- Igen, azt hiszem szeretem. Bár még nem mondtunk ilyeneket egymásnak meg ilyesmi...csak párszor megemlítettük hogy szeretünk a másikkal lenni meg izé...hát ilyenek.

- Tuti hogy ő is szeret téged. Csak lehet ő is kicsit fél mint te. - simítok kezére nyugtatásképpen. –De ha eljön az idő biztos mondani fogja. De kérlek, ne tegyetek semmi meggondolatlan dogot. Oké? És ha egy kis jelét is érzed annak hogy ehet előtüzelésed lesz. Szólj azonnal oké? Ez nem játék, és így hogy ezt érzed Jungkook iránt bármikor megtörténhet.

- Ne aggódj Baek! Youngmin már mindent elmondott nekem és Jiminnek, ha valami lesz szolok egyből.

- akkor rendben van . – mosolyodtam el megnyugodva. – Na de lassan aludjunk.

- Szerintem is! – ásított egy nagyot Taehyung. – Jó éjt!

- Jó éjt Taehyung! – megigazítottam magunkon a takarót majd halvány mosolya arcomon aludtam el.

Reggel meglepetten hamar keltem fel. Lassan kimásztam a még nagyban alvó fiú mellől majd lementem a földszintre.

- Jó reggelt! – köszöntem a lent lévőknek.

- Jó reggelt! Hogy –hogy ilyen korán fent vagy? - tett le az újságát az asztalra Seungin.

- Én is meglepődtem. – nevettem fel. –valahogy kidobott az ágy.

- Á, Baekhyun! – jött ki a konyhából Younming. –Nincs kedved jönni egy kicsit segíteni?

- de, miben kellene?

- Nemsokára a központba kel mennem , ma kellet jönnie a rendelésemnek . – meglepetten néztem rá hisz van egy pár szolga a házban aki teljesítheti ezt a dolgot, de végül csak bólintottam majd felmentem a szobámba átöltözni. Hamar kész lettem így egyből eltudtunk indulni, ahogy haladtunk a központ felé mindenki köszönt nekünk ami kissé fura volt de be kell hogy valljam, hozzá tudtam volna szokni.

Ahogy megérkeztünk a postára én kint vártam meg Youmgint , addig bőven volt időm alaposan megnézni a központot. A házak és az üzletek igényesek voltak és tiszták, mivel már kezd jó idő lenni virágokkal van borítva minden ami szinte egy meseországbeli kis falura emlékeztet. Ép ezen gondolkodtam amikor kilépett mellém Youmgi.

- Mond csak Baekhyun, megkérhetlek valamire? – fordult felém a leveleket nézegetve. –Ezt a levelet el kellene vinned Chanyeolnak. Sürgős lenne!

- Öm..persze. De merre van? – vettem el tőle a levelet.

- menj végig ezen az utcán, a legvégén van egy barna, fa épület. Ne aggódj , biztos észre fogod venni!- ezzel intet és se szó se beszéd otthagyott. Hát jó! Ha már elvállaltad, csináld is meg.

Ahogy sétáltam éreztem hogy megnéznek az emberke de pár pillanat múlva mintha kapcsolna is nekik hogy én ki is vagyok, elfordulnak tőlem és csinálják is tovább a dolgukat. Ahogy az utca vége felé közeledtem megpillantottam a keresett épületet ami nem volt más mint egy ....kocsma. Ezaz, ennél jobb már nem is lehet. Sóhajtva közeledtem felé és ahogy ez a többi embernek is feltűnt kíváncsiskodva leskelődtek felém. Ahogy beléptem a nyitott ajtón minden szempár rám szegeződőt. Megtántorodtam egy pillanatra ahogy orromat megcsapta ez a rengeteg alfa illata, ezt ők is észre vették és pár kuncogás ütötte meg a fülemet. Fejemet a bent lévők között kapkodtam amikor is meg halottam a mentsváramat nyújtó fiút.

- Baekhyun! – Chanyeol intett felém kezével . Egy nagy asztalnál ült ami telis –tele volt emberekkel akik ahogy meglátták hogy közeledek feléjük csak fütyülve veregették hátba Chanyeolt aki csak fejét rázta és nevetett zavarában. – Hát te mit keresel itt? – hangja szinte csilingelt a jó kedvtől ami vagy miattam ,vagy az előtte lévő üres sörös üveg miatt lehetett. Köszönésképp biccentettem az asztalnál lévőknek majd kivettem zsebemből a levelet.

- Anyukád mondta hogy hozzam ezt el neked. - adtam át neki a levelet. – De én szerintem megyek is, nem akarok zavarni. – hajoltam meg majd amilyen gyorsan jöttem, mentem is volna alapon megfordultam de Chanyeol elkapta a kezemet.

- Hova sietsz? Gyere, maradj itt egy kicsit. – rántott rajtam egyet, de kicsit túl erősebben a kelleténél mivel az ölében kötöttem ki. Ezen jót nevetett a közönség ami miatt a én arcom csak egyre jobban pirosodott.

- Chanyeol! – szóltam rá a fiúra aki csak értetlen szemekkel nézett rám.

- mi az? – bár szemei tiszta ártatlanságot tükröztek , a szája sarkában húzódó mosoly elárulta, hogy pontosan tudja mit csinál.

- Ha nem bánod. – vettem le derekamról kezét amivel eddig tartott. –Egy székre ülnék le.

- Sajnos az elfogyott!! – nevetett fel az egyik férfi.

- Ülj csak az ölébe, had legyen egy jó napja! – nevettek továbbra is. Már kezdtem volna súlyendi szépen le a föld alá amikor az asztal másik végén egy idős hölgy letette az üvegekkel teli tálcát.

- Nem szégyellitek magatokat! Így zavarba hozni egy fiatal omegát! Ti öreg szamár alfák! – csapott a mellette ülő fejére. – Chanyeol, nem engeded el te gazfickó! – csapott a fiú kezére aki egyből elengedett és szomorúan nézett az idős hölgyre.

- Aú, Haun néni ezt miért kaptam? – dörzsölte meg a tenyerét ahova az ütést kapta.

- Mert szemtelen van, azért ! – vágta kupán a fiút. – Gyere lelkem állj fel. –fogta meg finoman a kezemet. Ahogy felálltam mosolyogva nézett rám. - ne is foglalkozz ezekkel a marhákkal. Nem tudják, hogy kel bánni velünk! A fele már azt se tudja hogyan kel udvarolni. Ugye Daeun? – egy idős bácsi nevetve rázta a fejét a pult mögött. – Egyesek pedig MÉG nem tudják hogyan kel .- húzta meg Chanyeol fület. Nevetve néztem ahogy a fiú dühösen pillantott felénk de ahogy meglátta nevető arcomat elmosolyodott és ismét azzal a bizsergető nézésével égette testemet. Ez Haun néninek is feltűnt aki csak egy halk kuncogással maga felé fordított. - Had nézzelek! – alaposan megvizsgálta arcomat. - Mi a neved lelkem?

- Byun Baekhyun vagyok!

- Baekhyun szép név. – mosolygott továbbra is. – Szép arc, dús haj, finom bőr és kezek. – simított végig kezemen. – Mond csak, ahogy érzem , és az én orrom nem csal. Még gyermek vagy ügye?

- öm...17 éves vagyok. – értetlenül néztem rá majd pillantottam Chanyeolra aki csak torkát megköszörülve vonta magára figyelmem majd tátogott. ,, még nem tüzeltél" . Ahogy kapcsolok és leesik mit is mondott csak egy ,, óh" hagyja el a számat majd alig láthatóan megrázom a fejem.

- Ahogy gondoltam...hum. – mormogja majd hirtelen belemarkol fenekembe és nevetve lök Chanyeol ölébe. Én a döbbenettől és az ijedtségtől csak kikerekedett szemekkel kapaszkodtam az engem fogó fiú karjaiba aki úgy színt meg volt illetődve. – Jó húsban vagy, ne aggódj fiad lesz az egyszer biztos! – ezt hallva a körülöttünk lévők felkiáltottak és koccintottak egyet. Én annyira zavarban voltam hogy azt se tudtam merre nézzek és ezt nem könnyítette meg az se hogy még mindig Chanyeol ölében ülök aki óvatosan, de biztosan karolja át hátamat , testéből most is szinte árad a melegség ami nagyon jól esik az én hideg bőrömnek, illatáról pedig nem is beszélek. Lassan megőrjít azzal hogy létezik...