el teljesen.

- Naaaaa, mesélj csak! – könyököltem fel .- Meddig jutottatok el?

- Nem leszel mérges ha elmondom? – szemeimet forgatva feküdtem vissza.

- Úgy nézek ki mint aki mérges lesz? – kérdeztem meg amikre elnevette magát.

- Nem. – rázta meg a fejét. –Na jó, de ne mond el senkinek! – kötötte lelkemre majd izgatottan folytatta. –Hát nagyon lassan haladunk, amit én nem is bánok. Eddig csak csókolóztunk meg simogattuk egymást, nem volt semmi komoly. De tegnap előtt. - itt már nem bírta tovább elnevette magát zavarában.

- Na mondjad már! –lökdöstem meg én is nevetve.

- Leszoptam Jungkookot.

- HOGY MIT CSINÁLTÁL!?? – kiáltottam fel de barátom fejemhez vágott egy párnát.

- Ne kiabálj már hülye!!

- Komolyan leszoptad? – kérdeztem komolyan. Ő erre csak nyelt egy nagyon és bólintott. Pár pillanatig néma csend állt be közénk majd mindketten visítoztunk a rögröhögéstől.

- És még te kaptál illedelemtanítást! – törölgette könnyes szemeit, amik a nevetés váltott elő.

- Jól van na. D-de olyan vicces arcot vágtál! – törölgettem én is arcomat. – Jaj, te! – öleltem magamhoz. – Örülök, hogy boldog vagy! De azért ésszel, nem akarok még keresztszülő lenni!

- Jójó! – vágta rá majd valami teljesen másról kezdett el beszélni. Miközben beszélt én megvizsgáltam őt, valami furcsa volt amire nem jöttem rá majd ahogy észrevettem szavába vágtam.

- Te barnább lettél? – simítottam kezére.

- Igen, egy kicsit. - nézte meg ő is kezét. – Sokat vagyunk kin Jungkookal. Nagyon észre vehető?

- Nem, de barnulhatnál többet is, jól állna!

- Jungkook is ezt mondta.

Reggel én kelte fel hamarabb, hiába hozzá szoktam ebben a két hónapban hogy reggel 7-kor kezdődik a nap. Halkan kiszálltam a még nagyban alvó fiú mellől és pár ruhát kivéve a szekrényből, átöltöztem majd lementem a nappaliba.

- Jó reggelt! Ilyenkor fent vagy? - Seungin rám pillantott az újságja felett.

- Jó reggelt! Igen, mostanában ilyenkor kelek. – a férfihoz sétáltam és leültem mellé az asztalhoz.

- Mond csak. – tette le az asztalra a papírt. – Most már minden rendben van? – meglepődtem egy pillanatra majd csak mosolyogva bólintottam.

- igen, most már minden rendben. – pár pillanatig még arcomat fürkészte majd ő is elmosolyodott.

- Ennek örülök. Sokkal boldogabbnak tűnsz mint amikor otthagytunk. – emelte fel ismét az újságot. – Bárcsak ez másról is elmondható lenne. – halkan mondta, szinte durmolta az orra alatt e én így is hallottam. Kibámultam a hatalmas ablakokon és az erőt figyeltem. Vajon velük mi lehet?

Pár nap leforgása alatt teljesen olyan volt mintha sose hagytam volna el ezt a helyet. Szinte az egész napot Taehyunggal és a kicsikkel töltöttem, aminek mindannyian őröltünk. De a legjobban talán Jungkook, akinek a falka miatti ügyek miatt nem volt ideje szerelmével lenni, é a tudat hogy nincs egyedül megnyugtatta a fiút. A folyó , a patak , minden ugyan olyan volt mint ezelőtt, mondjuk nem mintha olyan sok minden változna két hónap alatt.

- Hé, vigyáz a kezeden van a...- kiáltott fel Taehyung és felém és a mellettem álló kisfiú felé kapott. – a rágó. – ahogy ezt kimondta ijedtem kaptam a fejemet a kisfiú mellé aki megdermedve állt egy helyben.

- H-hyung é-én. – remegett meg hangja ahogy Taehyung nagy nehezen levette kezét fejemről ezzel pár hajszálat kihúzva.

- nagyon bele ragadt? – kérdeztem ijedségemet vissza fogva Taehyungtol. Nem akarom hogy még jobban írni kezdjen Hyujin.

- Hát öm....- nagyot sóhajtva temettem arcomat ahogy megpillantottam barátom sajnálkozó arcát. Ebből hajvágás lesz.

És ez is lett belőle. Mivel nem akartuk az egész hajamat levágni ez miatt csak a rágót vágtuk ki belőle, és ez miatt járkáltam majd egy hónapig sapkában. Ezután még két napig maradtak Changbinék majd haza mentek, persze Hyujin ahányszor meglátott sírni kezdett , eléggé megviselte ez a rágós baleset, de én egyáltalán nem haragszok miatta. Legalább lesz mivel piszkálnom majd ha nagy lesz. Már lassan másfél hónapja hogy itthon vagyok, mivel ma semmi dolgom nem volt így kijöttem a rétre é szedtem pár virágot. Mostanában nagyon rákaptam a virágokra amikkel már tele tettem a házat , szerencsére a többi lakójának is tetszik a dolog így nyugodtan kiélhetem magam. Sóhajtva egyenesedtem ki a kosárral a kezemben, ideje már vissza mennem ennyi virág bőven elég. Remek idő volt, sütött a nap, kellemesen sütött a nap, nem túlzás ha azt mondom ilyenkor az ember tényleg úgy érzi magát mintha egy mese világban lenne.

- Baekhyun! – integetett nekem hevesen Taehyung aki a kertben állt. – Nagy hírem van!

- Na mi az? – kiáltottam vissza majd sietősebbre vettem a tempót.

- Most kaptam egy levelet Jungkooktól! – emelte fel a levelet széles tégla mosolyát felém küldve.

- Mit ír benne?

- Pár napig a közelben lesznek egy szálláson és azt mondta ott biztonságos meg minden ilyesmi. – legyintett. - De a lényeg! Oda bírnék menni holnap és végre találkozok két hét után a macikámmal! – kiáltott fel Taehyung és a nyakamba vetette magát. Én csak nevetve öleltem vissza. Jungkook és még pár jó harcos egy kisebb útra ment ami során a falka területét ellenőrzik le. Jövő héten jönnének haza ,de tudtam hogy addig úgy se bírja ki semelyikük.

- Szóltál már Sungjinek erről? - engedtem el a fiút.

- nem, neked akartam először elmondani. De megyek is! – arca szinte ragyogott ahogy beszaladt a házba hogy megkeresse a férfit. Én csak fejemet ráztam, ez a szerelem tisztára megbolondította. Nem mintha eddig normális lett volna.

A házba beérve kivettem az elfonnyadt virágokat és ujjakat tettem a helyére, a régieket pedig kidobtam a kukába.

- Hallom holnap útra keltek. - sétált le a lépcsőn Yoora.

- Ezek szerint elletünk engedve. – nevettünk fel mindketten.

- Nagyon szépek! – szagolta meg az előttem lévő virágokat. – sokkal kellemesebb lett tőle a ház.

- ennek örülök! – őszinte örömöt éreztem ahogy meghallottam dicséretét. Yoora nem tartozott a szoros baráti társaságunkba. Ő a saját barátaival volt és csak akkor volt velünk amikor a családi okok azt kérték például a közös étkezések, ünnepségek. De ennek ellenére örülök amikor beszélhetek vele. – Szerintem menj fel mert úgy is veled is akar majd beszélni. – bökött a lépcső felé. Beszéltünk még pár szót majd elköszöntünk, egyik barátnőjénél alszik ma. Ahogy felmentem az emeltre és benyitottam a dolgozó szobába két mosolygó alak fordult felém.

- Elmehetünk! – kiáltott fel boldogan Taehyung.

- Már tudom! - nyújtottam rá a nyelvem.

- Honnan?

- Yoora elmondta.

- Ez nem ér! – dobbantott lábával. –Én akartam elmondani!

- Fiúk! - nevetett fel Seungji. – Igen elmehettek, de vigyáznotok kel egymásra oké? Nektek adom az egyik autót, sajnos nem tudok sofőrt adni hozzátok mivel Yoorat viszi ellép most és csak holnap este jönnek haza.

Persze mi ennek örültünk mint majom a farkának. Ahogy elhagytuk a szobát izgatottan mentünk el pakolni holnapra, bár csak délután indulunk jobb készen lenni. Persze este Taehyung úgy felvolt pörögve hogy mondtam neki ha nem alszik el végre karikás lesz a szeme és nem hiszem hogy olyan kinézettel akar mutatkozni Jungkook előtt. Ez egyből bevált így eltette magát holnapra ezzel engem s végre békén hagyva nyugodtan bírtam pihenni. De persze ez másnap szintúgy folytatódott.

- Vigyázzatok magatokra! – ölelt meg Youngmin. – Ha oda értek mondjátok Jungkooknak hogy jelezzen.

- Drágám hagyd őket! Nem kisbabák. – karolta át a nő vállát Sungjin.

- Jó utat fiúk!

- Köszönjük!!- feleltük egyszerre Taehyunggal. Ahogy elindultam izgatottság kerített hatalmába, nem is tudom mikor mentünk el ilyen messzire egyedül mint ahova most megyünk. - Mindent eltettünk?

- Nézzük csak! – fordult hátra Taehyung . – egy, kettő, három... igen , meg van minden! Olyan izgatott vagyok ! – csapta össze tenyerét. – Remélem hamar oda érünk!

- Nyugalom! - nevette fel .- Sietek, ne aggódj !