(T/N) -Te neved

- Nekem miért kell a házban maradnom Siriussal? - kérdezted hisztis hangon, mire a fekete hajú férfi sértődött pillantást vetett rád. - Nem úgy értettem, te is tudod - néztél rá, és a lábadat az asztalra téve hintázni kezdtél a széken.

- Mivel te is titokgazda vagy, és mellesleg még alig vagy felnőtt, így nem tartom jó ötletnek, hogy kint mászkálj - pillantott fel Lupin az újságból.

- De Lupin professzor.. - kezdtél bele, aztán eszedbe jutott, hogy ő már nem tanár, és te sem vagy diák. - Úgy értem, Remus - javítottad ki magad sebesen, de így sem voltál elég gyors ahhoz, hogy befejezd az érvedet.

- Nem-nem (T/N) - emelte fel a mutatóujját, majd lerakta az újságot. - Dumbledore megmondta - te még szólásra nyitottad a szádat, de ő lezártnak tekintette a vitát, és ismét a híreket böngészte.

- Dumbledore megmondta - ismételted gúnyos hangon, felpattantál a székről, és az emeletre mentél, majd a szobádba érve becsaptad az ajtót magad mögött.

- Nekem aztán senki se mondja meg, hogy tudok -e magamra vigyázni - morogtad magadban, majd felkaptad a pálcádat a szekrényedről, lerohantál az emeletről, egészen a lépcsőig, ahonnan már lehetett dehopponálni.

Forgás közbe még hallottad, ahogy Lupin utánad kiabál, de utána minden csendes lett. Kizárólag a természet hangját hallottad. Ez volt a kedvenc helyed.  Imádtál a tó melletti stégen ücsörögni, mivel ott elszállt minden gondod. Azonban most nem így lett.

A halálfalók ott voltak, amikor megérkeztél. Nem volt időd elbújni, mivel rögtön észtevettek, és rád szegezték a pálcájukat. Tudtad mi következik. El fognak vinni Voldemorthoz. Már-már elfogadtad a sorsodat, de ekkor fény villant, és az egyik csuklyás férfi összeesett. A másik villámgyorsan megfordult, te pedig elnézve a férfi válla felett megláttad Lupint.

- Copitulatus! - kiáltotta, miután pedig a halálfaló méterekre elrepült, Remus odafutott hozzád, átkarolta a vállad, és megpördült veled.

- Fel sem merült benned, hogy talán várnak majd rád? - kérdezte feszülten, miután a lépcsőre hopponáltatok. - Nem is gondoltál rá, hogy esetleg ott lesznek? Még szerencse, hogy jöttem, különben már lehet hogy Nagini ebédje lennél - nem kiabált, mégcsak fel se emelte a hangját, de úgy érezted valami sokkal rosszabb van a hangjában, mint a harag. Csalódott volt.

- Legyőztem volna őket - vágtad rá, de ő egy pillantással elhalgattatott.

- Ne menj ki többet. Kérlek - könyörgött.

- Felnőtt vagyok Remus, tudok magamra vigyázni!

- Egy éve végeztél csak, nem tudsz. Nekem kell vigyáznom rád.

- Csak hagyj elmenni, és mondd, hogy elszöktem - felelted szomorú hangon.

- Soha nem hagynám, hogy elmenj - fordult szembe veled, és magához ölelt. Szaggatottan beszívtad a levegőt, és a fejedet a vállán pihentetted.

- Megígértem magamnak, hogy bármi áron megvédelek - folytatta kis szünet után. - Nagyon szeretlek, és nem akarlak elveszíteni.

- Én is szeretlek - néztél fel a kék szemeibe, aztán a mellkasába fúrtad a fejedet. Nem akartál lelépni. Már nem

Itt vangyok egy újabb résszel, remélem tetszett.
És köszönöm a kérést Jo_March5