Itt van ennek a kis valaminek a 2. része. Köszönöm ReginaOrss8 és _HP_Anime_Foci_Fan hogy kértétek, (remélem nem baj, hogy nem igazán írtam bele mindent, amit mondtál) valamint köszönöm a GTA 5 nevű játéknak, ami nélkül ez a rész előbb elkészült volna.

(T/N) -Te neved

- Sirius, mit művelsz? - nyekegted álmosan, majd felé fordultál az ágyban.

Ő kutya alakjában nyalogatta a nyakadat, amikor pedig felé fordultál, az arcoddal folytatta. A takaróval letörölted a nyálat magadról, majd nyújtóztál egy nagyot.

- (T/N) - bökködött téged Sirius, immár emberi alakban, mire kissé megemelted a fejed és fáradtan csillogó szemekkel rá néztél. - Elkésel óráról - ült oda az ágy szélére.

Erőtlenül visszahanyatlottál a puha ágyadba, és összeszorítottad a szemedet.

- (T/N), kelj fel - húzta le rólad a takarót a férfi. - Miért kell ezt minden reggel eljátszani?

- Mert sose tanulsz belőle - nyögted fáradtan.

Sirius felemelt az ágyból, és talpra állított. Ahogy hozzád ért több ezer pillagó szabadult el a gyomrodban, és kezdett össze-vissza repkedni.

Néhany perc múlva végre nekiálltál készülődni majd a kutyával az oldaladon reggelizni indultál. Útközben Sirius odafutott Harryhez, és Remust is üdvözölte

- Hé, mizu a kis lakótársaddal? - kérdezte suttogva a testvéred, mire zavarodottan mosolyogtál egyet.

- Néha átvehetnéd. Van, hogy elég sok - forgattad a szemedet a reggeli esetekre visszaemlékezve, de persze csak látszólag gondoltad így. Magadban még örültél is neki, hogy ott van.
Remus csak nevetett egyet, aztán halkan hozzátette:

- Te mondtad, hogy felőled lehet nálad. Ő pedig nagyon nálad szeretett volna lakni.

Zavartan nevetve megvakartad a tarkódat, aztán berángattad a bátyádat az órátokra.

A nap végén bementél a szobádba, és elővetted a kedvenc könyvedet, hogy olvasgass. Sirius mögéd ült a mellkasát a hátadnak nyomta, az állát pedig a válladon pihentette. Ettől kezdve már nem igazán tudtál az olvasásra koncentrálni. Vagy háromszor olvastad újra a mondatot, mire felfogtad annak tartalmát. Érezted, hogy a férfi az oldaladat simogatta, a mellkasát még mindig a hátadnak nyomta, így azt is érezted, ahogy a szíve dobog. Magadba számoltad mennyit ver, de olyan gyors volt, hogy nem tudtál vele lépést tartani.

Ember, neked valami baj van a szíveddel. Gondoltad magadban, de aztán megérezted, hogy a tiéd is ugyanolyan sebességgel - ha nem gyorsabban - dobog. Ugyanarra a ritmusra, mint Siriusé. Elengedted a testedet, így már csak a férfi tartott téged. Szép lassan hátradőlt veled, és karodat simogatta. Egy szerelmes dal szólalt meg a fejedben, ami egyre csak lassult, és lassult, a körülötted lévő világgal együtt.

- Azkaban - hallottad a varázsló félhangos motyogását, ami egyből visszarántott téged a valóságba. A hasadra fordultál, és kérdőn pislogtál rá. Kissé homályos tekintettel meredt a plafonra, és egyre csak mosolygott. - Ez hiányzott legjobban odabent - folytatta végül.

- Az ágy? - húztad fel a szemöldököd, mire ő csak megingatta a fejét.

- A szeretet - válaszolta, és visszahúzott a mellkasához. - Úgy értem... hogy te