Nagyon megörültél, amikor Ginny elhívott a Weasley -házba nyaralni. Imádtad azt a családot. Szinte a második családod voltak, és nagyon szerettél velük lógni. Ginnyivel megbeszéltétek, hogy délután kicsit lementek kviddicsezni, de a lány egyenlőre nem jött, így úgy döntöttél, hogy addig egyedül gyakorolsz kicsit.

Magasan repültetél a dombok felett, és pedig élvezted ahogy a szél az arcodba csap, és hátrafújja a hajadat. (Ha ilyen nagyon rövid hajatok van, amit nem fúj, akkor bocsánatot) Derűsen rikkantottál egyet és beleszippantottál a friss levegőbe. Köröket írtál le a levegőben, egyre gyorsabban, majd fejjel lefelé kezdtél repülni. Valójában imádtad ezt csinálni, és jó is voltál benne. Még a házad csapatában is benne voltál.
Előre dőltél, hogy gyorsabban haladj, majd a föld felé rántottad a seprűt. Zuhanórepülésben indultál lefelé vagy ötven méter magasból, amikor pedig már csak alig választott el valami a földtől felrántottad a seprűt, és alig néhány centire a talajtól szálltál tovább.
Ekkor hangos tapsolásra lettél figyelmes, és oldalra kaptad a fejed. Fred vigyorogva végigmért, amibe belepirultál.
- Szép műbukás - billentette oldalra a fejét, de pedig fülig vörösen leugrottál a seprűről.
- Én csak...én - zavarodban meg se tudtál szólalni, csak hebegtél-habogtál.
- Játszunk egy meccset? - kérdezte, te pedig csak csendben bólogattál. Lassan végigmérted őt, mintha most látnád először, pedig ez nem volt igaz. Igazság szerint sokszor szoktad Fredet bámulni, mert beleszerettél a fiúba. A mosolyaba, a vicceibe, és az egész lényébe.

Fred elővett egy almát, feldobta a levegőbe, és utánarepült.
- Hé! - kiáltottál, majd ismét elrugaszkodtál a földtől, és próbaltad követni a fiút, aki almával a kezében repkedett előtted. Vihogva dobálta a gyümölcsöt, majd a biztonság kedvéért lejjebb ereszkedett, nagyjából fél méterre a földtől. Kicsit rágyorsítottál, hogy el tudd kapni a vörös hajút, de erre persze ő is gyorsított.
- Gyerünk már (T/N), még Ron is ügyesebb nálad - kezdte a hergelésedet Fred, amitől te kicsit idegesen dőltél előre a seprűn, hogy kisebb legyen a légellenállás.

Olyan gyorsan repültetek, hogy a szél suhogásától már semmit se hallottál, és kicsit fázni is kezdtél, de egyenlőre ez nem érdekelt. Csak meg akartad szerezni azt az almát, hogy bizonyíts Frednek. Azonban a seprűd egyszer csak fékezett, te pedig a lendülettől előrebuktál, egyenesen az előtted repülő fiúra, aki miattad szintén leesett a seprűről.

A fájdalomtól nagyot nyögve dörzsölted meg a fejed, amikor pedig megláttad magad alatt Fredet az arcod olyan vörös lett mint egy paradicsom.
- B-bocs - nyögted zavartan, és fel akartál állni, de Fred visszahúzott.
- Csak... Maradjunk még így egy kicsit. Kérlek - suttogta.
- Oké - vontad meg a vállad, és ráhajtottad a fejed.

Itt van egy újabb rész. Nagyon nagyon sajnálom, hogy ennyit kellett rá várnod LunaLgo0d, de őszintén nem igazán akartam valami igénytelen munkát kiadni a kezem közül.