Jimin még öntött magának egy pohárral majd inkább felkapta az üveget és úgy sietett utánunk. Ahogy beljebb mentünk az erőben meg is pillantottuk a kivilágított faházat ahonnan hangos nevetések hallatszottak. Közelebb érve láttam hogy csak fiatalok vannak ott, szóval ezért nem láttam a háznál egy korunkbelit se. Ahogy észre vettek minket mindenki leselkedni kezdett.

- Baekhyun! – sietett oda hozzám Kai aki átkarolta vállaimat. – De jó hogy itt vagy! – tekintetét végig vezette rajtam majd sóhajtott egyet. – Nagyon szívdöglesztő vagy!

- Kai! – elkapta fejét rólam így kihasználva az alkalmat elhúzódtam tőle és Jimin mellé álltam . – Menj Suho már keres. - bökött fejével a ház felé Chanyeol. A barna fiú csak morgott valamit majd visszakullogott a házba.

- Jól vagy? – tettem vállamat a sápadt Jiminre.

- aha...nem! – szájára tapasztotta tenyerét és a legközelebbi bokorhoz rohanva kihányta szerintem még a lelkét is.

- nekem nem úgy tűnik . –sóhajtottam fel.

- Vele meg mi van? – sétált felénk Suga aki a hányó Jimint nézte. – Minek iszik ha nem bírja? – ezt hallva Jimin vissza akart valamit szólni neki de ismét hányás lett a vége.

- valakinek el kellene vinni és vizet itatni vele. Attól mindig józan lesz. – pillantottam Taehyungra aki ezt észre véve hevesen rázni kezdte a fejét.

- Én biztos nem! Félek a részeg Jimitől.

- Nekem meg nincs idegzetem a részeg Jimintől . –sóhajtottam fel. Bele törődve sorsomba a fiú felé vettem az irányt de Suga elém lépett.

- nem lenne biztonságos ha ketten lennétek. Majd én leszek a hányóssal , úgy is én vagyok kiosztva mellé. – bár semleges hangon mondta, szemeiben láttam hogy nem bánja a dolgot.

- hát, rendben! – bólintottam. Legalább nyugodt leszek hisz biztonságban lesz Sugával. – Taehyungék? – néztem szét meglepetten.

- előbb mentem el. – szólalt meg ki tudja mi óta Chanyeol. – Te jól vagy?

- persze! Nem ittam olyan sokat. – sötét volt így nem láttam tisztán az arcát. – És te, mennyit ittál?

- nem eleget. – sóhajtott. Én csak nevetve mellé sétáltam.

- akkor ideje változtatni ezen.

Nos igen, így kezdődött el igazán a parti. Miután bementünk a faházba felkaptunk egy-két random üveget majd feltűnésmentesen kisunnyogtunk onnan. Mondjuk így bele gondolva felesleges volt mivel simán csak kisétálhattunk volna velük, senki nem merné számon kérni Chanyeolt . Ahogy kiértünk nevetve siettünk a ház mögé , ahol Chanyeolt kezdem, el követi mivel állítása szerint nem messze van egy kis hely ahol ellehetünk.

- messze van még? - lihegtem. - Rohadt nehéz ebben menni. – emeltem fel ruhám alját, mivel állandóan beleakadt mindenbe.

- Nem, már itt vagyunk. – állt meg majd megvárt engem. – Nézd! – átverekedtük magunkat a bokrokon és végre kiértünk az erőből.

- huha! - csak ennyit tudtam mondani. – Egy dombon voltunk ahonnan belehetett látni a kis faházat és a Park család hatalmas házát ami szinte csillogott a sok fény miatt. Chanyeol leült nem messze tőlem. Miközben figyeltem alakját, be kellet vallanom magamnak, rohadt jól áll neki az öltöny. Lassan hozzá sétáltam majd leakartam ülni de ekkor csak sóhajtava egyenesedtem fel.

- mi az? – nézett fel rám.

- Drága volt ez a ruha, nem koszolhatom össze. – húztam el számat. Nagyon kifáradtam az ide vezető úton és ha nem ez a ruha lenne rajtam már rég kinyúltam volna a földön. De ekkor Chanyeol levette magáról az öltönyét és leterítette maga mellé.

- gyere, így már nem lesz koszos. – paskolta meg maga mellet a helyet. Hálásan néztem rá majd fél perc küszködés után , ami a ruha miatt volt, leültem végre. Mondjunk végül úgy oldottuk meg hogy a lábaim Chanyeol ölében voltak , de már egyikünket se zavart csak inni akartunk végre.

- végre! – emeltem számhoz az üveget. Chanyeol is így tett majd nagyot kortyoltunk az üvegbe. - ah! Kimarja a lelkem. – köhögtem fel ahogy égette torkomat az alkohol. – Hé, lassabban! Kettőt pislogsz azt azt se tudod merre vagy. – szóltam rá a nagyokat kortyoló fiúra aki figyelmet se véve rólam ivott tovább.

- nem baj! – törölte meg száját. – Kevés ilyen alkalom van amikor berúghatok. Kiakarom használni!

- nekem úgy tűnt a kocsmában is elég jó kedved lett a sörtől. – fűztem oda neki.

- az nem a sör miatt volt. – támaszkodott meg egyik karjával. – de ezt te is tudod szerintem. – nem mondtam neki semmit csak ismét üvegemre hajoltam. Ahogy teltek a percre úgy fogyott az ital és úgy röhögtünk mi is egyre többet.

- és azóta tudják hogy ha külön csoportba tesznek minket, annak nem lesz jó vége. – nevettem könnyeimet törölgetve.

- ti tényleg mindig együtt voltatok . – mosolygott rám Chanyeol.

- igen, és remélem hogy ez így is lesz. Hisz már ledumáltok olyan hum....7 éves korunkban hogy egymás gyerekeinek a kereszt szülei leszünk. – erre ismét kuncogni kezdünk.

- mi 7 évesen azt beszéltük kit verjünk meg következőleg. – röhögött fel a fiú.

- milyen érdekes. Mindannyian fiúk vagyunk mégis gyerekként is mennyire különbözővé tesz minket a fajtánk. – eddig nem is gondoltam erre, de amióta itt élek és látom hogy az alfák milyen életet élnek. Az én nézeteim is megváltoztak.

- igen, ez nekem is feltűnt. – bólintott. – Minden esetre, sajnállak titeket. – sóhajtott.

- ezt hogy érted? – kaptam rá szemeimet.

- hát hogy szét kel válnotok. – még mindig értetlenül néztem rá így folytatta. – Hát mivel Jungkook és Taehyung együtt vannak, és az első tüzelésnél is együtt lesznek, nem hiszem hogy elfognak válni egymástól .

- ezt Jungkook mondta neked? – fehéredtem el.

- nem.

- akkor? Honnan tudod hogy nem jön velünk vissza Tae?

- miért neked mondta hogy vissza megy? – alig láthatóan megráztam a fejem . – na látod! – ezek után nem nagyon tudtam mit mondani, most tudatosult bennem ez a dolog. És a szótlanságom a mellettem ülőnek is feltűnt. – Most mi az? Rossz kedved lett?

- hát...egy kicsit.

- kérsz? – nyújtotta felém az üveget.

- nem. - ráztam meg a fejem. – elég volt ennyi egyenlőre.

- figyelj . –tette le az üveget és felém fordult. – lehet hogy szét váltok de attól még akkor jösz látogatóba amikor akarsz.

- azért ez nem így működik. – mosolyogtam el szomorkásan. – Ha mindannyian megházasodunk. Szerinted az én és Jimin férje mennyire fogja jó szemmel nézni ha egyedül eljárkálnék ide, a sok alfa közé?

- de hát a barátodhoz jönnél.

- az nem számít! – ráztam meg a fejem. – egy omegának  otthon a helye . Gyereket nevelni, főzi és várni a párját. –sóhajtottam fel. – Ez a kötelességünk.

- de te nem ezt akarod. – nézett szemeimbe.

- nem. – hajtottam le a fejem. – Én csak otthon szeretnék lenni a családommal és a barátaimmal. Erre fel itt leszünk egy évig, az első tüzelésem itt fog történni és még párom sincs. – az alkohol elérte hatását így sírni kezdtem, és egyáltalán nem fogtam vissza magam.

- naaa, ne sírj! Nem lesz semmi baj! – simított hátamra Chanyeol . – De jól érzed magad itt nem? – bólintottam. – Megértem hogy honvágyad van, de nem változtat semmin ha sírsz. Inkább élvezd ki hogy egy évig a barátaiddal lehetsz. Hisz ha otthon lennétek most minden időtök a pár választással telne. Így legalább együtt lehettek.

- igazad van . –töröltem meg szemeimet. – Csak félek mi lesz. – vallottam be. – Még mindig nem szoktam hozzá teljesen az itteni dolgokhoz. És a tény hogy bármikor letámadhat egy kanos alfa, kissé idegesítő. – nevettem fel. – meg persze ez a ruha is. – simítottam végig. – Úgy érzem magam mintha női ruhában lennék, arról nem is beszélve hogy állandóan bámultak az emberek.

-mert gyönyörű vagy.