Néma csend állt be közénk, én próbáltam felfogni és valami érteles dolgot össze tenni a fejemben amit megnehezített az hogy a mellettem ülő meredten bámult.

- Chanyeol, alig vagyunk itt két hete. Ilyen rövid idő alatt nem táplálhatsz érzelmeket senki iránt.

- Én is tudom hogy kevés ideje vagytok itt, pontosan én se értem de... érzem. Itt belül. – tette mellkasára kezét Chanyeol . – Még nekem is fura ez az egész dolog...

- Összezavarodtál a tegnap miatt.

- Nem hiszem. – rázta meg a fejét.

- De. Hidd el! – néztem szemeibe. – Kár lenne ha téves érzelmek elrontanák a baráti kapcsolatunkat. Ugye te nem akarod ezt? Mert én kifejezetten sajnálnám...

- Igen, én is sajnálnám. – a kezdeti izgatottság teljesen eltűnt belőle és mintha kissé letörve állt volna fel mellőlem. Végig figyeltem ahogy elhalad előttem, vissza a házba.

- Huha öcsém, elég világfájdalom arca volt. Tökön rúgtad vagy mi?

- Jimin. – pillantottam meg  a felém közeledő fiút aki egyből levágódott mellém.

- Valami gáz van ?- támaszkodott meg térdein.

- nem, nincs. – ráztam meg a fejem. - de köszi hogy megkérdezted. Tiszta kis törődő vagy! – csíptem meg arcát.

- csipked anyádat! – mindketten nevetésben törtünk ki majd ahogy közelebb csúszott hozzám, kíváncsian figyeltem .- De hallod...tegnap az elő tüzelés. Milyen volt? – meglepetten néztem rá. Nem gondoltam volna hogy ennyire fogja érdekelni hogy megkérdezi.

- hát...először olyan volt mintha simán rosszul lennék. Aztán szédültem és alig volt erőm, kicsit véreztem is. – suttogtam . – De utána ahogy megfo....azaz utána elmúlt a rossz érzés és hát, elég jó volt. Vagy nem is tudom elég zavaros így ahogy vissza gondolok. –szerencsére még időben észhez tértem így nem mondtam el mit csináltunk Chanyeollal.

- értem. – bólintott Jimin. – még szerencse hogy Chanyeolal voltam nem valaki mással...ki tudja mi történt volna.

- igen, szerencsére .

A következő napokba szinte mindenki megfeledkezett az ezelőtt történtekről , vagyis legalább úgy tettünk. Chanyeol nem mondott az óta se semmit a vallomásával kapcsolatban ami miatt nagyon hálás vagyok neki. Jackson is ugyan úgy hülyéskedett velem mint ezelőtt, de egyből feltűnt hogy nem lép át egy bizonyos határt. Így csak egy-két félreérthető dolgot mond de már fele annyira se zavarba ejtőek mint amiket ezelőtt mondott.

- Hát te?- álltam meg az ajtóm előtt.

- Ó , Baekhyun...- torpant meg Taehyung. – hova mész?

- inni, de ezt inkább én kérdezhetném? – néztem végig rajta. Cipő és pulóver volt rajta. – Ki mész?

- n-nem.

- akkor minek vannak ezek rajtad?

- hát....csak úgy. –rántotta meg vállait.

- Hát,oké. Azt hiszem. – húztam fel szemöldökeimet. – jó éjt!

- jó éjt!

Ahogy a konyha felé mentem egyre jobban zavart az előbb történtek. Tae alap járaton furán viselkedik, de most valamiért túlságosan is fura volt. Ezen gondolkodtam amikor is megpillantottam az ablakon keresztül azt hogy a fák között mászkál. Tudtam! Lenyeltem a pohárban lévő vizet majd egyből barátom után eredtem. Amilyen halkan csak tudtam követtem őt egészen egy eddig nem látott kis tisztáshoz, ahol nem volt egyedül.

- Taehyung. – Jungkook széles mosollyal arcán fordult a fiú felé aki ahogy hozzá ért, szorosan megölelte. – örülök hogy eljöttél. Már kezdtem félni. - simított végig a fiú arcán aki csak elpirulva hajtotta le fejét.

- Mondtam hogy eljövök . –pár pillanatig csendben voltak majd kuncogva néztek egymásra.

- Gyere, sétáljunk egyet. –Jungkook óvatosan fogta meg Taehyung kezét aki csak félénken fonta össze ujjaikat.

Na várjunk csak! Már ép utánuk mentem volna amikor hirtelen valaki számat befogva húzott hátra. Ijedten néztem hátra de ahogy megláttam Jimin megkönnyebbülve sóhajtottam.

- mit keresel itt?

- pont amit te. – bökött a két bazsalygó alak felé . – csoda ,hogy csak most vetted észre?

- mi? Már volt ilyen ?

- persze, ez már a 3 este. Vagyis én annyiról tudok, feltűnt hogy mindig ugyan akkor megy ki a szobájából, egyszer követtem és akkor láttam meg őket.

- miért nem szóltál? – néztem rá dühösen.

- mert akkor volt neked az a tüzeléses dolog és nem akartalak még ezzel is fárasztani. Volt akkor elég bajod , nem kellet még rá Tae is. – erre nem nagyon tudtam mit mondani csak egy hálás pillantást vetettem rá.

- De úgye...még semmi olyan dolgot nem csináltak?

- tudtommal nem, eddig a kézfogás volt a max. És ajánlom annak a Jungkook gyereknek hogy annyi is legyen mert ha csak egy újjal is hozzá ér én esküszöm hogy...

- jó,jü nyugi! – tettem vállára kezemet. – És most mi legyen? Kövessük őket ?

- kövessük őket!

Vadászokat megszégyenítő hangtalansággal követtük őket. Ahogy egyre beljebb és beljebb mentünk az erőben kissé nyugtalan lettem.

- Te látod merre mentek? – szólalt meg idegesen Jimin.

- nem, basszus merre a fenébe vannak?

- nem tom de haver húzzunk vissza, rossz érzésem van. – ártettem mire mondja, nekem is furcsa érzésem van pár perce. Ahogy megfordultunk hogy vissza menjünk hirtelen egy alak ugrott elő az egyik fa takarásából. Jimin egyből reagált így megragadva a férfit a fejét beleverte a mellette lévő fába.

- Basszus futás! – ahogy futásnak eredtünk egyre több lépet halottunk magunk körül.

- erre. - ragadta meg a kezemet Jimin és egy sűrűbb részhez érve egy szikla mögé bújtunk. Néma csendben ültünk és vártuk hogy a léptek eltávolodjanak, ahogy ez megtörtént lassan felálltunk .

- siessünk vi...- ijedten rántottam félre a fiút de így is késő volt így egy erőteljes öklössel ajándékozta meg egy idegen férfi. – Te. - törölte meg ajkát. – ezt még megbánod. - a férfi csak féloldalasan elmosolyodott.

- mit is tehetnél te kis ome..-

- bassza meg! – szisszentem fel és fájdalmasan fogtam a kezemet. - Miért fáj ez ennyire?

- Baek te..- Jimin ledöbbenve nézett rám. – szép volt! – ütögette meg a hátamat. – mióta tudsz te ilyet ?

- az öreg Mr.Yon óráiról ragadt rám valami. –mosolyodtam el. Mr.Yon egy vagy 70 éves tesi tanár aki minden egyes tesi órát olyan lelkesedéssel tartott meg mintha minimum a frontra készítene meg minket. – Ha vissza megyünk megköszönöm neki. – mosolyodtam el.

- Nem hiszem el. – nevetett fel mögöttünk valami. – két omega elbánt veled, elég szánalmas vagy.

- főnök. – nyögött fel a földön fekvő alak.

- Te meg ki a fasz vagy ? – húzott hátra Jimin miközben mereven bámulta a férfit akit meglephetett barátom felvágott nyelve mivel meglepetten húzta fel szemöldökét.

- nocsak-nocsak! Szóval akkor csak nem vagytok olyan kis előkelőek mint ahogy mondják. – mosolyodott el.

- Fogja be! – szólt rá Jimin. – Mit akarsz ? Csak szólok, ha egy ujjal is hozzánk érsz neked véged. –a férfinevetésben tört ki .

- ti tényleg nagyon szórakoztatóak vagytok. – nézett rám. – egyezzünk meg. Ha legalább egyszer is megütsz, elengedlek titeket. De ha nem, akkor velem jöszz te és a kis barátod is.

- Ha nemet mondunk? – kérdeztem meg.

- akkor nem lesz választásotok, elviszlek titeket és kész. – nagyot nyelve néztem Jiminre .

- rendben! – lépett előre egyet.

- Jimin ! – fogtam meg karját.

-Menj hátrább. - szólt rám. - És ne szólj bele, ez rámés az öregre tartozik