A nap hátralévő részében megmarad Taehyung szomorkás hangulata, ami csak a két kicsi jelen létében javult egy kicsit, de utána ismét mélypontra került.

- sajnálom ami a cuccaitokkal történt, még érte se bírunk menni. –szólt hozzám, most először Jungkook.

- Mi is de nem tudunk mihez kezdeni vele. - sóhajtottam fel.

- Kérdezhetek valamit?

- persze!

- hogy tudtál veszekedni Chanyeollal?

- ezt hogy érted?- néztem rá értetlenül.

- Chanyeol egy nagyon erős alfa és ő fogja átvenni a falka vezetését az apja után. Mindenki tiszteli és behódol neki, a szülein és a testvérén kívül még sose vitatkozott senkivel. Csak veled. - nézett szemeimbe. - hogy csináltad?

- nincs semmilyen csoda módja, nekem ő egy ugyan olyan ember mint te. Ha nem értek vele egyet elmondom neki , attól hogy omega vagyok nem azt jelenti hogy kuss a nevem.

- nem is úgy értettem!É-én csak...

- nincs semmi baj! – mosolyogtam rá.

Ebéd után mindenki elvonult a szobájába, mivel én is elégé elálmosodtam lefeküdtem aludni és már csak a vacsorára keltettek fel. A kertben most lámpák sora égett így megvilágította az asztalokat. Mintha több ember lenne, mint reggelikor...

Gyanúm be is igazolódott, ahogy meglátott a fő alfa pár mellém siettek és bemutattak az idegen embereknek. Pár beképzeld emberen kívül egész rendes embereknek tűntek, nem is olyan rossz fejek az itteni nemesek. Ahogy bemutattak az utolsó embernek is végre mehettem amerre akartam , így egyből barátaim megkeresésére indultam a kertben ahol meg is találtam őket az asztaloknál.

- na látom te is túlélted. –nevetett fel Jimin.

- titeket is bemutattak?

- téged mennyien akartak a gyerekeikkel összeházasítani?

- 4-en. – nevettem el magam. –titeket?

- 3-an.-sóhajtott fel Jimin.- téged? - nézett a száját tömő Taehyung felé.

- 6-an. –vágta rá.

- 6-an? Mi a rák!- akadt ki Jimin amin én csak nevetni tudtam. –ezt mégis ...

- fogadd el Jimin!- tettem barátom vállára a kezem. –a kis Tae a legkapósabb köztünk.

- MEG A SEGGEM! EBBE NEM NYUGSZOK BELE!

Lassan hajnalodott, a vendégek már haza mentek már csak a szolgák járkáltak a kertben hogy rendet tegyenek.

- merre megy?- szólt utánam az egyik inas.

- a folyóhoz, nem leszek óda sokáig. – bólintott majd pakolta tovább a kosarát.

Még szerencse hogy járkálhatok szabadon, még a végén tényleg olyan lenne mint egy börtön. Ahogy a folyóhoz értem leültem pár méterre tőle és csak magam elé bámultam. Nagyon nem így terveztem ezt az utazást. Sóhajtva döntöttem hátra a fejemet és az eget kezdtem el nézni. Vajon a többiek már otthon vannak? A megszokott környezetükben, barátiakkal körbevéve, gondok nélkül. Ha visszaértek biztos már tudják a szüleink is hogy mi történt. Valószínűleg halálra aggódják magukat, anya biztos bele fog betegedni ha nem találnak meg, pedig ha tudná hogy egy évig még nem fogok haza menni.

- bárcsak tudná hogy jól vagyok.

- Baekhyun, te mit keresel itt?- ijedten fordítottam hátra a fejemet. – Egyedül nem biztonságos, máskor szólj ha elmész!

- szóltam egy inasnak amikor eljöttem. - húztam fel térdeimet és azokon támaszkodva néztem a felém közeledő fiúra.

- de ne egy inasnak szólj! Komolyan mondom...- sóhajtott fel majd leült mellém.

Én csak szórakozottan mosolyogtam rajta hogy minden kis apróságon felbosszantja magát, jól fogok vele még szórakozni.

- Mit csinálsz itt?- hangja sokkal nyugodtabb volt és már csak a kíváncsiság csillogott benne.

- Gondolkodtam. - fordítottam előre az arcom.

- Figyelj. –sóhajtott fel. – Ne haragudj, nem akartam úgy beszélni veled. Tényleg sajnálom!

Felálltam és a folyóhoz sétáltam ahova a fiú is követett.

- Nincs semmi baj! Nekem se kellet volna úgy beszélnem veled, sajnálom! – arcára egyből széles mosoly húzódott, ahogy meghallotta válaszom.

- Akkor fátylat rá ! – csapot hátamra.

És ez volt a legrosszabb dolog amit tehetett. Ahogy már tudjátok Chanyeol sokkal magasabb nálam, ráadásul egy alfa így az ereje majd háromszor akkora mint nekem így ez a röpke baráti hátba veregetés nekem felért egy erőteljes lökéssel így amire kettőt pislogtam már a vízben találtam magam. Ijedten kapálóztam a vízben majd ahogy a fejem a felszínre került szaporán kapkodtam a levegőt.

- Baekhyun! - Chanyeol egyből utánam ugrott és bár szerencsére nem volt erős a sodrás így elbírtam kezdeni úszni a part felé. Amire a part közelébe értem már Chanyeol is odaért hozzám és a legnagyobb könnyedséggel karolta át a derekamat majd pár pillanat múlva már azon szakaszhoz értünk ahol már leérnek a lábai. Tekintve hogy majd két fejjel magasabb nálam én meg se próbáltam letenni a lábaimat helyette belé csimpaszkodva vártam hogy végre valahára a partra érjünk. Ahogy végre száraz részhez értünk egyből leugrottam róla és a földön térdelve próbáltam normalizálni légzésemet. – Jól vagy?- nyújtja felém a kezét.

- Szerinted?- lököm el felém nyúló kezét. - Barom ,simán megfulladhattunk volna! – idegesen felálltam és szélsebesen a ház felé vettem az irányt.

- Várj már! – ragadta meg a karomat. – Nem így akartam! Ne haragudj, még meg kell tanulnom milyen erővel nyúljak hozzátok.

- először is engedj el mert eltöröd a csuklom!- ahogy ezt meghallotta egyből elengedett. - komolyan. - túrtam hajamba. - Miért van az hogy ha veled vagyok biztos történek valami olyan, amin feldühítesz!

- Tudom és t...

- tudod mit!- vágtam szavába. – nincs semmi baj, csak hagyj békén! Oké?- kiáltottam rá .

- legalább ezt vedd fel tiszta víz vagy!- vette le magáról a pulóverét és felém nyújtotta.

- Chanyeol.- néztem rá meg semmisítőn . – Vizesebb mint én . MINEK VEGYEM FEL?

- Oh, tényleg. - ahogy arcon csapta a felismerés elpirulva engedte le a kezét. – Én csak, normálisan szeretnék beszélgeti veled csak sose jön össze. – túrt hajába idegesen.

- Beszélgetni , velem?- meglepetten néztem rá.- De miért is ? – most ő nézett értetlenül rám.

- Egy ideig még itt fogtok lenni, és mivel velünk fogtok élni szeretném ha jóba lennénk. Apám is így akarja szóval...- és itt fojtotta el a bárminemű kíváncsiságomat.

- kösz de csak azért mert apád azt akarja nem fogok legjobb barát lenni neked.

- nem így értettem. Csak ő is azt szeretné ha jól éreznétek magatokat, és a biztonságotok érdekében is jó lenne ha veletek lenne valaki.

- majd leszek Jiminnel meg Taehyunggal.

- ők mellé is beosztották a fiúkat. Jimin mellé Sugát, Taehyunghoz pedig Jungkookot.

- Mellém pedig téged .- fejeztem be mondandóját. - Jó figyelj! Kedves hogy így aggódtok miattunk , de nem tudom nálatok mi a szokás de nálunk nem úgy leszünk jóba az emberekkel hogy belelökjük őket egy folyóba.

- Bármilyen hihetetlen mi se!- vágta rá. – Csak adj még egy lehetőséget. Kérlek!

Ahogy megfogta kezeimet és hatalmas barna szemeivel enyéimbe nézett, nem tudtam nemet mondani neki. Lemondóan sóhajtottam egyet majd elvéve Chanyeoltol a felsőjét leterítettem a földre majd ráültem. Chanyeol értetlenül nézett rám majd ahogy megpaskoltam magam mellet a földet értette a célzást és leült mellém.

- na, kérdez amit csak akarsz. – dőltem előre és egy fűszálat leszakítva kezdtem el tépkedni azt.

- Akkor...hány éves vagy?

- 17

- 17? Én 18 vagyok! Akkor idősebb vagyok nálad, mostantól hívj hyu...

- ne is álmodott! – vágtam közbe. – következő.

- van testvéred?

- Komolyan csak ilyeneket fogsz kérdezni?

- miért ez is fontos!

- nincs. - forgattam meg a szemeimet.

- miért olyan fontos az , hogy 18 évesen párt találjatok? És miért pont így ?

- ez.- köszörültem meg a torkomat. - kicsit kényes téma.

- de azt mondtad bármit kérdezhetek! – komolyan úgy hisztizik mint egy kisgyerek!

- Már nagyon régóta ez a hagyomány nálunk. – kezdtem neki végül. – Minden omega a 18. életéve betöltése előtt párt kel találnia. Ez elsősorban a tüzelés miatt van .- a mellettem ülőre pillantottam aki csak zavarában elfordította a fejét. Aranyos. – Az első tüzelésünk során már a párunkkal kel lennünk így nem leszünk veszélyben a többi alfa miatt. A másik ok pedig az , hogy 18 és fél évesen érjük el a teljes farkassá alakulást így ha nem akarunk testi vagy akár szellemi visszafejlődést meg kell tanulnunk átváltozni, amire ugye a párunk tanít meg.

- miért pont ő?

- mert egy omega számára az alfája a legfontosabb.