- Csodaszép vagy! – nézett végig rajtam a lány. – gyere kérlek, a barátod már készen van . – bólintottam majd izgatottan lépkedtem mezítláb a nekünk háttal állókhoz. – itt vagyunk! – mindannyian felénk fordultak és ahogy megláttak pár pillanatig ledöbbentek majd széles mosoly terült arcukra.

- Baekhyun! – lépett előrébb Taehyung akit meglátva ledöbbenve meredtem rá. Fehér és zöld ruhája tökéletesen illet hozzá és a selyem fűző innen is látszik milyen puha lehet. – Waooo nagyon bomba vagy! – nézett végig alaposan.

- Mondod te! – nevettem fel. – Ha ezt Jungkook meglátja..

- fejed be. – szólt rám pironkodva. Nevetve veregettem meg a karját.

- Nem szeretnélek siettetni titeket mivel egy ilyen ruhát sokáig kel kiválasztani, de Jiminnek még mindig nincs ruhája nekünk viszont nemsokára vissza kel menünk. – bólintottunk majd elmondtuk az említett elvárásait amit kitűzött a ruhát illetően. Ki is adta a leckét az eladóknak de végül sikerült egyet össze tennünk vagy 3 ruhából.

- sötét kék, fekete fűző, minimális minta. Ez tökéletes! – csapta össze tenyerét Taehyung. Mindenki megkönnyebbült ezt hallva, így amíg mi visszaöltöztünk addig Youngmi megvette a ruhákat.

A hazafelé tartó úton izgatottan beszéltünk a ruhákról illetve arról hogy vajon Jimin mit fog szólni a neki szántról. A házba beérve a ruhákat egyből el is pakolták a csomagjainkba így csak szóban mondhattuk el milyen ruhát választottunk.

- vesz fel a halál fűző szart! Nem vagyok én csaj! – akadt ki egyből.

- de ez nemtől független, mindeninek a ruha része. – próbáltam csitítani.

- nem érdekel! Én nem fogom felvenni! – fonta össze karjait. Én csak sóhajtva legyintettem Taehyungak hogy hagyja, ha Jimin megmakacsolja, magát nem sok mindent lehet tenni, csak reménykedni hátha meggondolja magát.

Vacsorát a fiuk nélkül tettük meg mivel ők még mindig nem végeztek. Elköszöntünk egymástól majd mindannyian mentünk aludni, ez az egész napos rohanás teljesen lefárasztott. Persze ez annak is köszönhető hogy amióta itt vagyunk szinte szó szerint semmit nem kel csinálnunk csak létezni, kicsit furcsa de hozzá szoktunk, túlságosan is. Reggel szokásos időben keltünk majd mentünk reggelizni, ahogy leértem a lépcsőn és kinéztem az ablakon eltűnt belőlem az álmosság és mosolyogva néztem a már lassan egy napja nem látott fiúra. Ő is észre vette hogy nézem így felém nézett , intettem neki amit ő csak egy mosollyal viszonzott azonban ahogy elfordult és az erőbe futott szomorúan sóhajtottam.

- úgy látom ismét öten eszünk. – ültem le Youngimal szemben.

- csak négyen. - sóhajtott. – Jungkooknak is mennie kellet. – elhúztam a számat ezt hallva.

- rossz nélkülük enni. – sóhajtott Taehyung. Én csak bólintottam egyet majd mivel nincs mit tenni, nélkülük reggelizünk meg. De cseppet sem volt olyan a hangulat mint ez előtt.

Délután egykor indultunk el , a kocsiba beülve megvártuk amíg a cuccainkat hozó autó pakolásával végezzenek majd elindultunk. A két kicsi megállás nélkül beszéltek amíg meg nem érkeztünk, mindent elmondtak és elmagyaráztak amit láttak. Út közben kiderült hogy az falka ,,férfi „ tagjai, azaz az alfák farkas alakban szoktak elmenni a másik falkához akikkel egy vadászattal ünneplik meg a találkozást. Így ők már sokkal hamarabb olyan 11 felé már elindultak, érdekes hogy ezt hallva nem lettem ideges. Pedig ha pár héttel ezelőtt mondták volna ezt nekem akkor biztos felbosszantottam volna magam rajta. A táj, az valami gyönyörű volt, mint ahogy a hatalmas ház és a birtoka is ahova beérve a két kicsi szinte begolyóztak. Ahogy megállt a kocsi egyből kiugrottak és az őket váró szüleikhez rohantak . Kiszálltunk a kocsiból majd a szélesen mosolygó alakok felé sétáltunk.

- Youngmin, Yoora szebbek vagytok mint valaha! – ölelte magához a férfi a két nőt aki le se tagadhatná hogy Seugmi öccse, tisztára úgy néz ki mint a alfa csak pár évvel fiatalabb verzióban. – És ha nem tévedek. – fordult felénk majd alaposan megnézett minket. – Ti lennétek akikről már oly sokat hallottam. – először a megszeppent Taehyunghoz lépett majd sorban bemutatkozott ahogy utána a felesége is tette. A ház nagy volt és tágas, telis-tele szolgálókkal és van egy olyan érzésem hogy estére még többen lesznek. Körbe mutatták a házat, a családi ereklyékkel együtt majd a szobáinkat is amikbe már bepakoltak a szolgák.

- Nagy öröm hogy mégis el jöttetek. – fordult felénk ahogy kiértünk a kertbe. – az orvos bármikor készen áll ha esetleg szükség lenne rá . –pillantott Jiminre.

- Semmi szükség rá. Kemény fából faragtak! –húzta ki magát.

- ott van maszat úr! – kiáltott fel Yejin majd kezemnél fogva a fa tövében ülő cica felé kezdett el húzni.

- óvatosan! Nehogy eless. – szóltam a gyorsan szaladó kislánynak.

- Ne menjetek túl messze! – kiáltottak utánunk majd folytatták a beszélgetést.

- hova tűnt?- állt meg jó pár méter után a kislány. – maszat úr!!

- lehet megijedt és elszaladt. Ne aggódj nemsokára elő jön. – guggoltam le elé.

- de én most szeretném megmutatni neked .- szomorodottól.

- Jó, akkor egy kicsit keressük de ha nem lesz meg vissza megyünk , oké?

- oké! – nem féltem mivel ügyeltem arra hogy a közelben maradjunk ha bármi is történne. Már ép mondani akartam hogy ideje vissza menni amikor megláttuk az egyik fa ágán ülni a macskát. - MASZAT ÚR! – kiáltott fel a kislány. Ugrálni kezdett a macskáért de természetesen nem érte el.

- segítek jó?- léptem mellé majd ahogy leemeltem a macskát oda adtam neki. Szorosan ölelte magához a cicát aki csak nyávogott kis gazdájának. Ahogy néztem őket hírtelen megütötte egy illat az orromat, majd ahogy ág reccsenését halottam magam mögé húztam a kislányt. Idegesen néztem szét , de nem láttam semmit.

- menjünk vissza. – a kislány csak bólintott majd sietve vissza indultunk, de ekkor a semmiből egy őz ugrott elénk. Ellöktem az útból a kislányt, aki ijedtében felsikított majd hátra se nézve szaladt remélhetőleg a családja felé. Én az utolsó pillanatban léptem félre így nem taposott agyon az állat, de helyette egy hatalmas test terített le a földre. Ijedten fordultam hátamra így szembe néztem támadómmal, aki vicsorítva nyomott le a földre, de ahogy szemeimbe nézett majd megérezte illatomat , amit akaratom ellenére enged ki a testem magától, ha szükségesnek tartja, egyből leszállt rólam. Ahogy ezt megtette egyből felálltam és leporoltam magam , ez idő alatt az illető is visszaváltozott.

- megmondanád mi okból tepertél.....le. – dühösen emeltem rá tekinteteimet de ahogy megpillantottam őt, még a lélegzetem is elállt. Napbarnított bőre kiemelte izmait, arca szögletes volt és azzal a vakító mosollyal piszkosul szívdöglesztő.

- ne haragudj! Először nem éreztem hogy omega vagy, remélem nem haragszol. –lépett egyet felém de én hátráltam, ez látva megállt. - ne félj! Nem bántalak. – rázta meg a fejét. – Mit keresel erre felé? Eltévedtél? Ez egy másik falka merre van a párod? – bombázott le kérdéseivel.

- Mi?Hát izé nincs párom de nem téve...hé!! – kiáltottam fel . –Mit csinálsz, tegyél le! – a fiú nem mondott semmit csak dobott rajtam egyet hogy biztos ne essek le majd futásnak eredt. Nem tudom melyik a megaláztatóbb, az hogy úgy dobott fel a vállára mint egy krumplis zsákot vagy az hogy nem tudtam ellene mit tenni. Hirtelen több alfa illatát is megéreztem így erősebben küzdöttek hogy engedtem el , persze eredmény nélkül.

- Végre hogy...- kiáltott fel egy férfi de ahogy meglátott minket elhallgatott ezzel a többiek figyelmét is ránk vonva.

- Hát te meg kit hoztál? Bárhogy nézem ez nem egy őz! – nevetett fel egy férfi.

-nem, ez ennél jobb!