(T/N) -Te neved

Szaporán vetted a lépteidet a kihalt folyosókon, és igyekeztél minél előbb odaérni a kviddicsmeccsre, ahol már mindenki ott volt csak te késtél el majdnem.
Az eső zuhogott, és a szél is hidegen fújt, a talárod pedig szinte rögtön átázott ahogy kiléptél a kastélyból. Dideregve haladtál tovább, kicsit jobban összehúzva magadon a ruhádat A cipőd centimétereket süllyedt a nedves talajba, a lábad pedig egyre nehezebb lett a rátapadó sártól. Hallottad, ahogy valakinek a lábbelije szintén cuppog, mögötted néhány méterre, de egyáltalán nem volt kedved megállni, és bevárni az illetőt.

A levegő egyre hidegebb lett, konkrétan kezdett megfagyni az eső, és fekete felhők gyülekeztek feletted. Az égre kaptad a tekinteted, és láttad, hogy nem is felhők vannak odafent. Három dementor repkedett feletted, fekete csuklyájuk alól kilátszott a szemüregük, halottas, oszló kezüket feléd nyújtották. A lélegzeted bennakadt, és szinte nyüszítve meredtél rájuk. Nem tudtál mit tenni, csak megbénulva meredtél rájuk, és érezted ahogy a hideg szétterül a mellkasodban. A látásod elhomályosult, a fejedben pedig a legrosszabb emlékeid pörögtek le újra és újra. Valahonnan a távolból erőteljes férfihangot hallottál, ahogy a nevedet kiáltja, majd pedig fényt láttál a szemed sarkából. A dementorok azonnal tisztes távolságra menekültek, a testedben pedig lassan szétáradt a meleg, és nem jöttek elő negatív emlékek, vagy gondolatok. A szemed sarkában feltűnő ezüstös fény egyre közelebb jött, amikor pedig melléd ért láttad, hogy egy farkas az, de mielőtt jobban megnézhetted volna szertefoszlott.

Hátrakaptad a fejedet, és megpillantottad a sötét varázslatok kivédése tanárodat, ahogy mosolyogva leereszti a pálcáját.

- Lupin professzor, ez meg mi volt? - néztél ismét arra a helyre, ahol a farkas eltűnt. A férfi nem felelt csak a kezedbe nyomott egy tetemes adag csokoládét.

- Egye meg, jót fog tenni - mosolygott halványan.

Te csak nézted, hol a csokit, hol pedig a tanárodat. Az édesség már kezdett megolvadni (és elázni) a kezedben, amikor a férfi végre újra megszólalt:

- Talán menjen vissza a kastélyba, Madam Pomfrey majd megteszi a szükséges intézkedéseket - elindult vissza a kastélyba, és percenként hátrapillantott, hogy jössz -e mögötte.

Leültél egy ágyra, Remus pedig melléd, de a javasasszony nem jött. Lupin már állt fel, hogy megkeresse, de te hirtelen megragadtad a karját. Várakozóan nézett rád, még a fejét is oldalra billentette egy kicsit.

- Professzor úr, mi volt az, amivel elkergette a dementorokat?

- A patrónus bűbájra gondolsz? - vakarta meg az állát.

- Lupin én is képes vagyok erre a bűbájra?

- Hát persze, erre mindenki képes.

- Tanítson meg rá! -vágtad rá azonnal, mire ő kissé meghökkent, de azért lassan bólintott.

- Nos, rendben, mit szólna hozzá ha megpróbálnánk jövő héten? - dörzsölte meg a karját.

- Lupin professzor, én félek a dementoroktól, most kell megtanulnom ezt a varázsigét -felelted, kicsit hevesebben, mint szeretted volna, mire a férfi állkapcsa megfeszült.

- Rendben -sóhajtott végül megadóan, majd elővette a pálcáját, és intett, hogy te is tegyél így. - Ahhoz, hogy működjön egy nagyon boldog emlékre kell gondolnod, rendben? És ha ez megvan, csak a varázsigét kell mondanod. Így ni! - azzal nyomatékot adva a szavainak előrenyújtotta a pálcáját - Expecto patronum! - a pálca hegyéből ezüstös fény tört elő, majd egy farkas alakja rajzolódott ki. Körbefutott a szobában, majd el is tűnt.

- Menni fog? - ült le melléd.

- A-azthiszem - motyogtad, majd a pálcádra néztél. - Expecto patronum! - kiáltottad, de semmi se történt.

- Ez az, már majdnem sikerült, így tovább (T/N) - bíztatott mosolyogva, de neked eleged volt. Sokadik próbálkozása se ment, és ez lelombozott.

- Nem, ez nem megy. Egyszerűen nem sikerül. Nem vagyok elég ügyes Lupin professzor? - bámultad elkeseredetten a talárját.

- Úgy tudom maga remek diák (T/N). Talán az emlék nem elég jó. - gondolkozott hangosan Remus.

- Talán nincs emlékem, ami elég boldog ehhez - sóhajtottál.

- Remélem ez elég boldog lesz - felelte halkan. Kíváncsian oldalra néztél, mivel nem tudtad mire gondol. Ő közelebb húzott magához és megcsókolt.

Ekkor valami csörömpölést hallottatok, és rögtön távolabb ugrottatok egymástól. Madam Pomfrey kezéből kiesett egy gyógyszeres üvegcse. Félve a professzorra pillantottál, aki csak nevetve a válladra tette a kezét.

- Akkor majd holnap folytatjuk - bólintott, majd kiment. Te csak vigyorogva nézzél utána, és gondolkoztál: Remus vajon a csókra, vagy a patrónus-bűbájra értette...

Itt vagyok egy újabb résszel, remélem tetszett. Köszönöm a kérést _HP_Anime_Foci_Fan