(T/N) -Te neved

Mikor nyáron Dumbledore megkeresett Remust és téged, hogy tanítsatok a Roxfortba te egyből beleegyeztél. A bátyád kicsit húzta a száját, de te addig nyúztad, míg végül beleadta a derekát. Számodra jó ötletnek tűnt a Roxfort biztonságába húzódni, miután Sirius Black valahogy megszökött az Azkabanból.

Az első órát a harmadikasoknak tartottátok, te pedig mosolyogva fogadtad őket, mígnem egyszer csak James sétált be az ajtón. Jóízűen nevetett egy fiú és egy lány társaságában. Arcodra fagyott a mosoly, és meglepetésedben még pislogni is elfelejtettél. Aztán a felismerés keserű íze kúszott a szádba, amikor rájöttél, valójában ő nem az akinek hitted. Ő Harry Potter volt. Visszanyelted a könnyeidet, és a könyököddel megbökted a bátyádat, aki látszólag ugyanarra gondolt, mint te. Minél tovább nézted annál rosszabbul érezted magad. A szeme, a mozgása, akár Lilyé, de az arca, a gesztusai, mintha az apja volna. Szinte látni vélted mellette a fiatal Petert, Remust és Siriust. Siriust, akit gyilkossággal vádolnak, és aki most bárhol ott lehet.

Óra után szinte futva tetted meg a szobádig tartó távolságot. Egyszerűen nem tudtad feldolgozni, hogy James mintha újraéledt volna. A könyveidet lecsaptad a szoba egyik sarkába, aztán ledőltél az ágyra. A könnyeid patakokban folytak, és kapkodtad a levegőt. Egy mozgó, fekete folt felhuppant melléd a bútorra, ami ettől még jobban besüppedt. Letörölted a könnyeidet, hogy jobban lásd mi az. Egy nagy, fekete kutya volt, ami most közelebb jött, és az arcodat nyalogatta. Te lendületből arrébb rúgtad az állatot, az pedig vinnyogva ért padlót. Rászegezted a pálcádat, ekkor pedig a kutya átváltozott férfivá, és levegőbe emelt kezekkel, vigyorogva megszólított:

- (T/N).

- Sirius - szűrted ki nevét a fogaid közt.

- Tudom mire gondolsz - nézett el a vállad felett, ki az ablakon. Te nem vetted le róla a szemed, továbbra is az ágyon ültél, és rá szegezted a pálcád. - De nem én öltem meg Petert. Peter él, és itt van az iskolába - folytatta, mikor látta a hitetlenkedő nézésedet.

- Harry is itt van - mondtad halkan.

Persze magad se tudtad megválaszolni, miért tudattad ezt vele, de el kellett mondanod. Joga volt tudni. - Jamesre hasonlít, csak..

- A szeme Lilyé - fejezte be helyetted a mondatot. - Tudom. Láttam őt.

Leeresztetted a pálcádat, és a kezedet az öledbe tetted.

- Miért? Ha tudtad, hogy Peter él, miért nem jöttél ki azonnal az Azkabanból?

- Félig megőrültem attól, amit Potterék házába láttam - kapta fejéhez a kezét, és melléd roskadt az ágyra.

Egyszerre bolondnak érezted magad, hogy ilyet kérdeztél. Te nem láttad őket akkor, csak hallottad mi történt, de ugyanúgy összetörtél, mint bárki más.

- Sajnálom - fordítottad el a fejed. - De Harry itt van. Ha megtudja az igazságot, veled akar majd lenni.

- Még nem tudhatja meg - rázta a fejét a férfi. - Most még biztosan nem.

- Hát mikor tudhatja meg?

- Csak ha készen áll rá - felelte gyorsan, Sirius, látszólag készült ezzel a válasszal.

- Addig maradj. Ha szeretnél lakhatsz a szobámban - tetted a vállára a kezét, ő pedig rád nézett.

Az arcán elterült a régi, kisfiús vigyora, és átölelve téged, az ágyra döntött. Az arcod vörös árnyalatot öltött, és suttogóra fogtad a hangod:

- Sirius, nekem órám lesz.

- Rendben, menjünk. De ezt még nem fejeztük be - rántotta meg a vállát vigyorogva.

- Neked maradnod kéne - felelted, és összeszedegetted a könyveidet a földről.

- Miért, kutyák nem mehetnek? - nevetett, aztán felöltötte animágus alakját, és kifutott az ajtón.

Itt vagyok egy újabb, résszel remélem tetszett. Köszönöm a kérést _HP_Anime_Foci_Fan