Vacogva sétáltál végig London fagyos utcáin hogy elérj Göthe lakásáig. A mínuszok repkedtek odakint, a szél is erőteljesen süvített a fejed felett, és kíméletlenül az arcodba fújta a havat a fákról, és az épületekről. A tagjaid egyre jobban lefagytak, már alig érezted őket, és csak azt kívántad, hogy végre érkezz már meg.

Átfagyott ujjakkal kopogtál a faajtón és reszketve vártad hogy az végre kinyíljon. Keresztbe fontad a karodat, hátha kicsit felmelegít, habár jobban érezted volna magad a meleg lakásban. Percekig ácsorogtál így fagyoskodva, majd mégegyszer bekopogtál, de mivel ezúttal se engedett be senki a füledet az ajtóhoz nyomva hallgatózni kezdtél. Bentről furcsa csörömpölő hangokat hallottál, így végül döntöttél hogy bemész. Varázslattal kinyitottad az ajtó zárját, résnyire kinyitottad, és beléptél a lakásba. Az orrodat magcsapta a Lángnyelv Whiskey erős szaga, amitől egy fintor ült ki az arcodra. Grimaszolva beljebb vánszorogtál, és hatalmas rendetlenségel találtad szembe magad.
Göthe ingei mindenfelé hevertek, a furkászai kint randalíroztak, összeszedve az aprópénzeket, ezüstkanalakat és mindenféle csillogós dolgot a házba, ezzel teljesen felforgatva azt. Szokatlan volt tőle ez a rendetlenség, így hevesen dobogó szívvel kerested tovább a barátodat.

A férfit végül a konyhába találtad meg. Félig lecsúszva, kábán ült egy széken és maga elé motyogott.

- Göthe, drágám - léptél oda hozzá suttogva, mire ő ködös tekintettel rádpillantott. Valami volt a szemében, valami furcsa csillogás, amit nem igazán tudtál hova tenni.

Az arcán egy bárgyú vigyorral ülő helyzetbe tornázta magát, és pislogás nélkül bámult tovább rád. Mikor ezt megunta, megfogta az asztal szélét, és lassan felállt. Bizonytalan léptekkel haladt feléd, majd mikor odaért a karjaidba zuhant. Megrogytál a hirtelen súly miatt, és minden erődet össze kellett szedned, hogy ne ess el vele együtt a világosbarna konyhakőre.

- Merlin szakállára - suttogta a füledbe férfi teljesen komoly hangnemben, de aztán hirtelen halk kuncogásra váltott - Annyira gyönyörű vagy. Túl szép erre a világra - motyogta még mindig nevetve, és megsimogatta az arcodat.

- Göthe, nyugi - mondtad enyhén elpirulva.

- Shh - dúdolta halkan a férfi, majd a mutatóujját a szádra nyomta hogy elhallgattasson. - (T/N) már alszik, ne keltsd fel.

- Én vagyok (T/N) - húztad össze a szemedet gyanakvóan, de aztán villámcsapásként hasított beléd a felismerés. - Mondd Göthe, részeg vagy?

- Neem - rázta a fejét suttogva - Talán te vagy részeg - nevetett ismét halkan, te pedig szemforgatva csettintettél a nyelveddel.

- Rendben van - sóhajtottál - Ideje volna lefeküdnöd - a karjánál fogva a hálószoba felé próbáltad húzni, de ő ahogyan csak tudott ellenállt, leült a konyhakőre, te pedig eredménytelenül igyekezted őt elrángatni a szobába.

- Nem mehetünk be - rázta meg a fejét, majd lehúzott magához a földre és komoly hangnemben folytatta: - Lehet hogy vadállatok vannak odabent.

- Vadállatok? Göthe, nincsenek odabent vadállatok, gyere - rántottad fel a padlóról szemforgatva.

A férfi ismét kuncogni kezdett, és hozzád hajolt hogy megcsókoljon. Tisztán érezted a száján a Lángnyelv Whiskey ízét, ezért elég hamar elfordítottad a fejed. Elrángattad az ágyáig és óvatosan belefektetted, majd visszafutottál a konyhába egy pohár vízért. Gyanítottad, hogy reggel még jól fog jönni neki. Mikor visszaértél láttad, hogy a férfi a felhúzott térdeit egyik kezével átölelve motyog maga elé, közben pedig a másik kezén lévő körmeit rágcsálja.
Finoman elmosolyodtál, mivel egészen vicces és egyben érdekes is volt Göthének ezt az oldalát megismerni. Még sosem láttad őt részegen, ezért is nem értetted meg először, hogy mi is folyik itt valójában.
Végül a poharat halkan az éjjeliszekrényére tetted, és leültél mellé az ágyba.

- Szívem, mi a baj? - kérdezted, és óvatosan megsimítottad a vállát, majd utána a hátát simogattad.

- Azt hittem elhagytál - suttogta, és mélyen a szemedbe nézett, te pedig láttad hogy az övében könnyek gyűlnek.

- Csak egy kis vízért mentem neked - felelted, és csak nehezen tudtad megállni, hogy ne törjön ki belőled a nevetés. - Ideje aludnod. Reggelre minden oké lesz - mosolyodtál el bíztatóan, és hátradöntötted hogy elfeküdjön.

- De nem fogsz elhagyni? - fordult feléd kétségbeesetten, és gyorsan megfogta a kezed, mintha attól félne, hogy ha nem teszi elfutsz.

- Ígérem hogy nem foglak - ráztad a fejedet, és te is elfeküdtél az ágyon.

Ásítva oldalra fordultál, és nézted ahogy Göthe egyre laposabbakat pislog, majd néhány perc múlva el is aludt. Az ajkai résnyire elnyíltak egymástól, a nyála pedig a fehér huzatú párnájára folyt. Néha-néha egy-két összefüggéstelen szót motyogott, de aztán abbahagyta, és mélyen aludt tovább.

Reggel elsőként ébredtél. Göthe még mindig ugyanabban a pozícióban feküdt, mint tegnap este, a kezedet pedig még mindig fogta. Felültél az ágyba, megdörzsölted a szemedet, majd néhány percnyi nyújtózkodás után leszedted a barátod kezét a kezedről.
Ahogy kiértél a konyhába láttad, hogy a tegnap kiszabadult két kis furkász csendesen alszik a kanalas fiókban. Elmosolyodtál, majd nekiálltál rendet rakni. Felszedted a ruhákat a földről, a széttört tányérokat egy varázslattal megjavítottad, végül pedig a két kis állattól vetted el emiket begyűjtöttek.
A konyhaajtóban ekkor megjelent Göthe. Álmos fejjel dőlt neki az ajtófélfának, és csendesen figyelt.

- Hogy vagy? - kérdezted tőle, mire megdörzsölte a szemét.

- Jól - felelte végül lassan - Bár nem emlékszem milyen volt a tegnap este. Hülyén viselkedtem, nemigaz?

- Voltak furcsa pillanataid - bólintottál. - De igazából máskor is fura szoktál lenni.

Mindketten elnevettétek magatokat, és egymás szemébe néztetek. És csak néztétek és néztétek egymást, te mindvégig azon gondolkoztál, hogy mennyire szerencsés vagy. Mindenkinél jobban bízol benne, de mindennél jobban félted is őt a Grindelwald elleni harctól, még akkor is ha bíztál Dumbledoreba és a tervébe, és bíztál abban is, hogy minden rendben lesz a jövőben.

Motolo13 kérésére készült ez a rész, bár már iszonyúan régen kérted, remélem ettől még azért tetszik.