Itt most külön kérésre a karakter Griffendéles lesz, bár egyébként szándékosan nem lett akkora jelentősége, csak hogy azért azok is bele tudják élni magukat, akik szívük szerint más házba tartoznak.

A karácsonyi szünetben alig maradtatok csak a Roxfortban. Minden barátod hazament, egyedül Scorpius maradt itt veled. Úgy volt, hogy ő sem marad itt, de amikor megtudta, hogy egyedül lennél egy csomó ismeretlennel, nem volt hajlandó menni.

- És, mit csináljunk így, hogy nem kell tanulni? - vigyorogtál rá.

- Mit szólnál egy kis korcsolyázáshoz? - nézett rád, mire benned a vér is meghűlt.

Valójában igen, nagyon is akartál vele lógni, csak nagyon nem tudtál korcsolyázni.

- Jó ötlet - vigyorogtál erőltetetten. - Megyek, hozom is a jégen csúszó izé bigyómat - kínosan felnevettél, mire az ő ajkain is egy zavart mosoly terült el.

- A korcsolyát? - billentette oldalra a fejét

- Azt! - vágtad rá, majd a griffendél klubhelyisége felé vetted az irányt.

Odafent a ládádat kiburítva kerested a korcsolyádat, és miután végre megtaláltad, hatalmas kupit teremtettél, az egyébként rendes helyiségben.

- Hogy az a... - morogtál idegesen, majd arrébb rugdosva a sok kacatot, előástad a kupac legaljáról a piros- arany sáladat, a kedvenc sapkádat, és még néhány meleg ruhadarabot.

Magadra húzkodtad őket, majd lefutottál az ebédlőhöz, ahol már ott várt rád a Malfoy fiú. Ő nem húzott sapkát, szőke tincsei kócosan álltak erre- arra, amit nagyon aranyosnak találtál. Rád mosolygott, a sokktól pedig kiesett a korcsolya a kezedből, és hatalmasat puffanással landolt a padlón. Scorpius felvette neked, a kezedbe nyomta a lábbelit, aztán maga után húzott.

- Mégis hol fogunk mi korcsolyázni? - kérdezted, mikor már a kastély birtokán baktattatok.

- Ott - mutatott előre, egyenesen a fekete tó felé.

- Ott? - a szemeidet tágra nyitottad, a szíved hevesen dobogott, és igyekeztél visszanyelni a torkodban lévő gombócot, több- kevesebb sikerrel.

A fiú csak bólintott egyet, megerősítés képpen, majd egy általa megfelelőnek ítélt helyre lehuppant, egyenesen a puha hóba. Egy perc alatt felhúzta magára a korcsolyacipőt, te azonban még mindig csak a jobb oldalival ügyetlenkedtél. Egyre idegesebben próbaltad magadra rángatni, becsatolni, és bekötni, de eléggé rosszul ment.

- Esetleg ne segítsek? - pillantott le rád gyönyörű, szürke szemeivel, amitől az előző gombóc ismét visszatért a torkodba.

- De igen, kérlek - pislogtál rá nagyokat, mire ő eléd guggolt, és segített felvenni. Azután felállt, és feléd nyújtotta a kezét, hogy felsegítsen.

Ügyetlenül lépkedtél Scorpius mellett, amikor pedig a tó széléhez értetek megvártad míg rálép a jégre. Az nem szakad be, így te is szépen ráléptél, és igyekeztél nem meghalni álló helyben.

- Mi a baj (T/N)? - nézett aggódva rád a fiú.

- Semmi - nyögted levegő után kapkodva.

Scorpius megfogta a kezed, amitől a mellkasodban egyből szétáradt a meleg. A fiú magabiztosan csúszkált melletted a jégen, míg te csak görcsösen szorítottad a karját.

- Mikor tanultál meg korcsolyázni? - kérdezted, de ő csak sunnyogva mosolyogni kezdett.

- Apa tanított meg - felelte végül.

Meglepődve hümmögtél egyet, aztán pillanatnyi magabiztosságod eredményeképpen elengedted a karját. Ezt azonnal meg is bántad, mert elvesztetted az egyensúlyodat, és hatalmasat estél a jégen.
Háton fekve nyekkentél egyet, aztán Scorpius alakja tűnt fel, közel az arcodhoz.

- Mindenki azt hiszi, hogy könnyű - egy szomorkás mosoly kíséretében feléd nyújtotta a kezét. - Jobb lesz ha fogom inkább a kezed.

- Igen, jobb lesz - bólintottál, majd boldogan megfogtad a kezét. Együtt csúszkáltatok a jégen, és úgy érezted, ennél jobb téli szüneted nem volt még.

Itt vagyok egy új résszel, remélem tetszett. Köszönöm a kérést szofi_paula