29.rész
Ahogy mondta 2 óra múlva a könyvtárban ültem Yejinel az egyik asztalnál és az őszülő hölgyet néztük ahogy különböző könyveket pakolt elénk.
- Yejin már tudja de neked is elmondom. –tett el elém az utolsó könyvet. – Magas elvárásaim vannak, elvárom hogy mindig teljes figyelemmel figyelj rám és ne vedd félvállról ! Sokan mindent megtennének hogy legalább egy órát is tartsak nekik, így becsüld meg hogy ilyen lehetőséged van! – bólintottam majd csendben figyeltem.
Nos, szerintem senkit nem lep meg ha azt mondom , ez a nő egy zsarnok. Kemény és szigorú tanár és kellet egy hát amire felvettem ritmusát, de az az első egy hát maga volt a pokol. Reggel , délután és ha úgy adódott akkor este is tartott egy órát. Szünetet nem tartottunk csak az esti óráknál, persze volt hogy Yejin elsírta magát ilyenkor kapott pár percet hogy megmossa az arcát és össze szedje magát. Először nagyon dühös lettem rá, de aztán rájöttem hogy hiába ilyen mogorva. A jó szándék vezérli.
- Omegák azok részét teszik ki a társadalomnak akik a nők szerepét töltik be. Hiába vagy férfi , ha omegának születtél két fontos dolog áll az életedben amit el kell érned. Az 1. a pár választás, 2. a gyermek szülés. Bármi is történjen ezek a kötelességei egy omegának. De nem mindegy hogyan viselkedsz ezek közben. A legtöbb alfa olyan omegát keres aki csendben van, takarít, főz , röviden aki kiszolgálja. Ha ilyen párod lesz akkor neked mindent megkel tenned érte. – sétált az ablakhoz. – De ez nem egyoldalú dolog. Az alfa biztonságot nyújt, megvéd és bármit is tegyél ő megbocsát neked. Ilyen egy jó alfa, aki a gyermekeiért és omegájáért bármit megtenne. - csillogó szemekkel néztem rá. Az omega és alfa, annyira különböznek mégsem élhetnek egymás nélkül. Elszomorodtam ahogy eszembe jutott Taehyung akire azért voltam mérges mert Jungkookal akar lenni. Ők összetartoznak, és nekem ezt elkel fogadnom.
Ahogy teltek a napok egyre több és több mindent tudtam meg, sok mindenben változott a nézetem. És ez segített abban hogy túl tegyem magam a történteken. Elfogadtam hogy ott kel maradnunk, hogy Taehyung nem jön többé haza velünk az ő helye itt van Jungkook mellé. Jimint, aki jogosan lett dühös ránk, és végül Chanyeolt. Akit kezdek megérteni, viselkedését és mindazt ahogy velem viselkedett és így vissza gondolva de hülye voltam. Nem fogtam fel a dolgok súlyát, hiába gondolok rá másképp ő egy alfa, és én mint omega nem tehetem meg vele azokat a dolgokat mint amit eddig hittem. A közös fürdést a folyóban, kiszökni a házból hogy igyunk egy kicsit és az ezekhez hasonló dolgok. Amilyen lassan kezdődött olyan gyorsan is lett vége ennek a két hónapnak, ma van az utolsó tanítási napunk holnap már másik családhoz kel mennie Mrs.Kim-nek.
- Rendben van! – megkönnyebbülve vettem le fejemről a könyvet. – Örömmel látom milyen sokat fejlődtél ebben a két hónapban. A járásod már majdnem hogy tökéletes, csak ne leskelődj állandóan minden fele, egy dologra koncentrálj. – vett el tőlem a könyvet amit táskájába tett. – Már láthatóan nem vagy olyan vékony mint voltál, rendben van még 3 kg kel felszedned utána tartani azt a súlyt. – bólintottam majd leültem az egyik székre. Végre, ezt vártam már vagy 10 perce. – Az illem könyvet megtalálod a könyvtárban, az utolsó fejezetet magadtól tanuld meg, következő találkozáskor számon kérem! – ezzel intett az inasnak aki felkapta táskáját és mellé lépett. – Most pedig, menj!
- Igenis! – sietve mentem be a házba ahol egyből ledőltem a kanapéra. Mai nevetve ült le mellém és végig simított hajamon.
- Már vége van! Végre haza megy. – nevetett halkan. – Most már nem kell így viselkedned. Majd ha következőleg jön gyorsan vissza váltotok erre az oldalatokra, nem kel ilyen formálisnak lennetek .
- Már furcsa lenne teljesen olyan lenni mint régen. – ültem fel. – De biztos könnyebben vissza váltok arra mint hogy végig ilyen maradjak. - nevetve ölelt meg .
Két óra múlva búcsút vettünk Mrs.Kimtől aki az utolsó pillanatig oktatott minket majd ahogy kifordult az autó a kertből mindenki egyszerre sóhajtott egy hatalmasat.
- Szabadság! – kapta fel Changbin a kislányát. – Irány öltözni!
- Hova megyünk? – kérdezte izgatottan a kislány.
- Már két hónapja nem voltunk kereszt szüleiteknél. Ezt orvosolni kel!
- Ezaz! – kiáltott fel egyszerre a két kisgyerek.
- Nem is mondtad hogy megyünk . – nevetett fel Mai.
- Meglepetésnek szántam. – csókolta szájon Changbin. – Baekhyun . – néztek rám mind a ketten.
- Neked rendben van ?
- Persze. – válaszoltam. – Már ideje lenne haza mennem. – erre ők is elmosolyodtak.
Szobámba menve most én pakoltam össze a cuccaimat , majd ahogy bepakoltunk a kocsiba szomorúan néztem a házra.
- Bármikor jöhetsz. – fogta meg kezem Mai. – Mindig szívesen váruk!
- Köszönöm. Csak furcsa lesz, már hozzá szoktam az itteni élethez. – ahogy egyre távolabb értünk egy utolsó búcsú pillantást vetettem a házra majd a kicsikkel voltam elfoglalva egész úton. Be nem állt a szájuk , pedig reménykedtünk hátha alszanak egy kicsit, de annyira be voltak pörögve hogy felejtős volt a dolog.
- Itt vagyunk! – kiáltott fel izgatottan Yejin. – Oppa! Ott van oppa! – idegesen pillantottam ki az ablakon de megnyugtatásként ért hogy Seuginről beszéltek.
- Baekhyun . – fogta meg kezemet Mai mielőtt kiszálltunk volna kicsik után . – Már senki nem foglalkozik mi történt a múltba. Eltelt két hónap, te is és mindenki sokat változott, engedd el ami történt és légy olyan mint amikor találkoztunk. Egy élet vidám , mindig mosolygó fiú. Oké?
- Oké. – megérintettek szavai. De erőt vettem magamon és inkább mosolyogva szálltam ki a kocsiból.
A két kicsi már a ház előtt állókon lógtak, akik ahogy megpillantottak minket , pontosabban engem. Meglepődtek majd meleg mosollyal fogadtak.
- BAEKHYUN! – a kiáltás felé kaptam a fejem, Taehyung az erdő felől rohant felém. – Tényleg te vagy az? - nevetett fel .
- Tae! – már nem tudtam vissza fogni könnyeimet, utat törtek maguknak és arcomon végig gördültek miközben én is szaladni kezdtem barátom felé. Nevetve vetette rám magát aminek hála hanyatt vágódtam de nem érdekelt. csak nevetve öleltük egymást.
- Úr isten!- gurult le rólam. – El se hiszem hogy tényleg itt vagy! Miért nem jöttél el látogatóba? Én nem mehettem , de miért nem tudod? Úr isten milyen nagy lett a hajad! – fogta meg egyik szemembe logó tincsemet. –És híztál is! – bökte meg hasamat.
- Taehyung merre vagy? – halottam meg Jungkook hangját.
- Itt vagyok drágám ! Nézd ki jött! - meglepődtem a becenevet hallva de csak elmosolyodtam rajta, úgy látom ők is haladtak előrébb ebben a két hónapban.
- Baekhyun! – sokkolódott le egy pillanatra Jungkook aki , ha nem csal a szemem nőtt vagy 5 cm. – örülök hogy végre itthon vagy! – húzott fel engem és szerelmét is.
- Én is! – poroltam le magam. – Jézusom, mikor lettél ilyen magas? - néztem fel a fiúra.
- Hát, ha látnád...- Taehyung oldalba bökte a fiút így az elhallgatott. Nem akartam boncolgatni a dolgot, tudom kiről akart beszélni.
- Jimin? Ő merre van? – néztem szét hátra látom vagy értem valahol barátom illatát. A két fiú csak összenézett.
- Nos, Jimin. – kezdett neki Jungkook.
- Jimin nem lakik itt. – kikerekedett szemekkel néztem Taehyungra. – Ahogy Suga se.
- együtt költöztek el ? – akadtam ki.
- nem, Chanyeol is velük van. – most már teljesen nem tudom követni a dolgot. – Menjünk be és elmagyarázzuk. – bólintottam majd bementünk a házba. Miután mindenki üdvözölt mindenkit leültünk a kanapéra.
- És a kereszt fiam merre van ? – nézett kérdően bátyára Changbin.
- Nos, Chanyeol Sugaéknál van egy ideje.
- hogy micsoda? – döbbentek le. – Mit keres ott?
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top