Haru a tanáriban ült Aizawával szemben és csak úgy hulltak a könnyei.
- De Sensei, tényleg ott volt!

Aizawa vett egy nagy levegőt, majd kifújta.
- Nem az a lényeg, hogy ott volt-e vagy nem, hanem az, hogy óra közepén nem ugorhatsz csak úgy ki az ablakon!

A lány abba hagyta a sírást. Csillogó szemekkel, és egy 'már értem' arckifejezéssel felnézet Aizawára. A tanár egyből rájött hibájára és kijavította magát még mielőtt Haru kinyithatta volna a száját.
- Illetve nem csak órán, szünetbe se, soha nem ugorhatsz ki. Megtiltom!

A lány erre látszólag letört hangulatban.

Aizawa csak folytatta.
- Egyébként meg nem értem miért nem a képességed használod. Ha mindenképp le akarsz menni inkább teleportálj, mint hogy az ablakon ugrálsz ki.

Haru erre újra sírni kezdett kezeit a szeméhez emelte.
- De mivan, ha Todika elszalad, mert túl hirtelen jelenek meg mellette?

Aizawa nem értette a lány logikáját.
- Mert, ha az égből zuhansz felé attól majd nem ijed meg!?

- Hát nem tudhatom, míg ki nem próbálom...

- Akkor soha nem fogod megtudni, mert ha megint elkaplak, hogy ki akarsz ugrani az ablakon egy egész hétig lóghatsz, majd a levegőben. Érthető voltam?

- Igen... - válaszolta szipogva Haru.

━━ • ✿ • ━━

Aznap estefelé Haru nagy szomorúságában eldöntötte, hogy meglátogatja újdonsült barátait.

Oda teleportált a bár épülete elé és még mindig csöpögő könnyekkel indult el a bejárathoz.

- Szörnyű dolog történt! - nyitott be a helyiségbe.

Amikor felnézett a két ismerős arc mellett látott még két ismeretlent is. Egy egyenruhás lányt és egy szétéget csávót.

Haru nem zavartatta magát. Odarohant Tomurához és megölelte. A fiú reflexből majdnem elporlasztotta őt, de az utolsó pillanatban sikerült megállítania magát.

Haru csak sírt és sírt.

- Ez meg ki? - kérdezte az égett férfi, Dabi.

Tomura Kurogirire nézett és akkor ütött be neki a felismerés, hogy igazából fogalmuk sincs.

- Narancslét? - kérdezte Kurogiri a lánytól, mert meg akarta szabadítani Tomurát a kellemetlen szituációtól.

Haru egyik pillanatról a másikra megjelent a bárszéken.
- Kérek! - válaszolta vidáman. Szinte nyoma se maradt az előbbi szomorúságának.

Kurogiri töltött is neki egy pohárral.

Az egyenruhás lány, Toga leült a Haru melletti bárszékre és alaposan végigmérte a lányt.
- Leszúrhatom?

Haru erre felkapta a fejét és az egyenruhás felé fordította.
- Leszúrósat akarsz játszani? - kérdezett vissza hangja tele gyermeki ártatlansággal. A dédpapájával is mindig azt játszottak.

Toga erre mániákusan fölnevetett.
- Ez jó! Kedvelem! Nagyon kedvelem!

Haru megdöntötte a fejét, mint egy kiskutya, aki nem érti a gazdáját.

Tomura is leült Haru mellé, a szabad oldalára.
- Egyébként meg, mi az a szörnyű dolog, ami történt?

Haru újra sírni kezdett. Tomura átkozta magát gondolatban, hogy feltette a kérdést.

- Ki akartam ugrani az ablakon, de Sensei megállított! Pedig olyan közel voltam! - magyarázta Haru.

- Te... mit csináltál!? - döbbent le Kurogiri.

- Hát nem egyértelmű!? Todikához akartam leugrani!

- Oh... - hagyta el a száját egyszerre több embernek. Egyikük sem értette ez miért javítana a tényen, hogy ki akart ugrani, de ráhagyták.

Tomurának amúgy is eszébe jutott valami.
- Ami azt illeti van valami, amit meg akarok mutatni.

- Tényleg? - nézett fel rá izgatottan a lány.

- Igen, de előbb idd meg a narancslevet.

- Oké!

Miután Haru végzett a narancslével Tomura elment egy másik szobába és egy kiscicával a kezében tért vissza. (Persze figyelt nehogy elporlassza.)

A kiscicát letette a pultra Haru elé. A lány zavarodottan nézett a kis lényre, aminek hófehér bundája és világoskék szemei voltak, majd tekintetét Tomurára szegezte.

A fiú is épp olyan összezavartan nézett vissza, mint a lány őrá. Nem pont erre a reakcióra számított.
- Valami baj van? - kérdezte.

- Ez nem Todika!

Kurogiri úgy döntött közbe szól.
- De összehasonlítottam és pont olyan, mint a képen... rajzon.

Haru erre lehajtotta a fejét a padra azt motyogva az orra alatt, hogy:
- Tudtam, hogy ki kellett volna színeznem...

- Hát akkor nincs mit tenni, ha nem az, akkor nem az. - mondta Tomura és kezével a macska felé nyúlt, hogy eltüntesse.

A cica rá rakta az egyik elülső tappancsát Haru fejére és, mintha meg akarná vigasztalni nyávogott neki.

A lány erre felkata a fejét, mire Tomura visszahúzta a kezét.

Haru tanulmányozni kezdte a vele szemmagasságban lévő cicát és úgy döntött beszélgetést kezdeményez vele.
- Meow? - nyávogott neki.

- Meow, meow meow... - válaszolta a hófehér cica és még ezután is folytatták a beszélgetést, amit mindenki, aki jelen volt egy ideig csak csendben nézett, majd végül Dabi szólalt fel.
- Mindig ilyen?

- Abból kiindulva amennyit eddig láttunk belőle... - mondta neki Kurogiri.