- de ugye...nem miattam.

- de . –vágta rá Suga akit ezért tarkón vágta Namjoon.- Au, most miért kaptam?

- ne aggódj, nem miattad van. - mosolygott rám Mark .- Ez a kettejük dolga majd elintézik.

Ahogy beértünk a házba az alfa pár egyből érdeklődni kezdett a két hiányzó fiú után és ahogy megtudták miért nincsenek itt elég dühösek lettek.

- nem hiszem el hogy megint ezt csinálják! Már megmondtam nekik hogy hagyják ezt abba!- csapott idegesen az asztalra az alfa.

- most min vesztek össze? –sóhajtott gondterhelten a teáját kavargató nő.

- igazság szerint... miattam. – nyögtem be nagy nehezen. Mindhárman felém néztek, mivel Yoora is velük volt.

- ó! – csak ennyi hagyta el a nő száját majd férjére nézett aki csak megdörzsölte orrnyergét.

- akkor ez majd ők elintézik. Ha elkezdték, fejezzék is be!- ennyivel lezárta a dolgot majd tovább olvasta az újságját de érezhetően akkor könnyebbült meg mindenki amikor megláttuk a két fiút egymás mellet kijönni az erdőből. Nevetve meglökték egymást majd amíg Chanyeol megtorpant az udvaron Jackson bejött a házba.

- minden oké? – kérdezett rá egyből Yoora.

- naná! - vágta rá. - Bocs Baekhyun, majd máskor bepótoljuk az úszást. - mosolygott rám.

- Chan miért nem jön be?- kérdezte meg Jimin.

- Téged vár. – bökött rám.

- rám? – húztam fel a szemöldököm.

- beszélni akar veled. - erre nem igazán tudtam mit mondani, felálltam a kanapéról majd az udvarra mentem. Chanyeol ahogy meglátott halványan rám mosolygott.

- Szia!- álltam meg előtte.

- Szia! – egy halk sóhajt hagyta el száját majd zsebre dugta kezeit. – Gyere, sétáljunk egyet. – amíg beljebb nem értünk az erőben, némán sétáltunk egymás mellet.

- megsérültél?

- dehogy! Jackson a hajam szálát se tudná meggörbíteni.

- de sántítasz. – ahogy kimondtam tudatosult benne hogy nem figyelt oda eléggé a menésére.

- talán egy kicsit. –vallotta be. Elnevettem magam majd felé fordultam.

- sajnálom, nem akartam rosszat.

- nem te hibád. Az enyém.

- a tiéd? Miért is ?

- Baekhyun. – állt meg . – Valamiről beszélnünk kel. –én csak bólintottam egyet majd mondtam hogy üljünk le a az innen nem messze lévő rétre.

- miről lenne szó? – ültem le a fűbe. Chanyeol leült mellém majd egy kis idő után neki kezdett.

- ahogy tudod eddig nem találkoztunk olyan omegákkal mint amilyenek ti vagytok. Csak női omegákkal akik már mind gyerekes feleségek. És erre ti hirtelen megjelentetek a másik oldalról, erre fel omegák vagytok, férfiak és.....és gyönyörűek. – ahogy tekintetünk találkozott elöntötte arcomat a pír. – Jackson eleve mindig csajozik vagy csávózik így nem olyan meglepő hogy veletek is kikezdett, csak tudom hogy ti meg komolyan gondoljátok a pár keresést és nem akarom hogy nagyon bele éld magad a helyzetbe mert Jackson csak szórakozik .

- én... egy percig se gondoltam azt hogy Jackson a párom legyen. – vallottam be. – sose néztem rá úgy mint...

- mint ? Kire? - láttam szemeiben, hogy reménykedik valamiben , de még mielőtt túl kínos lenne a helyzet gyorsan váltottam.

- minden esetre. - köszörültem meg a torkomat. – Köszi hogy aggódsz értünk, értem. – javítottam ki magam. – de nem kel félned, még semelyikünk nem kezdett el párt keresni. Hisz még van fél éve mindannyiunknak. – mosolyogtam rá. – meg hát...egy év múlva haza mehetünk, ha itt találnánk párt ....

- akár itt is maradhatnátok.

- nem Chanyeol. – ráztam meg a fejem . – haza kel mennünk.

Csendben ültünk Chanyeollal amikor ismét elfogott az a furcsa érzés. Légzésem megváltozott és izzadni kezdtem.

- Baekhyun jól vagy ? Nagyon sápadt vagy.

- nem érzem jól magam. – vettem egy nagy levegőt.

- gyere menjünk haza!- Chanyeol segített felállni de ahogy lehajolt a pulóveréért kikerekedett szemekkel egyenesedett fel. – Baekhyun, te vérzel!

- mi? Vérzek?- értetlenül néztem rá. – Biztos csak bele ültem valamibe.

- nem , ez vér. Az illata is olyan. - ahogy közelebb lépet hozzám hogy megszagoljon én is megéreztem illatát ami miatt ismét elöntött a forróság és ha nem fogja meg a karomat össze esek. - Jézusom! Azonnal haza kel mennünk . – jelentette ki rémülten , majd felkapott a karjaiba.

- C-Chanyeol nincs semmi baj! Csak kicsit rosszul vagyok. – próbáltam nyugtatni a fiút de ő csak befeszült állkapoccsal meredt előre. – Chanyeol.

- Baehyun ne beszélj és ne mocorogj. Csak..maradj nyugton és nyugtasd le magad.

- de mondom hogy nincs semmi bajom tegyél le !- akaratoskodtam továbbra is. – Chanyeol! – meglepetten nyekkentem fel ahogy letett egy pillanatra majd két lábam alá nyúlva felkapott és neki nyomott a mögöttem lévő fának. – Chanyeol..

- mondtam hogy maradj nyugton. – mormogta ahogy nyakhajlatomba döntötte fejét. – olyan jó az illatod! – szippantott egy nagyot és erősebben markolt rá combjaimra. Összezavarodva kapaszkodtam az engem tartó fiúba akinek a közelsége most borzalmasan jól esett. Miközben egyre erősebben tartott éreztem, ahogy hátán és karján megfeszülnek az izmai. Annyira elgondolkodtam ezen hogy amikor megéreztem ajkait nyakamon felsikkantottam.

- C-Chanyeol! Ez nem lehet..- feleszméltem a  jött kábulatból és tudtam, ennek ami most történik nagyon nem szabadna. De a velem szemben lévő meg se hallotta, amit mondtam így még egy csókot hintett nyakamra. – Chanyeol!

- Basszus tudom!- morrant fel. – Várj egy kicsit. – lassan leengedett a földre majd egyet hátra lépett , de ez az egy lépés olyan nehezen ment neki mintha egy tonna súly lenne a vállain. Némán álltunk mindketten és amíg én azon voltam hogy ne essek össze, Chanyeol annyi önuralmat akart magának parancsolni hogy ne kenjen fel megint a fára.

- Nagyon rosszul vagyok!- csúsztam le a földre.

- hé, semmi baj! – ugrott egyből hozzám . – Haza viszlek!- befeszült izmokkal emelt fel is amilyen gyorsan csak tudott elkezdett velem rohanni a ház felé. Ahogy meglátta a házat megkönnyebbülve kiáltott fel. – ANYA, APA!

- Mi történt ?- rontottak ki a házból és ahogy megláttak minket egyből hozzánk siettek. – Mi történt ?

- Nem tudom. – rázta meg a fejét Chanyeol.

- Add oda Baehyunt, Minki majd felviszi a szobába , nemsokára jön az orvos. - ahogy anyja mellől az említett férfi felénk lépett Chanyeol hátrált egyet és szorosabban ölelt magához. Ezt látva szülei össze néztek majd amíg az alfa lassan felénk közeledett , felesége elküldte a dolgozókat a közelünkből és visszaküldte őket a szobájukba.

- Fiam, nyugodj meg!- emelte felénk egyik kezét. – Baehyunak pihenni kel, fel kel vinni a szobájába. Add ide szépen .

- majd én felviszem!- jelentette ki ellenkezést nem tűrve.

- jól van. –sóhajtott fel az alfa. – de miután betetted az ágyba, kijössz a szobából és a dolgozó szobámba jössz. Beszélnünk kell!

Nem beszéltek többet, Chanyeol felvitt a szobámba és ahogy letett az ágyra éreztem hogy betakar.

- Chan... - sok minden kavargott a fejemben de alig volt erőm bármit is mondani. – Én...

- Maradj csendben, most pihenned kell. –suttogta halkan. – Mennem kel.

- ne menj. - fordítottam felé a fejemet. – maradj. – Chanyeol csillogó szemekkel nézett rám majd lehajolt hozzám és összeérintette ajkainkat. Csak egy pillanat volt, egy apró kis csók.

-Mennem kel.